A Debreceni Ítélőtábla Gf.30413/2008/5. számú határozata tag kizárása tárgyában. [1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 49. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 47. §] Bírók: Erőss Károlyné dr. Vajvoda Ildikó, Riczu András, Szűcs Lajos

Gf. IV. 30.413/2008/5.

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !

A Debreceni Ítélőtábla a Dobrossy és Alexa Ügyvédi Iroda (4025 Debrecen, Simonffy u. 57.; ügyintéző: Dr. Alexa Anikó ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Dr. Séllei Imre ügyvéd (5000 Szolnok, Arany J. u. 16.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, tagkizárás iránt indított perében, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 2008. június 17-én meghozott 16.G.20.405/2008/10. sorszámú - kijavított - ítélete ellen, az alperes által 13. sorszámon benyújtott fellebbezés alapján - a 2009. január 28-án megtartott nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.

Mellőzi az alperesnek a felperes javára elsőfokú perköltség fizetésére kötelezését.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 174 000 (Egyszázhetvennégyezer) Ft első- és másodfokú összevont perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A cégjegyzékbe 1999. november 15-én bejegyzett felperes társaságot négy magánszemély - köztük az alperes - hozta létre, az 1999. november 8-án megkötött társasági szerződéssel. A felperes működésére "A gazdasági társaságokról" szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) szabályai az irányadók. A cég fő tevékenysége fémmegmunkálás.

A felperes társaság a 2008. április 4-én megtartott taggyűlésen 3/2008. (IV.04.) számon határozatot hozott arról, hogy "a Gt. 47.§-ában foglaltak alapján kezdeményezi" az alperesnek a kft-ből történő kizárását, mert a társaságban maradása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyezteti, "mivel olyan cégnek tagja, illetve alkalmazottja, amely azonos tevékenységet folytat a társaságéval, valamint a rendelkezésre álló információk szerint megrendelőket és munkatársakat akart elcsábítani a társaságtól".

A felperes a 2008. április 16-án előterjesztett keresetében a 3/2008. számú határozatban foglaltak alapján kérte, hogy a bíróság az alperest a társaságból zárja ki, mert a társaságban maradása nagymértékben veszélyeztetné a társaság céljainak elérését. A kereseti kérelemben foglaltak szerint az alperes kizárása azért indokolt, mert amellett, hogy tagja a felperes társaságnak, 2007. őszén M.H.E-val létrehozta a H. Kft-t. A H. Kft. ugyan a tevékenységét nem kezdte meg, a felperesével azonos termékek gyártására alkalmas eszközeit azonban bérbeadás útján működteti a 2008. január 15-én megalakult F. Kft.-ben. A felperesével azonos tevékenységet folytató F. Kft-ben pedig az alperes munkavállalóként működik közre.

A felperes állította továbbá, hogy az alperes a munkatársait "el kívánta csábítani egy másik céghez", valamint "több üzleti partnertől kapott a felperes ügyvezetője visszajelzést, hogy az alperes megkereste őket, a továbbiakban megrendeléseiket ne a felperesi kft. részére küldjék meg, hanem egy másik cégnél rendeljék meg azokat a termékeket, amelyeket korábban" a felperestől szereztek be.

Hivatkozott a felperes arra, hogy számára ez a helyzet elfogadhatatlan, mert az alperes a társaság tagjaként olyan szakmai, illetve piaci információkhoz juthat, amelyeket az érdekeltségébe tartozó más gazdasági társaságokban felhasználva számára kárt okozhat. Ilyen körülmények között pedig az alperesnek a társaságban maradása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetné, illetve veszélyezteti.

Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperesnek a perköltségében való marasztalását kérte. Állította, hogy a kizárásának a Gt. 47.§-ában foglalt feltételei nem állnak fenn. Nem vitatta, hogy 1999. november 8-tól tagja a felperesnek, valamint tagja a H. Kft-nek is. Elismerte azt is, hogy 2008. március 26-tól a F. Kft-vel 4 órás munkavégzésre munkaviszonyt létesített. Vitatta azonban, hogy mindezekkel a felperes tagjaként a felperes társaság céljait nagymértékben veszélyeztetné. Védekezése szerint a H. Kft. a tényleges működését (éppen a felperesre tekintettel) meg sem kezdte, ezért a piacon nem versenytársa a felperes társaságnak.

Arra hivatkozással pedig, hogy a F. Kft-nek nem tagja, csupán beosztott alkalmazottja, a felperesi társasággal fennállott munkaviszonya pedig már korábban megszűnt, vitatta, hogy a felperestől származó olyan információk birtokába juthatna, amelyek felhasználásából eredően a felperesnek kára származhatna. A felperes állításával szemben tagadta, hogy a felperes munkatársait és megrendelőit megpróbálta volna átcsábítani az érdekeltségi körébe tartozó gazdálkodó szervezetekhez. Előadta ugyanakkor, hogy a felperes ügyvezetőjével, S.I-val a viszonya már korábban megromlott. Ezért 2007. szeptemberében a 720 000 Ft névértékű üzletrésze teljes egészében történő értékesítésével meg akart válni a társaságtól. Végül azonban az üzletrészéből csak 540 000 Ft értékű részt ruházott át a felperes társaságra, mert a fennmaradó 180 000 Ft névértékű üzletrészének 4 500 000 Ft vételárért történő megvásárlására a társaság másik tagja, Sz.J. tett szándéknyilatkozatot. Ezzel szemben Sz.J. 2007. november 4-én egy kölcsönszerződést íratott vele alá, amely - állítása szerint - színlelt szerződés volt, mivel az valójában egy másik szerződést, a 180 000 Ft névértékű üzletrészére vonatkozó adásvételi szerződést leplezett.

Mindezek alapján hivatkozott arra is, hogy az ellene "minden alapot nélkülözve" a társaságból való kizárása iránt megindított per valójában azt a célt szolgálja, hogy kijátsszák a társasággal szembeni vagyoni igényeit és az üzletrészét annak a valós értéke alatt szerezzék meg.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően 10. sorszámon meghozott ítéletével az alperest a felperes társaságból kizárta és az alperest a felperes javára 121 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.

Mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alperes a 3/2008. számú határozat meghozatalakor tagja volt-e még a felperes társaságnak. Megállapította, hogy az alperes az általa csatolt, 2008. január 4-i "megállapodás" ellenében nem bizonyította, hogy a részéről hivatkozott kölcsönszerződés színlelt szerződés volt és az valójában a megmaradt teljes üzletrésze adás-vételi szerződését (a 180 000 Ft névértékű üzletrészének Sz.J. tagra történő átruházására irányuló megállapodást) leplezte. A felek között az nem is volt vitás, hogy az alperes a felperes társaság törzstőkéjéből 220 000 Ft névértékű törzsbetét tulajdonosa. Ezért megállapította, hogy az alperes tagja a felperes társaságnak.

Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy a felperes 3/2008. számú taggyűlési határozata formailag szabályos volt. A határozat tartalmi vizsgálata során pedig tényként állapította meg hogy az alperes többségi tulajdonosa a 2007. december 10-én bejegyzett H. Kft-nek, amelynek a főtevékenységi köre azonos a felperes társaságéval. E cég alapításával - az elsőfokú bíróság megállapítása szerint - az alperes valódi szándéka az volt, hogy a felperesével azonos piacon folytassa tovább a korábbi tevékenységét, amelyet a felperesnél végzett. Az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a H. Kft. a tényleges működését nem kezdte meg. A felperes alkalmazottainak tanúvallomása alapján ugyanis bizonyítottnak találta azt a kizárási kérelem egyik okaként megjelölt állítást, miszerint az alperes megkereste őket és felajánlotta, hogy kedvezőbb feltételek mellett dolgozzanak az új cégében. Bizonyítottnak találta azt is, hogy az alperes arra is törekedett, hogy a munkavállalók mellett a megrendelőket is átvigye a felperestől az érdekeltségi körébe tartozó gazdasági társaságba.