BH 2001.5.222 I. Vállalati bérlakás esetén a határozott időre szóló bérleti jogviszony a kikötött idő lejárta után megszűnik akkor is, ha a bérlő a lakást tovább használja, és ez ellen a bérbeadó nem tiltakozik [Ptk. 431. § (2) bek., 1/1971. (II. 8.) Korm. r. 3. § (2) bek., 28. §, 45. § (4) bek.].

II. A jogerős ítélet csak a per tárgyát érintő körben vizsgálható felül [Pp. 270. § (1) bek., 275. § (1) bek.].

A felperes 1987. május 19-én jelölte ki munkavállalóját, az I. r. alperest a perbeli vállalati bérlakás bérlőjéül, majd az 1987. szeptember 26-án kötött szerződéssel 1992. június 1-jéig terjedő időre bérbe adta azt a részére. Az I. r. alperes a férjével és akkor még kiskorú gyermekével, a II. r. alperessel együtt költözött be a lakásba. Az I. r. alperes az 1992. május 29-re keltezett levelében a bérleti jogviszony további öt évre való meghosszabbítását kérte. Az egyetem rektora 1992. június 8-án további három évre, 1995. szeptember 30-ig terjedő időre hosszabbította meg a bérleti jogviszony időtartamát. Az I. r. alperes közalkalmazotti jogviszonya 1994. április 30-án felmentéssel megszűnt.

A felperes 1995. augusztus 29-én felszólította az I. r. alperest, hogy mivel a bérlet időtartama szeptember 30-án lejár, ekkor kiürítve adja át a lakást. Az I. r. alperes a szeptember 30-án kelt levelével ezt megtagadta.

Az I. r. alperes férje időközben a lakásból elköltözött, abban az alperesek laknak.

A felperes keresetében a lakás kiürítésére kérte az alperesek kötelezését.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint az 1987. szeptember 26-án kötött szerződés a Ptk. 431. §-ának (2) bekezdése alapján határozatlan időtartamúvá alakult át. A felperes külön kérelmére, csak 1992 szeptemberében adta be az I. r. alperes a jogviszony meghosszabbítása iránti kérelmét, de akkorra már a jogviszony határozatlan idejűvé vált.

A bíróság jogerős ítéletével a keresetnek helyt adott. Az ítélet indokolása szerint a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló, korábban hatályban volt 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 28. §-a szerinti vállalati bérlakás bérbeadására jött létre a határozott időtartamra szóló bérleti jogviszony, ezért az az R. 45. §-ának (4) bekezdése értelmében nem alakulhatott át határozatlan idejűvé. Ezért nincs jelentősége annak a kérdésnek, hogy az I. r. alperes bérleti jogviszony hosszabbítására irányuló kérelme mikor érkezett a felpereshez. A bérleti jogviszony lejárta után az I. r. alperes további használata a felperes tiltakozása hiányában sem eredményezhette a bérleti jogviszony határozatlan időtartamúvá való átalakulását. A bérleti jogviszony megszűnése folytán az alperesek kötelesek a lakás kiürítésére.

A jogerős ítélet felülvizsgálatát az alperesek kérték. A jogszabálysértést a Ptk. 431. §-a (2) bekezdésének és a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 75. §-a (1) és (2) bekezdésének figyelmen kívül hagyásában jelölték meg. Állították, hogy ez utóbbi jogszabály szerint cserelakásra tarthattak igényt, mert az I. r. alperes munkaviszonyának megszűnése nem neki felróható okból következett be.