A Győri Ítélőtábla Gf.20090/2008/6. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 123. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 95. §, 99. §, 117. §, 200. §, 205. §, 206. §, 207. §, 208. §, 221. §, 389. §, 401. §] Bírók: Ferenczy Tamás, Hammer Sándor, Szalai György

Győri Ítélőtábla

Gf.II.20.090/2008/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Győri Ítélőtábla a dr. Borsai Ügyvédi Iroda ;( ügyintéző: dr. Borsai Nelly ügyvéd és dr.Nechay Tamás Olivér ügyvéd) által képviselt felperesnek a Szecskay Ügyvédi Iroda ; (ügyintéző: dr. Grósz Katalin ügyvéd) által képviselt "A" alperes ellen tulajdonjog megállapítása és járulékai iránt indított perében a Zala Megyei Bíróság 2008. január 28. napján kelt 4.G.40.021/2007/19. sorszám alatti ítélete ellen az alperes által 20., Gf.4. sorszámok alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet megváltoztatja, s a keresetet elutasítja.

Az alperes első- és másodfokú perköltségben való marasztalását mellőzi.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen az alperesnek 3.000.000. (Hárommillió) Ft első- és másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

1993. augusztus 11. napján a felek együttműködési megállapodást kötöttek "Helység"1 város országos gázhálózatba kapcsolása céljából, melyben a felperes a kivitelezés költségeinek - "mint fejlesztési célra véglegesen átadott pénzeszköznek" - az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) részére átadását, a vezeték építéssel összefüggő kártalanítások kifizetését és szolgalmi jogok bejegyeztetését; míg az alperes a tervezési és kivitelezési munkákra árajánlatok bekérését, a beruházói teendők térítésmentes ellátását, valamint az elkészült vezetékszakasz üzemeltetését és a gázszolgáltatást vállalta. A megállapodást a felperes álképviselő által kötött szerződésnek tekintette, ezért a felek 1994.október 26.-án az együttműködési megállapodást - lényegében azonos tartalommal - ismételten megkötötték. A felperes részvételével utóbb regionális céltársulás jött létre, amely 1995. október 11-én szintén szerződött az alperessel a gázvezeték-hálózat kiépítésére, egyben a beruházás finanszírozását 32 %-os önkormányzati forrásban, és 68 %-os külföldi /japán/ hitelben jelölte meg. A perbeli felek az 1996. november 27. napján kelt ismételt megállapodásban - a céltársulás által az alperessel kötött szerződésre is figyelemmel - módosították a korábbi együttműködési megállapodásukat, de rögzítették, hogy az 1993. augusztusában kötött együttműködési megállapodás az újabb megállapodásban rögzített kiegészítésekkel együtt érvényes.

Az alperes - építtetőként - 1996. szeptember 30.-án nyújtott be létesítési engedély iránti kérelmet, amely alapján a bányakapitányság az 1996. október 16. napján kelt határozatával engedélyezte a gázelosztó rendszer létesítését. Az elkészült gázelosztó vezeték használatba vételét a bányakapitányság az 1997. május 6. és 1997. május 27. napján kelt határozataival engedélyezte. A használatba vétel óta a gázelosztó vezetéket az alperes üzemelteti.

A felperes módosított keresetében - elsődlegesen - tulajdonjoga megállapítását kérte a ... lakótelep - .... dombi középnyomású gázelosztó vezetékre; míg az eshetőlegesen előterjesztett másodlagos és harmadlagos keresetében a tulajdonába tartozó gázelosztó vezeték átadására kérte kötelezni az alperest, egyrészt a felek között vállalkozási szerződés /Ptk. 389. §/, másrészt "együttműködési megállapodás" létrejöttét állítva. Negyedlegesen kérte a bíróságtól szerződés létrehozását a felek között, amely alapján a felperes megszerzi az említett gázelosztó vezeték tulajdonjogát.

Kereseti érvelése szerint a felperes - mint megrendelő - és az alperes - mint vállalkozó - között a Ptk. 389. §-ában és 401. §-ában meghatározott fővállalkozási szerződés jött létre, melyben az alperes a beruházói teendők ellátását ellenszolgáltatás - így: a vezetékszakasz tulajdonjogának megszerzése - nélkül vállalta, csupán a majdani üzemeltetés érdekében. A szerződésekben a felperes a teljes egészében általa finanszírozott vezetékszakasz tulajdonjogát nem ruházta át az alperesre, így az alperes könyveiben indokolatlanul tüntette fel vagyona részeként az elkészült vezetékszakaszt. Az, hogy a szerződések a megvalósítás költségeként átadott forrást "fejlesztési célra véglegesen átadott pénzeszköznek" jelölték meg, még nem jelentette azt, hogy a felperes az abból finanszírozott művet átengedte volna az alperesnek. Ezért a fővállalkozási szerződéssel létrejött vállalkozói mű - a vezetékszakasz - tulajdonjoga a megrendelő felperest illeti meg. Ezt támasztja alá az 1995. október 11. napján kelt szerződés mellékletét képező folyamatábra azon része is, amely az elkészült vezetékszakasz felperesnek átadását írja elő. A másodlagosan és harmadlagosan előterjesztett keresetét is azzal indokolta, hogy a felek között létrejött szerződések tartalmazzák az alperes átadási kötelezettségét, melyet az alperes elmulasztott, így szerződést szegett. A negyedleges, szerződés létrehozása iránti keresetét azzal támasztotta alá, hogy a vezetékszakasz elkészültekor hatályban volt, a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény /Gszt./ 17. § /1/ bekezdéséből és 19. § /1/ bekezdéséből következően a tulajdonosnak és az üzemeltetőnek az elosztóvezeték üzemeltetéséről szerződést kell kötnie.

Az alperes ellenkérelmében a kereset teljes elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes keresetére nem állnak fenn a megállapítási kereset törvényi (Pp.123.§.) feltételei, mivel - a vezetékszakasz feletti rendelkezési jog hiányában - a felperesnek nincs jogvédte érdeke. Ezentúl értékelése szerint a felperesnek a perben - a Gszt. végrehajtására kiadott 3/1995. (I.20.) Korm.rendelet 4.§-ából következően - azt kell bizonyítania, hogy a vezetékszakasz építtető tulajdonosa volt. Jelen esetben viszont az építtető éppen az alperes volt, ez tűnik ki a bányakapitányság előtti engedélyezési- és használatbavételi eljárás adataiból is. A vezeték megvalósításában építtetőként való részvételén túl az alperes tulajdonjogát támasztja alá az 1993. augusztus 11. és 1994. október 26. napján kelt szerződés tartalmához tartozó - előzetes - tanulmányterv azon (mellékleti) rendelkezése is, mely szerint a vezetékszakasz megvalósulásával létrejött 210.534.000.-Ft eszközállomány az alperes - állományába - kerül. Az alperesi tulajdonjogot támasztja alá az is, hogy a felperes a kivitelezéshez szükséges pénzeszközök átadása fejében szolgáltatásra nem tartott igényt, ezért sem szabályozták az ellenszolgáltatást vállalkozási díjként. A beruházási teendők alperesi térítésmentes ellátása is azt támasztja alá, hogy az alperes saját magának készítette el a beruházást. Vitatta azt, hogy a felperessel kötött szerződések vállalkozási szerződésnek minősülnének, hiszen a vezetékszakasz kivitelezésére éppen az alperes kötötte meg a vállalkozási szerződéseket, beruházóként. Vitatta azt is, hogy a felperes átruházás címén szerzett volna tulajdonjogot, mivel a szerződésekből, illetve a kereseti előadásból nem derül ki, hogy a felperes kitől származtatta a tulajdonjogát, illetve az akaratnyilvánításnak milyen jogcíme volt (Ptk.117.§. (2) bekezdés)