A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20241/2009/6. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 270. §] Bírók: Bartal Géza, Fehér Ferenc, Harter Mária

Kapcsolódó határozatok:

Zalaegerszegi Törvényszék G.40021/2007/19., Győri Ítélőtábla Gf.20090/2008/6., *Kúria Pfv.20241/2009/6.*

***********

Pfv.VII.20.241/2009/6. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Borsay Nelly ügyvéd és dr. Nechay Tamás Olivér ügyvéd által képviselt szám székhelyű felperesnek a dr. Grósz Katalin ügyvéd által képviselt szám székhelyű alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt a Zala Megyei Bíróságon 4.G.40.021/2007. szám alatt folyt, és a Győri Ítélőtábla Gf.II.20.090/2008/6. számú ítéletével befejezett perében a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperes javára 15 nap alatt 500.000 (Ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Megállapítja, hogy a feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s :

A felperes 2003. augusztus 4-én együttműködési megállapodást kötött az alperes jogelődjével a Rt-vel (továbbiakban: alperes) V. országos gázhálózatba kapcsolása céljából. A megállapodást a felperes álképviselő által kötött szerződésnek tekintette, ezért a felek 1994. október 26-án az együttműködési megállapodást - lényegében azonos tartalommal - ismételten megkötötték. Utóbb a felperes részvételével regionális céltársulás jött létre, amely 1995. október 11-én szerződést kötött az alperessel a gázvezeték-hálózat kiépítésére. Ezen szerződés szerint a gázprogram megvalósításának fedezete 32 % önkormányzati forrás, 68 % OECF külföldi (japán) kölcsön. 1996. november 27-én a felperes újabb szerződést kötött az alperessel az 1993. augusztus 8-án megkötött együttműködési megállapodás módosításának céljából.

Az alperes 1996. szeptember 30-án építtetőként nyújtott be létesítési engedély iránti kérelmet, a bányakapitányság pedig az 1996. október 16-án kelt határozatával engedélyezte a gázelosztó rendszer létesítését. Az elkészült gázelosztó vezeték használatba vételét a bányakapitányság az 1997. május 6-án, és 1997. május 27-én kelt határozataival engedélyezte. A használatba vétel óta a gázelosztó vezetéket az alperes üzemelteti.

A felperes módosított keresetében elsődlegesen a tulajdonjoga megállapítását kérte a v. A. lakótelep - kálvária dombi - középnyomású gázelosztó vezetékre, míg másodlagos és harmadlagos keresetében a tulajdonába tartozó gázelosztó vezeték átadására kérte kötelezni az alperest, az alperessel kötött vállalkozási szerződésre hivatkozva, míg negyedsorban a bíróságtól szerződés létrehozását kérte az alperessel, amely alapján megszerzi a gázelosztó vezeték tulajdonjogát.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a felperes elsődleges keresetének helyt adva megállapította, hogy a felperes a gázelosztó vezeték tulajdonosa, mivel arra a következtetésre jutott, hogy a felek által kötött együttműködési megállapodás a Ptk. 401. §-ában szabályozott fővállalkozási szerződés tartalmi elemeinek felel meg, amely tulajdon átruházást keletkeztető kötelmi jogcím.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság megítélése szerint nem (fő) vállalkozási szerződés jött létre a felek között, és a felperes nem megrendelői pozícióban szerepelt. A jogerős ítélet értelmében a gázelosztó hálózat használatba vételének, valamint a finanszírozási forrás átadásának időpontjára figyelemmel a felperes gázközmű vagyonnal kapcsolatos igényét nem rendezte sem ágazati jogszabály, sem az Ötv. 107/A. §-a, sem pedig a 2002. évi LXIII. törvény. A másodfokú bíróság szerint a felek között létrejött megállapodások egyike sem tartalmaz a gázelosztó vezeték átruházására irányuló akaratnyilvánítást, olyan szerződési akaratot, amely a vezetékszakasz tulajdonjogának a felperesre átszállását tartalmazná. A felek a gázelosztó vezeték tulajdonjogáról nem állapodtak meg. A jogerős ítélet értelmében a felek szerződései a szerződéskötéskor hatályos, korabeli, illetve azt megelőzően rövid idővel hatályban volt ágazati (gázszolgáltatási) jogszabályok rendelkezésein alapultak. A felek közötti szerződésben az alperes nem fővállalkozó, hanem beruházó és építtető volt. A felperes finanszírozása a "fejlesztési célra véglegesen átadott pénzeszközzel" nem jelentette azt, hogy megrendelte volna a gázelosztó vezeték létesítését, csupán azt jelentette, hogy a vezeték nem állami, hanem helyi erőforrás terhére valósult meg.

A másodfokú bíróság szerint a felek a már hatályát vesztett jogszabályi rendelkezések szellemében jártak el, amelyet alátámaszt a szerződéskötést megelőző tanulmányterv azon mellékleti rendelkezése, hogy a gázelosztó vezetéket az alperes vagyonában kell aktiválni, és az, hogy az alperes a vezetéket gázszolgáltató kezelői vagyonba vette. A jogerős ítélet szerint arra, hogy a szerződéskötéskor a felperes maga sem kifogásolta a vezeték alperesi vagyonban történő nyilvántartását, a vezeték alperesi tulajdonjogát, kifejezetten utal az is, hogy a vezetékszakasz elkészültét, használatba vételét követően a felperes a tulajdonjoga megjelenítése érdekében " mit sem tett", tulajdonosi részjogosítványait gyakorolni nem kívánta, míg 1999. január 15-én is az alperest tekintette a vezetékszakasz tulajdonosának, és csak 2003. január 6-án hívta fel az alperest a vezetékszakasz megvételére úgy, hogy az az önkormányzati törzsvagyonában nem is szerepelt. A másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a perbeli gázelosztó vezeték felperesi tulajdonjogát.

A másodfokú bíróság alaptalannak ítélte a felperes másodlagos és harmadlagos jogcímen előterjesztett keresetét is, mivel a felek között létrejött szerződések nem tartalmaztak a tulajdonjog átruházására irányuló akaratnyilvánítást, illetve alperesi átadási kötelezettséget, míg az alperes a szerződések alapján - üzemeltetőként - birtokban tarthatja a gázelosztó vezetéket. A negyedsorban előterjesztett keresetet pedig azon okból találta alaptalannak a másodfokú bíróság, hogy a szerződés létrehozásának jogszabályban írt feltételei nem állnak fenn.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 1. § (1) bekezdését, a 200. § (1) bekezdését, a 201. § (1) bekezdését, a 205. § (1) bekezdését, a 207. § (1) bekezdését, a 227. § (1) bekezdését, a 240. § (1) bekezdését, a 401. §-t, a Pp. 206. § (1) bekezdését, és a 221. § (1) bekezdését, továbbá az államháztartásról szóló 1992. évi XXXII. törvény (Aht.) 108. § (2) bekezdését.

Érvelése értelmében a másodfokú bíróság nem vette figyelembe Á. B. tanúvallomásában rögzítetteket, aki elmondta, hogy mind a felperes, mind a számára a beruházáshoz hitelt nyújtó japán fél követelménye az volt, hogy a gázelosztó vezeték elkészültét követően annak tulajdonosa a felperes legyen. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a felek közötti szerződések megkötésekor már - alkotmányellenességük miatt - hatályon kívül helyezett jogszabályhelyekre hivatkozással állapította meg, hogy a felek e jogszabályok értelmében jártak el. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a vezetékszakasz tulajdonosának az alperest tekinti annak ellenére, hogy a per során becsatolt iratok nem rendelkeztek a tulajdonjog kérdéséről. A Áht. 108. § (2) bekezdésére a Legfelsőbb Bíróság (BH 2001.332. és a BH 2002.235.) szám alatt közzétett eseti döntéseire hivatkozva kifejtette, hogy ellenérték nélkül önkormányzati tulajdon csak meghatározott módon, az erre irányuló közjogi rendelkezések betartása mellett idegeníthető el, a felperes képviselő testületének azonban ilyen döntése nem volt. Érvelése értelmében a beruházást a felperes finanszírozta, és az alperessel kötött szerződések a gázelosztó vezeték létesítésének lebonyolítására irányultak.