124/2009. (XII. 17.) AB határozat

Nagykőrös Város Önkormányzatának Képviselő-testülete által az építményadó bevezetéséről alkotott 23/2006. (XI. 17.) ÖT rendelet 6. § (1)-(2) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Nagykőrös Város Önkormányzatának Képviselő-testülete által az építményadó bevezetéséről alkotott 23/2006. (XI. 17.) ÖT rendelet 6. § (1)-(2) bekezdése alkotmányellenes,ezért azt 2010. január1-jei hatállyal megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Indokolás

I.

Két indítványt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz, amelyben az indítványozók a Nagykőrös Város Önkormányzatának Képviselő-testülete által az építményadó bevezetéséről alkotott 23/2006. (XI. 17.) ÖT rendelet (a továbbiakban: Ör.) 6. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérik.

Az egyik indítványozó a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 98. § (2) bekezdése alapján a Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal vezetője, aki azt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy a vitatott rendelkezéssel kapcsolatos törvényességi észrevételét a képviselő-testület nem fogadta el. A másik indítványozó magánszemély.

Tekintettel arra, hogy az indítványozók ugyanazon jogszabály rendelkezéseivel kapcsolatos alkotmányossági problémát vetnek fel azonos alkotmányossági indokok alapján, az Alkotmánybíróság az ügyeket - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü határozat (ABK2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján - egyesítette és az indítványokat egy eljárásban bírálta el. Az Ör. vitatott szabálya eltérő adómértéket állapít meg a 30 m2 -nél kisebb, illetőleg a 30 m2 -nél nagyobb nem lakás céljára szolgáló építményekre. Az indítványozók álláspontja szerint ez a szabályozás ellentétes a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 7. §e) pontjának azon rendelkezésével, mely szerint a vállalkozók üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó megállapítása során kizárólag az adótárgy fajtája, illetőleg településen belüli földrajzi elhelyezkedése alapján állapítható meg differenciált adómérték. A Hatv.-vel ellentéte miatt a vitatott szabály sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.

II.

Az Alkotmánybíróság eljárása során a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:

1. Az Alkotmánynak az indítványozók által hivatkozott rendelkezése:

44/A. §

"(2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."

2. A Hatv.-nek az indítványokban felhívott 7. § e) pontja az alábbi szabályokat tartalmazza:

"e) a vállalkozó (52. § 26. pont) üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó, továbbá a vállalkozók kommunális adója és a helyi iparűzési adó megállapítása során - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a 6. § d) pontja nem alkalmazható. A vállalkozók kommunális adója és a helyi iparűzési adó esetén adónemenként egy adómértékalkalmazható. A vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó alapjának alapterület szerinti megállapítása esetén kizárólag az adótárgy fajtája, illetőleg a településen belüli földrajzi elhelyezkedése alapján állapítható meg differenciált adómérték,"

3. Az Ör. 6. §-ának vitatott rendelkezései:

"(1) 30 m2 alapterületig 200 Ft/m2/év

(2) 30 m2 feletti építménynél 600 Ft/m2/év 2007. január 1-jétől, 700 Ft/m2/év 2008. január 1-jétől, 800 Ft/m2/év 2009. január 1-jétől, 900 Ft/m2/év 2010. január 1-jétől."

III.

Az indítványok megalapozottak.

A helyi önkormányzatok adómegállapítási joga az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontján alapul. Az Alkotmány e rendelkezése a helyi önkormányzati alapjogok között a képviselő-testület alkotmányi védelemben részesített hatásköreként határozza meg azt, hogy a képviselő-testület a törvény keretei között meghatározza a helyi adók fajtáit és mértékét.

A helyi önkormányzat adómegállapítási jogának kereteit a Hatv. szabályozza.

A képviselő-testületet megillető adómegállapítási jog és e tárgyban rendeletalkotási jogkörének terjedelmét a Hatv. 6. §-a állapítja meg. A Hatv. e szabályai alapján a helyi önkormányzat széles körű döntési szabadsággal rendelkezik a helyi adók szabályozása során. A Hatv. keretei között szabadon dönt arról, hogy vezet-e be adót, ha igen, akkor a helyi adók melyikét vezeti be, meghatározhatja a helyi adó bevezetésének időpontját és időtartamát, a helyi adózás részletes szabályait. A 6. § c) pontja arra hatalmazza fel az önkormányzatot, hogy a helyi sajátosságok, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek, az adóalanyok teherbíró képességének figyelembevételével állapítsa meg az adómaximumon belül az adó mértékét. A Hatv. 6. § d) pontja felhatalmazza az önkormányzatot arra, hogy a törvény második részében meghatározott mentességeket, kedvezményeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményekkel bővítse. A törvény e szabályai lehetőséget adnak a helyi önkormányzatoknak helyi adópolitika kialakítására. A helyi adópolitika kialakítása jogalkotói mérlegelés kérdése, s e mérlegelés során a helyi önkormányzat érvényre juttathat gazdaságpolitikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket, azonban ezt a mérlegelési jogkörét csak a Hatv. keretei között gyakorolhatja. A Hatv. 7. §-a a képviselő-testületet a helyi adópolitika alakításában megillető e széles döntési szabadságot korlátozó szabályokat állapít meg. E 7. § e) pontjában meghatározott rendelkezések korlátozzák a képviselő-testület adómegállapítási jogkörét a vállalkozók üzleti célokat szolgáló épületei, épületrészei utáni építményadó tekintetében. A Hatv. e szabálya kimondja, hogy ebben az esetben a 6. § d) pontja nem alkalmazható, azaz a képviselő-testület a Hatv.-ben szabályozottakon túl nem állapíthat mentességeket, kedvezményeket, és az adó mértékének megállapítása során kizárólag az adótárgy fajtája, illetőleg településen belüli elhelyezkedése alapján differenciálhat. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzat rendeletében nem állapíthat meg a vállalkozók egyes csoportjai számára adóelőnyt jelentő rendelkezéseket az adó mértékének megállapítása során, az adómérték differenciálása során csak a törvényben meghatározott, az épület értékét befolyásoló tényezőket veheti figyelembe.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 6. § (1)-(2) bekezdésének megalkotásakor a képviselő-testület túllépte adómegállapítási jogkörének a Hatv.-ben meghatározott kereteit.

Az Ör.-ben szabályozott építményadó fizetési kötelezettség a nem lakás céljára szolgáló építményekre terjed ki. A nem lakás céljára szolgáló építmények köre magába foglalja a vállalkozók üzleti célokat szolgáló épületeit. Így, amikor az Ör. vitatott szabálya az épületek alapterületétől függően állapít meg különböző adómértékeket, ez a különbségtétel kiterjed a vállalkozók üzleti célt szolgáló épületei után fizetendő adóra is. Az adómértékeknek ez a szabályozása kedvezményt, adóelőnyt nyújt a vállalkozók egy csoportja, a tevékenységüket 30 m2-nél kisebb épületben, épületrészben végző vállalkozók számára. Ezért az ellentétes a Hatv. 7. § e) pontjába foglalt, az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozó rendelkezéssel, mely szerint a képviselő-testület a vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó mértékének megállapítása során kizárólag az adótárgyak fajtája, illetőleg a településen belüli elhelyezkedése alapján tehet különbséget.

Az önkormányzati rendeletnek a törvénnyel ellentétes szabályozása az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését is sérti, amely kimondja, hogy az önkormányzat rendelete nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 6. § (1)-(2) bekezdése alkotmányellenes, ezért 2010. január 1-jei hatállyal megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 42. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabályi rendelkezés általános szabályként a határozat közzétételének napján veszti hatályát. Az Abtv. 43. § (4) bekezdése azonban lehetőséget ad arra, hogy az Alkotmánybíróság ettől eltérő időpontban határozza meg az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezésének időpontját, ha azt a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke megkívánja. Az Alkotmánybíróság - a jogbiztonság védelmére, valamint arra tekintettel, hogy a megsemmisített szabályok helyett a képviselő-testületnek új szabályokat kell alkotnia - a megsemmisítés időpontját 2010. január 1-jében, a következő adóév kezdetében határozta meg.

Az Alkotmánybíróság e határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételét az Abtv. 41. §-a alapján rendelte el. Budapest, 2009. december 14.

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 1391/H/2007.