BH 2003.4.154 A rendes jogorvoslat elmulasztásáról csak abban az esetben lehet szó, ha a jogorvoslati lehetőségről a fél tájékoztatást kapott. A végrehajtói intézkedés elleni rendes jogorvoslatnak a kifogás számít [Ptk. 349. § (1) bek., 14/1994. (IX. 8.) IM r. 21. § (2) bek., 22. §].

Az elsőfokú bíróság a felperes 105 384 forint kártérítés és kamata iránti keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az önálló bírósági végrehajtó alperes a díjjegyzékét a felperesnek kézbesítette. A bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet (továbbiakban: DSZ) 21. §-ának (2) bekezdése értelmében a díjjegyzék ellen kifogást lehet előterjeszteni a bíróságnál, ha a díjfelszámítás helyességét az adós, a végrehajtást kérő, vagy más érdekelt vitatja. A végrehajtói intézkedéssel szembeni rendes jogorvoslatnak a kifogás számít. A felperes a díjfelszámítást nem kifogásolta, ezért a rendes jogorvoslati lehetőség igénybevételét mulasztotta el, ami a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése értelmében a hatóság, illetve a közhatalmat gyakorló személy kártérítési felelősségét kizárja. Nem menti a felperesnek ezt a mulasztását az sem, hogy a tájékoztatása a kérdéses jogorvoslati lehetőségre nem történt meg. A díjjegyzék bíróság előtti kifogásolásának lehetőségére vonatkozó tájékoztatást a DSZ 21. §-át módosító 20/1998. (XII. 21.) IM rendelet tette a végrehajtó kötelességévé. A DSZ-nek ez a rendelkezése azonban csak a perbeli díjjegyzék felperesnek történt kézbesítését követően, 1994. december 28-án lépett hatályba. Tartalmazza az ítélet indokolása, hogy a végrehajtót az adóstárs teljesítése esetén is megilleti a munkadíj, a költségtérítés és a jutalék is. Az alperes ezért nem is járt el jogellenesen azzal, hogy a díját, a költségeit és a jutalékát a felperesnek és házastársának egyaránt felszámította.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását és az alperes keresetnek megfelelő marasztalását kérte. Azzal érvelt, hogy a Vht. 9. §-a azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket a törvény külön nem szabályoz, a polgári perrendtartás szabályait rendeli alkalmazni, a polgári nem peres eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel. A végrehajtó perbeli intézkedése határozatnak minősül, a határozatnak pedig a Pp. 222. §, illetve Pp. 220. §-ának (3) bekezdése szerint a jogorvoslati lehetőségre figyelmeztetést kell tartalmaznia. Az alperes díjjegyzékében a jogorvoslati lehetőségre vonatkozó tájékoztatás nem volt, ezért nem lehet szó arról, hogy a rendes jogorvoslati lehetőség elmulasztása az alperes kártérítési felelősségét kizárja. Az alperes viszont mulasztott azzal is, hogy a díjjegyzéket a végrehajtási ügy irataival együtt a végrehajtási eljárás befejezését követően nem mutatta be a bíróságnak, annak ellenére, hogy ezt a DSZ 22. §-a kötelességévé tette. Az alperest az ellene indult végrehajtási ügyben a munkadíj, a költségtérítés és a jutalék meg sem illette, mert ebben az ügyben munkát nem végzett. A DSZ perbeli végrehajtási eljárás lefolytatása idején hatályos 6. §-a értelmében munkadíj a végrehajtónak csak az elvégzett munkaért jár.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.