31972L0166[1]

A Tanács irányelve (1972. április 24.) a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről

A TANÁCS IRÁNYELVE

(1972. április 24.)

a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről

(72/166/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,

mivel a Szerződés célja egy olyan közös piac megteremtése, amely alapjában véve egy belső piachoz hasonlít, és mivel ennek eléréséhez az egyik lényegi feltétel az, hogy lehetővé váljon az áruk és a személyek szabad mozgása;

mivel a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás ellenőrzése a határokon kizárólag azzal a céllal történik, hogy azon személyek érdekei védve legyenek, akik az ezen gépjármű által okozott balesetből kifolyólag kárt szenvednek; mivel az ilyen jellegű ellenőrzést a határokon a nemzeti előírások e területen fennálló eltérései teszik szükségessé;

mivel ezek az eltérések alkalmasak arra, hogy akadályozzák a gépjárművek és személyek Közösségen belüli szabad mozgását; mivel ebből következően közvetlen hatást gyakorolnak a közös piac létrehozására és működésére;

mivel a Közösségen belüli határokon átkelő utasok vámellenőrzéséről szóló 1968. június 21-i bizottsági ajánlás felhívja a tagállamokat, hogy az utasokat és gépjárműveiket csak rendkívüli körülmények között ellenőrizzék, és hogy távolítsák el a határátkelőhelyekről a fizikai akadályokat;

mivel kívánatos, hogy a tagállamok lakosságában egyre inkább tudatosodjon a közös piac valóságtartalma, és ebből a célból további intézkedéseket kell hozni a tagállamok között közlekedő személyek és gépjárművek mozgására vonatkozó szabályozások liberalizálására; mivel ezen intézkedések szükségességét az Európai Parlament tagjai ismételten hangsúlyozták;

mivel az utasok mozgására vonatkozó szabályozások ilyen jellegű lazítása újabb lépést jelent a tagállamok piacainak kölcsönös megnyitása és egy belső piachoz hasonló feltételek megteremtése felé;

mivel a zöld kártya ellenőrzésének megszüntetését azon gépjárműveknek esetében, amelyeket az egyik tagállamban vettek nyilvántartásba, és egy másik tagállam területére lépnek, egy olyan egyezmény keretében is végre lehet hajtani, amelyet a hat Nemzeti Iroda köt, és amelyben mindegyik vállalja bármely olyan kártérítésre jogosító kárnak vagy sérülésnek a hazai törvényeknek megfelelő megtérítését, amelyet a területén a gépjármű okozott, függetlenül attól, hogy a gépjármű biztosítva van-e;

mivel egy ilyen garanciaegyezmény feltételezi, hogy minden a Közösség területén közlekedő közösségbeli gépjármű rendelkezik biztosítással; mivel ezért minden tagállam hazai törvényeinek rendelkeznie kell a Közösség egész területén érvényes kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról; mivel ezek a hazai törvények ugyanakkor bizonyos személyekre és gépjárműtípusokra nézve mentességet biztosíthatnak;

mivel az ezen irányelv által meghatározott rendszer kiterjeszthető azokra a gépjárművekre is, amelyek olyan harmadik országban vannak nyilvántartva, amellyel a hat tagállam Nemzeti Irodái hasonló egyezményt kötöttek;

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában:

1. a "gépjármű" szó minden olyan gépjárművet jelöl, amely szárazföldi közlekedésre szolgál és mechanikus erő hajt meg, de nem sínen közlekedik, valamint a pótkocsit, akkor is, ha nem egybekapcsolt;

2. a "károsult fél" minden olyan személy, aki bármely gépjármű okozta kár vagy sérülés vonatkozásában kártérítésre jogosult;

3. a "Nemzeti Iroda" olyan szakmai szervezet, amelyet az 1949. január 25-én az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottsága Szárazföldi Szállítási Bizottságának Közúti Szállítási Albizottsága által elfogadott 5. ajánlásnak megfelelően hoztak létre, és amely egy adott államnak azokat a biztosítótársaságait fogja össze, amelyeknek engedélyük van a gépjármű-felelősségbiztosítási tevékenység folytatására;

4. A "terület, ahol a gépjárművet rendszerint üzemben tartják":

- annak az államnak a területe, amelynek a rendszámtáblájával a gépjárművet ellátták, függetlenül attól, hogy a rendszámtábla állandó, vagy ideiglenes-e, vagy

- azokban az esetekben, amikor a gépjárműtípusra nincs előírva nyilvántartásba vételi kötelezettség, és a gépjármű egy "biztosítási táblával" van ellátva, vagy egy olyan megkülönböztető jelzéssel, amely a rendszámtáblának felel meg, annak az államnak a területe, ahol a biztosítási táblát vagy a jelzést kiadták, vagy

- azokban az esetekben, amikor bizonyos gépjárműtípusokra sem a rendszámtáblával, sem pedig a biztosítási táblával vagy a megkülönböztető jelzéssel való ellátottság nincs előírva, annak az államnak a területe, ahol a személynek, aki a gépjármű birtokosa, állandó lakhelye található, vagy

- amennyiben a gépjármű nem rendelkezik rendszámtáblával, vagy olyan rendszámtáblával rendelkezik, amely nem vagy már nem rendelhető az adott gépjárműhöz, és a gépjármű egy baleset részesévé vált, az ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése vagy a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, 1983. december 30-i 84/5/EGK második tanácsi irányelv ( 1 ) 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett kártérítési igény rendezése céljából, annak az államnak a területe, ahol a baleset bekövetkezett;

5. a "zöld kártya" egy nemzetközi biztosítási igazolás, amelyet egy Nemzeti Iroda állít ki az 1949. január 25-én az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottsága Szárazföldi Szállítási Bizottságának Közúti Szállítási Albizottsága által elfogadott 5. ajánlással összhangban.

2. cikk

(1) A tagállamok tartózkodnak olyan gépjárművek felelősségbiztosításának ellenőrzésétől, amelyeket egy másik tagállam területén tartanak rendszerint üzemben, vagy amelyeket egy harmadik országban tartanak rendszerint üzemben, és amelyek egy másik tagállam területéről lépnek területükre. Mindazonáltal a tagállamok végezhetnek a biztosításra vonatkozó, nem rendszeres ellenőrzést, feltéve, hogy ez nem megkülönböztető jellegű, és olyan ellenőrzés részeként végzik, amely nem irányul kizárólag a biztosításra.

(2) Az egyik tagállam területén nyilvántartásba vett gépjárműveket illetően ezen irányelv rendelkezései a 3. és 4. cikk kivételével hatályba lépnek:

- azt követően, hogy a kilenc Nemzeti Iroda megállapodást kötött, amelynek értelmében mindegyik Nemzeti Iroda garantálja, hogy a kötelező biztosításra vonatkozó saját hazai törvényeinek megfelelően kiegyenlíti azokat a kárigényeket, amelyek a területén azon járművek által okozott balesetek miatt keletkeznek, amelyek üzemben tartási helye egy másik tagállam területén található, függetlenül attól, hogy a járműveknek van-e biztosításuk,

- attól a naptól kezdődően, amelyet a Bizottság határoz meg azt követően, hogy a tagállamokkal szorosan együttműködve az egyezmény létrejöttéről megbizonyosodott,

- a egyezmény hatályának időtartamára.

3. cikk

(1) A 4. cikk értelmében minden tagállam időben megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy a saját területén nyilvántartásba vett gépjárművek rendelkeznek gépjármű-felelősségbiztosítással. A fedezett felelősség mértékét és a fedezet feltételeit ezen intézkedések alapján kell meghatározni.

(2) Minden tagállam időben megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy a biztosítási szerződés ugyancsak fedezze:

- a többi tagállam hatályos törvényeinek megfelelően bármely kárt vagy sérülést, amely azon tagállamok területén keletkezik,

- bármely kárt vagy sérülést, amelyet a tagállamok állampolgárai szenvednek el két olyan terület közötti közlekedésük során, ahol az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés hatályban van, amennyiben a területért, amelyen áthaladnak, egyik Nemzeti Iroda sem felelős; ilyen esetben a kárt vagy sérülést azon tagállam kötelező biztosításra vonatkozó törvényeinek megfelelően fedezik, ahol a gépjárművet nyilvántartásba vették.

4. cikk

Egy tagállam a 3. cikk rendelkezéseitől eltérhet:

(a) egyes magánjogi vagy közjogi természetes és jogi személyek esetén; amelyek jegyzékét az érintett állam készíti el, és arról a többi tagállamnak és a Bizottságnak tájékoztatást nyújt.

Az a tagállam, amely igénybe veszi ezt az eltérést, meghoz minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az ilyen személyekhez tartozó gépjárművek által a saját területén, illetve egy másik tagállam területén okozott bármely kár vagy sérülés után a kár megtérítésre kerüljön. A tagállamnak ki kell jelölnie egy hatóságot vagy szervezetet abban az országban, ahol a kár vagy a sérülés keletkezik, amely felelős azért, hogy az adott állam törvényeinek megfelelően kártérítést nyújtson a sérült feleknek azokban az esetekben, amikor a 2. cikk (2) bekezdésének első francia bekezdésében meghatározott eljárás nem alkalmazható. A tagállam közli a Bizottsággal a kötelező biztosítás alól mentességet élvező személyek, valamint a kártérítésért felelős hatóságok és szervek listáját. A Bizottságnak közzé kell tennie a listát;

(b) bizonyos gépjárműtípusok vagy bizonyos speciális forgalmi rendszámmal ellátott gépjárművek esetében; ezeknek a gépjárműtípusoknak, illetve gépjárműveknek a jegyzékét az érintett állam készíti el, és arról a többi tagállamnak és a Bizottságnak tájékoztatást nyújt.

Ebben az esetben a tagállamok biztosítják, hogy az e pont első albekezdésében említett gépjárművek ugyanolyan bánásmódban részesüljenek, mint azok a gépjárművek, amelyek esetében a 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott biztosítási kötelezettségnek nem tettek eleget. A baleset bekövetkeztének helye szerinti tagállam kártérítésért felelős szerve megtérítési igénnyel rendelkezik a 84/5/EGK irányelv 1. cikke (4) bekezdésében meghatározott garanciaalappal szemben a gépjármű rendszerinti üzemben tartása helye szerinti tagállamban.

A gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó 72/166/EGK, 84/5/EGK, 88/357/EGK és 90/232/EGK tanácsi irányelv, valamint a 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005.május 11-i 2005/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) hatálybalépésének időpontját követő öt év elteltével a tagállamoknak jelentést kell készíteniük a Bizottság részére e pont végrehajtásáról és gyakorlati alkalmazásáról. A Bizottság, e jelentések vizsgálatát követően - amennyiben helyénvaló - javaslatokat terjeszt be ezen eltérés felváltásáról vagy hatályon kívül helyezéséről.

5. cikk

Minden tagállam biztosítja, hogy amennyiben a területén egy olyan gépjármű okoz balesetet, amelyet egy másik tagállam területén vettek nyilvántartásba, a Nemzeti Iroda a 2. cikk (2) bekezdésének első francia bekezdésében említett kötelezettség sérelme nélkül tájékoztatást kapjon:

- arról, hogy a gépjárművet mely területen vették nyilvántartásba, valamint annak forgalmi rendszámáról, amennyiben rendelkezik ilyennel,

- amilyen mértékben lehetséges, a gépjármű biztosításának részleteiről, ahogyan azok általában a gépjármű üzemben tartójának birtokában lévő zöld kártyán fel vannak tüntetve, azon részletességgel, amit az a tagállam ír elő, ahol a gépjárművet nyilvántartásba vették.

Ugyancsak biztosítja minden tagállam, hogy a Nemzeti Iroda erről tájékoztatja annak az államnak a Nemzeti Irodáját, amelynek a területén a gépjárművet nyilvántartásba vették.

6. cikk

Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket arra az esetre, hogy ha egy harmadik ország területén ----- nyilvántartásba vett gépjármű belép arra a területre, amelyre az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés hatálya kiterjed, ezt a gépjárművet a területén csak abban az esetben használják, ha a gépjármű által okozott bármely kár vagy sérülés a különböző tagállamokban kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályok előírásainak megfelelően annak a területnek az egészén, amelyre az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés hatálya kiterjed, fedezve van.

7. cikk

(1) Minden gépjárművet, amelyet rendszerint egy harmadik ország területén ----- vettek nyilvántartásba, az arra a területre történő belépés előtt, amelyre az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés hatálya kiterjed, érvényes zöld kártyával vagy a határbiztosítási szerződés megkötéséről szóló igazolással kell ellátni, amely bizonyítja, hogy a gépjármű a 6. cikknek megfelelően biztosítva van.

(2) Ugyanakkor egy harmadik országban nyilvántartásba vett gépjárműveket úgy kell kezelni, mint a Közösség területén nyilvántartásba vett gépjárműveket, amennyiben minden tagállam Nemzeti Irodája a kötelező biztosításra vonatkozó saját hazai jogszabályainak megfelelően az ilyen gépjárművek által a területükön okozott balesetekből keletkező kárigények kiegyenlítését külön-külön garantálja.

(3) A Bizottság azt követően, hogy a tagállamokkal szorosan együttműködve megbizonyosodott arról, hogy a (2) bekezdésben említett kötelezettségeket vállalták, meghatározza egyrészt azt az időpontot, amelytől kezdődően a tagállamok nem kötelesek az (1) bekezdésben hivatkozott okiratok bemutatását előírni, másrészt az ebbe a körbe tartozó gépjárműtípusokat.

8. cikk

A tagállamok legkésőbb 1973. december 31-ig hatályba léptetik azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezen irányelvnek megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

9. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

( 1 ) HL L 8., 1984.1.11., 17. o.

( 2 ) HL L 149, 2005.6.11., 14. o.