31990L0232[1]

A Tanács Harmadik irányelve (1990. május 14.) a gépjárműhasználattal kapcsolatos polgári jogi felelősség biztosítására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

A TANÁCS HARMADIK IRÁNYELVE

(1990. május 14.)

a gépjárműhasználattal kapcsolatos polgári jogi felelősség biztosítására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

(90/232/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100a. cikkére,

tekintettel a Bizottság ajánlására ( 1 ),

az Európai Parlamenttel együttműködve ( 2 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 3 ),

mivel a legutóbb a 84/5/EGK ( 4 ) irányelvvel módosított 72/166/EGK ( 5 ) irányelvvel a Tanács rendelkezéseket fogadott el a tagállamoknak a gépjárműhasználattal kapcsolatos polgári jogi felelősség biztosítására vonatkozó jogszabályai közelítéséről és a felelősségbiztosításra vonatkozó kötelezettség végrehajtásáról;

mivel a 72/166/EGK irányelv 3. cikke minden tagállamnak előírja, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a biztosítás az általában a területén használt gépjárművekkel kapcsolatos polgári jogi felelősségre kiterjedjen; mivel a vonatkozó felelősség mértékét és a biztosítás tartalmi feltételeit ezen intézkedések alapján kell meghatározni;

mivel a Spanyolország és Portugália csatlakozási okmányával módosított 84/5/EGK irányelv jelentős mértékben csökkentette a tagállamokban a kötelező polgári jogi felelősségbiztosítás szintjében és tartalmában lévő eltéréseket; mivel azonban a biztosítás tartalmában még mindig jelentős eltérések vannak;

mivel a gépjárműbalesetek károsultjai számára összehasonlítható szintű bánásmódot kell biztosítani függetlenül attól, hogy a Közösségen belül a balesetek hol következnek be;

mivel egyes tagállamokban hézagok mutatkoznak a kötelező gépjármű felelősségbiztosításban különösen a gépjárművek utasai tekintetében; mivel a potenciális károsultak e különösen sebezhető kategóriájának védelme érdekében e hézagokat meg kell szüntetni;

mivel fel kell számolni minden bizonytalanságot a 72/166/EGK irányelv 3. cikkének (2) bekezdése első francia bekezdése alkalmazásával kapcsolatban; mivel a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításoknak a Közösség egész területére ki kell terjednie;

mivel továbbá a biztosított fél érdekében minden biztosítási kötvénynek garantálnia kell egyszeri díj fejében minden egyes tagállamban az ottani jogszabályok szerinti biztosítási fedezetet, illetve annak a tagállamnak a jogszabályai szerinti biztosítási fedezetet, ahol a gépjármű általában található, amennyiben ez utóbbi fedezet a magasabb;

mivel a 84/5/EGK irányelv 1. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy minden tagállamnak létre kell hoznia, illetve feljogosítania egy szervezetet a biztosítással nem rendelkező vagy azonosítatlan gépjárművek által okozott balesetek károsultjainak kártérítése érdekében; mivel azonban az említett rendelkezés nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy az e szervezet által nyújtott kártérítést kiegészítő vagy nem kiegészítő jellegű kártérítésnek tekintsék;

mivel azonban a biztosítással nem rendelkező jármű által okozott baleset esetén egyes tagállamokban a károsultnak kell bizonyítania, hogy a felelős fél nem képes kártérítést fizetni, illetve a kártérítés megfizetését elutasítja, mielőtt igényével e szervezethez fordulhatna; mivel e szervezet a károsultnál könnyebben indíthat keresetet a felelős fél ellen; mivel ennélfogva nem engedhető meg, hogy e szervezet a károsultnak előírja, hogy amennyiben kártérítésre jogosult, neki kelljen megállapítania, hogy a felelős fél nem képes vagy nem szándékozik fizetni;

mivel a fent említett szervezet és a felelősségbiztosítást nyújtó biztosító közötti azon vita esetében, hogy melyikük nyújtson kártérítést a baleset károsultjának, a károsultnak fizetendő kártérítés késedelmének elkerülése érdekében a tagállamoknak kell biztosítaniuk, hogy e felek valamelyike legyen elsőként köteles a kártérítés megfizetésére a vita rendezéséig;

mivel a gépjárműbalesetek károsultjai esetenként nehezen tudják megállapítani annak a biztosítóvállalkozásnak a nevét, amely biztosítást nyújt a balesetben érintett gépjárműre; mivel az ilyen károsultak érdekében a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy ezen adatot azonnal rendelkezésre bocsássák;

mivel a gépjárművek felelősségbiztosításával foglalkozó előző két irányelvet, e megfontolásokra tekintettel, egységes módon ki kell egészíteni;

mivel az ilyen jellegű kiegészítés, amely nagyobb mértékű védelmet biztosít a biztosítottaknak és a balesetek károsultjainak, még nagyobb mértékben elősegíti a Közösség belső határainak átlépését és ennélfogva a belső piac megvalósulását és működését; mivel ennek következtében a fogyasztóvédelem magas szintjét kell alapul venni;

mivel a Szerződés 8c. cikkének feltételei értelmében figyelembe kell venni az erőfeszítés azon mértékét, amelyet egyes, eltérő fejlettségű gazdaságoknak kell elérniük; mivel ennélfogva egyes tagállamoknak átmeneti megoldásokat kell biztosítani annak érdekében, hogy az ezen irányelv egyes rendelkezései fokozatosan kerülhessenek végrehajtásra,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 84/5/EGK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdése sérelme nélkül a 72/166/EGK irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében említett biztosítás a gépjármű vezetője kivételével kiterjed valamennyi utasnak a gépjárműhasználatból eredő személyi sérülésével kapcsolatos felelősségre.

A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak annak biztosítása érdekében, hogy bármely jogszabályi rendelkezés vagy a biztosítási kötvényben található szerződéses kikötés, amely az ilyen fedezetből azon az alapon zár ki egy utast, hogy tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a vezető alkohol vagy más kábító anyag befolyása alatt állt a baleset idején, semmisnek tekintendő az ilyen utas kárigénye tekintetében.

Ezen irányelv alkalmazásában a "gépjármű" fogalmát a 72/166/EGK irányelv 1. cikke határozza meg.

1a. cikk

A 72/166/EGK irányelv 3. cikke (1) bekezdésében említett biztosítás kiterjed az olyan gyalogosokat, kerékpárosokat és a közút többi, nem motorizált használóját ért személyi sérülésekre és anyagi kárra, akik egy gépjármű részvételével bekövetkezett baleset következményeként a nemzeti polgári jog értelmében kártérítésre jogosultak. Ez a cikk nem érinti sem a polgári jogi felelősséget, sem pedig a kártérítés összegét.

2. cikk

A tagállamok minden szükséges lépést megtesznek annak biztosítására, hogy a gépjárművek használatával kapcsolatos kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések:

- fedezetet nyújtsanak egyszeri díjfizetés alapján és a szerződés egész tartama alatt a Közösség teljes területére, beleértve bármely olyan időszakot is, amikor a jármű a szerződés tartama alatt egy másik tagállam területén található, és

- ugyanannak az egyszeri díjnak az alapján minden egyes tagállamban biztosítsák a saját jogszabályai alapján megkövetelt fedezetet, illetve annak a tagállamnak a jogszabálya alapján megkövetelt fedezetet, ahol a gépjármű általában található, amennyiben ez a fedezet a magasabb.

3. cikk

A 84/5/EGK tanácsi irányelv 1. cikke (4) bekezdésének első albekezdése a következő mondattal egészül ki:

"A tagállamok azonban nem engedhetik meg a szervezet számára, hogy a kártérítés kifizetését attól tegye függővé, hogy a károsult bármely módon igazolja, hogy a felelős személy nem képes kártérítést fizetni, vagy azt megtagadja."

4. cikk

Amennyiben vita támad a 84/5/EGK irányelv 1. cikke (4) bekezdésében említett szervezet és a felelősségbiztosító között arról, hogy melyiknek kell kártérítést nyújtania a károsultnak, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy e felek valamelyikét kijelöljék elsőkénti kötelezettnek arra, hogy a károsultnak késedelem nélkül kifizesse a kártérítést.

Amennyiben később megállapításra kerül, hogy a kártérítés egészét vagy egy részét a másik félnek kellett volna megfizetnie, e másik fél ennek megfelelően megtéríti a kifizetést teljesítő fél által nyújtott összeget.

4a. cikk

(1) A 88/357/EGK irányelv ( 6 ) 2. cikke d) pontjának második francia bekezdésétől eltérve, amikor egy gépjárművet egyik tagállamból egy másikba szállítanak, a rendeltetési tagállamot kell a kockázat helye szerinti országnak tekinteni, közvetlenül azon időponttól kezdődően, amikor a jármű leszállítását a vásárló elfogadta, egy harmincnapos időtartam folyamán, még akkor is, ha a gépjárművet a rendeltetési tagállamban hivatalosan nem vették nyilvántartásba.

(2) Abban az esetben, ha a gépjármű az ezen cikk (1) bekezdésében említett időszak folyamán úgy volt részese egy balesetnek, hogy közben nem rendelkezett biztosítással, a rendeltetési tagállamnak a 84/5/EGK irányelv 1. cikke (4) bekezdésében említett szerve felel az említett irányelv 1. cikkében meghatározott kártérítésért.

4b. cikk

A tagállamok biztosítják, hogy a biztosítottnak joga legyen bármikor igazolást kérni a biztosított járművet vagy járműveket érintő, harmadik személyek által a biztosítási szerződéses jogviszony előző, legalább öt éve folyamán támasztott kártérítési igényekre vagy azok hiányára vonatkozóan. A biztosítóintézetnek vagy bármely más szervnek - amelyet egy tagállam esetlegesen kijelölt arra, hogy kötelező biztosítást kössön vagy ilyen igazolásokat bocsásson ki -, a kérelmet követő tizenöt napon belül ki kell állítania ezt az igazolást a biztosított részére.

4c. cikk

A 72/166/EGK irányelv 3. cikke (1) bekezdésében említett biztosítást illetően a biztosítóintézetek nem alkalmazhatnak önrészt a balesetben sérült féllel szemben.

4d. cikk

A tagállamok biztosítják, hogy a 72/166/EGK irányelv 3. cikke (1) bekezdésében említett biztosítással fedezett jármű által okozott balesetben sérült felek közvetlenül jogosultak keresetet indítani azon biztosítóintézet ellen, amelynél a felelős személy felelősségbiztosítással rendelkezik.

4e. cikk

A tagállamok megállapítják a 2000/26/EK irányelv ( 7 ) 4. cikke (6) bekezdésében meghatározott eljárást bármely olyan balesettel kapcsolatos kárrendezésre, amelyet a 72/166/EGK irányelv 3. cikke (1) bekezdésben említett biztosítással biztosított jármű okozott.

Az olyan balesetekre vonatkozóan, amelyek kárrendezését a 72/166/EGK irányelv 2. cikke (2) bekezdésében meghatározott módon a biztosítók nemzeti irodáinak rendszere végezheti, a tagállamok a 2000/26/EK irányelv 4. cikke (6) bekezdésében meghatározottal megegyező eljárást állapítanak meg. Ezen eljárás alkalmazásában a biztosítóintézetre való bármely hivatkozást a 72/166/EGK irányelv 1. cikke 3. pontjában meghatározott nemzeti irodára történő hivatkozásként kell érteni.

5. cikk

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a 2000/26/EK irányelvben megállapított kötelezettségeik sérelme nélkül az azon irányelv 5. cikkének megfelelően létrehozott és jóváhagyott információs központok az abban a cikkben meghatározott tájékoztatással szolgálnak minden olyan személynek, aki bármely, a 72/166/EGK irányelv 3. cikke (1) bekezdésében említett biztosítással rendelkező jármű által okozott baleset részese.

(2) A Bizottság legkésőbb 1995. december 31-ig jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé e cikk (1) bekezdésének végrehajtásáról.

Amennyiben szükséges, a Bizottság a Tanács elé terjeszti szükséges javaslatait.

6. cikk

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy legkésőbb 1992. december 31-ig megfeleljenek ezen irányelv rendelkezéseinek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak alóli kivételként:

- a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság valamint a Portugál Köztársaság 1995. december 31-ig tehet eleget az 1. és 2. cikk rendelkezéseinek,

- Írország a motorkerékpárok pótülésén utazó utasai tekintetében 1998. december 31-ig, az egyéb gépjárművek tekintetében 1995. december 31-ig tehet eleget az 1. cikk, és ugyancsak 1995. december 31-ig a 2. cikk rendelkezéseinek.

7. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

( 1 ) HL C 16., 1989.1.20., 12. o.

( 2 ) HL C 304., 1989.12.4., 41. o. és

HL C 113., 1990.5.7.

( 3 ) HL C 159., 1989.6.26., 7. o.

( 4 ) HL L 8., 1984.1.11., 17. o.

( 5 ) HL L 103., 1972.5.2., 1. o.

( 6 ) Az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő rendelkezések megállapításáról szóló, 1988. június 22-i 88/357/EGK második tanácsi irányelv (HL L 172., 1988.7.4., 1. o.). A legutóbb a 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 181., 2000.7.20., 65. o.) módosított irányelv.

( 7 ) A tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, 2000. május 16-i 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (negyedik gépjármű-felelősségbiztosítási irányelv) (HL L 181., 2000.7.20., 65. o.).