EH 2000.232 Az adós részéről a követelt összegnek ügyvédi letétbe helyezése a követelés vitatásának minősül, ezért ilyen esetben az adós ellen a felszámolási eljárás nem indítható meg [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 27. § (2) bek. a) pont].
A hitelező által 1997. április 16-án kezdeményezett felszámolási eljárás során az elsőfokon eljárt bíróság a 10. sorszámú végzésével a módosított 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján megállapította az adós korlátolt felelősségű társaság fizetésképtelenségét, elrendelte a felszámolását és kijelölte a felszámolót.
A határozat indokolásában rögzített tényállás szerint a felek között érvényes albérleti szerződés jött létre, melynek alapján az adós albérleti díjat, valamint az egyéb igénybevett szolgáltatások költségét köteles a hitelezőnek megfizetni. A hitelező e szerződésen alapuló, 1996. decemberétől járó és 60 napnál régebben esedékes, elmaradt tartozás megfizetése miatt kérte az adós felszámolását. Az elsőfokú bíróság megállapította: az adós az eljárás során csak hivatkozott rá, de nem igazolta, hogy a szerződés felbontásra került, illetve, hogy az adós tartozását vitatta volna. Az általa csatolt levelek csak a jogosult személyének bizonytalanságából adódó vitát tartalmazzák, de a tartozás összegszerűségére vagy annak fennállására vonatkozóan adatot nem tartalmaznak. A bíróság álláspontja szerint az ügyvédi letétbe helyezéssel történő teljesítés nem tekinthető a tartozás vitatásának, ugyanis amennyiben az adós a jogosult személyét vitatta, a Ptk. 287. §-ának (1) bekezdése alapján bírósági letéttel kellett volna teljesítenie.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós élt fellebbezéssel, amelyben a határozat megváltoztatását és - fizetésképtelenségi ok hiányában - az eljárás megszűntetését kérte. Előadta: az albérleti díjat az esedékességkor mindig kifizette, egészen addig, amíg az ingatlan tulajdonosának, a B. Megyei Magas és Mélyépítő Vállalatnak a felszámolója az 1996. szeptember 12-én kelt levelében közölte, hogy felmondta a hitelezővel kötött bérleti szerződést. Ezt a felmondást az elsőfokú bíróság jogszerűnek találta. Az október - november havi albérleti díjakat még kifizette, decembertől azonban ügyvédi letétbe helyezéssel teljesített, mivel a jogosult személye bizonytalanná vált. Amennyiben ugyanis a felmondás jogszerűségét a bíróság jogerősen megállapítja, a hitelező nem bérlője az ingatlannak, így azt albérletbe sem adhatja tovább. Igazolta, hogy időközben a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság határozatát a felmondás tekintetében helybenhagyta, az abból fakadó kártérítési igény tekintetében pedig az eljárás tovább folytatódik.
Az adós kifejtette továbbá, hogy a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtását megelőzően közölte a hitelezővel; arra tekintettel, hogy a jogosult személye vitatott, ügyvédi letétbehelyezéssel teljesít. Véleménye szerint mindez a tartozás vitatásának minősül, így nem volt helye a fizetésképtelensége megállapításának és a felszámolás elrendelésének.
A fellebbezéséhez csatolta még az ingatlan tulajdonosának felszámolója, a BR. H. Részvénytársaság által a hitelezőhöz írt levelet a hitelezői igény részbeni elfogadásáról, illetve elutasításáról; ugyanezen felszámolónak az adóshoz írt levelét a bérleti szerződés felmondásáról; a Baranya Megyei Bíróság határozatát, melyben a hitelező bérleti szerződés felmondása iránti kifogását elutasította; a Legfelsőbb Bíróság 1997. május 5-én kelt határozatát, amellyel a korábbi elsőfokú határozatot a felmondás tekintetében helybenhagyta, a hitelező részéről a felszámolási eljárás megindítását megelőzően az adósnak írt levelet; az ingatlan tulajdoni lapját; a felszámoló levelét, melyben az adóst tájékoztatta a bérleti szerződés azonnali hatállyal történő felmondásáról; valamint az ügy tárgyát képező követelés számláit.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételeiben az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte.
Véleménye szerint nem helytálló az adós azon érvelése, hogy a hitelező részéről kiszámlázott bérleti díjak ügyvédi letétbe helyezésével a hitelezői kővetetést akár teljesítette, akár vitatta volna. A Polgári Törvénykönyv vonatkozó rendelkezései alapján ugyanis, ha a jogosult személye bizonytalan, bírósági letétbe helyezéssel lehet teljesíteni. Az ügyvédi letétbe helyezés a hitelezői követelés vitatásának nem tekinthető, ugyanis ez lényegében harmadik személy részére történő teljesítést jelent. Ehhez nem társult egyértelmű, konkrét, a hitelezői követelés jogalapját vagy összegszerűségét megkérdőjelező vitatás. Megjegyezte, hogy a csatolt számlákon jogosultként a T. & F. Betéti Társaság van feltüntetne, mert a hitelezőnek e társasággal megbízási szerződése volt a díjak és a költségek beszedésére. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az adóssal szemben a követelés jogosultja a hitelező, ugyanis közöttük jött létre az albérleti szerződés. Csatolta észrevételeihez az ezen betéti társasággal kötött megbízási szerződését.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az eljárás iratai alapján kiegészíti az alábbiakkal:
A hitelező az 1996. december 10. és 1997. március 10. között esedékes albérleti díjak megfizetésének elmulasztása miatt nyújtotta be az adós ellen a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet. A hitelező bérleti szerződése felmondásának jogszerűségét megállapító elsőfokú bírósági határozat 1996. szeptember 5-én, a másodfokú bírósági határozat pedig 1997. május 5-én kelt. Az adós az 1996. október 30-án ke1t, ajánlottan postára adott levelében tájékoztatta a hitelezőt, hogy mivel a felszámolói felmondásra tekintettel a közöttük kötött albérleti szerződés jogosultja bizonytalan, a másodfokú bírósági határozat megszületéséig ügyvédi letétbe helyezéssel teljesít.
A fellebbezés alapos.
Az adott felszámolási eljárásban a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az időközben (1997. augusztus 6-án) hatálybalépett 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) rendelkezései az irányadók.
E törvény 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki. A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében rámutatott arra, hogy nincs helye a fizetésképtelenség megállapításának, ha az adós a tartozását a felszámolási eljárás kezdeményezését megelőzően bármilyen formában vitássá tette.
A jelen esetben a tartozás kiegyenlítésére nem került sor, annak esedékessége pedig 60 napnál régebbi. A törvényi feltétel harmadik tényállási eleme, a nem vitatás azonban hiányzik, ugyanis a hitelező az elsőfokú bírósághoz 1997. április 16-án nyújtotta be az eljárást kezdeményező kérelmét, az adós azonban ezt megelőzően, az 1996. október 30-án kelt és ajánlottan postára adott levelében közölte a hitelezővel, hogy mivel bizonytalan a jogosult személye, ügyvédi letétbe helyezéssel teljesít. Az adós tehát vitássá tette, hogy a tartozása a hitelező felé áll fenn. Mivel ez a vitatás a felszámolási eljárás lefolytatására irányult hitelezői kérelem átvétele előtt történt, nincs helye - a törvényi feltételek hiányában - a fizetésképtelenség megállapításának.
Tévesen hivatkozott a hitelező, majd álláspontját elfogadva a bíróság is, a bírói letétre. A jelen esetben nem annak van jogi jelentősége, hogy az adós harmadik személynek teljesített, hanem annak: a hitelező felé történő teljesítés megtagadásával - az ok közlésével - jelezte, hogy vitatja a hitelező felé fennálló tartozását.
Tévedett tehát az elsőfokú bíróság akkor, amikor fizetésképtelenségi ok hiányában az adós felszámolását elrendelte. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően követendő Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, s az eljárást a többször mód. Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése alapján megszüntette. (Legf. Bír. Fpk. VIII. 33. 105/1997.sz.)