A Fővárosi Törvényszék K.32851/2010/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 27. §] Bíró: Albert Zoltán

Fővárosi Bíróság

4.K.32.851/2010/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A bíróság a Réti, Antall és Madl Landwell Ügyvédi Iroda (cím ügyintéző: dr. Várszegi Zoltán ügyvéd) által képviselt felperes (Székhely: cím) a dr. Gallovich Noémi jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Ügyek és Adózók Adó Főigazgatósága (cím.) alperes ellen adóügyben hozott 5228271106/2010. számú közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perében meghozta a következő

Í T É L E T E T

A bíróság az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal Kizárólagos Illetékességi Ügyek Főosztálya 2010. április 6. napján kelt 5228271106/2010. számú határozatát - az elsőfokú határozatra kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezi.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 150.000 (százötvenezer) forint perköltséget.

A feljegyzett kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

A bíróság a közigazgatási és a peres iratok alapján a következőket állapította meg.

A felperes ausztriai illetőségű befektetési alap. A I.Zrt., a I.nyrt., a I.Rt., az II.Rt., az II.Nyrt és a III.Rt ( a továbbiakban együtt: kifizetők) a 2004-2005. években a felperes részére osztalékot fizettek, amelyből a kifizetők az 1976. évi 2. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között Bécsben az 1975. évi február 25. napján aláírt, a jövedelem-, a hozadéki és a vagyonadó területén a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 10. cikk (2) bekezdésének alkalmazásával 10%-os adókulccsal összesen 7.748.048 forint osztalékadót vontak le.

A felperes 2009. december 23-án postára adott kérelmében az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII törvény (a továbbiakban: Art) 4. számú mellékletének 5-6. pontjára hivatkozással a levont osztalékadó visszatérítését kérte az első fokú adóhatóságtól. Kérelmében előadta, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Taotv.) 2004. május 1. és 2005. december 31. között hatályos 27.§ (2) bekezdése - megkülönböztetve a magyar illetőségű és az Európai Unió más tagállamaiban illetőséggel bíró osztalékban részesülőket - a más tagállami illetőségű osztalékban részesülőket hátrányos helyzetbe hozva az osztalékadó fizetési kötelezettség alóli mentesülést a Taotv. 27.§ (3) bekezdésében rögzített feltételhez köti. A Taotv. 27.§ (3) bekezdése pedig kizárólag társaságokra vonatkozik, ennél fogva külföldi illetőségű egyéb szervezetek (mint például a befektetési alapok) semmilyen feltétel fennállása esetén nem mentesülnek az osztalékadó alól, adófizetésük oka így csupán a külföldi illetőségük. Álláspontja szerint a hátrányos megkülönböztetés folytán a Taotv. 27.§ (1)-(3) bekezdéseibe foglalt rendelkezések ellentétben állnak az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés (a továbbiakban: EK szerződés) 18. és 63. cikkelyével (korábbi 12. és 56. cikkelyek), ezért az európai uniós részvényeseknek kifizetett osztalékot a magyar részvényesekkel azonos módon kell adóztatni, az európai uniós részvényesektől ezzel ellentétesen a levont osztalékadót vissza kell téríteni. Jogi álláspontja alátámasztására hivatkozott az Európai Bíróság (a továbbiakban: EUB) C-35/98., C-170/05. és C-303/07. számú ügyekben hozott ítéleteire.

Az első fokú adóhatóság 2010. február 1. napján kelt 2748177390 számú határozatával a felperes kérelmét elutasította. A határozat indokolása szerint az EK szerződés 220. cikke értelmében a közösségi jog értelmezése és ezzel összefüggésben a tagállami kötelezettségszegés megállapítása az EUB hatáskörébe tartozik, az állami adóhatóság csak és kizárólag a Magyar Köztársaság területén érvényes és hatályos nemzeti jogszabályok figyelembe vételével és azok alkalmazásával látja el feladatait. A nemzeti jogszabályok alapján pedig a felperes visszatérítési kérelme nem teljesíthető, mert a kifizetők az Egyezmény 10. cikk (2) bekezdésének megfelelően vonták le az adót a 10%-os adókulcs alkalmazásával, így nincs olyan különbözet, ami az Art. 4. számú mellékletének 5. pontja szerint visszajárna a felperesnek. Rögzítette, a jogalkotó szervek a magyar jogszabályokat megfeleltették és megfeleltetik a közösségi jog követelményeinek, ennek eredményeként a Taotv. 27.§ (3) bekezdése a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történt csatlakozásától, 2004. május 1-jétől hatályos rendelkezése lehetővé teszi a külföldi illetőségű osztalékban részesülő társaság részére fizetett osztalék mentességét az osztalékadó alól, és e körben a Taotv. 29/H. § (2) bekezdése további engedményt is tartalmaz.

Az első fokú határozattal szemben a felperes fellebbezés terjesztett elő, amelyben kérelmének teljesítését kérte az abban részletezett indokok és jogszabályi előírások alapján.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd (az alperessel együtt a továbbiakban: alperes) a 2010. április 6. napján kelt 5228271106/2010. számú határozatával az első fokú határozatot helyben hagyta. Határozatában megállapította, az első fokú hatóság megalapozottan hivatkozott hatáskörének hiányára a tekintetben, hogy jogalkalmazó hatóságként megállapítsa a hazai hatályos jogszabályi rendelkezések és a közösségi jog rendelkezéseinek összeütközését, és megalapozottan hivatkozott arra is, hogy jogerős bírósági eseti döntés hiányában nem mellőzheti a hatályos jogszabályi rendelkezés alkalmazását. Megjegyezte, a jogalkalmazó szervnek nem feladata, és hatásköre sincs arra, hogy egyes esetekben eldöntse, hogy az EUB egyes döntései az adott ügyre acte clair helyzetet teremtett-e. Kifejtette, az EUB a C-170/05. ügyben hozott ítéletében egyébként is anya-leányvállalat viszonyában értelmezte a közösségi jogot, illetve az azzal ellentétes tagállami szabályozást, nem független felek vonatkozásában.

Megjegyezte továbbá, az EK szerződés 58. cikk (1) bekezdés a) pontja szerint a tagállamoknak jogukban áll alkalmazni adójoguknak azokat az irányadó rendelkezéseit, amelyek a lakóhely vagy a tőkebefektetés helye alapján az adózók között különbséget tesznek.

A felperes az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt keresetet terjesztett elő, kereseti kérelme az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére vagy megváltoztatására irányult.

A felperes kereseti kérelmét egyrészt arra alapította, hogy az adóhatóság, mint jogalkalmazó szerv a magyar jog mellett köteles a közösségi jogot is vizsgálni, és a közösségi jogot az elsőbbség elve alapján akár a magyar jogszabályok ellenében is alkalmazni. Nincs kétféle jog, így téves az az adóhatósági álláspont, hogy kizárólag a bíróságok jogosultak a közösségi jogot alkalmazni. Kifejtette továbbá, osztalék-jövedelmének osztrák illetőségén alapuló adóztatása súlyosan diszkriminatív, az EK szerződés 12. és 56. cikkeibe ütköző volt , e különbségtételből eredő joghátrányt nem semlegesítették a magyar és az osztrák jogszabályok, és az Egyezmény sem. Álláspontja szerint az alperes alaptalanul hivatkozott az EK szerződés 58. cikk (1) bekezdésének a) pontjára is, mert az EK szerződés 58. cikk (3) bekezdésében rögzített korlátozást figyelmen kívül hagyta. Jogi álláspontjának alátámasztására hivatkozott az EUB 35/76., 8/81., 283/81., 152/84., 103/88., C-224/97., C-319/02., C-265/04., C-386/04., C-170/05., C-379/05., C-303/07., C-540/07. és C-74/08. számú ügyekben hozott döntéseire, valamint a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Kfv.IV.37.757/2009. számú ügyben hozott ítéletére.