BH 2010.8.228 Ha a hazai jogszabály hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütköző rendelkezése nem felel meg az EK-Szerződés egyenlő elbánás követelményének, - az elsőbbségi elvéből következően - a közösségi jog alkalmazandó [1997. évi LVIII. tv. 2. §, 6. §].

A Sz. Zrt. beadványt nyújtott be a Regionális Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelőségéhez, melyben előadta, hogy a www.index.hu oldalon olyan reklám került közzétételre, amely a szerencsejátékra hívja fel a figyelmet.

Bejelentést tett továbbá azért is, hogy a www.n.hu oldal olyan reklámot tett közzé, amely a www.b. oldalakon való fogadásra, szerencsejátékra hívja fel a figyelmet.

A felügyelőség a bejelentések alapján eljárást indított; mindkét ügyben megvizsgálta a www.b. honlapot és megállapította, hogy annak üzemeltetője a Ltd. S. 611 E. G..

A www.s.hu honlapot megvizsgálva azt állapította meg, hogy annak üzemeltetője az I. Ltd.

Az n.hu oldalnak az N.hu Kft., az index oldalnak az I.hu Zrt. az üzemeltetője.

A felügyelőség mindkét ügyben belföldi jogsegélykérelemmel fordult az APEH Központi Hivatala Szerencsejáték Felügyeleti Főosztályához, mely válaszlevelében közölte, hogy a honlapon szerencsejátékot szervező, külföldi székhelyű cégek részére a Magyar Köztársaság területére engedélyt nem adott ki, illetve ilyen engedélyt a cég, valamint annak képviselője nem kért.

A felügyelőség a 2008. február 15-én kelt határozatában 500 000 Ft reklámbírsággal sújtotta az I. rendű felperest - mint a reklám közzétevőjét -, és megtiltotta a jogsértő reklámtevékenység további folytatását.

A 2008. április 10. napján kelt határozatában 100 000 Ft reklám-felügyeleti bírsággal sújtotta a II. rendű felperest - mint a reklám közzétevőjét -, és megtiltotta a jogsértő reklámtevékenység további folytatását.

A felügyelőség határozataiban a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) 2. § a) és h) pontjára hivatkozva megállapította, hogy a perbeli reklámtevékenység a Grtv. 6. § (5) bekezdésébe ütközik.

Az elsőfokú határozatok ellen a felperesek fellebbeztek, amelynek elbírálása során az alperes a 2008. május 9. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperesek kereseteikben az alperesi határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérték.

Álláspontjuk szerint a reklámtevékenységük jogszerű, ugyanis a külföldi szerencsejáték-szolgáltató reklámozására kiterjedő tilalom az Európai Unión belül érvényesülő szolgáltatás-nyújtás szabadságának jogellenes korlátozását jelenti, és mivel a korlátozás a közösségi jogba ütközik, nem alkalmazható.

Előadták, hogy az EU-n belüli szolgáltatás-nyújtás szabadsága a www.b.hu szolgáltatásaira is vonatkozik, hiszen az EK-Szerződés 299. cikk (4) bekezdése szerint a szolgáltatások szabad áramlásának elve G.-ra is kiterjed.

Mindkét társaság az Európai Unió területéről nyújtotta a szolgáltatásait, a szolgáltatások szabad áramlásának elve alapján.

Az alperesi hatóság ezt nem vette figyelembe, ezért jogsértő határozatokat hozott.

A felperesek a közösségi jog elsőbbségére és arra hivatkoztak, hogy az EK-Szerződés előírásai közvetlen hatállyal bírnak.

Állították, hogy a bíróságnak a hazai jogot félretéve a közösségi jog, és ezen belül is az EK-Szerződés 49. cikkének figyelembevételével kell eljárnia és döntést hoznia, mivel a Grtv. 6. § (5) bekezdésében található reklámkorlátozás a szolgáltatások szabad áramlásának korlátozását jelenti.

Ezen korlátozás nem felel meg az Európai Bizottság által támasztott követelményeknek, ezzel Magyarország megsértette a Római Szerződés, valamint a csatlakozási szerződésből eredő kötelezettségeit.

A felperesek álláspontja szerint a Grtv. 6. § (5) bekezdésében foglalt korlátozás beleütközik az EK-Szerződés 49. cikkébe, mert ez a szerencsejáték-szolgáltatások korlátozását jelenti, ugyanúgy, mint a kifejezett szolgáltatás-tilalom.

Utaltak arra, hogy az Európai Közösségek Bírósága több esetben kimondta, hogy a szerencsejáték-szolgáltatások az EK-Szerződés 49. cikkének hatálya alá tartozó szolgáltatások.

Ez következik a Schindler (C275/92) Zenatti (C-67/98) és az Anomar (C-6/2001.) ítéletekből, amit a későbbi joggyakorlat is megerősített.

Kifejtették, hogy a közösségben letelepedett külföldi szolgáltatókra is kiterjedő reklámtilalom a szolgáltatás-nyújtás szabadságának korlátozását jelenti, ezért ez a tilalom a szolgáltatás-nyújtás szabadságával összefüggésben vizsgálandó.

A közösségi jog alapján a szolgáltatás-nyújtás szabadsága korlátozható, de ez a korlátozás csak abban az esetben engedhető meg, amennyiben annak közrendi, vagy közbiztonsági okai vannak.

A felperesi álláspont szerint Magyarország viseli a bizonyítási terhet a Grtv. 6. § (5) bekezdésében található korlátozó intézkedés szükségszerűségét és arányosságát illetően.

Hivatkoztak a felperesek arra is, hogy a korlátozás elfogadhatóságára az Európai Bíróság egy négylépcsős tesztet dolgozott ki, amely - többek között - a C-55/94. számú Gephardt-ítéletben került kimondásra. Ennek megfelelően az érintett intézkedés nem lehet diszkriminatív, a közérdek körébe tartozó megfelelő kényszerítő célt kell szolgálnia, alkalmasnak kell lennie a cél megvalósítására, és nem mehet túl az e cél megvalósításához szükséges mértéken.

Állították, hogy a perbeli magyar korlátozás e követelményeknek nem felel meg, hiszen a tilalom nyíltan diszkriminatív, mert a szolgáltatók között azok letelepedési helye szerint tesz különbséget.

A tilalom nem igazolható közérdeken alapuló kényszerítő indokkal sem, hiszen ennek megállapításához is háromlépcsős tesztet dolgozott ki a bíróság. Eszerint vizsgálni kell, hogy a cél elfogadható-e olyan közérdeken alapuló kényszerítő indokként, amely valóban az igazolás alapját képezheti; második lépésben elemezendő, hogy a korlátozó intézkedés alkalmas-e a cél elérésére; harmadik lépésben azt szükséges megvizsgálni, hogy az egyébként alkalmas intézkedés nem megy-e túl a kitűzött cél megvalósításához szükséges mértéken.

Hivatkoztak arra is a felperesek, hogy az Európai Bizottság Magyarország ellen már 2006. április 4. óta kötelezettségszegési eljárást folytat, amely éppen a jelen ügyben is támadott reklámkorlátozás EK-Szerződés 49. cikkébe való ütközést hivatott megállapítani.

A felperesi álláspont szerint ez is kétségtelenné teszi a magyar szabályozás közösségi jogba való ütközését.

Hangsúlyozták azt is, hogy az Országgyűlés 2008. június 9-én fogadta el a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvényt (a továbbiakban: Új Grtv.), amely hatályon kívül helyezi a jelenleg hatályos Grtv.-t, és az Új Grtv. nem tartalmazza a szerencsejátékok reklámozására vonatkozó tilalmat, amely tilalom az alapját képezte az alperesi hatóságnak a felperesek ellen meghozott határozatának.

Ez a jogszabályváltozás egyértelművé teszi, hogy Magyarország meg kívánja engedni a perbeli típusú hirdetéseket, nem pedig szankcionálni azokat.

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét alaposnak értékelte, és az alperes határozatait - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.