BH 1969.12.6262 A különélő házastársat a közös lakás használatával kapcsolatban a birtokvédelem megilleti, ha házastársa őt a közös lakásba nem engedi be [Ptk. 189., 192. §, 35/1956. (IX. 30.) MT sz. r. 40. §].

A peres felek házastársak, közöttük az életközösség 1963. évben megszakadt. Házasságukból két, még kiskorú gyermek származott, akik az alperes gondozásában élnek. A peres felek között bontóper van folyamatban, amelynek tárgya a volt közös lakás használata is.

A peres felek vidéken a közös tulajdonukban álló, két szobából, konyhából és mellékhelyiségekből álló házban laktak, itt volt a közös lakásuk.

A felperes 1949. év óta B-n van munkaviszonyban. Az állandó bejelentett lakása a volt közös lakás. B-n állandó lakása nincs, munkásszálláson lakik. B-ról hetenként hazajárt, amikor a volt közös lakás egyik szobáját használta.

1968 január és április havában az alperes a felperest megakadályozta abban, hogy a lakás egyik szobáját használja, onnan az ingóságait is kihordta. A felperes emiatt a községi tanács vb. titkárához fordult birtokvédelem miatt, és arra kérte kötelezni az alperest, hogy a volt közös lakás egyik szobáját - a mellékhelyiségek közös használatával - bocsássa rendelkezésére, illetve ne akadályozza e lakrész használatában. A községi tanács vb. titkára az ügyet - érdemi döntés nélkül - áttette a járásbírósághoz.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a felperest birtoklásában megzavarta, és az alperest a birtokháborítástól eltiltotta. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes nem költözött el a közös lakásból, arról nem is mondott le, így továbbra is megilleti a birtoklás és a birtokvédelem joga mindaddig, amíg a bíróság a lakáshasználatot véglegesen másképp nem rendezi.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a különélő házastársak között "nem lehet birtokháborításként felfogni az egyik félnek azt az eljárását, hogy a másikat a lakásába nem engedi be", abból kizárja. Az ilyen eljárás a másodfokú bíróság álláspontja szerint mindaddig nem valósít meg birtokháborítást, amíg a felek megállapodása, illetőleg bírói ítélet nem dönti el a használat kérdését. A házasfél ezzel nyilváníthatja ki az életközösség megszakadását, illetőleg azt, hogy külön akar élni a másik házasféltől. A lakásból kizárt házasfél ilyen esetben jogsegélyt sem vehet igénybe, nem sérelmezheti a birtokháborítást, miután az ilyen magatartás birtokháborítást nem valósít meg.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.