EH 2016.03.K11 Közigazgatási perekben a keresetindításra nyitva álló harmincnapos határidőn belül a félnek konkrét jogszabálysértésre is utalnia kell. Nem elfogadható, ha a fél harminc napon túl határozza meg a kereset irányultságát [1952. évi III. tv. 121. § (1) bek., 130. §, 330. § (2) bek., 335/A. §].

[1] A felperes 2012. május 15-én vis maior körülményre hivatkozással kötelezettségátvállalási kérelmet nyújtott be az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrárkörnyezet-gazdálkodási támogatások igénybevételéről szóló 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet (a továbbiakban: Jogcímrendelet) alapján szántóföldi növénytermesztési célprogramban 85,68 hektár, míg gyepgazdálkodás célprogramban 18,92 hektár nagyságú területre. Ezzel egyidejűleg benyújtotta ugyanezen célprogramban és ugyanezen területekre vonatkozóan kifizetési kérelmét is.

[2] Az elsőfokú hatóság hiánypótlást követően, 2012. augusztus 1. napján kelt határozatával helyt adott a felperes kérelmének azzal, hogy a határozatban megjelölt területek támogatási jogosultsága 2011/2012. gazdasági évtől kezdődően az ügyfélre átszáll.

[3] A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elsőfokú hatósága a 2013. január 11-én kelt határozatával a felperes 2012. május 15. napján benyújtott kifizetési kérelmét elutasította és egyben áthúzódó szankciót megállapítva a következő három évben a támogatási összegből 3 725 100 forint levonást rendelt el.

[4] A fellebbezés során eljárt alperesi jogelőd, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Központi Szerve 2014. január 13-án kelt határozatában - az indoklás részbeni módosításával - érdemben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[5] A felperes a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. Keresetében az alperes határozatában megsértett jogszabályt nem jelölte meg, és nem indokolta, hogy milyen okból kéri a határozat megváltoztatását, csak általánosságban utalt a határozat jogszabálysértésére.

[6] Az ügyben eljárt Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.

[7] A jogerős bírósági döntéssel szemben az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.

[8] Az alperes szerint a bíróságnak a kereseti kérelmet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania, mert a keresetlevél nem felelt meg a Pp. 121. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Ezt támasztja alá, hogy a hiányosságokat a felperesnek ki kellett egészítenie. A felperes a 30 napos határidő helyett több mint fél évvel később nyújtott be szabályszerű keresetlevelet.

[9] Az alperes szerint a jogerős ítélet azért is törvénysértő, mert túlterjeszkedett a bíróság a kereseti kérelem keretein akkor, amikor megállapította, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Ket. 72. § (1) bekezdés e) pont ef) alpontjában foglaltaknak. A felperes az alperes szerint nem vitatta a határozat indokolásának hiányosságát.

[10] Az alperes álláspontja alapján iratellenes az elsőfokú bíróság azon megállapítása amely szerint a hatóság nem adta jogszabályi indokát annak, hogy miért 0 hektár vehető figyelembe. Utalt arra, hogy a határozat 5. oldal utolsó bekezdése tartalmaz erre vonatkozóan indokolást.

[11] Az alperes a Jogcímrendelet 58. § (3) bekezdés b) pontjának alkalmazását illetően megállapított jogerős ítéleti indokolást is törvénysértőnek tartja. Ezzel kapcsolatosan előadta, hogy azért a kérelemben feltüntetett 82,22 hektár területnagyság alapján járt el, mert a kérelem valójában erre vonatkozott. Így jogvita sem keletkezett, tehát a bíróságnak még csak állást sem kellett volna foglalnia e kérdésben. A 67,76 hektár után ténylegesen nem igényelt kifizetést felperes.

[12] Az alperes szerint a jogerős ítélet iratellenes amikor azt állítja, hogy az alperesnek rendelkezésre állt minden olyan dokumentáció, amelyből megállapíthatta volna, hogy a felperes megfelelő állatállománnyal rendelkezett az adott időszakban. A bizonyítás a 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Eljárási tv.) 38. § (8) bekezdése alapján a felperest terhelte. A hatóságnak a jogcímrendelet 10. § (1) bekezdése alapján kellett eljárni.

[13] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak miatt megalapozott.

[14] Az alperes szerint a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani, mivel az nem tartalmazta a Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat, azaz nem tűnt ki belőle az érvényesíteni kívánt jog, az annak alapjául szolgáló tények és azok bizonyítékai. A felperes a jogi indokokat is tartalmazó keresetlevelét a Pp. 330. § (2) bekezdésében foglalt 30 napon túl nyújtotta be.

[15] A felperes a jogerős közigazgatási határozatot 2014. február 5-én postai úton vette kézhez. Keresetlevele 2014. március 7-én - a harmincadik napon - kelt. A kereset - a bíróság döntésére vonatkozó kérelmen túl - az alábbiakat tartalmazza: "Felperes álláspontja szerint alperes határozata jogszabálysértő, azzal a felperes nem ért egyet, mivel álláspontja szerint kifizetési és támogatási feltételeknek megfelelt. Felperes keresetének részletes indokolását 15 napon belül benyújtja." A felperes az általa vállalt 15 napos határidőt sem tartotta be, keresetkiegészítését 8 hónappal később, 2014. november 3-án nyújtotta be.

[16] Jelen perben a kereset benyújtásának határideje 2014. március 7-én járt le, így az e napon érkezett keresetlevél vonatkozásában nem kellett - a Pp. 105. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően - a határidő-mulasztás következményeit alkalmazni, mert annak postára adása a határidő utolsó napján megtörtént. Az elsőfokú bíróságnak azonban vizsgálnia kellett volna, hogy a határidő utolsó napján postára adott bírósági felülvizsgálati kérelem megfelelt-e a Pp. 121. §-ában és 330. § (2) bekezdésben foglaltaknak.

[17] A Kúria megítélése szerint a konkrét jogszabálysértés megjelölése és az érdemi indoklás nélkül benyújtott keresetből nem lehet megállapítani, hogy a felperes a határozat megváltoztatását milyen okból, milyen jogi érvek alapján kérte. A Pp. 330. § (2) bekezdése kifejezetten előírja közigazgatási perekben a jogszabálysértésre való hivatkozást, amely követelménynek nyilvánvaló, hogy nem felel meg az a keresetlevél, amely nem jelöli meg, hogy mely jogszabály, milyen rendelkezése sérült, azaz nem jelöli meg kérelmének irányultságát. Jelen ügyben megállapítható, hogy a kereset nem felelt meg a Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontjában és a 330. § (2) bekezdésében foglaltaknak.

[18] A felperes maga is észlelte kereseti kérelmének hiányosságát, ezért bejelentette, hogy a kérelem részletes indoklásának előterjesztésére további 15 napon belül kerül sor. Mivel a kérelem a Pp. 330. § (2) bekezdése szerinti 30. napon érkezett, így nyilván­-való, hogy a kért 15 nap a keresetindításra nyitva álló határidőn kívülre esik.

[19] A Pp. 104. § (1) bekezdésének második mondata szerint a törvényben megállapított határidőt csak a törvényben meghatározott esetben lehet meghosszabbítani, arra pedig a törvény nem ad lehetőséget, hogy a bíróság a kereset előterjesztésére megszabott 30 napos határidőt, az ahhoz kapcsolódó indoklás előterjesztése céljából meghosszabbíthassa. Erre tekintettel az elsőfokú bíróságnak az indokolás nélkül benyújtott keresetet a Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontja szerint érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítani.

[20] A felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló 60 napos határidő értelmezése tekintetében hasonló következtetést tartalmaz a BH 2011.259. számú elvi bírósági döntés. Eszerint "[a] Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasítja, ha a törvényes határidőben benyújtott felülvizsgálati kérelemből nem állapítható meg a jogszabálysértés oka és a fél csak a 60 napos határidő lejárta után nyújtja be kérelmének indokolását, amelyből kitűnik, hogy a törvénysértést milyen okra alapítja [1952. évi III. törvény 270. § (2) bekezdés, 272. § (2) bekezdés, 273. § (1) bekezdés]".

[21] A keresetlevél tekintetében figyelembe veendő a 2/2011. (V. 9.) KK vélemény (a továbbiakban: KK vélemény), amely a kereseti kérelemhez kötöttségről és a keresetváltoztatásról szól a közigazgatási perben. A Pp. 335/A. §-a és a KK vélemény szerint, ha a 30 napos perindítási határidő már eltelt, úgy az alperesi határozatnak a keresetben nem támadott részére már nem lehet kiterjeszteni a keresetet. Mivel jelen esetben a kereset nem felel meg a Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltaknak, úgy az sem állapítható meg, hogy a kereset az alperesi határozat mely részét, milyen tények és jogi indokok alapján támadja, azaz az alperesi határozatnak mely része került a kereseti kérelemben megtámadásra. Így a keresetben támadott és nem támadott rész meg sem állapítható (el sem különíthető).

[22] Jelen ügyben tehát az érdemi vizsgálatot nemcsak a Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontja 130. § (1) bekezdés i) pontja és 330. § (2) bekezdése de a 335/A. §-a is kizárja.

[23] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette.

(Kúria Kfv. IV. 35.124/2015.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Jobbágy Krisztina ügyvéd által képviselt felperesnek az Ivanovits és Káldy Ügyvédi Iroda által képviselt Miniszterelnökséget vezető Miniszter alperes ellen támogatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. november 26. napján kelt 2.K.27.164/2014/11. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 13. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

v é g z é s t :

A Kúria a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.27.164/2014/11. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a pert megszünteti.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint elsőfokú és 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 3.000 (háromezer) forint kereseti és 7.000 (hétezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

A végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2012. május 15-én vis maior körülményre hivatkozással kötelezettség átvállalási kérelmet nyújtott be az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrárkörnyezet-gazdálkodási támogatások igénybevételéről szóló 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet (a továbbiakban: Jogcímrendelet) alapján szántóföldi növénytermesztési célprogramban 85,68 hektár, míg gyepgazdálkodás célprogramban 18,92 hektár nagyságú területre. Ezzel egyidejűleg benyújtotta ugyanezen célprogramban és ugyanezen területekre vonatkozóan kifizetési kérelmét is.

Az elsőfokú hatóság hiánypótlást követően, 2012. augusztus 1. napján kelt határozatával helyt adott a felperes kérelmének azzal, hogy a határozatban megjelölt területek támogatási jogosultsága 2011/2012. gazdasági évtől kezdődően az ügyfélre átszáll.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elsőfokú hatósága a 2013. január 11-én kelt határozatával a felperes 2012. május 15. napján benyújtott kifizetési kérelmét elutasította és egyben áthúzódó szankciót megállapítva a következő három évben a támogatási összegből 3.725.100 forint levonást rendelt el.

A fellebbezés során eljárt alperesi jogelőd, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Központi Szerve 2014. január 13-án kelt határozatában - az indoklás részbeni módosításával - érdemben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. Keresetében az alperes határozatában megsértett jogszabályt nem jelölte meg, és nem indokolta, hogy milyen okból kéri a határozat megváltoztatását, csak általánosságban utalt a határozat jogszabálysértésére.

Az ügyben eljárt Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.

A tényállás alapján a bíróság megállapította, hogy a felperes a kifizetés iránti kérelmét a 90-es tábla tekintetében 82,22 hektárra, míg a 91-es parcella tekintetében 3,43 hektárra, összesen 85,65 hektárra nyújtotta be. A 90-es tábla tekintetében helyszíni ellenőrzés során került megállapításra, hogy az előírás szerinti főnövény, ahol köles termesztése történt, 67,76 hektár.

A bíróság rögzítette, hogy a jogvita abban áll, hogy az alperes értelmezése szerint, ha a felperes kifizetési kérelmében írt terület meghaladja az előírás szerinti 75 hektárt, úgy a terület egyáltalán nem támogatható, így azt a határozatban is 0 hektárral vette figyelembe.

A felperes értelmezése szerint azonban a ténylegesen művelt 67,76 hektár terület belefér a Jogcímrendelet 58. § (3) bekezdése által meghatározott legfeljebb 75 hektáros területbe, vagyis ennek megfelelően kellett volna támogatásban részesülnie.

Az alperes a területnagyságon alapuló támogatás csökkentés és kizárás jogkövetkezményeire a 65/2011. EU rendelet 16. cikkében foglalt jogkövetkezményt alkalmazta. A bíróság rögzítette, hogy az alperes nem adta sem indokát sem jogszabályi alapját annak, hogy a parcella ténylegesen hasznosított területét miért nem vette figyelembe, illetve ezzel kapcsolatban a támogatható terület nagyságát miért 0-ban állapította meg. A hatóságnak a 67,76 hektár tényleges hasznosítású területről a 2013. március 20-án felvett helyszíni ellenőrzési jegyzőkönyv alapján tudomása volt.

A bíróság szerint az alperes határozata ezért nem felel meg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés e) és ef) alpontjában írt indokolási kötelezettségnek, mivel nem állapítható meg, hogy miért csökkentette 0-ára a 90-es parcella támogatható területét.

A bírósági felülvizsgálat érintette az extenzív gyepgazdálkodás célprogrammal kapcsolatos hatósági döntést is.

A bíróság megállapította, hogy az alperesnek rendelkezésére állt mindaz a dokumentáció és igazolás, amelyből ellenőrizhető volt, hogy a felperes a teljes időszakban megfelelő állatállománnyal rendelkezett. Annak csupán az adminisztratív nyilvántartása történt meg visszamenőlegesen.

A hiányos tartalmú keresetet a bíróság a keresetváltoztatás lehetőségére tekintettel érdemben vizsgálta, mivel a felperes a hiányokat felhívásra pótolta.

A jogerős bírósági döntéssel szemben az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.

- Az alperes szerint a bíróságnak a kereseti kérelmet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania, mert a keresetlevél nem felelt meg a Pp. 121. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Ezt támasztja alá, hogy a hiányosságokat a felperesnek ki kellett egészítenie. A felperes a 30 napos határidő helyett több mint fél évvel később nyújtott be szabályszerű keresetlevelet.

Az alperes szerint a jogerős ítélet azért is törvénysértő, mert túlterjeszkedett a bíróság a kereseti kérelem keretein akkor, amikor megállapította, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Ket. 72. § (1) bekezdés e) pont ef) alpontjában foglaltaknak. A felperes az alperes szerint nem vitatta a határozat indokolásának hiányosságát.

Az alperes álláspontja alapján iratellenes az elsőfokú bíróság azon megállapítása amely szerint a hatóság nem adta jogszabályi indokát annak, hogy miért 0 hektár vehető figyelembe. Utalt arra, hogy a határozat 5. oldal utolsó bekezdése tartalmaz erre vonatkozóan indokolást.

Az alperes a Jogcímrendelet 58. § (3) bekezdés b) pontjának alkalmazását illetően megállapított jogerős ítéleti indokolást is törvénysértőnek tartja. Ezzel kapcsolatosan előadta, hogy azért a kérelemben feltüntetett 82,22 hektár területnagyság alapján járt el, mert a kérelem valójában erre vonatkozott. Így jogvita sem keletkezett, tehát a bíróságnak még csak állást sem kellett volna foglalnia e kérdésben. A 67,76 hektár után ténylegesen nem igényelt kifizetést felperes.

Az alperes szerint a jogerős ítélet iratellenes amikor azt állítja, hogy az alperesnek rendelkezésre állt minden olyan dokumentáció, amelyből megállapíthatta volna, hogy a felperes megfelelő állatállománnyal rendelkezett az adott időszakban. A bizonyítás a 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Eljárási tv.) 38. § (8) bekezdése alapján a felperest terhelte. A hatóságnak a jogcímrendelet 10. § (1) bekezdése alapján kellett eljárni.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nyújtott be. Ebben előadta, hogy az alperes a bírósági eljárás során érdemben egyáltalán nem nyilatkozott a felperes keresetében foglaltakra, annak ellenére, hogy a tárgyalásra való idézésével egyidejűleg az eljáró bíróság felhívta az alperest, hogy legkésőbb az első tárgyaláson tegyen érdemi nyilatkozatot. Az alperes a tárgyaláson nem jelent meg. A felperes álláspontja ezért az, hogy az alperesnek a Kúria előtti felülvizsgálati eljárásban már nincs lehetősége érdemi kérelmet előterjesztenie, ugyanis erre meg volt a lehetősége az elsőfokú bírósági eljárás során. A döntést az eljáró bíróság rendelkezésére bocsátott bizonyítékok és nyilatkozatok alapján hozta meg, az alperes a Kúria előtti felülvizsgálati eljárásban már nem hivatkozhat arra, hogy az ítélet nem megalapozott.

A felperes a kereseti kérelemhez kötöttséggel kapcsolatosan utalt a Pp. 95. § (2) és (5) bekezdéseire, amely a hiánypótlást követően beadott helyes beadványról akként rendelkezik, hogy azt úgy kell tekinteni, mintha helyesen adták volna be. A kérelemben foglalt 82,22 hektárral kapcsolatban a felperes felhívta a figyelmet, hogy a Jogcímrendelet 58. § (3) bekezdése a megállapított területről és nem a benyújtott kérelem adatai alapján számítandó területről szól.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak miatt megalapozott.

Az alperes szerint a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani, mivel az nem tartalmazta a Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat, azaz nem tűnt ki belőle az érvényesíteni kívánt jog, az annak alapjául szolgáló tények és azok bizonyítékai. A felperes a jogi indokokat is tartalmazó keresetlevelét a Pp. 330. § (2) bekezdésébe foglalt 30 napon túl nyújtotta be.

A felperes a jogerős közigazgatási határozatot 2014. február 5-én postai úton vette kézhez. Keresetlevele 2014. március 7-én - a harmincadik napon - kelt. A kereset - a bíróság döntésére vonatkozó kérelmen túl - az alábbiakat tartalmazza: "Felperes álláspontja szerint alperes határozata jogszabálysértő, azzal a felperes nem ért egyet, mivel álláspontja szerint kifizetési és támogatási feltételeknek megfelelt. Felperes keresetének részletes indokolását 15 napon belül benyújtja". A felperes az általa vállalt 15 napos határidőt sem tartotta be, kereset-kiegészítését 8 hónappal később, 2014. november 3-án nyújtotta be.

Jelen perben a kereset benyújtásának határideje 2014. március 7-én járt le, így az e napon érkezett keresetlevél vonatkozásában nem kellett - a Pp. 105. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően - a határidő mulasztás következményeit alkalmazni, mert annak postára adása a határidő utolsó napján megtörtént. Az elsőfokú bíróságnak azonban vizsgálnia kellett volna, hogy a határidő utolsó napján postára adott bírósági felülvizsgálati kérelem megfelelt-e a Pp. 121. §-ában és 330. § (2) bekezdésben foglaltaknak.

A Kúria megítélése szerint a konkrét jogszabálysértés megjelölése és az érdemi indoklás nélkül benyújtott keresetből nem lehet megállapítani, hogy a felperes a határozat megváltoztatását milyen okból, milyen jogi érvek alapján kérte. A Pp. 330. § (2) bekezdése kifejezetten előírja közigazgatási perekben a jogszabálysértésre való hivatkozást, amely követelménynek nyilvánvaló, hogy nem felel meg az a keresetlevél, amely nem jelöli meg, hogy mely jogszabály, milyen rendelkezése sérült, azaz nem jelöli meg kérelmének irányultságát. Jelen ügyben megállapítható, hogy a kereset nem felelt meg a Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontjában és a 330. § (2) bekezdésében foglaltaknak.

A felperes maga is észlelte kereseti kérelmének hiányosságát, ezért bejelentette, hogy a kérelem részletes indoklásának előterjesztésére további 15 napon belül kerül sor. Mivel a kérelem a Pp. 330. § (2) bekezdés szerinti 30-ik napon érkezett, így nyilvánvaló, hogy a kért 15 nap a keresetindításra nyitva álló határidőn kívülre esik.

A Pp. 104. § (1) bekezdésének második mondata szerint a törvényben megállapított határidőt csak a törvényben meghatározott esetben lehet meghosszabbítani, arra pedig a törvény nem ad lehetőséget, hogy a bíróság a kereset előterjesztésére megszabott 30 napos határidőt, az ahhoz kapcsolódó indoklás előterjesztése céljából meghosszabbíthassa. Erre tekintettel az elsőfokú bíróságnak az indokolás nélkül benyújtott keresetet a Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontja szerint érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítani.

A felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló 60 napos határidő értelmezése tekintetében hasonló következtetést tartalmaz a BH 2011.259. számú elvi bírósági döntés. E szerint "[a] Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasítja, ha a törvényes határidőben benyújtott felülvizsgálati kérelemből nem állapítható meg a jogszabálysértés oka és a fél csak a 60 napos határidő lejárta után nyújtja be kérelmének indokolását, amelyből kitűnik, hogy a törvénysértést milyen okra alapítja [1952. évi III. törvény 270. § (2) bekezdés, 272. § (2) bekezdés, 273. § (1) bekezdés]"

A keresetlevél tekintetében figyelembe veendő a 2/2011. (V. 9.) KK vélemény (a továbbiakban: KK vélemény), amely a kereseti kérelemhez kötöttségről és a keresetváltoztatásról szól a közigazgatási perben. A Pp. 335/A. §-a és a KK vélemény szerint, ha a 30 napos perindítási határidő már eltelt, úgy az alperesi határozatnak a keresetben nem támadott részére már nem lehet kiterjeszteni a keresetet. Mivel jelen esetben a kereset nem felel meg a Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltaknak, úgy az sem állapítható meg, hogy a kereset az alperesi határozat mely részét, milyen tények és jogi indokok alapján támadja, azaz az alperesi határozatnak mely része került a kereseti kérelemben megtámadásra. Így a keresetben támadott és nem támadott rész meg sem állapítható (el sem különíthető).

Jelen ügyben tehát az érdemi vizsgálatot nemcsak a Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontja 130. § (1) bekezdés i) pontja és 330. § (2) bekezdése de a 335/A. §-a is kizárja.

A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette.

A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § alapján kötelezte az első fokú és felülvizsgálati költség megfizetésére.

A per megszüntetésére tekintettel a mérsékelt kereseti és felülvizsgálati eljárás illetéket a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. § (3) bekezdése, 39. § (3) bekezdés d) pontja, 50. § (1) bekezdése és 58. § (1) bekezdés f) pontja alapján állapította meg.

Budapest, 2015. szeptember 29.

Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt sk.előadó bíró, Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó sk. bíró

(Kúria Kfv. IV. 35.124/2015.)