ÍH 2022.82 A FOGVATARTOTT SZEMÉLYISÉGI JOGAINAK MEGSÉRTÉSE

I. Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt igényelhető kártalanítás nem akadályozza a fogvatartottat abban, hogy a személyiségi jogok megsértésének objektív jogkövetkezményeit - a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítása, elégtétel adása, stb. - bíróság előtt perben érvényesítse. [2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 10/A. § (1) és (2) bekezdés]

II. A fogvatartott személyiségi jogát sértő magatartás objektív szankciójának érvényesítését nem kell a bv. törvény szerinti kártérítési eljárásnak megelőznie. [2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 143.§]

III. A személyiségi jogsértés bíróság általi megállapítása maga a szankció, a személyiségi jogsértés jogkövetkezménye, melynek alkalmazására - más szankciók mellett, vagy önállóan - a sérelmet szenvedett félnek alanyi joga van, ezért ez a megállapítás nem tehető függővé a megállapítási kereset polgári perrendtartás szerinti eljárásjogi feltételeinek fennállásától. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (1) és (2) bekezdés, Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) pont]

A felperes 2016. évben az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben töltötte a szabadságvesztés büntetését. A felperes fogva tartása során az alperes 2016. január 4. napjától 2016. január 20. napjáig, 2016. február 1. napjától 2016. február 17. napjáig és 2016. február 23. napjától 2016. március 20. napjáig terjedő időszakban nem biztosította a felperes számára a jogszabályban előírt legkisebb mozgásteret.

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a felperes személyiségi jogát, ezen belül az emberi méltóságát azzal, hogy a 2016. január 4-től január 20-ig, 2016. február 1-jétől február 17-ig, és 2016. február 23-tól március 20-ig terjedő időszakban nem biztosította a részére az előírt minimális mozgásteret. A kereseti kérelme jogalapjaként a Ptk. 2:42. §-át, 2:51.§-át és 2:52. §-át jelölte meg.

Az alperes az ellenkérelmében elsődlegesen a per megszüntetését kérte arra hivatkozással, hogy a perindítás előtt a felperesnek az alperesi bv. intézetnél kártérítési eljárás lefolytatását kellett volna kezdeményeznie, amire nem került sor. Hivatkozott arra is, hogy a felperes korábban már előterjesztett kártalanítási eljárás lefolytatása iránti igényt, amelyet a törvényszék büntetés-végrehajtási csoportja jogerősen elbírált. Érdemben a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy megállapítási kereset előterjesztésének nincs helye a polgári perrendtartásról szóló 2016. CXXX. törvény (Pp.) 272. § (1) és (2) bekezdése alapján.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a per megszüntetésének nem volt helye, mivel a rendelkezésre álló adatok szerint a jelen perben érintett időszakot kártalanítási határozattal nem bírálták el, és a felperes kérelmével érintett időszak a 2016. évre vonatkozott, amelyre nézve a felperes személyiségi jogai megsértéséből eredő igényét polgári perben érvényesíthette.

Annak tulajdonított az ügy érdemét illetően jelentőséget, hogy a felperes a módosított kereseti kérelmében kizárólag jogsértés megállapítását kérte, marasztalásra irányuló kereseti kérelmét nem tartotta fenn. Okfejtése szerint a Pp. 172. § (3) bekezdése értelmében csak akkor lehet kizárólag megállapításra irányuló kereseti kérelmet előterjeszteni, ha marasztalás nem kérhető. A felperesnek a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:51. § (1) bekezdése, 2:52. § (1) bekezdése alapján volt lehetősége marasztalásra irányuló kereseti kérelem előterjesztésére, így a megállapítási kereseti kérelem Pp. 172. § (3) bekezdésében foglalt eljárásjogi feltétele nem állt fenn, ennélfogva a megállapítási keresetet alaptalannak találta.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása, a jogsértés kereset szerinti megállapítása érdekében.

Fellebbezésében hivatkozott a 3254/2019. (X.30.) AB határozatra, és arra, hogy a jogsértés megállapítása a Ptk. 2:51. §-án alapul, a személyiségi jogsértés objektív szankciójának érvényesítése elől az AB határozat értelmében a felperes nem zárható el. Álláspontja szerint a Kúria Pfv.21.778/2010/4. számú határozatában, valamint a Pfv.III.20.979/2020/3. számú határozatában is úgy foglalt állást, hogy a jogsértés tényének megállapítására polgári perben van lehetőség.

Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta, az elutasítás helyes indokaira figyelemmel. Hangsúlyozta, hogy a felperes megállapítás iránti kereseti kérelmének konjunktív feltételei nem állnak fenn. Egységes a bírósági gyakorlat abban, hogy a jogvédelem szükségességének hiányában nem terjeszthető elő megállapításra irányuló kereseti kérelem. A felperes nem jelölte meg, hogy a jogainak az alperessel szemben való megóvása végett miért szükséges a konkrét megállapítás. Hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.225/2020/6. számú ítéletének, valamint az Alkotmánybíróság 3254/2019. (X.30.) AB határozatának indokolására is, és a Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.105/2021/4. számú eljárást megszüntető végzésére. Mindezekből érvelése szerint az a következtetés vonható le, hogy a fogvatartottnak okozott kár megtérítése és a fogvatartás során állítottan elszenvedett személyiségi jogi jogsértés miatti sérelemdíj és egyéb jogkövetkezmények iránti polgári pert szükségképpen meg kell, hogy előzze a fogvatartott kérelmére indult és a bv. szerv által lefolytatott, határozattal elbírált eljárás. A felperes igényérvényesítését ilyen panasz vagy kártérítési eljárás nem előzte meg, ezért változatlanul azon az állásponton volt, hogy az eljárás megszüntetésének van helye. Hivatkozott arra is, hogy a felperes az adott időszak tekintetében már részesült kártalanításban. A BH 2020.360. számú határozatból és a 3087/2020 (IV.23.) AB határozatból azt a következtetést vonta le, hogy az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekből eredő sérelem orvoslására irányuló büntetés-végrehajtási bírói eljárásokban meghozott végzések a Bv. tv. szerint jogerőhatással járó ügydöntő határozatok, így az azokban foglalt döntések ítélt dolgot eredményeznek.