ÍH 2022.82 A FOGVATARTOTT SZEMÉLYISÉGI JOGAINAK MEGSÉRTÉSE

I. Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt igényelhető kártalanítás nem akadályozza a fogvatartottat abban, hogy a személyiségi jogok megsértésének objektív jogkövetkezményeit - a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítása, elégtétel adása, stb. - bíróság előtt perben érvényesítse. [2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 10/A. § (1) és (2) bekezdés]

II. A fogvatartott személyiségi jogát sértő magatartás objektív szankciójának érvényesítését nem kell a bv. törvény szerinti kártérítési eljárásnak megelőznie. [2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 143.§]

III. A személyiségi jogsértés bíróság általi megállapítása maga a szankció, a személyiségi jogsértés jogkövetkezménye, melynek alkalmazására - más szankciók mellett, vagy önállóan - a sérelmet szenvedett félnek alanyi joga van, ezért ez a megállapítás nem tehető függővé a megállapítási kereset polgári perrendtartás szerinti eljárásjogi feltételeinek fennállásától. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (1) és (2) bekezdés, Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) pont]

Pertörténet:

Budapest Környéki Törvényszék P.20562/2020/29., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20053/2022/14. (*ÍH 2022.82*)

***********

A felperes 2016. évben az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben töltötte a szabadságvesztés büntetését. A felperes fogva tartása során az alperes 2016. január 4. napjától 2016. január 20. napjáig, 2016. február 1. napjától 2016. február 17. napjáig és 2016. február 23. napjától 2016. március 20. napjáig terjedő időszakban nem biztosította a felperes számára a jogszabályban előírt legkisebb mozgásteret.

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a felperes személyiségi jogát, ezen belül az emberi méltóságát azzal, hogy a 2016. január 4-től január 20-ig, 2016. február 1-jétől február 17-ig, és 2016. február 23-tól március 20-ig terjedő időszakban nem biztosította a részére az előírt minimális mozgásteret. A kereseti kérelme jogalapjaként a Ptk. 2:42. §-át, 2:51.§-át és 2:52. §-át jelölte meg.

Az alperes az ellenkérelmében elsődlegesen a per megszüntetését kérte arra hivatkozással, hogy a perindítás előtt a felperesnek az alperesi bv. intézetnél kártérítési eljárás lefolytatását kellett volna kezdeményeznie, amire nem került sor. Hivatkozott arra is, hogy a felperes korábban már előterjesztett kártalanítási eljárás lefolytatása iránti igényt, amelyet a törvényszék büntetés-végrehajtási csoportja jogerősen elbírált. Érdemben a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy megállapítási kereset előterjesztésének nincs helye a polgári perrendtartásról szóló 2016. CXXX. törvény (Pp.) 272. § (1) és (2) bekezdése alapján.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a per megszüntetésének nem volt helye, mivel a rendelkezésre álló adatok szerint a jelen perben érintett időszakot kártalanítási határozattal nem bírálták el, és a felperes kérelmével érintett időszak a 2016. évre vonatkozott, amelyre nézve a felperes személyiségi jogai megsértéséből eredő igényét polgári perben érvényesíthette.

Annak tulajdonított az ügy érdemét illetően jelentőséget, hogy a felperes a módosított kereseti kérelmében kizárólag jogsértés megállapítását kérte, marasztalásra irányuló kereseti kérelmét nem tartotta fenn. Okfejtése szerint a Pp. 172. § (3) bekezdése értelmében csak akkor lehet kizárólag megállapításra irányuló kereseti kérelmet előterjeszteni, ha marasztalás nem kérhető. A felperesnek a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:51. § (1) bekezdése, 2:52. § (1) bekezdése alapján volt lehetősége marasztalásra irányuló kereseti kérelem előterjesztésére, így a megállapítási kereseti kérelem Pp. 172. § (3) bekezdésében foglalt eljárásjogi feltétele nem állt fenn, ennélfogva a megállapítási keresetet alaptalannak találta.