BH 1998.5.226 Az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánításának mellőzése, ha a felek kinyilvánított akarata is a szerződéses jogviszony felszámolására irányult [Ptk. 237. § (1)-(2) bek., 200. § (2) bek., 234. §, 1974. évi 1. tvr. 6. § (1) bek. b) p.].

A felperes svéd-magyar kettős állampolgár, Svédországban él, de 10-14 éve folyamatosan, évente kétszer hoszabb időt tölt B.-n, gyógykezeltetése céljából. Az alperes a Cs.-n levő telekingatlanán építkezésbe kezdett.

A felek 1992-ben B.-n ismerkedtek meg, majd felületes ismeretség után 1993. október 13-án közjegyzői okiratban foglalt szerződést kötöttek arra nézve, hogy a szerződés megkötésekor 30-40%-os készültségi fokú alperesi épület befejezéséhez a felperes 80.000 svéd koronával hozzájárul, ennek ellenében az alperes a felperes részére az ingatlanon holtig tartó haszonélvezeti jogot biztosít. 1994. március 28-án ugyancsak közjegyzői okiratban rögzítették, hogy az épület elérte a 45-50%-os készültségi fokot, és a felperes haszonélvezeti jogának biztosítása fejében az építkezést további 100.000 svéd koronával támogatja, majd az 1994. június 1. napján kelt közjegyzői okirat tartalmazza, hogy a felperes az eddigiekben összesen 180.000 svéd koronát bocsátott az alperes rendelkezésére, az építkezés készültségi foka 80-85%-os, a hozzájárulás ellenében az alperes a felperes részére használati jogot biztosít a kétszobás háznak ahhoz a szobájához, amelyhez közvetlenül csatlakozik a fürdőszoba, étkező és a mellékhelyiség. A legutóbbi okiratban rögzítették a felek azt is, hogy az alperes - további térítés ellenében - a felperes gondozását is elvállalja.

1994 nyarán a felek összevesztek, ennek okát a bizonyítás adatai szerint nem lehetett feltárni. Tény, hogy 1995. végén az épület beköltözhetővé vált, de a felperes azt nem vette használatba.

A felperes keresetében elsődlegesen ajándék visszakövetelése címén, másodlagosan a szerződés tévedésen alapuló érvénytelensége címén kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a részére átutalt 2.273.600 forint megfizetésére. Az alperes ellenkérelme mindkét jogcím vonatkozásában a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

Indokolása szerint a felek között a Ptk. 579. §-ának (1) bekezdése szerinti ajándékozási szerződés nem jött létre, mert a felperes szolgáltatásával szemben a szerződés szerinti ellenszolgáltatás járt volna, önmagában az, hogy a felperes ingatlanhasználata nem valósult meg, a szerződés jogcímét utóbb nem változtatja meg, ajándékozás hiányában pedig az ajándék visszakövetelése nem jöhet szóba. A Ptk. 210. §-ának (1) bekezdésére alapított jogcím vonatkozásában megállapította, hogy a szerződés megkötésekor a felek a szerződési akaratukat, illetve a szerződés tartalmát illetően nem voltak tévedésben, pontosan tudták és rögzítették, hogy a szerződés megkötésével milyen célt kívánnak elérni, és az eljárásban a felperes azt sem bizonyította, hogy az alperes a teljesítés körében rosszhiszeműen járt el, nem biztosította a felperes részére a kikötött ellenszolgáltatást.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2 201.200 forintot.

Indokolása szerint a Ptk. 234. §-a alapján hivatalból észlelte, hogy a felek által kötött szerződések a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint jogszabályba ütköző semmis szerződések voltak, mert a felperes a szerződés megkötésekor devizakülföldinek minősült, és az akkor hatályban volt 1974. évi 1. tvr. 6. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a belföldön lévő vagyoni értékre nézve a belföldi a külföldivel csak devizahatósági engedéllyel köthetett volna érvényes szerződést, a felek közti jogügylethez pedig a devizahatósági engedélyt nem szerezték meg. Ennek alapján a Ptk. 237. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával az eredeti állapot helyreállítását rendelte el. Az összegszerűség tekintetében figyelembe vette, hogy a felperes a kereseti követelésével szemben 72 400 forint alperesi követelés beszámításához hozzájárult.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság törvénysértéssel minősítette a szerződéseket a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésébe ütköző semmis szerződéseknek, az adott esetben ugyanis a Ptk. 215. §-ának (1) bekezdése szerinti érvénytelenséget lehetett volna megállapítani, amit a bíróság hivatalból nem vehetett figyelembe. Az érvénytelenség oka ma már nem is áll fenn, arra a felperes nem hivatkozott, illetve az a devizahatósági engedély utólagos beszerzésével orvosolható, így a szerződések érvényessé tehetők. Erre tekintettel a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.