1974. évi 1. törvényerejű rendelet

a tervszerű devizagazdálkodásról[1]

1. § A devizagazdálkodás állami monopólium, a szocialista tervgazdálkodás része, amelyet az állam a devizahatóság és a devizagazdálkodási szervek útján gyakorol.

2. § (1) A devizahatóság a pénzügyminiszter, aki devizahatósági jogkörét meghatározott ügykörök, illetve egyes feladatok tekintetében más szervekre is átruházhatja.

(2) A Magyar Nemzeti Bank devizagazdálkodási feladatkörét és devizahatósági jogkörét a Magyar Nemzeti Bankról szóló külön jogszabály állapítja meg.

3. § (1) E törvényerejű rendelet és a végrehajtására vonatkozó jogszabályok (a továbbiakban: devizajogszabályok) hatálya kiterjed

a) a magyar állampolgárra, ha állandó lakóhelye Magyarországon van;

b) a külföldi állampolgárra, ha magyarországi lakhatási engedélye van;

c) arra a jogi személyre és más gazdálkodó szervezetre, amelynek székhelye Magyarországon van:

d) a külföldön székhellyel bíró jogi személy és más gazdálkodó szervezet Magyarországon működő telepeire (fiókjaira, képviseleteire); az a)-d) pontokban felsoroltak a devizajogszabályok szempontjából belföldiek (a továbbiakban: belföldiek).

(2) A devizajogszabályok egyes rendelkezéseinek hatálya - a jogszabály külön rendelkezése esetén - kiterjed

a) arra, akinek állandó lakóhelye, továbbá arra a jogi személyre vagy más gazdálkodó szervezetre, amelynek székhelye külföldön van, feltéve, hogy Magyarországon devizaértéke, vagyoni értéke van, vagy belföldivel vagyoni jellegű kapcsolatba kerül;

b) a Magyarországon székhellyel bíró jogi személy és más gazdálkodó szervezet külföldön működő telepeire (fiókjaira, képviseleteire);

c) a Magyarországon működő diplomáciai, illetve konzuli képviselőre és nem magyar állampolgár családtagjaira;

d) a Magyarországon működő diplomáciai, illetve konzuli képviselet személyzetének más tagjára és ezek családtagjaira, valamint nemzetközi szervezetek diplomáciai mentességet élvező tisztviselőire és ezek családtagjaira, ha nem magyar állampolgárok vagy állandó lakóhelyük nem Magyarországon van: az a)-d) pontokban felsoroltak a devizajogszabályok szempontjából külföldiek (a továbbiakban: külföldiek).

(3) Jogszabály a személyek meghatározott körére részben a belföldiekre, részben a külföldiekre megállapított szabályok alkalmazását rendelheti el.

(4) A devizajogszabályok hatálya belföldiek külföldi tevékenységére is kiterjed.

4. § (1) A devizajogszabályok alkalmazásában

a) devizaérték:

1. a külföldi fizetőeszköz,

2. a külföldi pénzértékre szóló, külföldi személy kötelezettségét megállapító pénzhelyettesítő eszköz és értékpapír,

3. a külföldi bankszámla-követelés,

4. a külföldi adóssal szemben fennálló egyéb pénzkövetelés,

5. az arany;

b) vagyoni érték minden dolog, jog vagy szolgáltatás, amelynek pénzben kifejezhető értéke van, ide nem értve a külön rendelkezések alá eső belföldi fizetőeszközt és a devizaértékeket. Vagyoni értéknek minősül a szellemi alkotásiból eredő, gazdaságilag értékesíthető jogosítvány, az örökösödési igény és valamely gazdálkodó szervezetre vonatkozó vagyoni érdekeltség.

(2) A vagyoni értékek közül a platina és az ezüst tekintetében jogszabály a devizaértékekre vonatkozó rendelkezések alkalmazását írhatja elő.

5. § (1) Devizahatósági engedéllyel szabad

a)[2] devizaértéket forintra, illetőleg forintot devizaértékre átváltani, devizaértékkel fizetni vagy azzal egyébként rendelkezni;

b) devizaértéket belfölditől átvenni;

c) devizaértéket külföldre kivinni, illetőleg kijuttatni;

d) belföldi fizetőeszközt kivinni, illetőleg kijuttatni vagy - forintra szóló utazási csekk kivételével - behozni, illetőleg bejuttatni;

e) külföldi részére hitelt nyújtani és külfölditől hitelt igénybe venni, továbbá olyan szerződést kötni, amelyből külföldivel szemben tartozás keletkezik;

f) külföldi részére vagy megbízásából fizetést teljesíteni vagy elfogadni, valamint olyan belföldi fizető eszközt elfogadni vagy felhasználni, amely a devizajogszabályokban tiltott módon került az átadó birtokába.

(2) Devizajogszabály devizaértéknek külfölditől való átvételét korlátozhatja.

6. § (1) Devizahatósági engedéllyel szabad

a) olyan szerződést kötni, amelynek tárgya belföldinek külföldön levő vagyoni értéke;

b)[3] belföldön levő vagyoni érték tekintetében belföldinek és külföldinek egymással, valamint belföldieknek külföldi érdekében adásvételi, ajándékozási és egyéb szerződést kötni;

c) olyan jognyilatkozatot tenni, amelynek folytán akár belföldön, akár külföldön levő vagyoni értékben a belföldi és külföldi részesedés aránya megváltozik;

d) belföldi által külföldön, illetve külföldi által belföldön vállalatot létesíteni, illetve vállalati érdekeltséget szerezni;

e) vagyoni értéket külföldre kivinni, illetőleg kijuttatni;

f) külföldinek belföldön építkeznie;

g) belföldi által a hagyatékot visszautasítani, ha a visszautasítás folytán külföldi örököl.

(2) Vagyoni érték kijuttatásának minősül a devizahatóság megkerülésével külföldre teljesített átutalás és minden olyan szerződés vagy pénzügyi művelet, amely arra irányul, hogy egymásra tekintettel devizaértéket, belföldi fizetőeszközt, illetőleg vagyoni értéket belföldön és külföldön átruházzanak.

7. § (1)[4] Devizajogszabály vagy jegybanki rendelkezés a devizaérték forintra vagy a forint devizaértékre történő átszámításánál alkalmazandó árfolyam tekintetében kötelező előírást adhat.

(2) Csak a devizahatóság engedélyével szabad belföldiek között

a) pénztartozást külföldi pénznemben meghatározni, vagy ilyen pénztartozásra fizetést teljesíteni;

b) pénztartozással kapcsolatban olyan kikötést alkalmazni, amely devizaérték valóságos (effektív) szolgáltatására irányul.

8. § (1)[5] Devizahatósági engedély szükséges a külföldiek között kötött olyan szerződéshez, amelynek tárgya belföldön levő belföldi fizetőeszköz, devizaérték vagy vagyoni érték.

(2)[6] Külföldi belföldön devizaértéket forintra, forintot devizaértékre vagy devizaértéket devizaértékre devizahatósági engedély nélkül csak a Magyar Nemzeti Banknál vagy az általa megbízott átváltóhelyeken válthat át.

(3)[7] Az 5. § (1) bekezdésének c) és d) pontja, a 6. § (1) bekezdésének e) pontja és a (2) bekezdése, továbbá a 7. § (1) bekezdése - feltéve, hogy ez utóbbi esetben a szerződés belföldön jött létre - külföldiekre is vonatkozik.

9. § (1) A tulajdonos (birtokos, rendelkezésre jogosult) köteles a devizaértéket a megszerzéstől (birtokba jutástól), illetve annak a tudomásra jutásától számított 8 napon belül a Magyar Nemzeti Banknak vételre felajánlani és együttműködni abban, hogy a Bank a devizaértékkel rendelkezhessék. A Bank a felajánlott devizaértéket ellenérték fejében hivatalos árfolyamon megvásárolhatja, illetve a felajánlás alól hatósági jogkörében felmentést adhat.

(2) Belföldi a külföldön tulajdonába (rendelkezése alá) kerülő, devizajogszabályban meghatározott vagyoni értéket, illetve az arra megnyíló igényt a devizahatóságnak 8 napon belül bejelenteni köteles.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott kötelezettség teljesítéséért a felelősség mindaddig fennáll, amíg a devizaérték, illetőleg a vagyoni érték a kötelezett tulajdonában (birtokában, rendelkezése alatt) van, kivéve, ha e kötelezettség alól felmentést kapott.

10. § A gazdálkodó szervek és az állampolgárok devizaérték kiutalását a cél megjelölésével a devizahatóságtól kérhetik. A kiutalt devizaértéket csak az engedélyezett célra szabad felhasználni.

11. § (1) Külkereskedelmi szerződések megkötéséhez, a külkereskedelmi tevékenység keretében áru kiviteléhez (eladásához), behozatalához (megvásárlásához), szolgáltatások teljesítéséhez és igénybevételéhez, ha ezekhez a külkereskedelmi jogszabályok szerint szükséges hatósági engedély megvan, vagy ezek a jogszabályok hatósági engedély megszerzését nem írták elő, nincs szükség devizahatósági engedélyre. A külkereskedelmi tevékenység során a devizagazdálkodási szabályokat érvényesíteni kell.

(2)[8] A gazdálkodó szervezet felelős az áru (szolgáltatás) értékének a külföldivel kötött szerződésben megfelelő összeg kikötéséért és ennek az összegnek a beszedéséért. A devizaérték felajánlásának elmulasztása esetére a devizahatóság biztosítékot köthet ki. A Magyar Nemzeti Bank a vételre felajánlott devizaértéket megveszi; megtagadhatja azonban annak megvételét, ha a külkereskedelmi tevékenységet nem a külkereskedelmi vagy a devizagazdálkodásra vonatkozó jogszabályoknak, illetve hatósági rendelkezéseknek megfelelően végezték.

(3) A külkereskedelmi jogszabályok és hatósági rendelkezések szerint szabályszerűen megkötött külkereskedelmi szerződés alapján történő árubehozatalhoz (vásárláshoz), illetve szolgáltatás igénybevételéhez szükséges devizaértéket a Magyar Nemzeti Bank forintfizetés ellenében a devizagazdálkodásra vonatkozó szabályok szerint rendelkezésre bocsátja.

12. § A külkereskedelmi áruforgalmon kívül külföldről behozott, illetőleg bejuttatott ingóságok vámkezeléséhez devizahatósági engedély szükséges.

13. § Ha belföldi vagyoni igényt külföldivel szemben bíróság vagy más hatóság előtt kíván érvényesíteni, vagy ilyen jog érvényesítésére külföldinek megbízást (meghatalmazást) kíván adni. erre a devizahatóságtól engedélyt kell kérni.

14. § E törvényerejű rendeletben meghatározott korlátozó rendelkezések alól devizajogszabály a külkereskedelmi tevékenység körében, továbbá meghatározott értékhatárig a kötelezettség, valamint a végrendelkezés, az ajándékozás, meghatározott tárgyak forgalma, vagyoni érték ideiglenes őrzése és kezelése tekintetében kivételt tehet.

15. § (1) A devizahatósági engedély megadásáról vagy megtagadásáról határozattal kell dönteni.

(2) A devizahatósági engedélyt és kiutalást feltételhez, illetve biztosítékhoz lehet kötni.

(3) A devizajogszabályok és az azok alapján kiadott devizahatósági rendelkezések megtartásának ellenőrzése végett a devizahatóság által kért felvilágosítást és adatszolgáltatást meg kell adni. A devizahatóság a könyvelés alapjául szolgáló okmányokra is kiterjedő vizsgálatot tarthat vagy tartathat.

16. § (1) E törvényerejű rendelet az 1974. évi március hó 1. napján lép hatályba; végrehajtásáról a Kormány a pénzügyminiszter útján gondoskodik. A Kormány meghatározhatja azt a szervet, amely az e törvényerejű rendeletbe foglalt korlátozások alól az esetek vagy személyek meghatározott körére felmentést adhat.[9]

(2) E törvényerejű rendelet nem érinti a Magyar Köztársaság érvényes nemzetközi szerződéseinek a jelen szabályozástól eltérő rendelkezéseit.

(3) E törvényerejű rendelet hatálybalépésével az 1964. évi 13. számú törvényerejű rendelettel módosított 1950. évi 30. számú törvényerejű rendelet, valamint az 1960. évi 12. számú törvényerejű rendelet 12. §-a hatályát veszti.

Losonczi Pál s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Cseterki Lajos s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára