BH 1988.3.68 Nem hanyag kezelés vétségét, hanem hűtlen kezelés bűntettét valósítja meg az az üzletkötő, aki az import- beszerzésekkel kapcsolatos munkaköri kötelezettségének szándékos megszegésével nem a vállalat szempontjából legkedvezőbb ajánlatot tevő külföldi cégeknek ad megbízást, és ezáltal saját vállalatának eshetőleges szándékkal különösen nagy vagyoni hátrányt okoz [Btk. 319. § (3) bek. c) pont, 320. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság végzésével a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntető eljárást megszüntette, és őt megrovásban részesítette.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott a gyár import főosztályán mérnök-üzletkötői munkakörben dolgozott. Az önálló importjoggal felruházott gyár az általa forgalmazott termékekhez rendszeresen szerzett be szocialista és tőkés forrásokból alkatrészeket, szerelvényeket.

Az import főosztály munkatársainak a feladatuk ellátása során a külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvény és az annak végrehajtása tárgyában kiadott külkereskedelmi miniszteri rendeletek és utasítások rendelkezéseit be kellett tartaniuk.

Az említett jogszabályoknak a vádlott cselekményével összefüggésbe hozható lényege szerint tőkés import esetén kötelező volt legalább három árajánlat bekérése és a legkedvezőbb ár elérése érdekében a szállítók versenyeztetése. A kötelező érvényű szabályokat a vállalat kereskedelmi igazgatója körlevélben hozta az üzletkötők tudomására, és felhívta azok figyelmét a szabályok maradéktalan betartására. A körlevelet a vádlott is ismerte.

A tőkés importot bonyolítókkal szemben kötelező elvárás volt, hogy törekedjenek az ügynöki, közvetítői cégek kiiktatására; a gyártó cégektől történő beszerzéssel tegyék mellőzhetővé a jelentős összeget kitevő ügynöki jutalékokat.

A vádlott ezeket a kötelezettségeket sorozatosan megszegte. Rendszeresen részesítette előnyben a K. és P. osztrák ügynöki cégeket; kifogás alá eső szoros személyes kapcsolatot is kiépített az említett cégek egyik vezetőjével. Mintegy 22 esetben egyetlen cégtől sem szerzett be árajánlatot, hanem kizárólag a K. vagy P. cégektől közvetlenül rendelt; míg a fennmaradó nyolc tőkés importkötés esetén a meglevő két vagy több árajánlatot tevő cégek versenyeztetését elmulasztva s a kedvezőbb ajánlatokat figyelmen kívül hagyva ugyancsak K. vagy P. ügynöki cégeknek adott megbízást a szállításokra. A vádlottat az sem befolyásolta, hogy a két osztrák ügynöki cég többször késedelmesen, részben hiányosan, bizonylatok nélkül teljesítette vállalt kötelezettségét, és azt is többször hagyta figyelmen kívül, hogy a gyáron belüli felhasználó szervezet többször is kifogásolta az ügynöki cégek különböző mulasztásait, és az általa megadott gyártóművektől történő közvetlen beszerzéseket szorgalmazta.

A vádlott tevékenységét összegezve az elsőfokú ítélet megállapítja: 1976 és 1978 évek folyamán hozzávetőlegesen több mint kétmillió forint kárt okozott a sértett vállalatnak, ugyanakkor pontosan meg nem határozható összeg a vállalat és a két ügynöki cég egyeztető tárgyalási során megtérült.

Az elsőfokú ítélet megalapozott, mely csupán annyiban szorul helyesbítésre, hogy a vádlott mintegy 2 000 000 forint összegszerűségben nem "kárt", hanem "vagyoni hátrányt" okozott a gyárnak.