62012CJ0427[1]

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2014. március 18. Európai Bizottság kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa. Megsemmisítés iránti kereset - A jogalap megválasztása - EUMSZ 290. cikk és EUMSZ 291. cikk - Felhatalmazáson alapuló jogi aktus és végrehajtási aktus - 528/2012/EU rendelet - A 80. cikk (1) bekezdése - Biocid termékek - Európai Vegyianyag-ügynökség - A díjak Bizottság általi megállapítása. C-427/12. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2014. március 18. ( *1 )

"Megsemmisítés iránti kereset - A jogalap megválasztása - EUMSZ 290. cikk és EUMSZ 291. cikk - Felhatalmazáson alapuló jogi aktus és végrehajtási aktus - 528/2012/EU rendelet - A 80. cikk (1) bekezdése - Biocid termékek - Európai Vegyianyag-ügynökség - A díjak Bizottság általi megállapítása"

A C-427/12. sz. ügyben,

az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránt 2012. szeptember 19-én

az Európai Bizottság (képviselik: B. Smulders, C. Zadra és E. Manhaeve, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az

Európai Parlament (képviselik: L. Visaggio és A. Troupiotis, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg),

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Moore és I. Šulce, meghatalmazotti minőségben)

alperesek ellen,

támogatják őket:

a Cseh Köztársaság (képviselik: M. Smolek, E. Ruffer és D. Hadroušek, meghatalmazotti minőségben),

a Dán Királyság (képviselik: V. Pasternak Jørgensen és C. Thorning, meghatalmazotti minőségben),

a Francia Köztársaság (képviselik: G. de Bergues, D. Colas és N. Rouam, meghatalmazotti minőségben),

a Holland Királyság (képviselik: M. Bulterman és M. Noort, meghatalmazotti minőségben),

a Finn Köztársaság (képviselik: H. Leppo és J. Leppo, meghatalmazotti minőségben),

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviselik: C. Murrell és M. Holt, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: B. Kennelly barrister)

beavatkozók,

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, K. Lenaerts elnökhelyettes (előadó), A. Tizzano, R. Silva de Lapuerta, T. von Danwitz, Juhász E. és M. Safjan tanácselnökök, A. Rosas, E. Levits, A. Ó Caoimh, J.-C. Bonichot, A. Arabadjiev, C. Toader, D. Šváby és S. Rodin bírák,

főtanácsnok: P. Cruz Villalón,

hivatalvezető: V. Tourrès tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. október 1-jei tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2013. december 19-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az Európai Bizottság keresetében a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló, 2012. május 22-i 528/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 167., 1. o.) 80. cikke (1) bekezdésének a megsemmisítését kéri, mivel az azt írja elő, hogy az Európai Vegyianyag-ügynökségnek (a továbbiakban: Ügynökség) fizetendő díjakat megállapító intézkedéseket az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésén (a továbbiakban: végrehajtási aktus), és nem az EUMSZ 290. cikk (1) bekezdésén alapuló aktussal (a továbbiakban: felhatalmazáson alapuló jogi aktus) kell elfogadni.

Jogi háttér

Az 528/2012 rendelet

2 Az 528/2012 rendelet, amely a biocid termékek forgalmazására és felhasználására vonatkozó egyes szabályokat harmonizálja, az Ügynökség számára - amint az e rendelet (17) preambulumbekezdéséből kitűnik - "a hatóanyagok értékelésére, valamint a biocid termékek egyes csoportjainak uniós engedélyezésére vonatkozó feladatokat [...]" határoz meg.

3 Az említett rendelet (64) preambulumbekezdése a következőképpen került megfogalmazásra:

"Az e rendelet alkalmazásával kapcsolatos eljárások költségeit a hatóanyagok jóváhagyását kérelmezőkön kívül azoknak kell fedezniük, akik biocid termékeket forgalmaznak, illetve forgalmazni kívánnak. A belső piac zökkenőmentes működésének elősegítése érdekében helyénvaló bizonyos közös elveket meghatározni mind az Ügynökségnek, mind a tagállamok illetékes hatóságainak fizetendő díjak vonatkozásában, amelyek adott esetben figyelembe veszik a [kis- és középvállalkozások (kkv-k)] sajátos szükségleteit is."

4 Az 528/2012 rendelet 7. cikke (2) bekezdése első albekezdésének, 13. cikke (3) bekezdése második albekezdésének, 43. cikke (2) bekezdése első albekezdésének, 45. cikke (1) és (3) bekezdésének, 50. cikke (2) bekezdése második albekezdésének, 54. cikke (1) és (3) bekezdésének és 80. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmében az Ügynökség részére az alábbi eljárások lefolytatásáért kell díjat fizetni: a hatóanyag jóváhagyására vagy a hatóanyag jóváhagyási feltételeinek utólagos módosítására irányuló eljárás, az ilyen jóváhagyás megújítására irányuló eljárás, a biocid termékek uniós engedélyezése iránti eljárás, az ilyen engedély megújítására és módosítására irányuló eljárás, valamint a hatóanyagok technikai egyenértékűségének megállapítására irányuló eljárás. Ugyanezen rendelet 77. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének értelmében "[az Ügynökség határozatai ellen] fellebbezést benyújtó fél [...] díjak fizetésére kötelezhető".

5 Az Ügynökségnek járó díjak fizetési határidejét illetően az említett rendelet 7. cikke (2) bekezdésének első albekezdése, 13. cikke (3) bekezdésének második albekezdése, 43. cikke (2) bekezdésének első albekezdése, 45. cikke (3) bekezdésének második albekezdése és 54. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "[a]z Ügynökség értesíti a kérelmezőt a 80. cikk (1) bekezdése értelmében fizetendő díjakról, és elutasítja a kérelmet, ha a kérelmező 30 napon belül nem fizeti be a díjakat".

6 Az 528/2012 rendeletnek az Ügynökség költségvetésére vonatkozó 78. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: "E rendelet alkalmazásában az Ügynökség bevételei a következőkből tevődnek össze:

a) az Európai Unió általános költségvetésében (a Bizottságra vonatkozó szakaszban) előirányzott uniós támogatás;

b) az Ügynökségnek e rendelettel összhangban befizetett díjak;

c) az Ügynökségnek az e rendelet alapján általa nyújtott szolgáltatásokért befizetett díjak;

d) a tagállamok önkéntes pénzügyi hozzájárulásai."

7 Az 528/2012 rendeletnek a "Díjak" című 80. cikke így rendelkezik: "(1) A Bizottság a (3) bekezdésben megállapított elvekkel összhangban végrehajtási rendeletet fogad el, amelyben meghatározza az alábbiakat: E végrehajtási rendeletet a 82. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. E rendelet csak az Ügynökségnek fizetett díjakra alkalmazandó. Az Ügynökség az általa nyújtott egyéb szolgáltatásokért díjat szedhet. Az Ügynökségnek fizetendő díjak mértékét úgy kell meghatározni, hogy az azokból származó bevétel - az Ügynökség e rendelet szerinti egyéb bevételi forrásaival együtt - elegendő legyen a nyújtott szolgáltatások költségének fedezésére. A fizetendő díjak összegét az Ügynökség nyilvánosságra hozza. (2) A tagállamok közvetlenül a kérelmezőknek számolják fel a díjat azokért a szolgáltatásokért, amelyeket az e rendelet hatálya alá tartozó eljárások tekintetében nyújtanak, ideértve a tagállamok illetékes hatóságai által nyújtott szolgáltatásokat is, amennyiben e hatóságok értékelő illetékes hatóságként járnak el. A (3) bekezdésben foglalt elvek alapján a Bizottság iránymutatást ad ki az összehangolt díjösszetételre vonatkozóan. A tagállamok éves díjat szabhatnak ki a piacukon forgalmazott biocid termékek vonatkozásában. A tagállamok az általuk nyújtott egyéb szolgáltatásokért díjat szedhetnek. A tagállamok megállapítják és közzéteszik az illetékes hatóságaiknak fizetendő díjak összegét. (3) Mind az (1) bekezdésben említett végrehajtási rendelet, mind pedig a tagállamok díjakra vonatkozó saját szabályai tiszteletben tartják az alábbi elveket:

a) az Ügynökségnek fizetendő díjak, ideértve az olyan termékekért fizetendő éves díjat, amelyekre a VIII. fejezettel összhangban uniós engedélyt adtak ki, valamint a VII. fejezettel összhangban benyújtott kölcsönös elismerés iránti kérelmekért fizetendő díjat is;

b) a csökkentett díjakra, a díjmentességre és a biocid termékekkel foglalkozó bizottság előadó tagjának járó visszatérítésekre vonatkozó feltételeket meghatározó szabályok; valamint

c) a fizetési feltételek.

a) a díjakat úgy kell megállapítani, hogy az azokból származó bevétel elvben elég legyen a szolgáltatásnyújtás költségeinek fedezésére, és ne lépjék túl az e költségek fedezéséhez szükséges határt;

b) a díjat részlegesen vissza kell téríteni abban az esetben, ha a kérelmező a kért információkat a kitűzött határidőig nem nyújtja be;

c) adott esetben figyelembe kell venni a kkv-k egyedi szükségleteit, ideértve a részletfizetés vagy a szakaszokban történő fizetés lehetővé tételét;

d) a díjösszetétel kialakításakor és a díj összegének megállapításakor figyelembe kell venni, hogy az információkat együttesen vagy külön nyújtják-e be;

e) kellően indokolt esetben, és amennyiben azzal az Ügynökség vagy az illetékes hatóság is egyetért, teljes vagy részleges díjmentesség adható; valamint

f) a díjak megfizetésére vonatkozó határidőket az e rendeletben előírt eljárásokra vonatkozó határidőkre figyelemmel kell megállapítani."

8 Az 528/2012 rendelet 97. cikkének második albekezdése értelmében a rendeletet 2013. szeptember 1-jétől kell alkalmazni.

A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

9 A Bíróság elnökének 2013. január 15-i és 2013. február 5-i végzése megengedte a Cseh Köztársaságnak, a Francia Köztársaságnak, a Holland Királyságnak, a Finn Köztársaságnak, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának, hogy beavatkozzon az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa kérelmeinek támogatása végett. A Bíróság elnökének 2013. február 5-i végzése megengedte a Dán Királyságnak, hogy beavatkozzon a Tanács kérelmeinek támogatása végett.

10 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- semmisítse meg az 528/2012 rendelet 80. cikkének (1) bekezdését, mivel az azt írja elő, hogy az Ügynökségnek fizetendő díjakat megállapító intézkedéseket az EUMSZ 291. cikk szerinti végrehajtási aktussal kell elfogadni, és nem az EUMSZ 290. cikk szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktussal;

- tartsa fenn a megsemmisített rendelkezésnek, valamint az annak alapján a jövőben elfogadott valamennyi jogi aktusnak a joghatásait addig, amíg ésszerű határidőn belül hatályba nem lép a megsemmisített helyébe lépő új rendelkezés, és

- kötelezze a Parlamentet és a Tanácsot a költségek viselésére.

11 Másodlagosan arra az esetre, ha a Bíróság azt állapítaná meg, hogy az említett rendelet részleges megsemmisítése iránti kérelem elfogadhatatlan, a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság teljes egészében semmisítse meg az említett rendeletet, és tartsa fenn joghatásait.

12 A Parlament és a Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a keresetet, és

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

13 Másodlagosan arra az esetre, ha a Bíróság helyt adna a keresetnek, a Parlament az 528/2012 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének, valamint az annak alapján elfogadott valamennyi jogi aktus joghatásainak fenntartását kéri addig, amíg ésszerű határidőn belül hatályba nem lép a megsemmisített helyébe lépő új rendelkezés.

Az elfogadhatóságról

A felek érvei

14 A Tanács a Holland Királyság és az Egyesült Királyság támogatásával úgy érvel, hogy az 528/2012 rendelet részleges megsemmisítése iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel e rendelet 80. cikkének (1) bekezdése - amelynek a megsemmisítését a Bizottság kéri - nem választható el annak többi rendelkezésétől. E következtetés alátámasztására a Tanács és e tagállamok arra a tényre hivatkoznak, hogy a díjak megfizetése mindvégig feltétele annak, hogy az Ügynökség lefolytasson valamely biocid termék jóváhagyására irányuló eljárást.

15 Ezzel szemben a Parlament, a Bizottság és a Finn Köztársaság úgy véli, hogy, ha kizárólag az 528/2012 rendelet 80. cikkének (1) bekezdése kerülne megsemmisítésre, az nem érintené e rendelet lényegét. A részleges megsemmisítés iránti kérelem tehát elfogadható.

A Bíróság álláspontja

16 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának értelmében valamely uniós aktus részleges megsemmisítése csak abban az esetben lehetséges, ha a megsemmisíteni kért elemek elválaszthatók az aktus többi részétől (lásd különösen: Bizottság kontra Tanács ítélet, C-29/99, EU:C:2002:734, 45. pont, és Németország kontra Bizottság ítélet, C-239/01, EU:C:2003:514, 33. pont). A Bíróság többször is kimondta azt, hogy ez az elválaszthatósági követelmény nem teljesül, ha az aktus részleges megsemmisítése folytán annak lényeges tartalma megváltozik (Bizottság kontra Lengyelország ítélet, C-504/09. P, EU:C:2012:178, 98. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

17 Jelen esetben emlékeztetni kell arra, hogy az 528/2012 rendelet harmonizált szabályokat határoz meg a biocid termékek forgalmazására és felhasználására vonatkozóan. E rendelet keretében az Ügynökség a hatóanyagok értékelésével, valamint a biocid termékek egyes csoportjainak uniós engedélyezésével kapcsolatos feladatokat lát el.

18 Amint azt a főtanácsnok az indítványának 19. pontjában megjegyezte, az 528/2012 rendelet 80. cikkének (1) bekezdése arra szorítkozik, hogy az Ügynökségnek az e rendelet végrehajtása keretében ellátott feladatokért fizetendő díjakat és megfizetésük feltételeit meghatározó végrehajtási rendelet elfogadásához szükséges hatáskört a Bizottságra ruházza.

19 Ebből következik, hogy az 528/2012 rendelet 80. cikkének (1) bekezdése a rendelet által alkotott jogi háttérnek egy elválasztható aspektusára vonatkozik, ennélfogva annak esetleges megsemmisítése nem érintené e rendelet lényegét.

20 Következésképpen a Bizottságnak az 528/2012 rendelet részleges megsemmisítése iránti kérelme elfogadható.

Az ügy érdeméről

A felek érvei

21 A Bizottság a keresetének alátámasztása végett egyetlen jogalapra hivatkozik, amelyet az EUM-Szerződésnek és azon szabályozási jogkörök átruházási rendszerének a megsértésére alapít, amelyet az uniós jogalkotó az EUMSZ 290. cikk és az EUMSZ 291. cikk alapján a Bizottságra ruházhat.

22 Ami az említett cikkek alkalmazási körét érinti, a Bizottság először is azt állítja, hogy az EUMSZ 291. cikk alapján ráruházott hatáskör kizárólagosan végrehajtási jellegű, míg az EUMSZ 290. cikk alapján kvázi jogalkotási hatáskörrel rendelkezik.

23 Másodszor az uniós jogalkotó azon döntésének, hogy a Bizottságra felhatalmazáson alapuló jogi aktus vagy végrehajtási aktus elfogadására vonatkozó hatáskört ruház, objektív és világos szempontokon kell alapulnia, amelyek bírói felülvizsgálat tárgyát képezhetik. E tekintetben a Bizottság hangsúlyozza egyfelől, hogy az EUMSZ 290. cikk és az EUMSZ 291. cikk alkalmazási köre eltérő, és ezen alkalmazási körök egymást kölcsönösen kizárják. Másfelől, tekintettel e cikkek szövegére, az egyetlen meghatározó szempont, amely alapján a felhatalmazáson alapuló és a végrehatási jogi aktus megkülönböztethető, a Bizottságra ruházott hatáskör jellege és tárgya. Ha e hatáskör olyan általános hatályú, nem alapvető jogi normák elfogadására irányul, amelyeknek a jogi funkciója az érintett jogalkotási aktus szabályozási keretének kitöltése, e jogi normák az EUMSZ 290. cikk (1) bekezdése első albekezdésének megfelelően kiegészítik a jogalkotási aktust. Ellenben, ha e jogi normák célja kizárólag az, hogy az alapul szolgáló jogi aktusban már szereplő szabályokat végrehajtsák - mindeközben biztosítva az egységes alkalmazási feltételeket az Unióban - akkor azok az EUMSZ 291. cikk hatálya alá tartoznak. Az utóbbi cikk szerinti végrehajtási hatáskörök gyakorlása semmiképpen nem érintheti a jogalkotási aktus tartalmát.

24 A felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok megkülönböztetéséhez önmagában sem az a körülmény nem tekinthető meghatározó elemnek, hogy a Bizottságra hatáskört ruházó jogszabályi rendelkezés nagyon részletes, sem ezen intézmény ebből következő mérlegelési mozgástere, illetve az arra vonatkozó kérdés sem, hogy az általa elfogadandó jogi aktus keletkeztet-e új jogokat és kötelezettségeket. A Bizottságra ruházott hatáskör jellege és tárgya az, amely meghatározza, hogy az jogalkotásra való felhatalmazásra vagy végrehajtásra vonatkozik-e.

25 Az 528/2012 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének jogszerűségét illetően a Bizottság azt állítja, hogy e rendelkezéssel az uniós jogalkotó tévesen ruházott rá az EUMSZ 291. cikk szerinti végrehajtási hatáskört. Az ekképpen ráruházott hatáskörök jellegének és tárgyának vizsgálata ugyanis azt mutatja ki, hogy a Bizottságnak a jogalkotási aktus egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítő jogi aktust kell elfogadnia az EUMSZ 290. cikk szerint.

26 A Bizottság először is hangsúlyozza, hogy az 528/2012 rendelet 78. cikke szerint az Ügynökség bevételei nemcsak az utóbbi részére befizetett díjakból tevődnek össze, hanem uniós támogatásból, az Ügynökségnek az általa nyújtott szolgáltatásokért befizetett díjakból, valamint a tagállamok önkéntes pénzügyi hozzájárulásaiból is. E rendelet 80. cikke azonban nem határoz meg szempontokat az Ügynökség különböző finanszírozási módjai közötti koordináció és koherencia biztosítására.

27 Másodszor az 528/2012 rendelet 80. cikke (1) és (3) bekezdésének együttes értelmezéséből következően az e rendelkezések által a díjak tekintetében megállapított "elvek" szerint a Bizottság feladata nemcsak az, hogy meghatározza az egyes engedélyezési eljárásokra vonatkozó díjak összegét. Ugyanis e cikk (1) bekezdésének a) pontja és (3) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik egyfelől, hogy a díjaknak "elvben" arányosnak kell lenniük a nyújtott szolgáltatásokkal, és fedezniük kell azok költségeit. Ennélfogva a Bizottság feladata, hogy konkrét szempontok alapján meghatározza az elv alóli kivételeket, és következésképpen kiegészítse a jogszabályi rendelkezést. Másfelől, ami az ugyanezen 80. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és (3) bekezdésének e) pontjában hivatkozott csökkentett díjakra, díjmentességre és visszatérítésekre vonatkozó feltételeket meghatározó szabályokat illeti, az uniós jogalkotó nem határozta meg azon körülményeket, amelyek igazolják, hogy a díjat vagy annak egy részét nem kell megfizetni. Az említett rendelkezések ily módon felhatalmazzák a Bizottságot a vonatkozó jogszabály nem alapvető rendelkezések hozzáadásával történő kiegészítésére.

28 Ugyanez vonatkozik az 528/2012 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szereplő "fizetési feltételekre" is, amely fogalomnak nem került meghatározásra a tartalma, és amelybe következésképpen beletartozhatnak olyan egyszerű fizetési módok is, amelyeknek megsértése egyáltalán nincsen hatással az engedélyezési eljárásra, és olyan feltételek is, amelyek megsértése adott esetben akadályozhatja az engedélyezés iránti kérelem elfogadását.

29 A Bizottság arra a tényre is hivatkozik, hogy az 528/2012 rendelet 80. cikke (3) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy "adott esetben" figyelembe kell vennie a kis- és középvállalkozások (kkv-k) egyedi szükségleteit, ami nemcsak a "végrehajtás" módja tekintetében jelent számára választási lehetőséget, hanem hatáskört biztosít számára a szabályozási keret kiegészítésére is, mivel megállapíthatja a kkv-knak biztosítható díjcsökkentésre vonatkozó általános feltételeket.

30 Végül az a tény, hogy az 528/2012 rendelet 80. cikkének (3) bekezdése meghatározza azon elveket is, amelyeket a tagállamok díjakra vonatkozó szabályainak tiszteletben kell tartaniuk, nincs semmilyen kihatással arra a kérdésre, hogy a Bizottságra ruházott hatáskörök az EUMSZ 290. cikk szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vagy az EUMSZ 291. cikken alapuló végrehajtási aktusok elfogadására vonatkoznak-e.

31 A Parlament, a Tanács, valamint a jelen jogvitába beavatkozó összes tagállam azt állítja, hogy az 528/2012 rendelet 80. cikkének (1) bekezdése - helyesen - az EUMSZ 291. cikk szerinti végrehajtási hatáskört ruház a Bizottságra. Ugyanis az e 80. cikkben szabályozott díjrendszer a jogszabály szintjén kellőképpen részletes és meghatározott, így a Bizottságra ruházott hatásköröknek csak az EUMSZ 291. cikk szerinti végrehajtási jellegük van.

A Bíróság álláspontja

32 Az 528/2012 rendelet 80. cikkének (1) bekezdése az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése szerint végrehajtási rendelet elfogadására irányuló hatáskört ruház a Bizottságra, amely az Ügynökségnek az e rendelet végrehajtása keretében lefolytatandó különböző eljárásaival összefüggésben fizetendő díjakra vonatkozik.

33 Meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 291. cikk nem határozza meg a végrehajtási aktus fogalmát, hanem (2) bekezdésében csupán arra utal, hogy a Bizottságnak - vagy egyes különös esetekben a Tanácsnak - ilyen jogi aktust kell elfogadnia annak biztosítása érdekében, hogy valamely kötelező erejű uniós jogi aktus végrehajtása egységes feltételek szerint történjen az Unióban.

34 Ezenfelül kitűnik az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdéséből, hogy csupán akkor "[ruház] az ilyen jogi aktus végrehajtási hatásköröket [...] a Bizottságra, illetve különleges és kellően indokolt esetekben, valamint az [EUSZ] 24. és [EUSZ] 26. cikkben előírt esetekben a Tanácsra""[h]a valamely kötelező erejű uniós jogi aktus végrehajtásának egységes feltételek szerint kell történnie".

35 Végül az EUMSZ 291. cikk szerinti végrehajtási aktus fogalmát a felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak az EUMSZ 290. cikkből következő fogalmához képest kell vizsgálni.

36 A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt ugyanis az EK 202. cikk harmadik francia bekezdésében szereplő "végrehajtási hatáskör" egyfelől az uniós jogalkotási aktusoknak vagy azok egyes rendelkezéseinek uniós szinten történő végrehajtására vonatkozó hatáskört foglalta magában, valamint másfelől - bizonyos körülmények között - a jogalkotási aktusok nem alapvető rendelkezéseit kiegészítő vagy módosító jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatáskört. Az Európai Konvent javaslatot tett e kétfajta hatáskör megkülönböztetésére, amely megjelenik az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződés tervezetének I-35. és I-36. cikkében. E módosítást végül a Lisszaboni Szerződés átvette az EUMSZ 290. cikkben és az EUMSZ 291. cikkben.

37 Az EUMSZ 290. cikk (1) bekezdésének első albekezdése értelmében "[a] jogalkotási aktusokban felhatalmazás adható a Bizottság részére olyan általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadására, amelyek a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik, illetve módosítják".

38 Ha az uniós jogalkotó valamely jogalkotási aktusban az EUMSZ 290. cikk (1) bekezdése szerinti felhatalmazást ad a Bizottságnak, akkor ez utóbbinak olyan szabályokat kell elfogadnia, amelyek ezen aktus egyes nem alapvető rendelkezéseit egészítik ki, illetve módosítják. E rendelkezés második albekezdésének megfelelően az ilyen felhatalmazást tartalmazó jogalkotási aktusban kifejezetten meg kell határozni a felhatalmazás céljait, tartalmát, alkalmazási körét, valamint időtartamát. E követelmény magában foglalja azt, hogy a felhatalmazás olyan szabályok elfogadására irányul, amelyek illeszkednek az alapul szolgáló jogalkotási aktus által meghatározott szabályozási keretbe.

39 Ellenben, ha ugyanezen jogalkotó az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése szerinti végrehajtási hatáskört ruház a Bizottságra, ez utóbbinak meg kell határoznia valamely jogalkotási aktus tartalmát annak biztosítása érdekében, hogy azt az összes tagállamban egységes feltételek szerint hajtsák végre.

40 Hangsúlyozni kell, hogy az uniós jogalkotó mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amikor arról határoz, hogy az EUMSZ 290. cikk (1) bekezdése szerinti felhatalmazást ad-e a Bizottságnak, vagy az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése szerinti végrehajtási hatáskört ruház-e rá. Következésképpen a bírósági felülvizsgálat az arra a kérdésre vonatkozó nyilvánvaló mérlegelési hibákra korlátozódik, hogy a jogalkotó ésszerűen vélhette-e úgy egyfelől, hogy az 528/2012 rendelet 80. cikkének (1) bekezdésében szereplő díjrendszerre vonatkozóan általa alkotott jogi keret végrehajtásához csupán annak pontosabb meghatározására van szükség, anélkül hogy azt a nem alapvető rendelkezések tekintetében módosítani kellene, vagy ki kellene egészíteni, másfelől pedig úgy, hogy az 528/2012 rendeletnek az erre a rendszerre vonatkozó rendelkezései egységes végrehajtási feltételeket követelnek meg.

41 Először is az 528/2012 rendelet 80. cikkének (1) bekezdése arra vonatkozó hatáskörrel ruházza fel a Bizottságot, hogy "meghatározza" az Ügynökségnek fizetendő díjakat, azok fizetési feltételeit, valamint a díjak csökkentésére, az azok alóli mentességre és az azok visszatérítésére vonatkozó szabályokat az "[említett cikk] (3) bekezdésben megállapított elvekkel összhangban".

42 E tekintetben meg kell állapítani először is, hogy az 528/2012 rendelet (64) preambulumbekezdése megállapítja az Ügynökségnek fizetendő díjakra vonatkozó elvet, másodszor pedig azt, hogy a rendelet 80. cikke (1) bekezdésének utolsó albekezdése úgy rendelkezik, hogy az említett díjak "mértékét úgy kell meghatározni, hogy az azokból származó bevétel - az Ügynökség e rendelet szerinti egyéb bevételi forrásaival együtt - elegendő legyen a nyújtott szolgáltatások költségének fedezésére".

43 Ily módon az 528/2012 rendelet 80. cikkének (1) bekezdésében szabályozott díjrendszer vezérelvét maga a jogalkotó határozta meg, amikor úgy döntött, hogy a díjak kizárólag a szolgáltatás költségeinek fedezését szolgálják, anélkül hogy lehetséges lenne azok más célra történő felhasználása vagy az Ügynökség által nyújtott szolgáltatás költségét meghaladó összegben való meghatározása.

44 Ellentétben azzal, amit a Bizottság állít, az a körülmény, hogy az 528/2012 rendelet nem határoz meg az Ügynökség különböző, e rendelet 78. cikke (1) bekezdésében említett finanszírozási forrásai közötti koordinációs szempontokat, és az a tény, hogy e rendelet 80. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően a beszedendő díjaknak "elvben" fedezniük kell a költségeket, semmiképpen nem támasztják alá azt, hogy a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására rendelkezne hatáskörrel.

45 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az, hogy az Ügynökségnek fizetendő díjak mértéke úgy kerül meghatározásra, hogy az elegendő legyen az Ügynökség által nyújtott szolgáltatások költségének fedezésére, jellegénél fogva egy előrejelzéseken alapuló gyakorlat, amely különböző bizonytalan tényezőktől függ, úgy mint - többek között - az Ügynökséghez benyújtott kérelmek száma. Így - amint azt a Parlament és a Tanács megjegyzi - az "elvben" kifejezés lényegében azt fejezi ki, hogy nehéz minden körülmények között biztosítani, hogy az Ügynökség által beszedett díjak elegendők lesznek az azoknak megfelelő szolgáltatások költségeinek fedezésére. Végül az említett rendelet 78. cikkének (1) bekezdése ebből az okból rendelkezik az Ügynökség finanszírozására szolgáló más forrásokról is, amelyek a díjakkal együtt ilyen fedezetet tudnak biztosítani.

46 Ezenfelül meg kell állapítani, hogy az 528/2012 rendelet 80. cikke (1) bekezdésében a Bizottságra ruházott hatáskörnek az utóbbi általi gyakorlása más feltételekhez és szempontokhoz is kötve van, amelyeket maga az uniós jogalkotó határozott meg ebben a jogalkotási aktusban. E tekintetben ugyanezen cikk (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a díjat részlegesen vissza kell téríteni abban az esetben, ha a kérelmező a kért információkat a kitűzött határidőig nem nyújtja be (a (3) bekezdés b) pontja); hogy adott esetben figyelembe kell venni a kkv-k egyedi szükségleteit, ideértve a részletfizetés vagy a szakaszokban történő fizetés lehetővé tételét (a (3) bekezdés c) pontja); hogy a díjösszetétel kialakításakor és a díj összegének megállapításakor figyelembe kell venni, hogy az információkat együttesen vagy külön nyújtják-e be (a (3) bekezdés d) pontja); hogy kellően indokolt esetben, és amennyiben azzal az Ügynökség is egyetért, teljes vagy részleges díjmentesség adható (a (3) bekezdés e) pontja); és végül, hogy a díjak megfizetésére vonatkozó határidőket az említett rendeletben előírt eljárásokra vonatkozó határidőkre figyelemmel kell megállapítani (a (3) bekezdés f) pontja).

47 A Bizottság azonban az 528/2012 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és (3) bekezdésének e) pontjában hivatkozott csökkentett díjakra, díjmentességre és visszatérítésekre vonatkozó feltételeket meghatározó szabályokat illetően azt állítja, hogy az uniós jogalkotó nem határozta meg azon körülményeket, amelyek igazolják, hogy a díjat nem vagy nem teljes mértékben kell megfizetni, és ily módon hallgatólagosan felhatalmazta a Bizottságot a jogalkotási aktus kiegészítésére. Ugyanígy az 528/2012 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének c) pontja sérti az EUMSZ 291. cikket, mivel a Bizottságot felhatalmazza az Ügynökségnek fizetendő díjak "fizetési feltételeinek" meghatározására.

48 Ezen érvelésnek nem lehet helyt adni. Ugyanis az uniós jogalkotó ésszerűen vélhette úgy, hogy az 528/2012 rendelet az Ügynökségnek fizetendő díjak csökkentése, az azok alóli mentességek és azok visszatérítése vonatkozásában a jelen ítélet 40. pontja értelmében vett teljes jogi keretet alkot, mivel e rendelet a 7. cikkének (4) bekezdésében, 43. cikkének (4) bekezdésében és 80. cikke (3) bekezdésének b) pontjában meghatározza azokat a különböző helyzeteket, amikor biztosítani kell a díj részleges visszatérítését, úgy rendelkezve az említett 80. cikk (3) bekezdésének c) pontjában, hogy "figyelembe kell venni a kkv-k egyedi szükségleteit", és ugyanezen (3) bekezdés e) pontjában kimondva, hogy teljes vagy részleges díjmentesség adható "kellően indokolt esetben, és amennyiben azzal az Ügynökség [...] egyetért".

49 Ugyanez vonatkozik a "fizetési feltételek" meghatározásával kapcsolatos hatáskörre, amelyet az 528/2012 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének c) pontja a Bizottságra ruház. Ugyanis e rendelet 7. cikke (2) bekezdésének első albekezdése, 13. cikke (3) bekezdésének második albekezdése, 43. cikke (2) bekezdésének első albekezdése, 45. cikke (3) bekezdésének második albekezdése és 54. cikkének (3) bekezdése maga 30 napos határidőt határoz meg az Ügynökség különböző eljárásaiért fizetendő díjak megfizetésére. A 80. cikk (3) bekezdésének f) pontja értelmében az Ügynökség egyéb eljárásaiért fizetendő díjak megfizetésére vonatkozó határidőket "az [ugyanezen] rendeletben előírt eljárásokra vonatkozó határidőkre figyelemmel kell megállapítani". A fizetés egyéb feltételeit illetően a 80. cikk (3) bekezdésének c) pontja megemlíti "a részletfizetés vagy a szakaszokban történő fizetés lehetővé tételét" a kkv-k egyedi szükségleteinek figyelembevétele érdekében. Ily módon a 80. cikk (1) bekezdésének c) pontja által a Bizottságra ruházott hatáskör ez utóbbi általi gyakorlása maga a jogalkotási aktus által alkotott jogi keretbe illeszkedik, amelyet a végrehajtási aktus nem módosíthat, és nem is egészíthet ki nem alapvető elemeiben.

50 Végül a Bizottság a keresete alátámasztása érdekében arra a tényre hivatkozik, hogy az 528/2012 rendelet 80. cikke (3) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy "adott esetben" figyelembe kell vennie (kkv-k) egyedi szükségleteit, ami nemcsak a "végrehajtás" módja tekintetében teremt számára választási lehetőséget, hanem hatáskörrel rendelkezik az arra vonatkozó általános feltételek meghatározására is, hogy a kkv-knak biztosítható-e díjcsökkentés, és amennyiben igen, milyen mértékben.

51 Ezen érvelésnek szintén nem lehet helyt adni. Az "adott esetben" kifejezés használata azt jelzi, hogy a Bizottság végrehajtási rendeletének nem kell minden esetben díjcsökkentést biztosítania a kkv-knak. Ilyen díjcsökkentésre csak akkor kell, hogy sor kerüljön, ha e vállalkozások sajátosságai ezt megkövetelik. Így a Bizottság azon kötelezettsége, hogy a kkv-k egyedi szükségleteit "adott esetben" figyelembe vegye, megerősíti azt a tényt, hogy az uniós jogalkotó szükségesnek tartotta, hogy az 528/2012 rendelet 80. cikkének (1) bekezdésében meghatározott díjrendszer vonatkozásában ő maga alkossa meg a jelen ítélet 40. pontja értelmében vett teljes jogi keretet. Így e cikk (3) bekezdése a) és c) pontjának megfelelően a díjak mértékét nemcsak úgy kell meghatározni, hogy azok elvben fedezzék az Ügynökség által nyújtott szolgáltatások költségeit, hanem a kkv-k vonatkozásában figyelembe kell venni e vállalkozások sajátosságait is. Ami a fizetési feltételeket illeti, ugyanezen (3) bekezdés c) pontja maga hivatkozik a kkv-k esetében a részletfizetés vagy a szakaszokban történő fizetés lehetőségére.

52 A fentiekből következően az uniós jogalkotó ésszerűen vélhette úgy, hogy az 528/2012 rendelet 80. cikkének (1) bekezdése nem arra vonatkozó hatáskört ruház a Bizottságra, hogy e jogalkotási aktus nem alapvető rendelkezéseit kiegészítse, hanem arra vonatkozót, hogy az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésnek megfelelően annak normatív tartalmát meghatározza.

53 Másodszor, mivel az 528/2012 rendelet 80. cikke (1) bekezdésében szereplő díjrendszer valamely uniós ügynökségnek fizetendő díjakra vonatkozik, a Bizottságnak az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése szerinti végrehajtási hatáskörrel való felruházása ésszerűnek tekinthető annak érdekében, hogy biztosítani lehessen e rendszer egységes végrehajtási feltételeit az Unióban.

54 Mindezekből következően a Bizottság által a keresete alátámasztása érdekében felhozott egyetlen jogalap megalapozatlan, ennek megfelelően azt el kell utasítani.

A költségekről

55 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot - mivel pervesztes lett - a Parlament és a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. A Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Francia Köztársaság, a Holland Királyság, a Finn Köztársaság és az Egyesült Királyság, amelyek az eljárásba Parlament és a Tanács kérelmeinek támogatása végett avatkoztak be, az említett szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése alapján maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A keresetet elutasítja.

2) Az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

3) A Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Francia Köztársaság, a Holland Királyság, a Finn Köztársaság, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága maguk viselik saját költségeiket.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.