A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20873/2019/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék G.40333/2016/18., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20873/2019/5.*, Kúria Gfv.30240/2020/4. (BH 2021.7.201)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.873/2019/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Székely Gábor Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Székely Gábor ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - az Imre Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Imre András ügyvéd) által képviselt I. rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű alperes és a személyesen eljáró II. rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék 2018. február 19. napján meghozott 9.G.40.333/2016/18. számú ítélete ellen a felperes részéről 19. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és megállapítja, hogy a peres felek között 2008. május 19. napján megkötött kölcsönszerződés III. pontjának második és harmadik bekezdésében foglalt, a szerződés alapján fennálló tartozás tanúsítási módjára és közjegyzői tanúsítványra vonatkozó feltétele érvénytelen.

A felperes által az I. rendű alperesnek fizetendő perköltség összegét 25.700 (huszonötezer-hétszáz) forintra leszállítja.

A feljegyzett 36.000 (harminchatezer) forint kereseti illeték térítését akként rendezi, hogy abból 24.000 (huszonnégyezer) forintot a felperes, 12.000 (tizenkétezer) forintot pedig az I. rendű alperes köteles az államnak külön felhívásra megfizetni.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 12.850 (tizenkétezer-nyolcszázötven) forint másodfokú perköltséget.

A feljegyzett 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illeték térítését akként rendezi, hogy abból 32.000 (harminckétezer) forintot a felperes, 16.000 (tizenhatezer) forintot pedig az I. rendű alperes köteles az államnak külön felhívásra megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetével a közte és a II. rendű alperes, mint adós és zálogkötelezett, valamint az I. rendű alperes, mint hitelező és zálogjogosult között 2008. május 19-én közjegyzői okiratba foglaltan létrejött kölcsönszerződés 3. pontjának második bekezdésében foglalt feltétele, miszerint "A szerződő felek megállapodnak abban, hogy a jelen közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapján az adósok terhére mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozás tekintetében, annak közokirati tanúsításaként, az adósoknak a hitelezőnél vezetett számlái a hitelező vonatkozó bizonylatai alapján készített közjegyzői ténytanúsítványt fogadják el. Az adósok és a zálogkötelezettek alávetik magukat annak, hogy a jelen közjegyzői okirat alapján az adósok terhére fennálló kölcsön- és egyéb járuléktartozás összegét esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén is a hitelező felkérésére a fenti módon közjegyző tanúsítsa." tisztességtelenségen alapuló érvénytelenségének megállapítását kérte. Kérte annak megállapítását is, hogy tisztességtelen és emiatt érvénytelen a zálogszerződés IV.1. pontjának hatodik bekezdésében foglalt, a zálogfedezet kiegészítését és ennek jogkövetkezményeit szabályozó feltétele. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy a kölcsönszerződés a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 23/C. § (1) bekezdés c) pontja értelmében nem látható el végrehajtási záradékkal, mert az nem tartalmazza a kötelezettség mennyiségét.

Az I. rendű alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. A II. rendű alperes védekezést nem terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte az I. rendű alperesnek 15 napon belül 203.200 forint perköltség, az államnak pedig külön felhívásra 36.000 forint feljegyzett kereseti illeték megfizetésére.

Az ítélet indokolása szerint a kölcsönszerződés támadott feltétele nem minősül tartozáselismerésnek, így annak joghatásai nem érvényesülnek, a bizonyítási terhet nem változtatja meg, hiszen a kölcsönkövetelés peres úton való érvényesítése esetén a szerződési feltételtől függetlenül változatlanul az I. rendű alperest terhelné a tartozás összegszerűségének bizonyítása. A szerződési feltétel végrehajtás elrendelése esetén sincs kihatással a bizonyítási teherre, mert a közokiratba foglalt I. rendű alperesi nyilatkozat szerint fennálló tartozás alapján önmagában nem lehet végrehajtást indítani a felperes ellen, csak ha a végrehajtási záradék kibocsátásának a Vht. 23/C. § (1) bekezdésében foglalt feltételei fennállnak. A végrehajtás elrendelésekor nem vizsgálható az adós szerződésszegése és a felmondás jogszerűsége sem, következésképpen nem feltétele a végrehajtás elrendelésének, hogy a felmondásról és annak közléséről kiállított ténytanúsítvány magába foglalja a felperes tartozásának összegét, mert a végrehajtás enélkül is elrendelhető. A végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti perben pedig a bizonyítási teher a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése szerint alakul a szerződési feltételtől függetlenül. Minderre tekintettel a támadott feltétel a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 1. § (1) bekezdés j) pontja szerint nem tisztességtelen. Az 1. § (1) bekezdés b) pontjában tilalmazott tartalommal pedig nem bír, mert az I. rendű alperest nem jogosítja fel a saját teljesítése szerződésszerűségének megítélésére.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a zálogszerződés támadott feltételének tisztességtelensége a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 209. § (5) bekezdése alapján nem vizsgálható, mert az a Ptk. 260. §-ában és 261. §-ában foglalt rendelkezést tartalmaz, míg az azonnali hatályú felmondás joga a Ptk. 525. §-ának diszpozitív rendelkezéséből fakad. Amennyiben a feltétel tisztességtelensége mégis vizsgálható lenne, akkor sem minősülne tisztességtelennek, mert a szövegezése világos és érthető. A zálogfedezet értékének egyéb ok folytán való csökkenése nem a felperes által meg nem ismerhető okra vonatkozik, hanem a zálogtárgy romlásának esetére. A Ptk. 260. § (2) bekezdésére figyelemmel az I. rendű alperes a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 78. §-a szerint köteles gondoskodni a kölcsönszerződés fennállása alatt a biztosíték megfelelőségéről. Az elsőfokú bíróság szerint az I. rendű alperes csupán e kötelezettségének tesz eleget, amikor a zálogtárgy értékállóságára vonatkozóan köti ki a pusztulás vagy értékcsökkenés esetére a fedezet kiegészítését. A szerződési feltétel nem biztosít az I. rendű alperes számára egyoldalú hatalmasságot a pótfedezet értékének meghatározására, mert annak határt szab a kölcsönösszeg nagysága, az ingatlanfedezet értékének meghatározása pedig jogszabály, a 25/1997. (VIII. 1.) PM rendelet 2. §-ában foglalt előírások szerint történik. A zálogszerződés támadott feltételét tehát a felek a jogszabályi előírásoknak megfelelően határozták meg, így nem ütközhet a Kormányrendelet 1. § (1) bekezdés a) és b), valamint a 2. § f) pontjába.