BH 2020.5.151 Az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatás nem felel meg a tisztességes tájékoztatással szembeni elvárásoknak, ha az kizárólag az árfolyamkockázat fogyasztó általi viselését tartalmazza [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 209. § (1) bek.; 1996. évi CXII. tv. (rHpt.) 203. § (6) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] 2008. január 23-án a felperes jogelődje és az alperes devizaalapú fogyasztásikölcsön-szerződést kötöttek gépjármű vásárlás céljából. A szerződés II. pontjában rögzítették: az alperes tudomásul vette és elfogadta, hogy külföldi deviza választása esetén az árfolyamok változása miatt a hátralevő tőkeösszeg és a törlesztőrészletek változhatnak, s a változások kockázatát magára vállalja. A szerződés részét képező Általános Szerződési Feltételek (a továbbiakban: ÁSZF) 8. pontja szerint a külföldi devizaalapú konstrukció választása esetén a forintban kifejezett tőkeösszeg a szerződés időtartama alatt a forint és a külföldi deviza közti O. Bank Nyrt. által naponta meghatározott devizaárfolyam-mozgásoknak megfelelően változik a kölcsönt nyújtó általános szerződési feltételeiben, valamint az üzletszabályzatában közzétettek szerint. A 8. pont - többek között - azt is tartalmazza, hogy a szerződés időtartama alatt a forintban kifejezett tőkeösszeg, valamint következésképpen a jövőben esedékes törlesztőrészlet összege a forint és az ügyfél által választott külföldi deviza közti árfolyamváltozásoknak megfelelően újrakalkulálásra kerülnek, valamint, hogy a hátralevő tőke növekszik a forint leértékelődése esetén és csökken a külföldi devizával szembeni felértékelődése esetén.

[2] 2012. május 21-én a felperes a szerződést azonnali hatállyal felmondta az alperes szerződésszegésére hivatkozással.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperes módosított keresetében 6 063 321 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a felek között érvényesen létrejött kölcsönszerződésben vállalt, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 523. §-a szerinti kölcsön visszafizetési kötelezettségének az alperes nem tett eleget.

[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érdemi ellenkérelme szerint a perbeli szerződés az rPtk. 205/C. §-ában írt feltételek hiányában nem jött létre, illetve a szerződésben rögzített árfolyam kockázati kikötés miatt nem érvényes.

Az első- és másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével 6 063 321 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest.

[6] Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a perbeli szerződés érvényesen létrejött, az eleget tesz az rPtk. 205. § (1) és (2) bekezdésében írtaknak. Az elsőfokú bíróság szerint a szerződés, valamint az ÁSZF hivatkozott rendelkezéseiből az alperes számára egyértelmű volt, hogy az árfolyamkockázatot ő viseli. Mivel az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatást a szerződés tartalmazta, ezért nem volt jelentősége a szerződéskötés körülményei vizsgálatának.

[7] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg: a szerződés egyedi része egyértelműen rögzíti, hogy a finanszírozás devizaneme CHF. A II. pont tartalmazza az adósnak azt a nyilatkozatát, hogy az ebből adódó kockázatát magára vállalja. Az ÁSZF 8. pontja éppen ennek, a szerződés egyedi részében is rögzített árfolyamváltozásnak a tőkeösszegre és a törlesztő részletekre gyakorolt hatását fejti ki. A másodfokú bíróság utalt arra is, a felperes jogelődje eleget tett a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. (a továbbiakban: rHpt.) 203. § (6) bekezdésében megfogalmazott kötelezettségének azzal, hogy az ÁSZF 8. pontjában részletezett tájékoztatást nyújtotta az árfolyamkockázat tartalmáról, a devizaárfolyam és a forintárfolyam egymáshoz viszonyított erősödésének és gyengülésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatásáról.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[8] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetet elutasító határozat meghozatalát, másodlagosan az eljárt bíróságok új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte

[9] Az alperes szerint a jogerős ítélet többek között az rPtk.205. § (1), (2) bekezdésébe és a 205/C. §-ába ütköző módon jogszabálysértő. A perbeli szerződés egyedi rendelkezéseiből nem következik az ÁSZF 8. pontjában előírt devizafizetési többletkötelezettség, ezért a devizafeltételekre mint lényeges szerződési feltételekre vonatkozó kölcsönös akarat hiányában a szerződés nem jött létre.

[10] A jogerős ítélet az rPtk. 209. § (2) bekezdését, 209/A. § (2) bekezdését és az rHpt. 203. §-át is sérti. Az alperes szerint az eljárt bíróságok az rHpt. hivatkozott rendelkezésében előírt devizaárfolyam-kockázati kikötés és tájékoztatás kettős tartalmi követelményét tévesen alkalmazták. A konkrét, egyediesített árfolyamkockázati tájékoztatásnak ki kellett volna térnie a nemzeti valuta súlyos leértékelődésének lehetőségére és erre az esetre a gazdasági következményeinek ismertetésére, arra hogy a fogyasztó tényleges és alapos mérlegelés alapján felismerhesse mindennek a pénzügyi kötelezettségeire vonatkozó hatását. E körben hivatkozott az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) C-26/13., C-186/16. és C-51/17. számú ügyekben meghozott ítéleteiben kifejtettekre is.

[11] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[12] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt a hivatkozott indokok alapján jogszabálysértőnek találta.

[13] A Kúria egyetértett a perben eljárt bíróságok azon egyező álláspontjával, hogy a perbeli szerződés létrejött, a felek mindazon kérdésekben megállapodtak, amely egy devizaalapú kölcsönszerződés létrejöttéhez szükséges (kölcsön összege, futamideje, kamata, a nyilvántartási devizaneme). A felperes a kölcsönt folyósította, az alperes a törlesztést megkezdte, így jogszerűen nem lehet olyan megállapításra jutni, hogy a szerződés nem jött létre (BH 2018.230.). Ezért a jogerős ítélet az rPtk. 205. § (1) és (2) bekezdésében írtakat nem sérti. Az rPtk. 205/C. §-ának megsértése sem állapítható meg, olyan rendelkezés ugyanis nincs - az alperes által oldalanként aláírt ÁSZF-ben, ilyet az alperes konkrétan nem is jelölt meg -, amely eltérne az egyedi szerződésben írtaktól.

[14] Az árfolyamkockázatot az alperesre telepítő szerződéses rendelkezések tekintetében az alperes kifogásként hivatkozott az rHpt. 203. § (6) bekezdésének sérelmére, valamint az adott tájékoztatás tisztességtelenségére. A Kúria utal arra, az rHpt. 203. § (6) bekezdése valóban előírta, hogy devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a devizahitel kockázatát, arra a lakossági ügyfél figyelmét fel kell hívnia. A perben nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy az alperes ne minősülne lakossági ügyfélnek, de ennek nincs is ügydöntő jelentősége. A Kúria ugyanis a 6/2013. PJE határozat 3. pontjában rámutatott: a tájékoztatási kötelezettség megsértéséhez (nem vagy nem a jogszabályoknak megfelelő teljesítéséhez) sem az rPtk., sem az rHpt. nem fűzi a semmiség jogkövetkezményét.