BH 2018.8.230 I. Amennyiben a kölcsönszerződés aláírását követően a hitelező főkötelezettségének, a kölcsönösszeg folyósításának eleget tett, az adós pedig törlesztési kötelezettsége teljesítését megkezdte, tipikus esetben nem lehet megalapozottan arra hivatkozni, hogy a szerződés létre sem jött [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 205. §].

II. A külön figyelemfelhívó tájékoztatás akkor követelendő meg ahhoz, hogy az adott szerződéses rendelkezés a szerződés részévé váljon, ha az eltér az elterjedt gyakorlattól [rPtk. 205/B. § (2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] 2008. április 15-én a peres felek devizaalapú kölcsönszerződést kötöttek, amelynek 1.1. pontja értelmében az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a felperes részére 87 500 CHF összegű devizahitelt tart rendelkezésre és a rendelkezésre tartási időszak lejártáig a szerződésben meghatározott feltételek teljesülése esetén forintban legfeljebb 12 500 000 Ft kölcsönt folyósít. A 2. pont tartalmazta az alperes kereskedelmi deviza- (eladási/vételi) árfolyama és az alperes pénztári deviza- (eladási/vételi) árfolyama meghatározásának módját.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperes végleges keresetével - többek között - annak megállapítását kérte, hogy a perbeli kölcsönszerződés nem jött létre, a szerződés egyes, a keresetben megjelölt pontjai nem váltak a szerződés részévé, a felperes elállása a szerződéstől jogos volt. Kérte az általa előterjesztett kimutatás szerinti elszámolásra kötelezést, azaz annak megállapítását, hogy a felperes tartozása 6 968 802 Ft.

[3] A felperes arra hivatkozott, hogy a kölcsönszerződés azért nem jött létre, mert a kölcsön összege és a törlesztőrészletek összege vonatkozásában hiányzott a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezése. A keresetében megjelölt egyes szerződéses rendelkezések a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 205/B. §-a alapján olyan, a szokásos szerződési gyakorlattól eltérő rendelkezéseknek minősülnek, amelyek csak akkor váltak volna a szerződés részévé, ha azokra az alperes a szerződéskötést megelőzően külön felhívja a felperes figyelmét.

[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az első- és a másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a peres felek között bankhitel-szerződés jött létre, amelyben az alperes azt vállalta, hogy 87 500 CHF hitelkeretet tart a felperes rendelkezésére és ennek a keretnek a terhére 12 500 000 Ft erejéig kölcsönt folyósít az alperes részére. A kölcsön összege - figyelemmel a 6/2013. PJE határozat indokolásának III/2.a. pontjára és az 1/2016. PJE határozatban írtakra - egyértelműen meghatározásra került. A keresetben megjelölt egyes szerződéses rendelkezések vonatkozásában az elsőfokú bíróság az rPtk. 205/B. § (1) és (2) bekezdéseire utalva kiemelte, hogy azokat nem külön okirat, hanem az egyedi szerződés tartalmazta, amelynek minden oldalát a felperes aláírta, azokat közjegyzői okiratba is foglalták, így az alperes lehetővé tette, hogy a felperes annak tartalmát megismerje és azt a felperes kifejezetten el is fogadta.

[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a per főtárgya tekintetében - helybenhagyta. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a peres felek az rPtk. 522. §-ában szabályozott hitelszerződés lényeges tartalmi elemeiben írásban megállapodtak, a szerződés létrejött. Rögzítette: a felperes az elsőfokú bíróságnak a közjegyzői okirat érvényessége körében tett megállapításaival szemben fellebbezést nem terjesztett elő. A másodfokú bíróság a keresetben megjelölt egyes szerződéses rendelkezések vonatkozásában utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság az rPp. 3. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően tájékoztatta a felperest arról: neki kell bizonyítania, hogy ezek a szerződéses rendelkezések a szokásos szerződési gyakorlattól eltérnek. A felperes által felajánlott fogyasztói tanúvallomások erre nem lettek volna alkalmasak, mivel nem az ő véleményüknek van ezzel kapcsolatban jelentősége, a "szokásosság" olyan ténykérdés, amely az adott kikötés alkalmazásának tényleges gyakoriságát jelenti. A felperes a hivatkozott bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, nem bizonyította, hogy a vitatott szerződéses rendelkezések a szokásos szerződési gyakorlattól lényegesen eltértek.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[7] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a perbeli szerződés létre nem jöttének megállapítását, másodlagosan a keresetben megjelölt egyes szerződéses rendelkezések vonatkozásában annak megállapítását kérte, hogy azok nem váltak a szerződés részévé. Harmadlagos kérelme is volt.

[8] A felülvizsgálati kérelmében részletesen kifejtett álláspontja szerint a szerződés azért nem jött létre, mert a főkövetelés összegét a szerződés nem tartalmazta, nem határozta meg egyértelműen. Az egyes vitatott szerződéses rendelkezések vonatkozásában felajánlott közel 200 tanú meghallgatása iránti kérelmét az eljárt bíróságok jogszabálysértő módon utasították el, arra vonatkozóan pedig nem kapott tájékoztatást, hogy az rPtk. 205/B. § (2) bekezdése szerinti szokásos szerződési gyakorlat vonatkozásában szakértő kirendelését kellett volna indítványoznia.

[9] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[10] A Kúria a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: rPp.) 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az a hivatkozott indokok alapján nem jogszabálysértő.

[11] A felperes szerint az eljárt bíróságok az rPtk. 205. § (1) és (2) bekezdéseit jogszabálysértő módon alkalmazták, mivel a perbeli szerződés létrejöttét nem lehetett volna megállapítani. A Kúria megítélése szerint, ha a szerződés aláírását követően az alperes a főkötelezettségének, a kölcsönösszeg folyósításának eleget tett, a felperes pedig törlesztési kötelezettségének teljesítését megkezdte, nem lehet évekkel később megalapozottan arra hivatkozni - a felperes által megjelölt okok alapján -, hogy a szerződés lényeges tartalmi részek hiányában létre sem jött a felek között.

[12] Önmagában az, hogy a szerződésben a devizaárfolyam pontos mértéke nem került meghatározásra, csak azt tartalmazta a szerződés, hogy a tranzakció elszámolásának időpontjában irányadó árfolyamon történik a folyósítás és a törlesztés, nem jelenti azt, hogy a felek az alkalmazandó árfolyamban nem állapodtak meg. A kétnemű árfolyam alkalmazását nem a szerződés létre nem jötte, hanem a szerződés részleges semmissége körében kell értékelni. Ugyanakkor ezt a részleges semmisségi okot a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztóikölcsön-szerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. tv. (a továbbiakban: DH1. tv.) 3. §-a megszüntette, így amiatt a szerződés érvénytelensége már nem vizsgálható, ahogy az egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatos rendelkezések tisztességtelensége sem, figyelemmel a hivatkozott törvény 4. §-ában foglaltakra, illetve az azt követő elszámolásra.