BH 1992.6.410 A késedelem esetén járó kötbér esedékessé válásának a jogszabályban meghatározott feltételei közül az az irányadó, amelyik a legkorábban bekövetkezik. Ennek megfelelően a kötbérkövetelés a kötbér tizenkét százalékos maximumának elérésétől számított hat hónap eltelte után elévül [Ptk. 324. § (1) bek., 7/1978. (II. 1.) MT r. 21. § (1) bek., 59. § (1) bek.].
A felperes 1990. október 9-én keresetet terjesztett elő az I. r. alperes ellen 2 869 514 Ft kötbér megfizetése iránt. Előadta, hogy az I. r. alperes kivitelező a felperes jogelődjének megbízásából a II. r. alperessel kötött építési szerződéses befejezési határidejét elmulasztotta, 1988. augusztus 15-re nem végezte el az állagmegóvási és felújítási munkákat. Ugyancsak megszegte az 1989. május 31-i póthatáridőt, és a teljesítés csak 1990. február 7-én történt meg. A felperes utóbb a keresetét - a kötbéralapot az ÁFA összegével megnövelve - 3 409 514 Ft-ra emelte fel, és egyben azt kiterjesztette a megbízottként eljárt II. r. alperesre is. Vagylagos marasztalást kért, a II. r. alperessel szembeni igényét kártérítésben jelölte meg. Arra hivatkozott, hogy amennyiben a bíróság az I. r. alperessel szembeni keresetét elévülés miatt elutasítaná, az annak megfelelő összeget a II. r. alperes köteles kártérítésként megfizetni, mert elmulasztotta a kivitelezővel szemben a kötbérigényt kellő időben érvényesíteni.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy a teljesítés - az iratokhoz csatolt jegyzőkönyvből megállapíthatóan - 1989. november 30-án megtörtént. Ehhez képest, illetve azt figyelembe véve, hogy a kötbér mikor érte annak maximumát, álláspontja szerint a kötbér mind az eredeti, mind pedig a póthatáridő tekintetében elévült.
A II. r. alperes ugyancsak elutasítást kért. A teljesítési határidő kérdésében az I. r. alperessel egyezően nyilatkozott. Tagadta, hogy a megbízási szerződés értelmében köteles volt az I. r. alperes késedelme miatti kötbérigények érvényesítésére.
A perben tagadta, hogy az I. r. alperessel szembeni igénye elévült volna. Arra hivatkozott, hogy az érvényes átadás-átvétel 1990. február 7-én volt, kötbérigényét 1990. június 19-én írásbeli felszólítással érvényesítette, majd pedig keresetet terjesztett elő. Ezért elévülés nem következett be.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás adatai alapján meghozott ítéletével a felperes keresetét mindkét alperessel szemben elutasította. Ítéleti indokolásában részletesen ismertette azokat a körülményeket, amelyekre figyelemmel a felperes kötbérigénye a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet, a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése, illetve 326. §-ának (1) bekezdése alapján mind a szerződés szerinti, mind pedig a póthatáridő tekintetében elévült. Álláspontja szerint az átadás-átvétel az alperesek előadásának megfelelően 1989. november 30-án joghatályosan megtörtént. A II. r. alperessel szembeni kereset elutasítását azzal indokolta, hogy a II. r. alperes a megbízási szerződés teljesítése során a Ptk. vonatkozó rendelkezéseibe ütköző, illetve - a felek szerződését figyelembe véve - kártérítést megalapozó mulasztást nem követett el.
Az ítélet ellen annak megváltoztatása, a vagylagos kereseti kérelemnek helytadó határozat meghozatala érdekében a felperes fellebbezett. A felperes szerint az elsőfokú bíróság téves álláspontot foglalt el az I. r. alperessel szembeni kötébérigényének elévülése, valamint a II. r. alperes kártérítési felelősségének fennállása kérdésében. Ezen túlmenően sérelmezte, hogy az ítélet indokolása több, a felperes által lényegesnek tartott kérdésben nem tartalmaz álláspontot, illetve iratellenes megállapítások kerültek az indokolásba. A kötbér elévülésével kapcsolatban a felperes rámutatott arra, hogy a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 21. §-ának (1) bekezdése egyrészt vagylagosan, másrészt kezdő és véghatáridő megjelöléssel határozza meg azt: mikor esedékes a kötbér. A felperes értelmezése szerint annál korábban nem lehet késedelmi kötbért érvényesíteni, amíg legalább az egyik vagylagos feltétel nem következik be, és egészen addig lehetséges az igényérvényesítés, amit a három vagylagos feltétel közül a legutolsó is be nem következett. Ebből kiindulva pedig az adott esetben az elévülés akkor sem állott be, amennyiben a teljesítés 1989. november 30-án valóban megtörtént volna. Az 1990. június 19-i keletű írásbeli felszólítás pedig az elévülést félbeszakította. A II. r. alperesnek kötelessége volt a kötbérigény érvényesítése, amit elmulasztott.
Az alperesek az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!