BH 1997.4.196 I. Okmányos meghitelezés (akkreditív nyitás) esetén a megbízott által igénybe vett fizető bank akkor is felelős a megbízott által meghatározott feltételektől eltérő fizetéssel okozott kárért, ha a megbízó akaratának megfelelően járt el, és a fizető bankot a megbízó jelölte ki [Ptk. 339. § (1) bek., 340. § (1) bek., 344. § (2) bek., 475. § (1) és (4) bek.].

II. A felülvizsgálati kérelem megváltoztatásának tilalma nem zárja ki azt, hogy aki kérelmében több jogszabálysértésre hivatkozott, utóbb olyan nyilatkozatot tegyen, amely szerint egyes jogszabálysértések nem állnak fenn. A felülvizsgálati kérelemben nem említett jogszabálysértésekre azonban a kérelem előterjesztője utóbb nem hivatkozhat [Pp. 273. § (5) bek.].

A felperes és az I. r. alperes 1990. május hó 31. napján bankszámlaszerződést kötöttek, amelynek 3. pontja kimondta, hogy a felperes köteles a számla felett rendelkezésre jogosult személyek nevét és lakáscímét, valamint ezek megváltozását az I. r. alperesnek bejelenteni. Az 1990. október 17-én kelt - módosított - aláírás-bejelentő nyomtatvány szerint a számla felett egyedül a felperes ügyvezetője, S. L. jogosult rendelkezni.

A felperes mint vevő - az I. E. GmbH "közbejöttével" 1990. december 9-én adásvételi szerződést kötött az N. T. GmbH-val mint eladóval 1000 db Lada Samara személygépkocsi megvásárlására, amelynek vételárát a szerződés 6800 DM/darabban határozta meg. Az adásvételi szerződéssel összefüggésben 1990. december 17-én megbízási szerződés jött létre a felperes és az I. r. alperes között; a szerződésben a felperes 352 db személygépkocsi vételáraként az I. r. alperest 2 400 000 DM összegű visszavonhatatlan akkreditív megnyitásával bízta meg. A szerződés az akkreditív kedvezményezettjeként az N. T. GmbH-t, fizető bankként a II. r. alperest, rendeltetési állomásként a felperes címét, fizetési feltételként a cégszerűen aláírt számla öt példányának átadását és a fuvarlevél feladói példányának átadását jelölte meg "cégszerűen aláírva és lepecsételve a felperes által, igazolva az áru átvételét".

A felperes ügyvezetője, S. L. 1990. december 17-én levelet intézett az I. r. alpereshez, amelyben az akkreditív megnyitására vonatkozó megbízási szerződés engedélyszámára hivatkozva, valamint "az igazolt forintfedezet szerint" kérte 2 400 000 DM összegnek az N. T. GmbH-nak a II. r. alperesnél vezetett számlájára való átutalását azzal a feltétellel, "hogy a kifizetés az okmányok pótlólagos benyújtásához kötött". Az I. r. alperes a II. r. alperesnek küldött, 1990. december 18-án kelt levelében - a felperes egyidejű értesítése mellett - gondoskodott az akkreditív megnyitásáról azzal, hogy az akkreditív a következő okiratok bemutatása ellenében érvényes: "1. ötpéldányos, cégszerűen aláírt kereskedelmi számla 2. CMR-szállítólevél (a feladó példányai), az árunak a felperes címére történt visszavonhatatlan elküldés igazolására, a felperes cégszerű aláírásával és pecsétjével igazolva az áru rendben történt átvételét." Az I. r. alperes levele felhívta a figyelmet arra, hogy a II. r. alperes az akkreditív terhére csak akkor teljesíthet fizetést az N. T. GmbH-nak, ha a GmbH az előírt okiratokat a II. r. alperes útján az I. r. alpereshez benyújtja.

A felperes az I. r. alpereshez intézett, 1991. január 16-án kelt levelében, amelyet K. G. - az S. L. által adott, 1990. augusztus 5-i keltezéssel ellátott meghatalmazás szerint a felperes külkereskedelmi vezetője - személyesen adott át, az N. T. GmbH kedvezményezett lemondó nyilatkozatának csatolása mellett az akkreditív olyan módosítását kérte, hogy az új kedvezményezett az I. E. GmbH, és a fizetés feltétele a leszállításra kerülő autók számlájának a bemutatása. Ennek alapján az I. r. alperes 1991. január 18-án közölte a II. r. alperessel, hogy az akkreditív kedvezményezettje az I. E. GmbH lett, de a fizetés feltétele az 1990. december 18-i levélben előírt okiratoknak az új kedvezményezett által való benyújtása a II. r. alperes útján az I. r. alpereshez.

Ezt követően K. G. a II. r. alperest is felkereste a felperes által az I. r. alpereshez intézett, 1991. január 16-án kelt levéllel, amelyre a II. r. alperes ügyintézőjének jelenlétében ráírta: "CMR törölve". A II. r. alperes kérésére a felperes az I. r. alpereshez intézett, 1991. január 17-én kelt - de csak február 14-én elküldött - levelében megerősítette, hogy "lemondunk a CMR fuvarlevélről", az akkreditív terhére való fizetés feltételeinek az I. r. alperes által való módosítására azonban nem került sor. A II. r. alperes az 1991. január 18-án kelt számla alapján január 21-én az I. E. GmbH-nak 707 200 DM-et, majd az 1991. január 23-án kelt számla folytán január 24-én - az I. B. GmbH rendelkezése alapján - 1 686 000 DM-et az N. T. GmbH-nak az akkreditív terhére kifizetett. A személygépkocsikra vonatkozó, a felperesnek címzett és annak képviseletében K. G. által elfogadott számlákat az I. E. GmbH állította ki.

Mivel a személygépkocsikat a felperes részére nem szállították le, a felperes - az I. r. alperessel folytatott levelezést követően - keresetet terjesztett elő, amelyben az I. r. és a II. r. alpereseket - kártérítés címén, egyetemlegesen - 137 000 000 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Az elsőfokú bíróság az alpereseket a keresetnek megfelelően marasztalta. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a bankszámla-szerződés alapján, amelyet a felperes és az I. r. alperes kötött, a felperes bakszámlája felett egyedül annak ügyvezetője, S. L. volt jogosult rendelkezni. A felperes ezért szerződést szegett, amikor elfogadta az akkreditív megnyitásra vonatkozó megállapodás K. G. által bejelentett és aláírt módosítását. Ezzel kapcsolatban az indokolás kiemelte, hogy az I. r. alperesnek címzett, 1991. január 16-án kelt levelet a gépelt szövegben feltüntetett S. L. ügyvezető helyett K. G. írta alá.

Az ítélet indokolása értelmében az I. r. alperest nem mentesíti a felelősség alól, hogy az akkreditív nyitására vonatkozó megállapodás feltételeinek K. G. által közölt módosításai közül csak a kedvezményezett személyében bekövetkezett változást fogadta el, és közölte a II. r. alperessel. S. L.-nek a bankszámla feletti kizárólagos rendelkezési jogosultsága következtében nincs jelentősége az általa K. G. részére adott - hitelességét tekintve vitatott - meghatalmazásnak sem. Mindezért az I. r. alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll. Ugyancsak fennáll a II. r. alperes kártérítési felelőssége is [Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése], mert a II. r. alperes az akkreditívvel kapcsolatban csak az I. r. alperessel állt jogviszonyban, az I. r. alperes által meghatározott, az akkreditív terhére való fizetésre vonatkozó feltételekhez kötve volt, s így a felperestől utasítást, amely ezeket a feltételeket módosította, nem fogadhatott el. Az I. r. és a II. r. alperesek egyetemleges marasztalását az elsőfokú bíróság a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdésével indokolta.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az I. r. és a II. r. alperesnek, továbbá - a perköltség tekintetében - a felperesnek a fellebbezése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet indokolása kifejti, hogy a külkereskedelmi szerződésekkel kapcsolatos devizafizetések lebonyolításának rendjéről szóló 52/1990. (III. 21.) MT rendelet 4. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján okmányos meghitelezésre (akkreditív nyitására) adott megbízás önálló szerződés, ami nem jelent bankszámla feletti rendelkezést. Az ilyen szerződés alapján ugyanis a bank arra vállal kötelezettséget, hogy ügyfelének a megbízása alapján és utasítása szerint a fizetés feltételéül kikötött okmányok benyújtása és egyéb feltételek teljesítése esetén harmadik személy - a kedvezményezett - javára vagy rendelkezése szerint saját maga vagy egy megbízott bank közbeiktatásával fizetést teljesít. A perbeli ügyben a felperes és az I. r. alperes az említett tartalommal kötötte meg a megbízási szerződést, s a felperes kifejezett rendelkezésének megfelelően a fizetés teljesítésére az I. r. alperes a II. r. alperest kérte fel. Ezt a szerződést nem csak a felperes bankszámlájáról való rendelkezésre jogosult S. L., hanem a felperes képviseletére jogosult bármely személy megköthette, és ugyanez vonatkozik az akkreditív terhére való fizetés feltételeinek a módosítására is.