52/1990. (III. 21.) MT rendelet

a külkereskedelmi szerződésekkel kapcsolatos fizetések lebonyolításának rendjéről[1]

A Minisztertanács a tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. törvényerejű rendelet 16. §-ában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. §

(1)[2] E rendelet hatálya kiterjed az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok (a továbbiakban együtt: áru) kivitelét, illetőleg behozatalát folytatókra (a továbbiakban: külkereskedelmi tevékenységet folytató személy), továbbá a devizaműveletek végzésére felhatalmazott pénzintézetekre (a továbbiakban: felhatalmazott pénzintézet), valamint - a 10/A. § tekintetében - a külkereskedelmi tevékenységet folytató személlyel külkereskedelmi szerződést kötő külföldire (a továbbiakban: külföldi).

(2) A felhatalmazott pénzintézetek jegyzékét a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: Bank) a Pénzügyi Közlönyben teszi közzé.

2. §[3]

(1) Ha meghatározott ország viszonylatában a külkereskedelmi szerződésekkel kapcsolatos elszámolások pénznemét államközi (kormányközi) megállapodás megállapítja, külkereskedelmi szerződést kötni, számlát kiállítani, fizetési kötelezettséget vállalni vagy teljesíteni, illetőleg fizetést elfogadni csak ebben a pénznemben szabad. Az ettől való eltérésre a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma engedélyt adhat. Az említett államközi (kormányközi) megállapodások és pénznemek felsorolását a Bank a Pénzügyi Közlönyben teszi közzé.

(2) Ha a külkereskedelmi szerződésekkel kapcsolatos elszámolások pénznemét államközi (kormányközi) megállapodás nem állapítja meg, külkereskedelmi szerződést kötni, számlát kiállítani, fizetési kötelezettséget vállalni vagy teljesíteni, illetőleg fizetést elfogadni szabad

a) olyan konvertibilis elszámolású pénznemben, amelyet a Bank a hivatalos devizaárfolyamok cím alatt közzé tesz;

b) a Bank engedélyével más konvertibilis elszámolású vagy nem konvertibilis pénznemben;

c) forintban.

3. §

(1)[4] A külkereskedelmi szerződésekben alkalmazott biztosítékszerű fizetési módok okiratait (pl. okmányos meghitelezés), a külföldi felek értékpapír formájában adott fizetési ígéreteit (pl. váltó, csekk), valamint a szerződés más fizetési biztosítékait (pl. kezesség, garancia) a felhatalmazott pénzintézetek kezelik. A kedvezményezett (rendelvényes) külkereskedelmi tevékenységet folytató személy a közvetlenül hozzá érkező ilyen okiratokat nyilvántartásba vétel és továbbá kezelés céljából köteles haladéktalanul átadni az általa megbízott felhatalmazott pénzintézetnek.

(2)[5] Ha a külkereskedelmi tevékenységet folytató személy a külkereskedelmi szerződésben előírt fizetési mód vagy a bankbiztosíték szabályai szerint okmánybenyújtási kötelezettség terheli, ezt csak az általa megbízott felhatalmazott pénzintézet útján teljesítheti.

4. §[6]

(1) A külkereskedelmi tevékenységet folytató személy - feltéve, hogy államközi (kormányközi) megállapodás vagy jogszabály másként nem rendelkezik - a külkereskedelmi importszerződésben a külföldi féllel a fizetés módjában (váltó, csekk, átutalás, beszedési megbízás, okmányos meghitelezés stb.) - ide nem értve a készpénzfizetést - szabadon állapodhat meg.

(2)[7] Ha az okmányos meghitelezés külföldi kifizetésű, a felhatalmazott pénzintézet csak a külföldi fizető banknak a fizetési kötelezettség beálltáról szóló értesítése kézhez vételétől számított harmadik napon történő fizetésre vállalhat kötelezettséget.

(3) Konvertibilis elszámolású pénznemben kötött külkereskedelmi importszerződés kapcsán előleget fizetni vagy a teljes ellenértéket előre kifizetni (előleg)visszafizetési bankgarancia és elismervény ellenében szabad.

(4) A (2)-(3) bekezdésben foglaltaktól való eltérésre a Bank engedélyt adhat.

(5)[8]

5. §[9]

A külkereskedelmi tevékenységet folytató személy jogosult a vele külkereskedelmi szerződést kötő féllel -legfeljebb az áru külkereskedelmi szerződés szerinti szállítási határidejétől számított egy éves lejáratú - halasztott fizetésben (áruhitel) is megállapodni. A három hónapnál hosszabb lejáratú halasztott fizetésben való megállapodást - a szerződéskötést követő 8 napon belül - a külkereskedelmi tevékenységet folytató személy köteles bejelenteni a Banknak.

6. §

(1)[10] A külkereskedelmi tevékenységet folytató személy a beruházási jellegű termékek (gépek, berendezések), szolgáltatások licencek és know how-k importjára vonatkozó konvertibilis elszámolású pénznemben kötendő szerződését köteles - a szerződéskötés előtt felhatalmazott pénzintézet útján - bejelenteni a Banknak. Ha a Bank külföldi banknál államilag garantált exporthitelkerettel rendelkezik, a gazdálkodó szervezet számára e hitelkeret igénybevételét kötelezően előírhatja. Ilyen esetben a külkereskedelmi tevékenységet folytató személy a külkereskedelmi szerződés feltételeiben a Bank által kívánt lebonyolítási előírásokat érvényesíteni, a felhatalmazott pénzintézet pedig azok megtartását ellenőrizni köteles.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megszegése esetén az az import kiegyenlítéséhez szükséges devizaérték rendelkezésre bocsátását - hacsak a Bank finanszírozási többletköltség felszámításának előírása mellett, vagy anélkül ehhez később hozzá nem járul - a felhatalmazott pénzintézetnek meg kell tagadnia.

(3)[11] Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazandók, ha a külkereskedelmi importszerződésben meghatározott devizaérték kiegyenlítése a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (a továbbiakban: Világbank) vagy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank által nyújtott kölcsön terhére történik.

7. §[12]

Gépek, termelőberendezések bérletére (haszonbérletére, lízingjére) vonatkozó, konvertibilis elszámolású pénznemben kötendő, egy évnél hosszabb időtartamú külkereskedelmi importszerződés fizetési feltételeit a Bankkal egyetértésben kell meghatározni.

8. §

(1)[13] A külkereskedelmi tevékenységből származó konvertibilis elszámolású devizaértéket a külkereskedelmi tevékenységet folytató személy a felhatalmazott pénzintézet útján köteles vételre felajánlani és a devizaérték beszedése, valamint annak vételre való felajánlása tekintetében a felhatalmazott bankkal köteles együttműködni.

(2)[14] Ha a külkereskedelmi tevékenységet folytató személy a külkereskedelmi tevékenységéből keletkező követelése, vagy elszámolási kötelezettsége alá eső devizaértékre vonatkozó vételre felajánlási, illetve elszámolási kötelezettségének nem képes eleget tenni, a Banktól köteles a kötelezettség teljesítése alól felmentést kérni.

(3)[15]

9. §[16]

A Világbank általi finanszírozás esetén a külkereskedelmi tevékenységet folytató személy köteles minden egyes esetben megküldeni a Banknak még az import versenytárgyalás kiírása előtt a tenderdokumentációnak, külföldi szakértő (konzultáns) igénybevételére vonatkozó külkereskedelmi szerződések esetén a szerződéstervezetnek, valamint - az előbbiektől függetlenül - a külkereskedelmi tevékenységet folytató személy által megkötött 50 000 000 forintot meghaladó összegű külkereskedelmi importszerződésnek egy példányát.

10. §

(1)[17] A külkereskedelmi tevékenységet folytató személy a külkereskedelmi szerződésből eredő devizafizetésre vonatkozó kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges konvertibilis elszámolású devizaértéket a megbízása alapján eljáró felhatalmazott pénzintézettől vásárolja meg.

(2) Felhatalmazott pénzintézet a Banktól - forintellenérték ellenében - a konvertibilis elszámolású devizaértéket az (1) bekezdésben említett célra vásárolhatja meg. A Bank e devizaértéket az annak megvételére vonatkozó, hozzá benyújtott igény teljesítésének napját megelőző második munkanapon érvényes devizaeladási árfolyamon bocsátja rendelkezésre.

(3)[18]

(4)[19]

10/A. §[20]

(1) A külkereskedelmi szerződésekkel kapcsolatos forintfizetések a külföldiek külkereskedelmi forintszámláján bonyolódnak le. A külkereskedelmi szerződésekkel kapcsolatos forintfizetéseket a külkereskedelmi tevékenységet folytató személy a külföldi javára e számlára, a külföldi pedig a külkereskedelmi tevékenységet folytató személy részére e számláról teljesíti.

(2) A külföldiek külkereskedelmi forintszámlájára fizetést csak a külkereskedelmi tevékenységet folytató személy, érvényes külkereskedelmi szerződés alapján teljesíthet. A számlára történő fizetéshez a külkereskedelmi szerződést mellékelni kell. A felhatalmazott pénzintézet a forintszámlára történő fizetés feltételeinek meglétét a külkereskedelmi szerződés alapján ellenőrizni köteles.

(3)[21] A külföldiek külkereskedelmi forintszámláján lévő egyenleget a külföldi forintban felhasználhatja

a) külkereskedelmi szerződés alapján Magyarországról kiszállítandó áru ellenértékének kiegyenlítésére;

b) forintban kötött külkereskedelmi szerződéssel kapcsolatban külkereskedelmi tevékenységet folytató személyt megillető összeg megfizetésére;

c) belföldön felmerülő költségei fedezésére, ide nem értve azokat a fizetéseket, amelyeket a külföldi külön jogszabály szerint külföldi pénznemben köteles teljesíteni.

(4)[22] A külkereskedelmi tevékenységet folytató személy a külfölditől külkereskedelmi szerződéssel kapcsolatos forintfizetést csak a külföldiek külkereskedelmi forintszámlájáról fogadhat el. A számlát vezető pénzintézet a kedvezményezettnek szóló átutalási megbízáson (jóváírási értesítésen) - e jogszabályra való utalással - köteles feltüntetni, hogy a fizetés a külföldiek külkereskedelmi forintszámlájáról történt.

(5)[23] A külföldiek külkereskedelmi forintszámlájáról - a (3) bekezdés c) pontjának esetében - készpénzkifizetés is teljesíthető.

(6)[24] A külföldiek külkereskedelmi forintszámlájáról a külföldi által felvett összeg erre a számlára nem fizethető vissza, csak a külföldiek számára külön jogszabály szerint rendelkezésre álló forintszámlára.

(7)[25] A külföldiek külkereskedelmi forintszámláján lévő egyenleget a külföldi a 2. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti konvertibilis elszámolású pénznemre átválthatja, az így átváltott összeggel belföldön szabadon rendelkezhet, s az külföldre átutalhatja. A külföldiek külkereskedelmi forintszámlájának konvertibilis elszámolású pénznemre átváltott egyenlege erre a számlára nem fizethető vissza.

11. §

(1) Ez a rendelet 1990. április 2-án lép hatályba; ezzel egyidejűleg a tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. törvényerejű rendelet végrehajtásával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1002/1974. (I. 17.) minisztertanácsi határozat 3. pontjának második bekezdése, a 12/1988. (XII. 31.) MNB rendelkezéssel és a 3/1989. (IV. 1.) MNB rendelkezéssel módosított, a magánszemélyek külkereskedelmi tevékenységével kapcsolatban a devizahatósággal szemben fennálló kötelezettségről és a devizahatósági ellenőrzésről szóló 2/1988. (VII. 15.) MNB rendelkezés 3-6. §-a és 9/A. §-a, valamint a külkereskedelmi szerződések teljesítéséhez szükséges devizaértékek rendelkezésre bocsátásának rendjéről szóló 8/1988. (XII. 31.) MNB rendelkezés hatályát veszti.

(2) E rendelet hatályba lépésének napjától a külkereskedelmi tevékenység hitelezéséről és a gazdálkodó szervezetek deviza- (valuta-) fizetési megbízásaihoz szükséges forintfedezet biztosításáról szóló 5/1983. (PK 20.) MNB körlevél és az export-importügyletek devizalebonyolílásának szabályairól szóló 3/1987. (PK 24.) MNB körlevél nem alkalmazható.

Németh Miklós s. k.,

a Minisztertanács elnöke