3080/2014. (III. 26.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény 38. § (2) bekezdése és 52. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó 2013. november 4-én indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Htv.) 38. § (2) bekezdése és 52. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását kérte az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján.

[2] Az indítványozó által előadottak szerint 2011 márciusában ingatlant vásárolt és a hulladékgazdálkodó részére az év decemberében jelentette be a tulajdonosváltozást. A hulladékgazdálkodó ezt követően arról tájékoztatta, hogy 2004-re visszamenőleg 80.224 Ft díjhátralék terheli az ingatlant, amely tartozás a Htv. 52. § (1) alapján adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül. Ezután az indítványozó és a hulladékgazdálkodó között békéltető eljárás zajlott le, amelyben a testület szerint a hulladékgazdálkodónak az előző tulajdonostól kellene igényelnie a díjhátralék megfizetését.

[3] A hulladékgazdálkodó az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 72. § (1) d) pontja alapján a hátralék behajtása érdekében átadta az ügyet az adóhatóságnak, amely a díjhátralék érvényesítése érdekében végrehajtási eljárást folytatott le. Az indítványozó képviselőjének állítása szerint "az adók módjára behajtandó köztartozás érvényesítése érdekében az adóst külön értesíteni nem kell, így a jogszabályhely alkalmazása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a megbízómat ért jogsérelem s mivel eljárás gyakorlatilag nem volt folyamatban a megbízóm részére jogorvoslati lehetőség sincs biztosítva."

[4] Az indítványozó 2013 augusztusában fizetési könnyítés iránti kérelmet terjesztett elő az adóhatóságnál, amelyben kifejtette álláspontját a díjhátralékkal kapcsolatosan, ugyanakkor a végrehajtást kérő a behajtás iránti igényét továbbra is fenntartotta.

[5] 2. Az indítványozó a beadvány indokolásában állítja, hogy a Htv. 38. § (2) bekezdése és 52. § (2) bekezdése nem felel meg a normavilágosság elvének, így sérül a jogbiztonság és a jogállamiság követelménye is azzal, hogy a rendelkezések nem igazítanak el a tekintetben egyértelműen, hogy az ingatlan tulajdonosát vagy a használóját terheli a díjfizetési kötelezettség. Véleménye szerint a két rendelkezés a tulajdon szükségtelen és aránytalan korlátozását is jelenti és közvetett módon magában hordozza a tulajdontól közérdek nélkül való megfosztásának lehetőségét is. Állítása szerint "összhangban az Alaptörvény T. cikk (1) bekezdésével a tulajdon korlátozását jelenti az ahhoz kapcsolódó közterheknek a viselése."

[6] Az indítványozó a főtitkári megkeresésre 2013. december 20-án hiánypótlást terjesztett elő, melyben egyértelművé teszi, hogy az Alaptörvényben biztosított jogának sérelmeként az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését jelöli meg, mert a hulladékgazdálkodó a korábbi ingatlanhasználót terhelő közszolgáltatási díjat az ingatlan jelenlegi tulajdonosával szemben érvényesíti. Rámutat, hogy az "alaptörvény-ellenes jogalkalmazás folytán a fizetési kötelezettség egy, a tulajdonjogot terhelő kötelezettséggé alakult át, így erre alkalmazni kell a tulajdonjog korlátozására vonatkozó szabályokat." Ez pedig alaptörvény-ellenes akkor, ha kényszerítő ok nélkül kerül rá sor és aránytalan a korlátozással elérni kívánt céllal.

[7] A főtitkár erre irányuló külön kérdésére reagálva az indítványozó kifejti, hogy "panaszos a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket maradéktalanul kimerítette, figyelemmel arra, hogy a végrehajtási eljárás során nem állt módjában panaszt előterjesztenie, azonban közvetlenül a végrehajtást kérővel megkísérelt egyeztetni."

[8] Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az eljárás alapjául szolgáló alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv. által támasztott formai és tartalmi követelményeknek.

[9] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörben vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeinek a meglétét, különösen a 26. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételek teljesülését.

[10] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panasz kezdeményezésének egyik feltétele, hogy az indítványozó számára "nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette." [Abtv. 26. § (2) bekezdés b) pont]

[11] A jogorvoslathoz való jog kimerítésével kapcsolatosan az indítványozó az alap-beadványban előadja, hogy "mivel eljárás gyakorlatilag nem volt folyamatban a megbízóm részére jogorvoslati lehetőség sincs biztosítva." Hiánypótló beadványában megerősíti, hogy "a végrehajtási eljárás során nem állt módjában panaszt előterjesztenie [...]."

[12] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az Art. 159. §-a a "Jogorvoslat a végrehajtási eljárásban" címet követően szabályozza a végrehajtási eljárás során igénybe vehető jogorvoslatot, a végrehajtási kifogást. A kifogás az adóhatóság végzése, illetve az adóvégrehajtó törvénysértő intézkedése ellen, vagy intézkedésének elmaradása miatt terjeszthető elő a törvényben meghatározott határidőkön belül. A végrehajtási kifogást elbíráló határozat ellen pedig keresettel lehet élni a hatáskörrel rendelkező illetékes bíróságnál.

[13] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó, bár erre lett volna lehetősége, nem élt ügyében a rendelkezésére álló jogorvoslattal, így alkotmányjogi panasza nem felel meg az Abtv. 26. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételnek, a jogorvoslathoz való jog kimerítésének.

[14] A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság Ügyrendje 30. § (2) bekezdés e) pontja alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

[15] A végzés meghozatala során az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az Ügyrend 5. § (1)-(2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság tanácsa járt el.

Budapest, 2014. március 24.

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1644/2013.