BH 2017.8.264 Az önhiba csak felróható magatartás lehet, amelynek okozati összefüggésben kell állnia a bekövetkezett kárral. A károkozó magatartásával összefüggésben lehet meghatározni, hogy a károsult milyen mértékben okozta a kárt [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 340. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. és a II. rendű felperesek első gyermeke, a IV. rendű felperes 2005. május 13-án született. A terhesség alatt az I. rendű felperesnél terhességi cukorbetegséget állapítottak meg, a szülést követően az I. rendű felperes a cukorbetegség ellenőrzése céljából szakorvosnál nem jelentkezett. Az I. rendű felperes második terhességét 2006. február 27. napján állapította meg az I. rendű alperes alkalmazásában álló szülész szakorvos, aki ekkor előírta azt, hogy az I. rendű felperes cukorbeteg-gondozóban jelentkezzen. Az I. rendű felperes első alkalommal 2006. május 17-én kereste fel a II. rendű alperes belgyógyászati osztályát. Az I. rendű felperes 2006. október 8-án került az I. rendű alperes szülészeti osztályára, ahol a III. rendű felperes 5240 gramm súllyal született, miután azonban nem sírt fel és az Apgar érték 2-es volt, több beavatkozásra került sor. A szülés során alkalmazott műfogás, illetőleg a vállak elakadásának következményeként a III. rendű felperesnél karidegfonat-sérülés történt.

[2] A rendszeres fejlesztő kezelések hatására a III. rendű felperes bal karjának állapotában javulás állt be, a maradványállapot azonban a külső megjelenésben észlelhető, a bal oldalon a váll helyzete eltér az ellenoldalitól és a bal kar funkcionálisan is elmarad a jobb kartól. Mindezek miatt a mindennapi élet bizonyos funkcióiban a III. rendű felperes önálló tevékenysége nehezített, ebben segítségre szorul és a jövőben nehéz fizikai munkát a bal felső végtagjával nem tud végezni, a finom motoros funkciók is károsodtak.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[3] A felperesek a keresetükben a vagyoni és nem vagyoni káraik egyetemleges megtérítésére kérték az alperesek kötelezését. Az I. rendű alperes felelősségét arra alapították, hogy a magzat várható születési súlyának meghatározása körében mulasztott, számítania kellett volna az átlagosnál nagyobb magzat születésére, amely indokolttá tette volna a császármetszés alkalmazását. Ezzel megelőzhető lett volna a III. rendű felperesnél bekövetkezett káros eredmény. A tágulási szakban is ellenőriznie kellett volna, hogy nincs-e relatív téraránytalanság.

A II. rendű alperes a kárért azért felel, mert a diabéteszgondozás során nem részesítette inzulinkezelésben az I. rendű felperest és ennek elmaradása hozzájárult ahhoz, hogy a III. rendű felperes kiemelkedően nagy magzati súllyal szülessen.

[4] Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. rendű alperes azzal védekezett, hogy a terhesgondozás és a szülésvezetés során a szakmai előírásoknak megfelelően, gondosan járt el.

A II. rendű alperes arra hivatkozott, hogy az I. rendű alperes volt abban a helyzetben, hogy a terhest érintő vizsgálatok eredményeit kellő súllyal értékelje, utalt továbbá arra is, hogy az I. rendű felperes a gondozás során nem tanúsított kellő együttműködést és ez is hozzájárult a káros eredmény bekövetkezéséhez.

Az első- és másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyt adó ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az I-II. rendű felpereseknek személyenként 3 000 000 forintot, a III. rendű felperesnek 6 500 000 forintot, a IV. rendű felperesnek 1 000 000 forintot és ezeknek a 2006. október 8-tól járó törvényes mértékű késedelmi kamatait, továbbá az I-II. rendű felpereseknek egyetemlegesen 2 233 070 forintot és ezen összegen belül különböző összegek után eltérő időpontoktól járó törvényes mértékű késedelmi kamatokat és 2015. július 1. napjától havi 20 600 forint járadékot; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[6] Az elsőfokú bíróság az orvos szakértői vélemények alapján azt állapította meg, hogy a szülés levezetése során az I. rendű alperes kellő gondossággal járt el. Az anyai diabétesz önmagában nem alapozza meg a profilaktikus császármetszést és nem volt olyan egyéb ok, amely ezt indokolttá tette volna. A császármetszésre a szülés folyamán áttérni nem volt indokolt. Ugyanakkor az I. rendű felperes terhesgondozása során mind az I., mind a II. rendű alperes nem az elvárható gondosságot tanúsította és ezzel hozzájárultak a szülési sérüléshez. Miután a méhen belüli sérülés bekövetkeztét semmilyen adat nem támasztotta alá, a bíróság tényként a szülés közbeni sérülést állapította meg. Az I. rendű alperes felelősségét az alapozza meg, hogy a magzatnak a lényegesen nagyobb súlyát időben nem ismerte fel. A mindkét terhesség alatt kialakult cukorbetegség, az első gyermek 3800 gramm súlya arra engedett következtetni, hogy a második magzat súlya a 4000 grammot meghaladja, ezért gondolni kellett volna a subcutalis zsírszövet mérésére, ez ugyanis alkalmas lehetett volna a jelentősen nagyobb súly felismerésére. Ennek elmulasztása alapozza meg az I. rendű alperes felelősségét.

[7] A II. rendű alperes azért felel, mert nem inzulinkezelést alkalmazott a terhesgondozás során. A bíróság álláspontja szerint az I. rendű felperes is közrehatott a helyzet kialakulásában, egyrészt azért, mert az első terhességi vizsgálat után három hónap elteltével jelentkezett először a diabéteszgondozás céljából és a várható szülést két hónappal megelőzően volt utoljára a gondozóban. Az I. rendű felperes akkor járt volna el helyesen, ha az első orvosi utasítástól kezdődően megfelelő rendszerességgel megjelenik a gondozóban és ez fennáll a szülésig. Mulasztása folytán az elsőfokú bíróság szerint az I. rendű felperes közrehatása mintegy 20%-os mértékű.

[8] Az elsőfokú bíróság a háztartási kisegítő költség, a rezsitöbbletköltség, a telefon-többletköltség, a gépkocsivásárlás költsége megtérítése iránti keresetet alaptalannak tartotta. A vagyoni kárigények tekintetében a bizonyított kártérítés összegének 80%-a megfizetésére kötelezte az alpereseket. Az ápolás-gondozás költsége körében az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy az I-II. rendű felperesek által elvégzett tevékenységre tekintettel 2006. és 2010. év között havi 10 000 forint, 2011. január 1-jétől 2014. október 31-ig havi 20 000 forint és 2014. november 1-jétől havi 10 000 forint alapján állapíthatók meg a költségek, így összesen a közrehatás figyelembevételével is ezen a címen 1 200 000 forintra tarthatnak igényt a különböző időpontoktól járó törvényes mértékű késedelmi kamatokkal együtt, továbbá 2015. július 1-jétől havi 8000 forint járadékot kötelesek az alperesek megfizetni a részükre.

A fejlesztések költsége címén a felpereseket megillető teljes összeg az elsőfokú ítélet szerint 746 100 forint, amelynek 80%-át, azaz 596 920 forintot és 2015. július 1. napjától havi 7360 forint járadékot igényelhetnek az I-II. rendű felperesek. A fejlesztésekkel kapcsolatban felmerült közlekedési költségek kapcsán az elsőfokú bíróság arra utalt, hogy az I-II. rendű felperesek a kezelésekkel együtt járó szállítási költséget alappal kérik, ugyanakkor az egyéb célú utazásra indokolatlanul számolnak el költséget. Az I-II. rendű felperesek ezért ilyen címen összesen 353 124 forintot igényelhetnek, továbbá a jövőre nézve havonta 3440 forintot, és 1700 forintot.