A Kúria Kfv.35306/2013/7. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 65. §, 89. §] Bírók: Huszárné dr. Oláh Éva, Sperka Kálmán, Sugár Tamás

A határozat elvi tartalma:

A nemzetközi megkeresésbe és az arra adott válaszba az adózó betekinthet, azok nem tekinthetők adóhatóságok közötti belső levelezésnek, mivel nem technikai jellegűek, hanem az ügy érdemére kihatnak.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.VI.35.306/2013/7.szám

A Kúria az ügyvéd által képviselt felperesnek a által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-alföldi Regionális Adó Főigazgatóság alperes elleni adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. január 28. napján kelt 4.K.26.855/2013/27. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 29. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A Kúria a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.26.855/2013/27. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 80.000 (nyolcvanezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.250.400 (egymillió-kettőszázötvenezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A felperesnél az elsőfokú adóhatóság - új eljárás keretében - 2008. I. negyedévére általános forgalmi adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzést végzett, melynek eredményeként hozott határozatában a felperes terhére 12.504.000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg, ennek az összegnek a kiutalását elutasította, valamint kötelezte a felperest 6.252.000 Ft adóbírság megfizetésére. Az indokolás II/1.) pontja szerint a felperes 79,41 tonna őszi búzát értékesített az A. srl. (a továbbiakban: s.r.l.1.) román illetőségű gazdasági társaság részére áfamentesen. A felperes által átadott, az ügyletek megvalósulását igazolni hívatott CMR okmányok nem voltak alkalmasak arra, hogy hitelt érdemlő módon igazolják a számlákban szereplő terménymennyiség Magyarország területéről történő elszállítását. Mivel az őszi búza Magyarország területét a felperes értékesítésének közvetlen következményeként nem hagyta el, így a Közösségen belüli, adólevonással járó adómentes termékértékesítés nem valósulhatott meg.

Az indokolás II/2.) pontja értelmében a felperes a vizsgált időszakban az I. srl. (a továbbiakban: s.r.l.2.) román cég felé 895 tonna őszi búzát értékesített szintén áfamentesen. Az s.r.l.2. esetében a felperes képviselője a román fél részéről olyan személlyel állt kapcsolatban és bonyolította az üzletet, aki képviseleti jogosultságát nem igazolta, nem volt jogosult eljárni az s.r.l.2. nevében. Hiányzik a közösségi értékesítés azon törvényi feltétele, hogy a termék eladása igazolt módon más tagállamban nyilvántartásba vett közösségi adóalany - a számla szerinti vevő - részére történjen, így az értékesítés ebben a körben sem minősül adómentesnek, hanem a belföldi adómértékkel számítottan adóköteles.

A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes a 2011. szeptember 8-án kelt 2969749071. iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolásban hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 99.§ (2) bekezdésében, az általános forgalmi adóról szóló 2007, évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfatv.) 65.§-ában, 82.§ (1) bekezdésében, 89.§ (1) bekezdésében, 138.§-ában, 259.§ 6.) pontjában és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 15.§ (1) bekezdésében foglaltakra. Érvelése szerint az Áfatv. 89.§ (1) bekezdésében meghatározott feltételek bármelyikének hiányában az értékesítőnek a normál belföldi áfamértéket kell felszámítania. Az s.r.l.2. nevének feltüntetésével kibocsátott dokumentumokkal igazolni szándékolt ügyletek során a feltételek közül nem nyert igazolást, hogy a felperes vevője más tagállamban nyilvántartásba vett adóalany lett volna, ugyanis a szerződéseken, CMR okmányokon, egyéb iratokon szereplő aláírások olyan személytől származtak, aki képviseleti jogosultságát nem igazolta, és akinek eljárási jogosultságát a széles körű bizonyítási eljárás során sem lehetett igazolni. A termék más tagállamba történő megérkezését esetenként igazolhatja maga a vevő is, azonban a felperes az s.r.l.2.-vel nem állt kapcsolatban, így felé közösségi értékesítés, kiszállítás nem történt. A felperes az s.r.l.2. nevében fellépő személy eljárási jogosultságát nem ellenőrizte, így nem járt el kellő körültekintéssel. Az s.r.l.1.-hez kapcsolódó jogviszony körében a felperes olyan fuvarokmányokat csatolt, amelyek a formai feltételeknek ugyan megfeleltek, de - a lefolytatott széles körű bizonyítási eljárásban beszerzett adatokra figyelemmel - nem voltak alkalmasak a termék más tagállamba történő kiszállításának igazolására és az Áfatv. 89.§-ában foglalt joghatás kiváltására.

A felperes keresettel támadta az alperes határozatát kérve annak bírósági felülvizsgálatát. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolásban felhívta az Art.12.§ (3) bekezdését, az Áfatv.9.§ (1) bekezdését, 55.§ (1) bekezdését, 65.§-át, 82.§ (1) bekezdését, 89.§ (1) bekezdését, valamint az Európai Unió Bíróságának C-409/04. számú ügyben (a továbbiakban: Teleos ügy) és C-273/11. számú ügyben (a továbbiakban: Mecsek-Gabona ügy) hozott ítéletében foglaltakat. Az s.r.l.1. és felperes közötti jogviszony körében bizonyított, hogy a fuvarozást nem a fuvarleveleken feltüntetett társaság végezte, az alperes a fuvarozás körülményeit teljes körűen megvizsgálta, melynek során igazolást nyert, hogy a felperes által értékesített gabona nem hagyta el Magyarország területét. A fuvarozó cég képviselőjének nyilatkozata, valamint a szállításhoz kapcsolódó menetlevelek és mérlegjegyek alapján helytálló az az alperesi vélemény, hogy a felperes birtokában lévő CMR-ek tartalmilag nem hiteles, valótlan adatokat tartalmazó dokumentumok. A felperes képviselője B. Cs. (a továbbiakban: B.Cs.) kívül nem tudta megnevezni azokat a fuvarozókat, akiknek az árut átadta. A nemzetközi megkeresés adataira figyelemmel az s.r.l.1. nem ellenőrizhető, nem lelhetők fel nála a kiszállítást tényét igazoló dokumentumok.

A vevő képviseletében eljáró B.Cs., a szerződéskötésen túlmenően az áru átadásában és elszállításában való közreműködését nem ismerte el, képviseleti jogosultságát közjegyző által ellenjegyzett megbízási szerződéssel nem igazolta, így a megbízás hitelessége megkérdőjelezhető. A román adóhatóság vizsgálata sem vezetett olyan eredményre, amely igazolta volna, hogy az s.r.l.1. Közösségen belüli beszerzést végzett, a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az áru elhagyta Magyarország területét. A felperes az adóigazgatási eljárásban a bizonyítékok megismerésétől nem volt elzárva, a nemzetközi megkeresésben kapott válaszról kivonat formájában értesült, amely az ellenőrzési jegyzőkönyv mellékletét képezte. A magyar és külföldi adóhatóság közötti levelezés döntés-előkészítéssel összefüggő belső levelezésnek minősül, amelyre az iratbetekintési jog nem terjed ki. A felperes a fuvarozás ellenőrzéséről lemondott, így nem tett meg minden lehetséges és elvárható intézkedést annak érdekében, hogy a termékértékesítés ne vezessen adókijátszáshoz.