31970L0388[1]

A Tanács irányelve (1970. július 27.) a gépjárművek hangjelző berendezéseire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

A TANÁCS IRÁNYELVE

(1970. július 27.)

a gépjárművek hangjelző berendezéseire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

(70/388/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,

mivel a műszaki követelmények, amelyeknek az egyes tagállamok jogi előírásai alapján a gépjárműveknek meg kell felelniük, többek között a hangjelző berendezésekre is vonatkoznak;

mivel ezek a követelmények tagállamonként különbözőek; mivel ebből következően szükségszerű, hogy mindegyik tagállam vagy kiegészítésként, vagy jelenlegi szabályozása helyett azonos követelményeket fogadjon el, hogy ezáltal mindenekelőtt bármely járműtípushoz alkalmazni lehessen a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i 70/156/EGK tanácsi irányelv ( 1 ) szerinti EGK-típus-jóváhagyási eljárást;

mivel a hangjelző berendezésekre megállapított követelmények a hangjelző berendezésnek mind a járműre való rögzítését, mind pedig szerkezeti kialakítását meghatározzák;

mivel a hangjelző berendezésekre vonatkozó harmonizált típus-jóváhagyási eljárás lehetővé teszi minden tagállam számára, hogy ellenőrizze a közös tervezési és ellenőrzési követelményeknek való megfelelést, valamint hogy az egyes hangjelző berendezésekről kitöltött típusbizonyítvány elküldése útján értesítsék a többi tagállamot a megállapításaikról; mivel minden a jóváhagyott típussal megegyező módon gyártott hangjelző berendezés EGK-típus-jóváhagyási jellel történő ellátásával elkerülhető a hangjelző berendezések műszaki ellenőrzése a többi tagállamban,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

(1) Minden egyes tagállam jóváhagy bármely típusú hangjelző berendezést, amennyiben az megfelel az I. melléklet 1. pontjában megállapított szerkezeti és vizsgálati követelményeknek.

(2) Az a tagállam, amely kiadja az EGK-típusjóváhagyást, meghozza - amennyiben szükséges a többi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaival együttműködve - az arra vonatkozó intézkedéseket, hogy a gyártásnak az engedélyezett típussal való megegyezését szükség esetén ellenőrizze. Az ilyen ellenőrzés szúrópróbákra korlátozódik.

2. cikk

A tagállamok egy hangjelző berendezés bármely típusára, amelyre kiadják az 1. cikk szerinti EGK-típusjóváhagyást, megadják a gyártónak vagy meghatalmazott képviselőjének az I. melléklet 1.4. pontja szerinti modellnek megfelelő EGK-típus-jóváhagyási jelet.

A tagállamok megtesznek minden megfelelő intézkedést, hogy megakadályozzák azon típus-jóváhagyási jelek használatát, amelyek egy hangjelző berendezésnek az 1. cikk alapján EGK-típusjóváhagyással ellátott típusnak más berendezésekkel való összecseréléséhez vezethetnek.

3. cikk

(1) A tagállamok nem tilthatják meg a hangjelző berendezések kereskedelmi forgalomba hozatalát szerkezetük és működésük alapján, ha azok EGK-típus-jóváhagyási jellel el vannak látva.

(2) E rendelkezés azonban nem akadályoz meg egy tagállamot abban, hogy ilyen intézkedéseket hozzon az EGK-típus-jóváhagyási jellel ellátott hangjelző berendezéssel kapcsolatban, amelynek jellemzői nincsenek összhangban a jóváhagyott típuséval.

E tagállam haladéktalanul tájékoztatja a többi tagállamot és a Bizottságot a megtett intézkedésekről, és megindokolja határozatát. Az 5. cikk rendelkezései szintén alkalmazhatók.

Az első albekezdés értelmében, abban az esetben valósul meg nem megfelelés a jóváhagyott típus tekintetében, ha az I. melléklet 1.2.1.6. pontjában meghatározott felső és alsó határértékek nem teljesülnek.

4. cikk

Az egyes tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai egy hónapon belül eljuttatják a többi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaihoz a típusbizonyítvány másolatát a hangjelző berendezés minden olyan típusáról, amelynek megadták vagy amelytől megtagadták a típusjóváhagyást.

5. cikk

(1) Ha az EGK-típusjóváhagyást odaítélő tagállam megállapítja, hogy számos, ugyanazzal az EGK-típus-jóváhagyási jellel ellátott visszapillantó tükör nem egyezik meg azzal a típussal, amelyre az EGK-típusjóváhagyást kiadta, meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy a gyártás megegyezzen az engedélyezett típussal. E tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai tájékoztatják a többi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait a megtett intézkedésekről, amelyek - rendszeres meg nem egyezés esetén - az EGK-típusjóváhagyás visszavonásához vezethetnek. Az említett hatóságok ugyanezeket az intézkedéseket hozzák meg, ha más tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaitól ilyenfajta meg nem egyezésről kapnak tájékoztatást.

(2) A tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai egy hónapon belül kölcsönösen tájékoztatják egymást egy odaítélt EGK-típusjóváhagyás visszavonásáról, és közlik a visszavonás okait.

(3) Ha az a tagállam, amely az EGK-típusjóváhagyást megadta, vitatja a számára jelzett meg nem egyezés tényét, akkor az érintett tagállamok a vita békés rendezésére törekednek. A Bizottságot folyamatosan értesítik erről. Szükség esetén a Bizottság a megoldás megtalálása érdekében konzultációkat kezdeményez.

6. cikk

Az ezen irányelv végrehajtását célzó rendelkezések alapján hozott, egy hangjelző berendezés típusjóváhagyását elutasító vagy visszavonó, kereskedelmi forgalomba hozatalát, valamint használatát megtiltó határozat részletesen ismerteti azokat az okokat, amelyeken alapszik. A határozatról a tagállamokban érvényes jog szerinti jogorvoslati lehetőségek és jogorvoslati határidők megadásával együtt az érintetteket értesítik.

7. cikk

A tagállamok nem tagadhatják meg egy járműre vonatkozóan az EGK-típusjóváhagyás vagy a nemzeti típusjóváhagyás megadását a hangjelző berendezés miatt, ha azokat ellátták EGK-típus-jóváhagyási jellel, és beépítésük az I. melléklet 2. pontjában megállapított követelmények szerint történt.

7a. cikk

A tagállamok nem tagadhatják meg és nem tilthatják egy jármű eladását, nyilvántartásba vételét, üzembe helyezését és használatát a hangjelző berendezésre vonatkozó indokokkal, ha az viseli az EGK-típusjóváhagyási jelet, és felszerelése az I. melléklet 2. pontjának előírásai szerint történt.

8. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában "jármű": a sínhez kötött járművek, mező- vagy erdőgazdasági vontató- és munkagépek, valamint egyéb közmunkát végző munkagépek kivételével minden, a közúti forgalomban való részvételre szánt, felépítménnyel rendelkező vagy felépítmény nélküli gépjármű és pótkocsija, amelynek legalább négy kereke van, és szerkezeti kialakítása révén több mint 25 km/h legnagyobb sebesség elérésére képes.

9. cikk

Az I.. és II. mellékletnek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításához szükséges módosításokat a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i tanácsi irányelv 13. cikkében szabályozott eljárásnak megfelelően kell végrehajtani.

10. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az értesítéstől számított tizennyolc hónapon belül megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

11. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

1. A HANGJELZŐ BERENDEZÉSEK EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSA

1.1.

A hangjelző berendezések folyamatos hangjelzést adnak ki.

1.2. A hangjelző berendezés olyan akusztikai jellemzőkkel (hangfrekvencia spektrum, hangnyomásszint) és mechanikai jellemzőkkel rendelkezik, hogy az alábbi vizsgálatokon a megadott sorrendben megfeleljen: 1.2.1. A hangszint mérése 1.2.2. Tartóssági vizsgálat 1.2.3. Akusztikai vizsgálat

1.2.1.1.

A hangjelző berendezést megfelelően csöndes és nyitott területen ( 2 ) (a környezeti zaj és a szélzaj legalább a mérendő zajnál 10 dB (A) értékkel alacsonyabb) vagy visszhangmentes szobában kell vizsgálni; a mikrofont és a mérőberendezést a hangjelző berendezés elülső felületétől 2 m-re, olyan irányban kell elhelyezni, ahol a szubjektív hangszint mértéke a legmagasabb, a mikrofont és a hangjelző berendezést 1,2 m-el a talajszint fölött kell elhelyezni.

1.2.1.2.

A méréseket az IEC (Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság) szabvány "A" súlyozó görbéjén kell végezni a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság 179. kiadványában (1. kiadás, 1965.) leírt típusnak megfelelő hangszintmérők segítségével.

1.2.1.3.

A hangjelző berendezésre az áramforrás kapcsainál mérve 6,5, 13 és 26 V feszültséget kell kapcsolni, a 6, 12 és 24 V névleges feszültségnek megfelelően.

1.2.1.4.

A csatlakozó vezetékek ellenállásának, beleértve a kapcsok és csatlakozók ellenállását is, az alábbi értékűnek kell lennie:

0,05 ohm 6 V-os áramkör esetén,

0,10 ohm 12 V-os áramkör esetén,

0,20 ohm 24 V-os áramkör esetén.

1.2.1.5.

A hangjelző berendezést mereven kell befogni a gyártó által szállított alkatrésszel vagy alkatrészekkel egy olyan tartóra, amelynek a tömege a hangjelző berendezés tömegének legalább tízszerese, és nem kevesebb mint 15 kg.

1.2.1.6.

A fent említett körülmények esetén a szubjektív hangnyomásszint nem lehet magasabb mint 118 dB (A) és nem lehet alacsonyabb mint 105 dB (A).

1.2.1.7.

Az aktiválás és azon pont közötti időtartam, amelynél a hang eléri a fent említett 1.2.1.6. pontban meghatározott legalacsonyabb szintet nem haladhatja meg a 0,2 másodpercet 20 ± 5 °C környezeti hőmérséklet esetén.

Ez a rendelkezés különösen a pneumatikus vagy elektro-pneumatikus működésű berendezésekre vonatkozik.

1.2.1.8.

A pneumatikus vagy elektro-pneumatikus működésű berendezéseknek a gyártó által megadott módon felépített pneumatikus kör esetén az elektromos működésű hangjelző berendezésektől megkívánttal megegyező hangteljesítményt kell nyújtaniuk.

1.2.2.1.

A hangjelző berendezésre rá kell kapcsolni valamely, a fenti 1.2.1.3. pontban meghatározott névleges feszültséget a fent említett 1.2.1.4. pontban meghatározott ellenállású vezeték segítségével, és 50 000 alkalommal kell működtetni, minden egyes alkalommal egy másodperces időtartamig, majd ezt követően négy másodperces szünettel. A vizsgálat során a hangjelző berendezést megközelítőleg 10 m/s sebességű légárammal kell hűteni.

1.2.2.2.

Amennyiben a vizsgálatot visszhangmentes szobában végzik, a szobának elegendő térfogattal kell rendelkeznie ahhoz, hogy a berendezés által a tartóssági vizsgálat során kibocsátott hőt eloszlassa.

1.2.2.3.

A vizsgálati szobában a környezeti hőmérsékletnek + 15 és + 30 °C között kell lennie.

1.2.2.4.

Amennyiben 25 000 alkalommal történő működtetést követően a berendezés hangszintje megváltozott a vizsgálat előttihez képest, a berendezés beszabályozható. 50 000 alkalommal történő működtetést, és amennyiben szükséges, további beszabályozást követően a hangjelző berendezésnek meg kell felelnie a fent említett 1.2.1. vizsgálatnak.

1.2.3.1.

A hangjelző berendezés által kibocsátott hang spektrumának 2 m-es távolságból mérve az 1800-3550 Hz frekvenciasávban a 3550 Hz feletti többi komponensek által kifejtettnél magasabb, de legalább 105 dB (A) értékű hangnyomást kell mutatnia.

1.2.3.2.

A fent említett 1.2.3.1. pontban meghatározott követelményeknek annak a hangjelző berendezésnek kell megfelelnie, amelyen már elvégezték a fent említett 1.2.2. pontban meghatározott vizsgálatot, és amelyre a névleges feszültségének 95-115 % közötti értékű feszültséget kapcsolnak.

1.2.3.3.

A tényleges feszültség értékének a fent említett 1.2.1. pontban megállapítottnak kell lennie.

1.2.3.4.

A csatlakozó vezetékek ellenállásának, beleértve a telep és a csatlakozók ellenállását is, a fent említett 1.2.1. pontban meghatározottnak kell lennie.

1.2.3.5.

Mind a vizsgálat tárgyát képező berendezést, mind a mikrofont azonos magasságban kell felállítani; a mikrofont a hangjelző berendezés elülső felülete felé kell irányítani abban az irányban, amelyben a szubjektív hangszint a legnagyobb.

1.2.3.6.

A hangjelző berendezést mereven kell befogni a gyártó által szállított alkatrésszel vagy alkatrészekkel egy olyan tartóra, amelynek a tömege a hangjelző berendezés tömegének legalább tízszerese, és nem kevesebb mint 30 kg.

1.2.3.7.

A fenti vizsgálatot egy visszhangmentes szobában kell végezni.

1.3.

1.3.1.

A típusvizsgálatokat minden, a gyártó által jóváhagyásra benyújtott modell esetében két mintán kell elvégezni; mindkét mintán el kell végezni az összes vizsgálatot, és mindkét mintának meg kell felelnie az e mellékletben megállapított műszaki előírásoknak.

1.4.

1.4.1.

A típus-jóváhagyási jel egy téglalapból áll, amin belül elhelyezett "e" betűt a jóváhagyást kiadó ország jele követ (1 Németország esetében, 2 Franciaország esetében, 3 Olaszország esetében, 4 Hollandia esetében, 6 Belgium esetében, 9 Spanyolország esetében, 11 az Egyesült Királyság esetében, 13 Luxemburg esetében, továbbá a DK betűjel Dánia esetében, EL Görögország esetében, az IRL betűjel Írország, a P betűjel Portugália esetében ,12 Ausztria esetében, 17 Finnország esetében, 5 Svédország esetében ,8 a Cseh Köztársaság esetében, 29 Észtország esetében, CY Ciprus esetében, 32 Lettország esetében, 36 Litvánia esetében, 7 Magyarország esetében, MT Málta esetében, 20 Lengyelország esetében, 26 Szlovénia esetében, 27 Szlovákia esetében, 34 Bulgária esetében, 19 Románia esetében, 25 Horvátország esetében). Bárhol, ennek a téglalapnak a közvetlen közelében kell elhelyezni a prototípus alapján kiállított jóváhagyási bizonyítvány számával megegyező típus-jóváhagyási számot.

1.4.2.

A fent említett jóváhagyási jelet (jelzés és szám) úgy kell feltüntetni a hangjelző berendezés burkolatán, hogy az a hangjelző berendezés járműre történt felszerelését követően kívülről jól látható legyen.

1.4.3.

A különböző jelöléseknek jól láthatónak és eltávolíthatatlannak kell lenniük.

1.4.4.

Az alábbi ábrán látható jóváhagyási jel méretei mm-ben értendőek, legkisebb méretek. A méretek közötti arányt meg kell tartani.

2. A HANGJELZŐ BERENDEZÉS JELLEMZŐI JÁRMŰRE FELSZERELT ÁLLAPOTBAN

2.1. Akusztikai vizsgálatok

Miután egy adott járműtípust jóváhagytak, a kérdéses járműtípusra felszerelt hangjelző berendezés jellemzőit az alábbiak szerint kell vizsgálni:

2.1.1.

A hangjelző berendezés hangnyomásszintjének járműre szerelt állapotban történő mérése a jármű előtt 7 m-re lévő ponton történik egy nyílt és a lehető legvízszintesebb egyenletes felületű területen. A jármű motorját le kell állítani. A tényleges feszültség értékének a fent említett 1.2.1. pontban megállapítottnak kell lennie.

2.1.2.

A méréseket az IEC (Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság) "A" súlyozó görbéjén kell végezni.

2.1.3.

A legnagyobb hangnyomásszintet 0,5-1,5 m-el a talajszint feletti magasságban kell meghatározni.

2.1.4.

A legnagyobb szintnek legalább 93 dB (A) értékűnek kell lennie.

II. MELLÉKLET

TÍPUSBIZONYÍTVÁNY

( 1 ) HL L 42., 1970.2.23., 1. o.

( 2 ) Az előzőekben említett terület lehet például egy 50 m sugarú nyitott terület, amelynek a középső 20 m átmérőjű része gyakorlatilag sík, beton, aszfalt vagy ahhoz hasonló burkolatú, és nem fedi porhó, magas fű, könnyű talaj vagy hamu. A méréseket szép időben kell végezni. A hangjelző berendezés vagy a mikrofon közelében a mérési eredményeket leolvasó megfigyelő személyen kívül senki sem tartózkodhat, mivel a hangjelző berendezés vagy a mikrofon közelében lévő hallgatóság jelentősen befolyásolná a mérőberendezés által mért értékeket. A mutató azon kimozgásait, amelyek az általános hangszinttel nem mutatnak kapcsolatot, figyelmen kívül kell hagyni.