1072/B/1994. AB határozat

a Budapest Főváros Közgyűlésének - az önkormányzati tulajdonú víziközműből szolgáltatott ivóvíz, valamint az önkormányzati tulajdonú víziközmű által biztosított szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és kezelés legmagasabb hatósági díjának Budapest Főváros közigazgatási területén történő megállapításáról, továbbá a díjalkalmazás feltételeiről szóló - 4/1995. (II. 13.) számú önkormányzati rendelete 2. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Budapest Főváros Közgyűlésének - az önkormányzati tulajdonú víziközműből szolgáltatott ivóvíz, valamint az önkormányzati tulajdonú víziközmű által biztosított szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és kezelés legmagasabb hatósági díjának Budapest Főváros közigazgatási területén történő megállapításáról, továbbá a díjalkalmazás feltételeiről szóló - 4/1995. (II. 13.) számú önkormányzati rendelete 2. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

1. A rendelkező részben idézett fővárosi közgyűlési rendelet (a továbbiakban: Főr.) 2. § (2) bekezdésének - az indítványozó által kifogásolt - szövege szerint: "A csatornadíj alapja... mérés hiányában a csatornaműbe bekötött ingatlanon felhasznált teljes vízmennyiség, függetlenül attól, hogy annak beszerzése honnan történt."

Az indítványozó, aki kertes házban lakik, beadványában ismerteti, hogy "Ingatlanunkon a kerthasználatnak megfelelően önálló, szabad vezetésű locsolórendszereket építettünk ki." "Csatornával csak a lakóingatlan van ellátva, a kert nem, így az ellocsolt víz - ami az elmúlt aszályos évtizedben nyári fogyasztásunk nagyobb részét tette ki - nem kerül közcsatornába." A csatornadíjként az indítványozó mégis a mindenkori fogyasztás mértékével megegyező vízmennyiségről kap számlát. "Tarthatatlan az a gyakorlat, miszerint igénybe nem vett szolgáltatásért rendeletekkel alátámasztott erőfölény alapján fizettessenek". A "sérelmesnek, sőt törvénysértőnek" tartott elszámolási rend jogi alapját a Főr. 2. § (2) bekezdésében látja s ezzel összefüggésben kifogásolja az (5) bekezdést is, mely "megtévesztő módon, mivel kedvezményről beszél ott, ahol a díj megfizettetése eleve jogtalan" úgy rendelkezik, hogy a csatornadíj fogyasztónként csekély locsolási kedvezménnyel csökkenthető. (Ennek jelenlegi mértéke "a május 1. és október 31. közötti időszakra fizetendő hathavi teljes csatornadíj 10%-a".) Azt is kifejti, hogy a "téli és a nyári vízfogyasztás különbsége csaknem 100%-os biztonsággal megmutatja azt a vízmennyiséget, amit locsolásra használnak a kertes házban lakók." "A megközelítően igazságos csatorna használati díj" megállapításához "azonban az is szükséges, hogy a vízórát rendszeresen leolvassák. Ma nem ez a helyzet." A mellék-vízmérők kerti felszerelése esetén pedig pontosan mérni lehetne, hogy mekkora mennyiségű "víz nem kerül a közcsatornába". A rendelet azonban "a mellékvízmérőket egyszerűen lesöpri az asztalról, amikor kijelenti, hogy azok megléte esetén is a fő-vízmérők által mutatott vízfogyasztás alapján ad kedvezményt".

2. Az indítványozó úgy véli, hogy a För. 2. § (2) bekezdésének kifogásolt szövege ellentétes az Alkotmány "jogállamiságunkat kimondó" 2. § (1) bekezdésével, "amelyből levezethető az is, hogy az állampolgárokat csak igénybevett szolgáltatásokért kötelesek fizetni." "A rendelet szerinti nagyon szerény locsolási kedvezmény az alkotmányellenességet nem oldja fel, csupán elfedi azt." Hivatkozik a továbbiakban az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésére, mely szerint "egy önkormányzati rendelet nem sértheti az Alkotmányt", valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésére, mely a jogos érdekeket sértő döntések elleni jogorvoslatra ad lehetőséget.

3. Az indítványozó - beadványában - az önkormányzati tulajdonban lévő víziközműből szolgáltatott ivóvíz és az önkormányzati tulajdonban lévő víziközmű által biztosított szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és kezelés legmagasabb hatósági díjának megállapításáról és a díjalkalmazás feltételeiről szóló 14/1994. számú fővárosi közgyűlési rendelet 2. § (2) bekezdését támadta. E rendeletet a Főr. - 1995. március 1-jével - hatályon kívül helyezte. Szövegösszehasonlítás alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vitatott korábbi rendelkezést a Főr. - ugyancsak 2. § (2) bekezdésként - szó szerint átvette, s nem változtatott a locsolási kedvezmény lényegén sem. A hatályon kívül helyezett rendelet 2. § (5) bekezdése - "A csatornadíj lakossági fogyasztás esetén kizárólag locsolási kedvezménnyel csökkenthető." - helyébe ugyanis olyan változatot iktatott be, hogy "A csatornadíj lakossági fogyasztás esetén fogyasztónként a locsolási kedvezménnyel csökkenthető."

A két rendelet támadott előírásainak azonos szövegére, illetve azonos tartalmú fogalmazására tekintettel az Alkotmánybíróság a korábbi rendelet ellen kezdeményezett indítványt - a jogszabály hatályon kívül helyezése okán - nem utasította el, hanem azt olybá vette, mintha a Főr. rendelkezései ellen irányultak volna. Az érdemi vizsgálat alapján azonban az indítványt nem találta megalapozottnak.

4. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése a Magyar Köztársaságot demokratikus jogállamnak deklarálja. A jogállamiságot főleg általános ismérvek - pl. a jogbiztonság, a hatalmi ágak szétválasztása, az állampolgárok jogegyenlőségének elve - jellemzik. "A jogállamiság alkotmányos deklarálása azonban tartalmi kérdésekben tovább utal az egyes nevesített alkotmányos elvekre és jogokra" - ahogyan az Alkotmánybíróság a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatában (ABH 1991. 177.), de számos más állásfoglalásában is kifejtette. Konkrét tartalmi alkotmánysértésre az indítványozó - felhívásra sem - hivatkozott. Beadványából viszont következtetni lehet a visszterhesség vélelme, mint elvi követelmény megsértésére. E követelmény azonban- az Alkotmánybíróság megítélése szerint - a tömegszerű jogviszonyok tartalmának jogszabályi meghatározásakor óhatatlanul relativizálódik. A jogalkotónak valamely társadalmi viszony rendezése során különféle tényállási helyzeteket, tényállásbeli gyakoriságokat, tipikus és egyedi adottságokat kell figyelembe vennie. Mérlegelnie kell a megoldandó probléma műszaki kivitelezhetősége lehetőségeit és költségkihatásait. Számításba kell vennie a tervezett megoldási módon alapuló technikai, jogi, szervezési és a foglalkoztatottak létszámára kiható következményeket. Egyúttal kellően általánosító, de mégis egyszerű, ellenőrizhető és a lakosság igazságérzetének megfelelő szabályozásra kell törekednie.

A tömegszerű jogviszonyok akár felettébb általánosító, akár túlzóan differenciáló szabályozása rendszerint célszerűségi bírálatot vált ki az érdekeltek körében. A szabályozás választott módja azonban - ha alapvető jogokat nem sért - önmagában nem ütközik a jogállamiság elvébe, s egyébként sem minősíthető alkotmányellenesnek.

5. Az Alkotmánybíróság úgy ítéli meg, hogy a csatornadíj Főr. szerinti szabályozása nem sért alapvető emberi vagy állampolgári jogokat. A fővárosi közgyűlés a Főr. megalkotásakor számos körülményt és tényezőt - így pl. a fővárosi vízművek teljesítmény-lehetőségeit, az ivóvízkészlet közérdekű óvását, a vízórák gyakoribb leolvasásával járó bér- és adminisztratív kiadásnövekedést, a csatornába nem kerülő vízmennyiségek megállapításának jelenlegi megoldatlanságát, a gazdaságos szennyvízmennyiség-mérők hazai és külföldi gyártásának hiányát, az indítványozó által is javasolt számítás esetén a szennyvízköltségek fajlagos emelésének szükségességét és egyéb döntést befolyásoló tényezőt - vett figyelembe. Mindezek alapján olyan szabályozási megoldást alkalmazott, amely ugyan minden egyedi igényt nem elégít ki - ezért egyesek részére igazságtalannak tűnik a rendelet -, de sem a jogállamiságot nem sérti, sem az Alkotmány más rendelkezésével nem ellentétes.

6. Természetesen az sem lenne alkotmánysértő, ha a fővárosi közgyűlés az indítványozó által felvetett csatornadíj-számítási megoldást foglalná rendeletbe, vagy az igazolt öntözési vízmennyiséget kedvezőbb díjfeltételben szabná meg, esetleg teljesen új csatornadíj alapot határozna meg. A jogszabályalkotás számos - esetleg egymásnak ellentmondó - változata is megfelelhet az alkotmányossági követelményeknek, ha alapjogot nem sért. (Nem lenne alkotmánysértő, ha pl. a BKV vonalain az un. szakaszjegy-rendszert ismét bevezetnék.)

7. A jogállamiság elvének követelményéből a tipikus esetekre alapozott, jórészt technikai jellegű szabályok alkotmányellenességére következtetni - az adott jogszabályi előírások kiragadott egyedi viszonyításával - nem lehet. A Főr. - ben alkalmazott szabályozás sincs ellentétben az Alkotmány 2. §-ában deklarált jogállamisággal. A fővárosi közgyűlés az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény által biztosított szabályozási jogkörét gyakorolta, nem sértette meg tehát az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglalt tilalmat. A Főr. jogi norma, nem egyedi döntés, ezért nem vonatkoztatható rá az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének jogorvoslati lehetősége. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 1995. május 23.

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró