A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20448/2017/4. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 253. §, 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 73. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 474. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.23731/2016/17., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20448/2017/4.* (ÍH 2018.58)

***********

A Fővárosi Ítélőtábla felperes jogi képviselőjének neve, címeltal képviselt kk. felperes neve (felperes címe, törvényes képviselője) felperesnek, a alperes jogi képviselőjének neve, címe) által képviselt alperes neve (alperes címe alperes ellen kártérítés és sérelemdíj iránt indított perében - mely perbe a alperesi beavatkozó neve, címe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Törvényszék 2017. február 8. napján kelt 29.P.23.731/2016/17. számú ítélete ellen a felperes részéről 18. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a kiegészítéssel hagyja helyben, hogy kötelezi a felperest, hogy térítsen meg az államnak 47.250 (negyvenhétezer-kétszázötven) forint kereseti illetéket.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 30.000 (harmincezer) forint + áfa mértékű másodfokú perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak felhívásra 126.000 (százhuszonhatezer) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A fizetési meghagyással szembeni ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette testi épséghez, egészséghez fűződő jogát azzal, hogy 2014. május 19. napján az úszásoktatás során nem megfelelő gondossággal hajtatta végre a sorgyakorlatot; ennek során baleset érte, a két metszőfoga letört. Elsődlegesen veszélyes üzemi felelősség, másodlagosan a Ptk. 6:142. § alapján kérte kötelezni az alperest 75.000 forint vagyoni kár, és 1.500.000 forint sérelemdíj, valamint 2014. május 19. napjától számított késedelmi kamatai megfizetésére.

Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Hivatkozott a követelés elévülésére. Érdemben mind a kereset jogalapját, mind az összegszerűségét vitatta. Álláspontja szerint veszélyes üzemi felelősség nem áll fenn, az nem is alkalmazható, mivel szerződéses jogviszony állt fenn úszásoktatásra. Vétkességének fennállását és az okozati összefüggést is vitatta. Utalt a szülői felügyeletre, a szülő felelősségére, a kárenyhítési kötelezettség megsértésére.

A beavatkozó csatlakozva az alperes ellenkérelméhez, a kereset elutasítását indítványozta.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, fizessen meg az alperesnek 100.012 forint, az alperesi beavatkozónak 30.000 forint perköltséget, továbbá az államnak 47.250 forintot.

Az elsőfokú ítélet indokolása értelmében az alperes és a felperes között a felperes törvényes képviselője útján úszásoktatásra irányuló, a Ptk. 6:63. § (1) bekezdés szerinti megbízási szerződés jött létre, díj fizetése mellett. A felperes egyúttal az alperesi civilszervezet pártoló tagja is lett. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az úszásoktatásra irányuló megbízási jogviszonyon túlmenően az alperes pártoló tagsági jogviszonya független jogviszony, amelyre a Ptk. jogi személyekre vonatkozó általános, és az egyesületre irányadó különös rendelkezései, a 2011. évi CLXXV. törvény és a létesítő okiratban foglaltak vonatkoznak. A szerződésszegéssel okozott kártérítés szabályai a Ptk. 3:86. § (2) bekezdésére is figyelemmel a tag és az egyesület relációjában nem voltak alkalmazhatók. A Ptk. 6:145. § kizárja az igények kumulációját, ezért a felperes kártérítési igényét a kötelezettel szemben csak a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint érvényesíthette. Az alperes elévülési kifogásával kapcsolatban rámutatott arra, hogy jelen esetben nem hibás teljesítés, kellékszavatosság körében történő kárigény érvényesítésről van szó, így a deliktuális felelősségre irányadó elévülési szabályokat kellett alkalmazni, amelyek alapján a kártérítési kereset nem évült el. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az elsőfokú bíróság nem tudta megállapítani, hogy az alperes szerződésszegő magatartásával kárt okozott a felperesnek. A felperes nem bizonyította, hogy sérülését az alperes azon mulasztása okozta, hogy nem megfelelő gondossággal járt el az úszásoktatás során a sorgyakorlat indításakor. A meghallgatott tanúk és felperes személyes meghallgatása alapján is arra a következtetésre jutott, hogy az alperes megfelelő gondossággal járt el. A felperes belátási képességgel rendelkezett, így tisztában volt az indulás szabályaival és következményeivel. Felperes és az úszásoktató nyilatkozata egyező volt az elindulás mikéntjére, így megállapította, hogy az alperesi közreműködő szerződésszerűen teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségét, a felperes kárát okozó, közreható magatartása nem volt bizonyítható, így a szerződésszegő, kárt okozó magatartás fennállását nem látta megállapíthatónak. A veszélyes üzemi felelősségre vonatkozó szabályok alkalmazásának megítélése szerint nem volt helye. A kiscsoportos, nem mélyvízű medencében folytatott úszásoktatást nem tartotta fokozott veszéllyel járó tevékenységnek. Az alperes által folytatott tevékenységgel nem volt elindítható olyan folyamat, amely az egyénre nézve aránytalan sérelemmel járt volna. Az úszásoktatás kontrollált környezetben, kis csoportban zajlott. A felperes a személyiségi jogát sértő alperesi magatartást nem bizonyított, így személyiségi jogsértés megállapításának és sérelemdíj fizetésének sem látta helyét. A Pp. 78. § (1) bekezdése alapján határozott a perköltség viseléséről.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és keresete szerinti marasztalást kért. Vitatta, hogy megbízási szerződés jött létre, ugyanakkor állította, hogy az alperes veszélyes üzemi felelőssége fennáll. A Ptk. 6:145. § kumulációt tiltó szabályát kizárólag arra az esetre tartotta alkalmazhatónak, amennyiben a felek között közvetlen szerződéses viszony áll fenn. Azaz olyan szerződés fennállása szükséges, amelynek megszegése egyben deliktuális felelősségi tényállást is megvalósít, és ez a szerződésszegő magatartás okozója a kárnak. Hangsúlyozta, hogy a felperes cselekvőképtelen kiskorú, nevében a törvényes képviselője jár el, a szülői felügyeleti jog mindkét szülőt megillette, így az egyik törvényes képviselő által tett jognyilatkozat nem alkalmas kötelmi viszony létrehozására. A harmadik személy javára szóló szerződés pedig kötelmi viszony a kedvezményezetti pozícióban lévő harmadik személy és a kötelezett személy között. A személyiségi jog megsértésével sui generis kötelmi viszony keletkezik a Ptk. 6:2. § (1) bekezdés alapján. A követelése túlnyomórészt sérelemdíjra irányult, így a Ptk. 6:145. § e tekintetben nem alkalmazható. Álláspontja szerint a közvélekedés fokozott veszéllyel járónak minősíti a gyermekek számára tartott csoportos úszásoktatást, mert számos gyermek korlátozott hallási és látási körülmények között, számukra potenciális életveszélyt jelentő közegben, e közeg uralásához szükséges mozdulatokat igyekszik elsajátítani. Jelen esetben e tevékenység során a felperes testi épségéért felelős oktató a medence szélétől 10 méterre tartózkodott, magát a balesetet nem is látta. Ezt súlyosan felróható magatartásnak is értékelte. Ugyanakkor ezen körülmények megítélése szerint az alperes veszélyes üzemi felelősségét megalapozzák. Az alperes így csak abban az esetben mentesülhet, ha a felperes vízben tanúsított magatartása előre nem látható körülmény volt, és ennek elhárítására objektíve nem volt képes. A korlátozott hallási és látási körülmények között végzett sorgyakorlat alkalmával az egyik gyerek utolérhette a másikat, ezen körülmény előre látható, és elhárítható lett volna. A felperes vétőképtelen volt, így közrehatása sem lehet vétkes, tehát az fel sem merülhet, azaz a saját kára bekövetkezésénél való közrehatása sem tekinthető felróhatónak.