ÍH 2018.58 A PÁRHUZAMOS KÁRTÉRÍTÉSI IGÉNYEK MEGÍTÉLÉSE - A GYERMEKEK ÚSZÁSOKTATÁSA SORÁN KELETKEZETT KÁRRA IRÁNYADÓ FELELŐSSÉGI RENDSZER - AZ ÚJ PTK. HATÁLYBALÉPÉSE ELŐTT LÉTREJÖTT SZERZŐDÉS MEGSZEGÉSÉNEK LEHETSÉGES JOGKÖVETKEZMÉNYEI - A KÁROSULTI HOZZÁJÁRULÁS KÁRFELELŐSSÉGET KIZÁRÓ HATÁSA

I. Ha a károsult a 2014. március 15-ét követően bekövetkezett kárát a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség és a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint egyidejűleg érvényesíti, a bíróságnak a kárigényt a kontraktuális felelősségre vonatkozó rendelkezések alapján kell elbírálnia akkor is, ha a szerződéskötésre 2014. március 15-ét megelőzően került sor. A gyermek úszásoktatása során keletkezett károkért az oktató egyébként sem a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint tartozik felelősséggel; a gyermek életének elvesztése az oktatás során fellépő kisebb súlyú rendellenesség esetén nem reálisan fennálló veszély.

II. A 2014. március 15. napját megelőzően létrejött szerződéses jogviszonyban az ezt az időpontot követő szerződésszegéssel okozott kár megtérítésére az 1959. évi IV. törvény rendelkezéseit, míg az ilyen magatartással megvalósult személyiségi jogsértésekre a 2013. évi V. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

III. Aki sporttevékenységet végez - ide értve a sportoktatásban való részvételt is - vállalja a sportsérülések kockázatát; az olyanokét is, amelyeket más sportolók okoznak akár véletlenül, akár szándékosan. E kockázat felvállalása a károkozáshoz való károsulti hozzájárulás, ami a jogellenességet, ezáltal a kárfelelősséget kizárja [2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 8. § (1), (2) bekezdés, 50. § (1) bekezdés; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (3) bekezdés, 6:145. §, 6:535. §; 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 318. § (1) bekezdés, 339. § (1) bekezdés, 474. § (1) bekezdés].

A fizetési meghagyással szembeni ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a testi épséghez, egészséghez fűződő jogát azzal, hogy 2014. május 19. napján az úszásoktatás során nem megfelelő gondossággal hajtatta végre a sorgyakorlatot; ennek során baleset érte, a két metszőfoga letört. Elsődlegesen a veszélyes üzemi felelősség, másodlagosan a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai (Ptk. 6:142. §) alapján kérte kötelezni az alperest 75 000 forint vagyoni kár és 1 500 000 forint sérelemdíj, valamint 2014. május 19. napjától számított késedelmi kamatai megfizetésére.

Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Hivatkozott a követelés elévülésére. Érdemben mind a kereset jogalapját, mind az összegszerűségét vitatta. Álláspontja szerint veszélyes üzemi felelősség nem áll fenn, annak szabályai nem is alkalmazhatók, mivel szerződéses jogviszony állt fenn úszásoktatásra. Vétkességének fennállását és az okozati összefüggést vitatta. Utalt a kiskorú felperes kapcsán a szülői felügyeletre, a szülő felelősségére, a kárenyhítési kötelezettség megsértésére.

A beavatkozó - csatlakozva az alperes ellenkérelméhez - a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította.

Indokolása értelmében az alperes és a felperes között a felperes törvényes képviselője útján úszásoktatásra irányuló, a Ptk. 6:63. § (1) bekezdés szerinti, visszterhes megbízási szerződés jött létre. A felperes egyúttal az alperesi civil szervezet pártoló tagja is lett. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a pártoló tagsági jogviszony az úszásoktatásra irányuló megbízási jogviszonytól független jogviszony, amelyre a Ptk. jogi személyekre vonatkozó általános és az egyesületre irányadó különös rendelkezései, a 2011. évi CLXXV. törvény és a létesítő okiratban foglaltak vonatkoznak. A szerződésszegéssel okozott kár megtérítésének szabályai a tag és az egyesület relációjában nem voltak alkalmazhatók. A Ptk. 6:145. § kizárja az igények kumulációját, ezért a felperes kártérítési igényét a kötelezettel szemben csak a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint érvényesíthette. Az alperes elévülési kifogásával kapcsolatban rámutatott arra, hogy jelen esetben nem a hibás teljesítés, illetve a kellékszavatosság körében történő kárigény-érvényesítésről van szó, így a deliktuális felelősségre irányadó elévülési szabályokat kellett alkalmazni, amelyek alapján a kártérítési kereset nem évült el. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az elsőfokú bíróság nem tudta megállapítani, hogy az alperes szerződésszegő magatartásával kárt okozott a felperesnek. A felperes nem bizonyította, hogy sérülését az alperes azon mulasztása okozta, hogy nem megfelelő gondossággal járt el az úszásoktatás során a sorgyakorlat indításakor. A meghallgatott tanúk vallomása és a felperes személyes meghallgatása alapján is arra a következtetésre jutott, hogy az alperes megfelelő gondossággal járt el. A felperes belátási képességgel rendelkezett, így tisztában volt az indulás szabályaival és következményeivel. A felperes és az úszásoktató nyilatkozata egyező volt az elindulás mikéntjére, ez alapján pedig az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesi közreműködő szerződésszerűen teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségét, károkozó magatartása nem volt bizonyítható. A kiscsoportos, nem mélyvizű medencében folytatott úszásoktatást nem tartotta fokozott veszéllyel járó tevékenységnek. Az alperes által folytatott tevékenységgel nem volt elindítható olyan folyamat, amely az egyénre nézve aránytalan sérelemmel járt volna. Az úszásoktatás kontrollált környezetben, kis csoportban zajlott. A felperes a személyiségi jogát sértő alperesi magatartást nem bizonyított, így személyiségi jogsértés megállapításának és sérelemdíj fizetésének sem volt helye.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben az elsőfokú döntés megváltoztatását és a keresete szerinti marasztalást kért. Vitatta, hogy megbízási szerződés jött létre, ugyanakkor állította, hogy az alperes veszélyes üzemi felelőssége fennáll. A Ptk. 6:145. § kumulációt tiltó szabályát kizárólag arra az esetre tartotta alkalmazhatónak, amennyiben a felek között közvetlen szerződéses viszony áll fenn. Azaz olyan szerződés fennállása szükséges, amelynek megszegése egyben deliktuális felelősségi tényállást is megvalósít, és ez a szerződésszegő magatartás okozója a kárnak. Hangsúlyozta, hogy a felperes cselekvőképtelen kiskorú, nevében a törvényes képviselője jár el. A szülői felügyeleti jog mindkét szülőt megillette, így az egyik törvényes képviselő által tett jognyilatkozat nem alkalmas kötelmi viszony létrehozására. A harmadik személy javára szóló szerződés pedig kötelmi viszony a kedvezményezetti pozícióban lévő harmadik személy és a kötelezett személy között. A személyiségi jog megsértésével sui generis kötelmi viszony keletkezik a Ptk. 6:2. § (1) bekezdés alapján. A követelése túlnyomórészt sérelemdíjra irányult, így a Ptk. 6:145. § e tekintetben nem alkalmazható. Álláspontja szerint a közvélekedés fokozott veszéllyel járónak minősíti a gyermekek számára tartott csoportos úszásoktatást, mert számos gyermek korlátozott hallási és látási körülmények között, számukra potenciális életveszélyt jelentő közegben, az e közeg uralásához szükséges mozdulatokat igyekszik elsajátítani. Jelen esetben e tevékenység során a felperes testi épségéért felelős oktató a medence szélétől 10 méterre tartózkodott, magát a balesetet nem is látta. Ezt az elsőfokú bíróság súlyosan felróható magatartásnak értékelte, akkor viszont e körülmények az alperes veszélyes üzemi felelősségét megalapozzák. Az alperes így csak abban az esetben mentesülhet, ha a felperes vízben tanúsított magatartása előre nem látható körülmény volt, és ennek elhárítására objektíve nem volt képes. A korlátozott hallási és látási körülmények között végzett sorgyakorlat alkalmával az egyik gyerek utolérhette a másikat, ezen körülmény előre látható és elhárítható lett volna. A felperes vétőképtelen volt, így közrehatása sem lehet vétkes; azaz a saját kára bekövetkezésénél való közrehatása sem tekinthető felróhatónak.