BH+ 2002.1.54 Vámáru vámérték megállapításának szempontjai ügyleti érték hiányában [1995. évi C. tv. 21-25. §]

Az alperes módosított határozatával a felperes egyetemleges vámfizetésre kötelezettségét - az általa vállalt kézfizető kezesség alapján - 1 311 408 Ft-ban állapította meg figyelemmel arra, hogy a vámkezelni kért személygépkocsira benyújtott számlán feltüntetett értéket ügyleti értéknek nem fogadta el.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a vámérték megállapítása a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 21-25. §-ai rendelkezésének megfelelően történt. Mivel a vámkezelést kérő felhívásra sem igazolta, hogy a vámáru értékét az előadó részére megfizette, a behozott vámárut úgy kell tekinteni, mintha az ellenszolgáltatás nélkül érkezett volna, ezért a Vtv. 21. § szerinti ügyleti érték alapján a vámértéket nem lehet megállapítani. Megfelelő számú összehasonlító adat hiányában a Vtv. 22-23. §-aiban, illetve a 25-26. §-aiban szabályozott megállítási módszert sem lehetett alkalmazni, ezért jogszerűen került sor a vámérték megállapítására a Vtv. 27. §-a alapján. Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy az eljárás valóban a vámkezelést kérő kérelmére indult, de az ügyleti érték hiánya miatt az hivatalbóli eljárássá alakult át. Az ügyintézési határidő 30 nappal történő meghosszabbítására írásban valóban nem került sor, ez azonban nem alapozza meg az alperesi határozat hatályon kívül helyezését.

A felperes fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, osztva az abban kifejtett jogi következtetéseket. A fellebbezés kapcsán a megyei bíróság kiemelte, hogy az ügylet tényleges létrejöttére nem lehet következtetni, ezért a vámértéket a Vtv. 21. § (1) bekezdése alapján nem lehet megállapítani. Mivel az ügyletet nem lehet megállapítani, irreleváns, hogy az eladó és a vevő volt-e és ha igen olyan kapcsolatban egymással, amely az ügyleti értéket befolyásolhatta. Ezért ennek vizsgálatára nem volt szükség. Az elsőfokú bíróság nem szakkérdésben kereste meg a VPOP-t, hanem a Vtv. 27. § (1) bekezdés alkalmazása során a nyilvántartási adatok, módszerek tisztázása érdekében. Ugyancsak osztotta a másodfokú bíróság vámérték vizsgálat határidejére és időtartamára vonatkozó elsőfokú bírósági álláspontot.

A jogerős másodfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak megváltoztatását és az alperesi határozat hatályon kívül helyezését indítványozta. Utalt arra, hogy az alperesnek kötelessége lett volna betartani a 23/1997. (II. 11.) sz. VPOP utasításban foglaltakat, és felszabadítani a vámbiztosítékot nyújtó kezest. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet tévesen állapította meg az ügyleti érték hiányát. Az alperes a Vtv. 27. § (2) bekezdés b) pontja alapján egyéb összehasonlító értékeket nem is próbált felkutatni.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.