EH 2008.1857 Közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény megállapíthatósága fény- és félsorompóval biztosított vasúti átjáró félsorompójának megrongálása esetén [Btk. 184. §].
A B.-i Bíróság T. G. terheltet az ellene közlekedés biztonsága ellen gondatlanságból elkövetett vétség miatt emelt vád alól felmentette.
Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt a délelőtti órákban N. belterületén vezette az ideiglenes forgalmi rendszámú IFA típusú zártterű tehergépkocsiból és az ahhoz vonórúddal kapcsolt, rendszám nélküli utánfutóval felszerelt Mercedes típusú zárt tehergépkocsiból álló járműszerelvényt. A vontatott tehergépjárművet az abban helyet foglaló S. N. A. irányította. A terhelt a járműszerelvénnyel a mindkét oldalról fény- és félsorompóval biztosított vasúti átjáróhoz érve a fényjelzőkészülék tilos jelzésére megállt. Egy tehervonat elhaladását követően a félsorompó emelkedni kezdett, a fénysorompó továbbra is tilos jelzést adott. Ennek ellenére a terhelt megkezdte a vasúti átjárón történő áthaladást. Egy ellenkező irányba tartó vonat közeledése miatt a félsorompó ismét záródni kezdett. Az átjáróba már részben behaladt járműszerelvényből a vontatott tehergépkocsi zárt kocsiszekrényének felső része letörte a félsorompó mozgásban levő csapórúdját. Ezt követően a terhelt a helyszínt a járműszerelvénnyel megállás nélkül elhagyta. A fénysorompó továbbra is rendeltetésszerűen működött.
Az esemény során a vontatott tehergépjármű kocsiszekrényének jobb oldalán 1 méter hosszú horpadásos karcolódás keletkezett.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a terhelt a KRESZ 39. § (3) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt közlekedési szabályokat szegte meg, amikor a vasúti fényjelző készülék tilos jelzése és félsorompójának nem teljes nyitott helyzete mellett kezdte meg a vasúti átjárón történő áthaladást. Figyelemmel arra, hogy a vasúti átjárót biztosító félsorompó megrongálódásától függetlenül a fénysorompó rendeltetésszerűen és szünetmentesen tovább működött, a közlekedés biztonsága nem került veszélybe, a baleset bekövetkezésének reális lehetősége nem állt fenn. Kifejtette továbbá, hogy a közlekedési szabályok maradéktalan megtartása mellett a fénysorompó elegendő védelmet biztosít a közúti közlekedés résztvevői számára, ezért nem jön létre olyan veszélyhelyzet, amely a közlekedés biztonsága elleni vétség megállapításához alapul szolgálhat. Álláspontjának alátámasztására hivatkozott arra is, hogy Magyarország területén számos olyan vasúti átjáró működik, ahol a fénysorompó önmagában, félsorompó nélkül került kihelyezésre. A terhelt a vasúti átjárón való áthaladásával a vasúti közlekedés biztonságát sem veszélyeztette, mivel a járműszerelvény elindulásakor a félsorompó még felfelé haladt és csaknem függőleges helyzetből indult lefelé, a teljes lezáródásig szükséges 5-6 másodperc alatt a járműszerelvény a vasúti átjárót elhagyta. Így annak reális veszélye sem állt fenn, hogy a járműszerelvény érkező vonat elé halad be.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a terhelt felmentése miatt, bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása végett bejelentett ügyészi fellebbezést másodfokon elbíráló P. Megyei Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolása 5. oldalának utolsó előtti bekezdését a tényálláshoz tartozónak tekintette, hogy a terhelt cselekménye a vasúti közlekedés biztonságát nem veszélyeztette. Osztotta az elsőfokú bíróságnak a terhelt KRESZ szabályszegésével kapcsolatos álláspontját és azt a megállapítást is, hogy a félsorompó megsérülése után még működőképes üzemi berendezés (fénysorompó) továbbra is biztosította a lehetőséget, hogy a közlekedés más résztvevői tudomást szerezzenek arról, hogy az átjárón tilos vagy szabad az áthaladás. A végzésben a felmentés jogcímeként megjelölt törvényhelyet [Be. 6. § (3) bekezdés a) pontja] helyesbítette.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a P. Megyei Főügyészség - a törvényes határidőn belül - a terhelt terhére a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Az indítványozó álláspontja szerint az elsőfokú bíróság - és az ezt osztó másodfokú bíróság - jogi okfejtése sérti a büntető anyagi jog rendelkezéseit és ellentétes az eddig kialakult bírói gyakorlattal. Kifejtette, hogy a fénysorompó üzemképes működése mellett a félsorompó megrongálásával a vasúti átkelőt előjelző közúti jelzésekhez képest más biztosítási rendszer jön létre, amely megtévesztő lehet az ott közlekedők számára, mivel alacsonyabb szintű biztosítást jelent. A közúti jelzések és a tényleges biztosító berendezések közötti összhang megszűnésével nő a baleset bekövetkezésének reális lehetősége. Ezért indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a P. Megyei Bíróság végzését változtassa meg és mondja ki a terhelt bűnösségét a Btk. 184. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő közlekedés biztonsága ellen gondatlanságból elkövetett vétségben, és szabjon ki vele szemben pénzbüntetést.
A Legfőbb Ügyészség átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen - a felülvizsgálati indítványt annak helyes indokainál fogva fenntartotta. Érvelése szerint a terhelt szándékos KRESZ szabályszegő, de az eredmény tekintetében gondatlan magatartásával a vasúti, illetőleg a közúti közlekedés biztonságát veszélyeztette. Ezért a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
A nyilvános ülésen a terhelt védője a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta. Álláspontjának alátámasztására hivatkozott a Bírósági Határozatok 1990/457. számú jogesetre, amely az ügyészi állásponttal szemben azt fejtette ki, hogy a fénysorompó megrongálása esetén vizsgálni kell, hogy a cselekmény veszélyeztette-e és ha igen, olyan mértékben a közlekedés biztonságát, ami a bűncselekmény megállapíthatóságához elegendő. Ennek hiányában a terhelt terhére szabálysértés elkövetése állapítható meg, azonban vele szemben ezért jogkövetkezmény elévülés miatt nem alkalmazható.
III. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatokat az irányadó tényállás figyelembevételével vizsgálta. Az indítvány indokainak értékelése kapcsán megállapította, hogy az ügyészi érvek olyan anyagi - büntetőjogi és közlekedésjogi - kérdéseket érintenek, amelyek a terhelt felmentésével szorosan összefüggenek, ezért a határozatok érdemi felülvizsgálatát megalapozzák.
A Btk. 184. §-ának (1) bekezdése, ami a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény törvényi tényállását fogalmazza meg, azt az elkövetőt rendeli büntetni - többek között -, aki a közlekedési útvonal jelzésének eltávolításával vagy megváltoztatásával - értelemszerűen megrongálásával is - a közlekedés biztonságát veszélyezteti. A vasúti átjáró fénysorompóinak előírásszerű működése a vasúti és a közúti közlekedés biztonságához fűződő társadalmi érdeket szolgálja, a technika eszközeivel a legszélesebb körben próbálja kiküszöbölni a közúton közlekedők figyelmetlensége vagy súlyos felelőtlensége folytán az emberi tévedések lehetőségét.
Az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 19. §-a a vasúti átjárót biztosító jelzőberendezéseket és ennek megfelelően az átjárón való áthaladás lehetőségét szabályozza. A vasúti átjáró biztosítására szolgáló jelzőberendezések eszerint: a fénysorompó, a félsorompó és a teljes sorompó. A (3) bekezdés szerint a félsorompó a vasúti jármű közeledésekor és áthaladásának ideje alatt az úttest menetirány szerinti jobb oldalát - piros-fehér színű - sorompórúddal lezárja. A félsorompóval együtt fénysorompó is működik. A továbbhaladás tilalmát jelzi, ha a fél-, illetőleg a teljes sorompó rúdja mozgásban vagy lezárt állapotban van. A biztosított vasúti átjáróra járművel csak abban az esetben szabad ráhajtani, ha a fénysorompó vagy a félsorompóval kiegészített fénysorompó villogó fehér jelzést ad [KRESZ 39. § (5) bekezdés].
A közlekedés egésze, függetlenül annak ágazataitól - minthogy működése során fokozott energiák érvényesülnek - okszerűen rejt magában egy látens-absztrakt (rejtett-elvont) veszélyt. Egyes közlekedési bűncselekmények megvalósulásához (Btk. 184. §, 185. §) az ilyen jellegű távolabbi veszély megléte is elegendő. A vasúti-közúti kereszteződés biztosítása egymást gyakran átfedő kettős vagy akár többes szabályozás útján történik. A vasúti közlekedési szabályok és a különböző biztonsági előírások olyan zárt rendszert alkotnak, amelyben az egyes előírások éppen a biztonság fokozása érdekében részben átfedik egymást. Az ilyen esetekben bármely kötelező rendelkezés megszegése vagy a szabályok érvényesülésének megakadályozása a biztonsági rendszert meggyengíti vagy megszakítja, tehát reális veszélyt eredményez.
A Legfelsőbb Bíróság már több határozatában rámutatott arra, hogy megrongált, működésképtelenné vált jelzőrendszer esetén mindig megállapítható a veszély. A Btk. 184. §-ában foglalt bűncselekmény körében - az irányadó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően - a veszélyeztetési eredmény megvalósulásához nem szükséges sem a veszélyhelyzet közvetlen volta, sem a baleset bekövetkezése, hanem elegendő ezek bekövetkezésének reális lehetősége. A biztonsági előírások és a jelzőrendszerek zárt láncolatának megbontása (a jelzőberendezés megrongálása) maga után vonhatja az emberi tényezőktől függően a baleset bekövetkezésének a lehetőségét.
A kifejtettekre figyelemmel az ügyben eljárt bíróságok a terheltet a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével mentették fel a közlekedés biztonsága elleni bűntett miatt ellene emelt vád alól.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 428. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat hatályon kívül helyezte és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező B.-i Bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.