A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40131/2007/4. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 37. §, 57. §, 1992. évi LIV. törvény 53. §] Bírók: Felker László, Rózsa Éva, Rutkai Éva

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.29576/2003/30., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40131/2007/4.*, Kúria Gfv.30015/2008/5. (BH 2009.1.20, EH 2008.1884)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

16.Gf.40.131/2007/4.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Ítélőtábla a Sándor, Szegedi, Szent-Ivány Komáromi Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Szegedi Ildikó ügyvéd, 1026 Budapest, Pasaréti út 59.) által képviselt ............ (...........) felperesnek a Köteles ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Németh B. Róbert ügyvéd, 1118 Budapest, Gombócz Zoltán u. 14.) által képviselt ........ (..........) alperes ellen 12.064.556 ATS és járulékai megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2006. december 5-én kelt 23. P.29.576/2003/30. számú ítélete ellen az alperes által benyújtott fellebbezés folytán - nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti,

fellebbezett rendelkezését - a perköltségre is kiterjedően - megváltoztatja és a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 2.200.000 (kettőmillió-kettőszázezer) forint első- és másodfokú együttes perköltséget, továbbá az államnak külön felhívásra 1.650.000 (egymillió-hatszázötvenezer) forint másodfokú eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az ........ államigazgatási felügyelet alatt álló állami vállalatnak (a továbbiakban vállalat) a Magyar Gazdasági Kamara mellett működő Választottbíróság 1992. november 25-én meghozott VB.91.220. számú ítélete alapján 12.978.374,57 ATS és annak 1991. július 24-től a kifizetésig számított évi 10 % kamattartozása állt fenn a felperessel szemben.

A vállalat az ellene indult csődeljárás során 1993. március 19-én csődegyezséget kötött hitelezőivel.

Ugyancsak 1993. március 19-én a vállalat a felperessel is írásbeli megállapodást kötött a vele szemben fennálló tartozása rendezéséről.

Rögzítették, a vállalatnak a választottbíróság ítélete alapján a megállapodás aláírásának napján 14.621.083,26 ATS tartozása áll fenn felperessel szemben.

A megállapodás 3. pontja rögzíti, a felperes a tartozás összegének "25 %-át kész elfogadni, mint egyezségi ajánlatot."

A 4. pont értelmében a vállalat a tartozása 25 %-át, 3.655.270,82 ATS-t legkésőbb 1994. február 28-áig tartozik megfizetni felperesnek két egyenlő részletben, amelyből az 1.827.635,11 ATS összegű első részlet a megállapodás keltét követő 30 napon belül esedékes, a 60 napot meghaladó fizetési késedelem esetére pedig a megállapodás aláírásának napjától a kifizetési évi 10 % kamat kerül felszámításra.

A 8. pont kimondta azt is: "amennyiben a jelen megállapodás bármely okból sérelmet szenved, a felperes kifejezetten fenntartja a jogot arra, hogy a jelen megállapodást érvénytelennek tekintse, azt megtámadja vagy az általa helyesnek tartott jogi lépéseket megtegye."

A vállalat a megállapodás alapján 1993. április 14-én 1.823.006,32 ATS-t, majd 1993. július 8-án 911.473,16 ATS-t, összesen 2.734.479,48 ATS-t megfizetett a felperesnek.

Az alperesi jogelőd Állami Vagyonügynökség 1993. szeptember 28-án meghozott E-41/25/ÁVÜ/93. számú határozatával 1993. június 30-ai hatállyal három ingatlan kezelői jogát elvonta a vállalattól, egyúttal a határozat 4. pontjában úgy rendelkezett, a vállalati biztos a hitelezőket ért veszteség csökkentése érdekében azonnali hatállyal nyújtsa be a bíróságra a vállalat felszámolás iránti kérelmét.

A vállalat nem tett eleget a csődegyezségben vállalt kötelezettségeinek, ezért több hitelező felszámolási eljárást kezdeményezett vele szemben, aminek eredményeképp az illetékes bíróság 1995. szeptember 20-ai kezdő időponttal elrendelte felszámolását.

A felperes 1995. június 14-én az ......... I. r. és az ....... II. r. alperessel szemben előterjesztett kerestében az I. r. alperessel 1993. március 19-én megkötött megállapodást annak 8. pontjában foglaltakra hivatkozással megtámadta. Utóbb módosított keresetében a megállapodás érvénytelenségének megállapítását és II. r. alperes 12.064.555,30 ATS megfizetésére kötelezését kérte arra hivatkozva, az I. r. alperes nem teljesítette az egyezségi megállapodásban foglaltakat, a II. r. alperes pedig jelentős ingatlanvagyont vont el az I. r. alperestől, amelynek értéke erejéig az I.r . alperes kiegyenlítetlen tartozásaiért az 1992. évi LIV. törvény 53. §-alapján kezesi helytállási kötelezettség terheli.

Alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes állította, felperes a megtámadási határidőt lekéste, a II. r. alperes pedig kezesi felelőssége sortartásos jellegére és erre tekintettel a vele szemben előterjesztett kereset időelőttiségére hivatkozott.

Az elsőfokú bíróság 1996. június 20-án kelt 5.P.23.685/1995/19. számú ítéletével II. r. alperest a felperes részére 639.673 ATS és annak 1993 március 19-étől számított évi 10 % kamata megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította és rendelkezett a perköltség viseléséről. A határozat indokolása szerint a perbeli megállapodás érvénytelenségének megállapítása iránti kereset elkésett. A továbbiakban a II. r. alperes 1992. évi LIV. törvény 53. § (1) bekezdése alapján fennálló kezesi felelősségét készfizető kezességnek minősítette és a kirendelt igazságügyi könyvszakértő véleménye alapján megállapított 70 %-os mértékű vagyonelvonásra tekintettel II. r. alperest a felperes és az I. r. alperes egyezségi megállapodása alapján még fennálló 913.818 ATS tartozás70 %-ának és a megállapodás szerinti késedelmi kamatainak megfizetésére kötelezte.

A felperes és a II. r. alperes fellebbezése folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság 1998. szeptember 15-én meghozott Pf.VI.21.690/1998/3. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A felperes fellebbezési eljárási költségét 1.500.000 forintban, az I. r. alperesét 300.000 forintban, a II. r. alperesét 500.000 forintban állapította meg. Határozatának indokolásában egyebek mellett rámutatott, a II. r. alperes 1992. évi LIV. törvény 53. § (1) bekezdése szerinti, a vagyonelvonás időpontjában fennálló tartozásokért való kezesi felelőssége egyszerű (sortartó) kezesség, ezért a Ptk. 274. §-ának (1) bekezdése értelmében a II. r. alperes a teljesítést mindaddig megtagadhatja, amíg a követelés a kötelezettől behajtható. A II. r. alperes kezesi felelőssége az elvonás időpontjában fennálló tartozásokért az elvont vagyon erejéig és az elvonás arányában nem csak a felperessel szemben, hanem valamennyi hitelezővel szemben fennáll. A felelősség összegszerű megállapításához ezért számos körülmény tisztázása szükséges, amelyeknek vizsgálatát az elsőfokú bíróság elmulasztotta, ezért szükséges az elsőfokú eljárás megismétlése.

A hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott. A periratok, valamint a II. r. alperesnek az I. r. alperes tartozásaiért fennálló kezesi felelőssége tárgyában a Fővárosi Bíróság előtt 38.G.76.153/1997. szám alatt folyamatban lévő másik per iratai alapján a szakértőként kirendelt ........ igazságügyi adó-, ár-, könyv- és közgazdasági szakértő feladatává tette annak megállapítását, hogy a vagyonelvonás időpontjában az I. r. alperes mekkora összegű hitelállománnyal rendelkezett, mekkora volt a vagyon értéke, az elvont vagyon megfelelő fedezetet nyújtott volna-e a hitelezői igények kielégítésére.