A Kúria Pfv.20822/2014/7. számú precedensképes határozata végrendelet érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 144. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Kiss Gábor, Orosz Árpád

A határozat elvi tartalma:

I. A tanács összetételében bekövetkezett változás esetén a feleket nem kell újra személyesen meghallgatni.

II. Ha a fél által beszerzett magánszakértői vélemény a perbeli szakvéleménnyel ellentétes következtetéseket tartalmaz, csak akkor teszi szükségessé a szakértők meghallgatását, ha egyébként alkalmas arra, hogy az igazságügyi szakértő véleményben foglaltakkal kapcsolatban aggályt keltsen.

Kapcsolódó határozatok:

Kúria P.23712/2009., Fővárosi Törvényszék P.23712/2009/47., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20223/2013/14., *Kúria Pfv.20822/2014/7.* (BH+ 2015.8.335)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.I.20.822/2014/7.szám

A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Dr. Pink Marianna Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Pink Marianna ügyvéd) által képviselt felperesnek a Novák és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Novák Tamás ügyvéd) által képviselt alperes ellen végrendelet érvénytelenségének a megállapítása iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 62.P.23.712/2009. számon folyamatban volt és a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Pf.20.223/2013/14. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről 62. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.223/2013/14. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

A le nem rótt 570.000 (Ötszázhetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes testvére, az egyedül élő, elvált családi állapotú és gyermektelen B.T.F. (a továbbiakban: örökhagyó) 2005. augusztus 20-án saját kezűleg írt írásbeli magánvégrendeletet készített. Ebben úgy rendelkezett, hogy a p-i ingatlanát az alperes örökölje. Az alperes az örökhagyó előtt elhunyt testvérének egyik gyermeke. A végintézkedés megtételére úgy került sor, hogy az alperes az örökhagyó kérésre elkészített egy mintát, amit az örökhagyó két példányban a saját kezével lemásolt. Az aláírás az előtte álló szövegtől eltérően más színű tollal íródott. Az örökhagyó utóbb a végrendeletet két tanúval is aláíratta.

Az örökhagyó 2008. április 23-án hunyt el, törvényes örökösei 1/2 részben testvére a felperes, továbbá 1/4-1/4 részben az elhunyt B.A. testvér leszármazói, az alperes és B.I. Az örökhagyó hagyatékát a p-i és az n-i ingatlanok, valamint ingóságok képezték. A felperes a végrendelet érvénytelenségére hivatkozott; B.I. azt érvényesnek ismerte el. A közjegyző a p-i ingatlant ideiglenes hatállyal végrendeleti öröklés jogcímén az alperesnek, az n-i ingatlant a törvényes öröklés rendje szerint 1/2 részben a felperesnek, 1/4-1/4 részben az alperesnek és B. I-nak, az ingóságokat az érdekeltek között létrejött egyezség alapján 3/4 részben a felperesnek, 1/4 részben B. I-nak adta át.

A felperes keresetében a végrendelet érvénytelenségének a megállapítását kérte. Elsődleges érvénytelenségi okként arra hivatkozott, hogy a végintézkedés megtételekor az örökhagyó belátási képessége teljesen hiányzott. Előadta, hogy az örökhagyó születése óta tudathasadásos elmebetegségben szenvedett, ami miatt csak általános iskolát végzett, dolgozni nem tudott, rokkantnyugdíjas volt. További érvénytelenségi okként hivatkozott arra, hogy az örökhagyó ilyen tartalmú nyilatkozatot egyáltalán nem akart tenni, továbbá, hogy az örökhagyót befolyással bírták rá a végintézkedésre. Érvelése szerint a végrendelet megfogalmazása, kifejezési formája idegen az örökhagyótól. Ha azt maga másolta egy másik iratról, akkor sem volt tudatában annak, hogy mit ír le. Kezelőorvosának nem tett említést a végrendeletről, ami kizárja, hogy szándékában állt a végintézkedés, továbbá hogy a végrendelet megtételekor saját akaratából járt el.

Hivatkozott arra is, hogy a végrendeletet az örökhagyó nem ugyanazon a napon írta alá, amikor annak szövegét leírta és keltezte. Mivel a keltezés időpontjában a végrendelet még nem volt aláírva, ezért a végrendelet érvénytelen.

Az alperes kérte a kereset elutasítását.

Nem vitatta, hogy az örökhagyó pszichés betegségben szenvedett, állapota folytán azonban szerinte a végintézkedés megtételekor belátási képességgel rendelkezett. A keltezés időpontjában akaratának és szándékának megfelelően saját elhatározásából, befolyásmentesen írta alá a végrendeletet, így az érvényes.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Rámutatott, hogy az a perben nem volt vitatott, hogy az örökhagyó schisophrénia betegségben szenvedett, ezért a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a végrendelkezéskor rendelkezett-e belátási képességgel. Ennek a megállapítása érdekében szakértői bizonyítást folytatott le. A kirendelt igazságügyi szakértői intézet közreműködőjeként eljárt dr. P.Zs. szakértő személyes meghallgatása során előadott kiegészítésekkel a szakvéleményt ítélkezése alapjául elfogadta.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szakértői vélemény egyértelmű volt atekintetben, hogy az örökhagyó gyógyíthatatlan betegségének folyamata hullámzó volt, amelyben a pszichésen kompenzált, a fő tünetektől mentes időszakok és a produktív tünetek változtak. Önmagában azonban e betegség fennállása a belátási képességet nem zárja ki. Az örökhagyó betegségének a szakértő által leírt jellemzőit a kihallgatott tanúk vallomásai is alátámasztották. A lefolytatott bizonyítás eredményeképpen az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a végintézkedés időpontjában az örökhagyó aktuális állapota belátási képességét nem befolyásolta, illetve nem zárta ki. A végintézkedés megtételekor az örökhagyó a betegsége nyugodtabb fázisában volt, ebben az állapotban meg tudta érteni nyilatkozata tartalmát és annak következményeit.