62019CJ0059[1]

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2020. november 24. Wikingerhof GmbH & Co. KG kontra Booking.com BV. A Bundesgerichtshof (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - 1215/2012/EU rendelet - Joghatóság - A 7. cikk 1. pontja és 2. pontja - Különös joghatóság jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben - A versenyjog rendelkezéseivel ellentétes kereskedelmi gyakorlatok megszüntetése iránti kereset - Szerződéses rendelkezések által szabályozott kereskedelmi gyakorlatok keretében megvalósuló erőfölénnyel való visszaélésre történő hivatkozás - Booking.com online szállásfoglalási platform. C-59/19. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2020. november 24. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - 1215/2012/EU rendelet - Joghatóság - A 7. cikk 1. pontja és 2. pontja - Különös joghatóság jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben - A versenyjog rendelkezéseivel ellentétes kereskedelmi gyakorlatok megszüntetése iránti kereset - Szerződéses rendelkezések által szabályozott kereskedelmi gyakorlatok keretében megvalósuló erőfölénnyel való visszaélésre történő hivatkozás - Booking.com online szállásfoglalási platform"

A C-59/19. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) a Bírósághoz 2019. január 29-én érkezett, 2018. december 11-i határozatával terjesztett elő

a Wikingerhof GmbH & Co. KG

és

a Booking.com BV

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: K. Lenaerts elnök, R. Silva de Lapuerta elnökhelyettes, J.-C. Bonichot, A. Arabadjiev és A. Prechal tanácselnökök, T. von Danwitz, C. Toader, M. Safjan (előadó), D. Šváby, S. Rodin, K. Jürimäe, C. Lycourgos és P. G. Xuereb bírák,

főtanácsnok: H. Saugmandsgaard Øe,

hivatalvezető: D. Dittert egységvezető,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2020. január 27-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Wikingerhof GmbH & Co. KG képviseletében V. Soyez és C. Aufdermauer Rechtsanwälte,

- a Booking.com BV képviseletében T. Winter, N. Hermann, L. Alexy és C. Bauch Rechtsanwälte,

- a cseh kormány képviseletében M. Smolek, J. Vláčil és A. Kasalická, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. Heller és G. Meessen, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2020. szeptember 10-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.) 7. cikke 2. pontjának az értelmezésére irányul.

2 E kérelmet a német jog szerinti, Schleswig-Holstein tartományban (Németország) található szállodát üzemeltető társaság, a Wikingerhof GmbH & Co. KG, és a Hollandiában székhellyel rendelkező holland jog szerinti, szállásfoglalási platformot üzemeltető társaság, a Booking.com BV között, az utóbbi társaságnak a Wikingerhof állítása szerint erőfölénnyel való visszaélést megvalósító bizonyos gyakorlatai tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

3 Az 1215/2012 rendelet (15), (16) és (34) preambulumbekezdésének szövege a következő: [...]

"(15) A joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg. A joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a jogvita tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő kapcsoló tényezőt kíván meg. A jogi személyek székhelyét a közös szabályok átláthatóságának fokozása és a joghatósági okok összeütközése elkerülése végett önállóan kell meghatározni.

(16) Az alperes lakóhelyén vagy székhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében. A szoros kapcsolat megléte jogbiztonságot nyújt és elkerüli azt, hogy az alperes ellen egy olyan tagállam bíróságán indíthassanak eljárást, amelyre észszerűen nem számíthatott. Ez különösen fontos a magánélet és a személyiségi jogok - többek között a jó hírnév - megsértéséből eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyokkal kapcsolatos jogviták tekintetében.

(34) Biztosítani kell az [új tagállamok ezen egyezményhez való csatlakozásáról szóló későbbi egyezményekkel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o.)], [a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o., HL 2011. L 124., 47. o.)] és e rendelet közötti folytonosságot, ennek érdekében átmeneti rendelkezéseket kell megállapítani. Ugyanez a folytonossági követelmény vonatkozik [ezen egyezménynek] és a helyébe lépő rendeleteknek az Európai Unió Bírósága általi értelmezésére is."

4 Az 1215/2012 rendelet "Joghatóság" című II. fejezete tartalmazza többek között az "Általános rendelkezések" című 1. szakaszt és a "Különös joghatóság" című 2. szakaszt. Az említett rendelet ezen 1. szakaszában található 4. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

"E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető."

5 Az 1215/2012 rendelet II. fejezetének 2. szakaszában szereplő 7. cikkének szövege a következő: "Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban az alábbiak szerint perelhető: [...] [...]"

1. [...]

a) ha az eljárás tárgya egy szerződés, akkor a vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt.

2. jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet;

6 Az 1215/2012 rendelet II. fejezetének "Megállapodás joghatóságról" címet viselő 7. szakaszában szereplő 25. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

"Ha a felek - lakóhelyükre való tekintet nélkül - egy bizonyos jogviszonnyal kapcsolatban felmerült vagy a jövőben felmerülő jogviták eldöntésére valamely tagállam bíróságának vagy bíróságainak joghatóságát kötik ki, a megállapodás szerinti bíróság vagy bíróságok rendelkeznek joghatósággal, feltéve, hogy a szóban forgó tagállam joga értelmében a megállapodás az anyagi érvényességet illetően nem minősül semmisnek. [...]"

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

7 2009 márciusában a Wikingerhof a Booking.com-mal az utóbbi által szolgáltatott mintaszerződést kötött, amely többek között az alábbiakat írta elő:

"Általános szerződési feltételek

A szállásadó kijelenti, hogy átvette a Booking.com [...] általános szerződési feltételeinek 0208. számú változatát. Az általános szerződési feltételek e változata elérhető online a Booking.com oldalon [...]. A szállásadó nyilatkozik továbbá, hogy a feltételeket elolvasta, megértette, és azokkal egyetért. E feltételek a jelen szerződés elválaszthatatlan részét képezik [...]"

8 Ezt követően a Booking.com többször módosította az e társaság extranetén elérhető általános szerződési feltételeit, amely extranetrendszer segítségével frissíthetőek a szállásra vonatkozó információk és elérhetőek a foglalások adatai.

9 A Wikingerhof írásban vitatta, hogy a Booking.com-mal kötött szerződésbe belefoglalták az általános feltételek azon új változatát, amelyet ez utóbbi társaság 2015. június 25-én a szerződéses partnerei tudomására hozott. Úgy véli, hogy nem volt más választása, mint hogy megkösse az említett szerződést, a Booking.com szállásközvetítési szolgáltatások és a szállásfoglalási portálok piacán fennálló piaci erőfölénye miatt, még ha a Booking.com egyes magatartásai tisztességtelenek is, és így ellentétesek a versenyjoggal.

10 A Wikingerhof keresetet indított a Landgericht Kiel (kieli regionális bíróság, Németország) előtt, és kérte, hogy tiltsák el a Booking.com-ot attól, hogy a szállásfoglalási platformon a Wikingerhof hozzájárulása nélkül a Wikingerhof által megadott árat a "kedvezményes ár" vagy "leszállított ár" jelöléssel lássa el, hogy a szerződéses partnerek által e platformon szolgáltatott elérhetőségi adatokhoz való hozzáféréstől a Wikingerhofot megfossza, és végül, hogy az általa üzemeltetett szállás találati listában elfoglalt helyét több mint 15%-os jutaléktól tegye függővé.

11 A Booking.com a Landgericht Kiel (kieli regionális bíróság) illetékességének és joghatóságának hiányára hivatkozott, mivel a Wikingerhoffal kötött szerződésben joghatósági kikötés szerepelt, amely szerint az amszterdami bíróságok (Hollandia) rendelkeznek joghatósággal a szerződésből eredő jogviták elbírálására.

12 A Landgericht Kiel (kieli regionális bíróság) úgy ítélte meg, hogy a joghatóság hiánya miatt nem bírálhatja el a Wikingerhof keresetét. Ezen ítéletet fellebbezési eljárásban az Oberlandesgericht Schleswig (schleswigi regionális felsőbíróság, Németország) helybenhagyta, amely utóbbi ítélet szerint sem az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 1. pontja értelmében vett szerződéses kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság joghatósága, sem pedig az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja értelmében vett jogellenes károkozással vagy jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügy káreseménye bekövetkezésének helye szerinti bíróság joghatósága nem állapítható meg a jelen ügyben.

13 A Wikingerhof felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) elé.

14 E bíróság megállapítja, hogy a Booking.com által hivatkozott joghatósági kikötésnek a Wikingerhof keresete alapján eljáró német bíróságok joghatóságára gyakorolt esetleges hatásának kérdése nem merül fel, mivel e kikötést nem érvényesen, az 1215/2012 rendelet 25. cikkéből eredő követelményeknek megfelelően kötötték meg.

15 A jelen ügyben a felülvizsgálati kérelmet az indokolja, hogy a fellebbviteli bíróság tévesen állapította meg, hogy az előtte megindított kereset nem tartozik az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja szerinti jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben fennálló joghatóság alá.

16 A kérdést előterjesztő bíróság szerint, amely a 2018. július 5-iflyLAL-Lithuanian Airlines ítéletre (C-27/17, EU:C:2018:533) hivatkozik, a kereset az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja szerinti jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek alá tartozik, ha a kereset tárgyát kártérítésre vagy abbahagyásra kötelezés iránti igények képezik, amelyeket arra alapoznak, hogy a vitatott magatartás erőfölényével való visszaélésnek minősül. Az ilyen erőfölénnyel való visszaélés abból a tényből eredhet, hogy a szerződés megkötését tisztességtelen szerződési feltételektől teszik függővé.

17 E bíróság hajlik arra, hogy úgy tekintse, hogy az alapügy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja szerinti jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek alá tartozik, amennyiben a Wikingerhof csak a Booking.com erőfölénye miatt fogadta el a szóban forgó szerződés általa tisztességtelennek ítélt feltételeinek aláírását, nem szabadon vállalta tehát azokat. Így az alapügyben szereplő jogvita hátterében nemcsak e szerződés értelmezése, hanem az a kérdés áll, hogy visszaélésszerű-e és ezáltal ellentétes-e a versenyjog rendelkezéseivel, ha a - feltételezhetően - erőfölénnyel rendelkező vállalkozás bizonyos szerződési feltételeket megkövetel.

18 E körülmények között a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni a[z 1215/2012 rendelet] 7. cikkének 2. pontját, hogy a szerint a meghatározott magatartás abbahagyására kötelezés iránti keresetre megnyílik a jogellenes magatartás elkövetésének helye szerinti bíróság joghatósága, ha felmerül, hogy a vitatott magatartást ugyan szerződéses rendelkezések szabályozzák, a felperes azonban arra hivatkozik, hogy e rendelkezések az alperes erőfölényével való visszaélésen alapulnak?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

19 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, akként kell-e értelmezni az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontját, hogy az alkalmazandó a felperest és az alperest összekötő szerződéses jogviszony keretében tanúsított meghatározott magatartás abbahagyására kötelezés iránti olyan keresetre, amely azon az állításon alapul, hogy az alperes, a versenyjogot megsértve, visszaélt az erőfölényével.

20 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az 1215/2012 (34) preambulumbekezdése értelmében e rendelet a 44/2001 rendeletet hatályon kívül helyezi, és annak helyébe lép, amely utóbbi rendelet az új tagállamoknak az ezen egyezményhez való csatlakozásáról szóló későbbi egyezményekkel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezmény helyébe lépett. Ennélfogva a Bíróság által az utóbbi jogi aktusok rendelkezései tekintetében adott értelmezés az 1215/2012 rendeletre vonatkozóan is érvényes, amennyiben ezek a rendelkezések "egyenértékűnek" tekinthetők. Ez a helyzet egyfelől ezen egyezmény és a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjával, másfelől az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontjával (lásd ebben az értelemben: 2020. július 9-iVerein für Konsumenteninformation ítélet, C-343/19, EU:C:2020:534, 22. pont).

21 Míg az 1215/2012 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése az alperes lakóhelye szerinti tagállam bíróságainak általános joghatóságát írja elő, e rendelet 7. cikkének 1. pontja és 7. cikkének 2. pontja a szerződéssel kapcsolatos ügyekben és a jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben különös joghatóságot ír elő, lehetővé téve, hogy a felperes más tagállam bíróságai előtt pereljen.

22 Így az első kategóriába tartozó keresetek esetében az említett rendelet 7. cikkének 1. pontja lehetővé teszi a felperes számára, hogy a kérelme alapjául szolgáló kötelezettség teljesítésének helye szerinti bírósághoz forduljon, míg a második kategóriába tartozó keresetek esetében ugyanezen rendelet 7. cikkének 2. pontja előírja, hogy azokat annak a helynek a bírósága előtt lehet megindítani, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet.

23 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja szerinti, "a jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek" fogalma magában foglalja az összes olyan kérelmet, amely az alperes felelősségének megállapítására irányul, és amely nem kapcsolódik az e rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontja szerinti szerződéses igényhez (lásd ebben az értelemben: 1988. szeptember 27-iKalfelis ítélet, 189/87, EU:C:1988:459, 18. pont; 2018. szeptember 12-iLöber ítélet, C-304/17, EU:C:2018:701, 19. pont), azaz nem az egyik fél által a másik felé szabadon vállalt jogi kötelezettségen alapul (2005. január 20-iEngler ítélet, C-27/02, EU:C:2005:33, 51. pont).

24 A jelen esetben a Wikingerhof keresete alapján eljáró bíróságok alapügy elbírálása tekintetében fennálló joghatóságának megállapítása éppen az egyrészt az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja szerinti, a jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek, másrészt pedig az e rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontja szerinti, szerződéses igény közötti különbségtételen alapul. Kitűnik ugyanis az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, hogy ha a Wikingerhof által megfogalmazott kérelem tárgya szerződéses igény, és így e kérelem előterjeszthető az alapjául szolgáló kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt, az eljáró bíróság nem rendelkezik joghatósággal annak elbírálására.

25 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az említett rendelkezésekben előírt két különös joghatósági szabályt önállóan kell értelmezni, az 1215/2012 rendelet rendszerére és célkitűzéseire hivatkozva, e rendelet valamennyi tagállamban való egységes alkalmazásának biztosítása céljából (lásd ebben az értelemben: 1988. szeptember 27-iKalfelis ítélet, 189/87, EU:C:1988:459, 16. pont; 2002. szeptember 17-iTacconi ítélet, C-334/00, EU:C:2002:499, 19. pont; 2013. július 18-iÖFAB ítélet, C-147/12, EU:C:2013:490, 27. pont). E követelmény, amely e két szabály hatálya körvonalainak meghatározására szolgál, azzal jár, hogy a "szerződéses igény" és a "jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek" fogalma nem értelmezhető úgy, mintha arra a minősítésre utalnának, amelyet az alkalmazandó nemzeti jog a nemzeti bíróság előtti ügy tárgyát képező jogviszonynak tulajdonít (lásd ebben az értelemben: 2014. március 13-iBrogsitter ítélet, C-548/12, EU:C:2014:148, 18. pont).

26 Ami először is az 1215/2012 rendelet rendszerét illeti, az az alperes lakóhelye szerinti tagállam bíróságainak joghatóságára vonatkozó általános szabályon alapul, míg a többek között az annak 7. cikkében előírt különös joghatósági szabályok ettől az általános szabálytól való eltérést képeznek, ezáltal szigorúan értelmezendők (lásd ebben az értelemben: 1988. szeptember 27-iKalfelis ítélet, 189/87, EU:C:1988:459, 19. pont), és kölcsönösen kizárják egymást e rendelet alkalmazása során.

27 Ugyanekkor, amint azt a főtanácsnok az indítványának 87. pontjában lényegében megállapította, az említett rendszert az jellemzi, hogy az a felperes számára biztosítja az említett rendeletben előírt egyik különös joghatósági szabályra való hivatkozás lehetőségét.

28 Másodszor, ami az 1215/2012 rendelet céljait illeti, e rendelet (16) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a különös joghatósági szabályokat, amelyre a felperes egyrészt az említett rendelet 7. cikkének 1. pontja, másrészt pedig annak 7. cikkének 2. pontja alapján hivatkozhat, annak figyelembevételével vezették be, hogy az e rendelkezések által érintett "ügyekben" a megfelelő igazságszolgáltatás elősegítése érdekében különösen szoros kapcsolat áll fenn a kereset és azon bíróság között, amelyet annak elbírálására fel lehet hívni (lásd ebben az értelemben: 2018. október 4-iFeniks ítélet, C-337/17, EU:C:2018:805, 36. pont).

29 Meg kell tehát állapítani, hogy akár az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának, akár annak 7. cikke 2. pontjának alkalmazhatósága egyrészt a felperes azon választásától függ, hogy hivatkozik-e valamelyik különös joghatósági szabályra, másrészt pedig az e rendelkezések által előírt különös feltételek eljáró bíróság által történő vizsgálatától.

30 E tekintetben, amennyiben a felperes valamelyik említett szabályra hivatkozik, az eljáró bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a felperes követelései, a nemzeti jogi minősítésüktől függetlenül szerződéses jellegűek, vagy éppen jogellenes károkozásra vagy jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményre vonatkoznak az említett rendelet értelmében.

31 Különösen, amint a főtanácsnok az indítványa 90. pontjában megállapította, az eljáró bíróságnak az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 1. pontja értelmében vett szerződéssel kapcsolatos ügyekhez vagy az e rendelet 7. cikkének 2. pontja értelmében vett jogellenes károkozással kapcsolatos ügyekhez kell kapcsolnia a szerződő felek között előterjesztett, szerződéses vagy jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos kötelezettségre vonatkozó, jogalapul szolgáló kérelmet (lásd ebben az értelemben: 2014. március 13-iBrogsitter ítélet, C-548/12, EU:C:2014:148, 26. pont).

32 Így a kereset az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontja szerinti szerződéses igény fogalmába tartozik, ha az alperest a felpereshez kötő szerződés értelmezése elengedhetetlen az utóbbi által az előbbi terhére rótt magatartás jogszerű vagy - éppen ellenkezőleg - jogellenes voltának megállapításához (lásd ebben az értelemben: 2014. március 13-iBrogsitter ítélet, C-548/12, EU:C:2014:148, 25. pont). Ez a helyzet áll fenn többek között az olyan kereset esetében, amelynek jogalapja valamely szerződés rendelkezései, és/vagy olyan jogszabályok, amelyek csak e szerződés alapján alkalmazandók (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 10-iHolterman Ferho Exploitatie és társai ítélet, C-47/14, EU:C:2015:574, 53. pont; 2017. június 15-iKareda ítélet, C-249/16, EU:C:2017:472, 30-33. pont).

33 Ezzel szemben, amikor a felperes a keresetlevelében a jogellenes károkozásért vagy jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményért fennálló felelősség szabályaira hivatkozik, azaz törvény által előírt kötelezettség megsértésére, és az alperessel szemben kifogásolt magatartás jogellenességének értékeléséhez nem tűnik elengedhetetlennek a szerződés tartalmának a megállapítása, az alperesre az e szerződéstől függetlenül háruló e kötelezettség, a kereset jogalapja az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja szerinti jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek körébe tartozik.

34 A jelen esetben a Wikingerhof a keresetlevelében a német versenyjog megsértésére hivatkozik, amely minden szerződéstől vagy más önkéntes kötelezettségvállalástól függetlenül, általában tiltja az erőfölénnyel való visszaélést. Konkrétan úgy véli, hogy nem volt más választása, mint hogy megkösse a szóban forgó szerződést, és hogy eltűrje a Booking.com általános szerződési feltételei későbbi módosításainak hatásait az utóbbinak a vonatkozó piacon fennálló piaci erőfölénye miatt, még ha a Booking.com egyes magatartásai tisztességtelenek is.

35 Így az alapügy központi kérdése az, hogy a Booking.com az említett versenyjog értelmében vett erőfölénnyel való visszaélést követett-e el. Márpedig, amint azt a főtanácsnok az indítványa 122. és 123. pontjában megállapította, a Booking.com-nak felrótt gyakorlat e jogra tekintettel fennálló jogszerű vagy jogellenes jellegének megállapításához nem elengedhetetlen az alapeljárás feleit kötő szerződés értelmezése, az ilyen értelmezés legfeljebb az említett gyakorlat valóságtartalmának megállapításához szükséges.

36 Meg kell tehát állapítani, - azzal, hogy ezt a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell vizsgálnia - hogy a Wikingerhof keresete, amennyiben az erőfölénnyel való visszaéléstől való tartózkodásra irányuló jogi kötelezettségen alapul, az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja értelmében vett jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek alá tartozik.

37 Ezen értelmezés összhangban áll a jelen ítélet 28. pontjában felidézett, az e rendelet (16) preambulumbekezdésében foglalt közelségre és a megfelelő igazságszolgáltatásra irányuló célkitűzésekkel. Az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja szerint joghatósággal rendelkező bíróság - azaz az alapügyben szereplő körülmények között az állítólagos versenyellenes magatartással érintett piac bírósága - ugyanis a legalkalmasabb arra, hogy ezen állítás megalapozottságáról mint fő kérdésről döntsön, különösen az e tekintetben releváns bizonyítékok összegyűjtése és értékelése tekintetében (lásd analógia útján: 2019. július 29-iTibor-Trans ítélet, C-451/18, EU:C:2019:635, 34. pont; 2020. július 9-iVerein für Konsumenteninformation ítélet, C-343/19, EU:C:2020:534, 38. pont).

38 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazandó a felperest és az alperest összekötő szerződéses jogviszony keretében tanúsított meghatározott magatartás abbahagyására kötelezés iránti olyan keresetre, amely azon az állításon alapul, hogy az alperes, a versenyjogot megsértve, visszaélt az erőfölényével.

A költségekről

39 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazandó a felperest és az alperest összekötő szerződéses jogviszony keretében tanúsított meghatározott magatartás abbahagyására kötelezés iránti olyan keresetre, amely azon az állításon alapul, hogy az alperes, a versenyjogot megsértve, visszaélt az erőfölényével.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.