BH 2009.4.116 Eladási bizomány esetén az adásvételi szerződés a bizományos és a vevő között jön létre, így e szerződés eredményes megtámadása esetén az eredeti állapotot a vevő és a bizományos között kell helyreállítani [Ptk. 507. §, 509. §, 210. §, 237. §].

Pertörténet:

Pesti Központi Kerületi Bíróság G.300404/2005/20., Pesti Központi Kerületi Bíróság G.300404/2005/26., Fővárosi Törvényszék Gf.76125/2006/3., Kúria Gfv.30362/2007/7. (*BH 2009.4.116*, EH 2008.1882)

***********

A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a II. r. alperes a 2000. február 8-án kelt aukciós megbízási szerződés alapján árverésre beadta az I. r. alperesnek - többek között - a P. O. festőnek tulajdonított "Nagybányai házak" című festményt. A szerződés tartalmazta, hogy a beadó megbízza az I. r. alperes galériát, hogy személyét az árverésen teljes jogkörrel képviselje, az aláírásra kiterjedően is. A galéria saját nevében, de a megbízó javára értékesíti a műtárgyat 15%-os közvetítői díj ellenében, amelyet a leütési árból von le. A galériának jogában áll az induló árat saját belátása szerint meghatározni.

A megbízó tudomásul vette, hogy a tárgy árverésen való részvétele az ellenőrző becsüs jóváhagyásától, illetve az illetékes múzeumi szemlétől függ.

Az I. r. alperes galéria kártérítési felelőssége a limitárig terjedt és a beadó a műtárgy eredetiségéért szavatosságot vállalt.

Az I. r. alperes árverési feltételeinek 3. pontja tartalmazta, hogy az Aukciósház a megbízó nevében és képviseletében annak teljes körű meghatalmazása alapján jogosult a legmagasabb vételárat kínáló vevőtől a vételár átvételére a megbízó javára. Az 5. pont értelmében a vevő közvetítői (megbízási) díjat tartozik fizetni, melynek összege a leütési ár 21%-a. A 9. pont értelmében leütés után az Aukciósház semmiféle felszólamlást nem vesz figyelembe, kivéve, ha a tárgy hamis - bár a katalógusban eredetinek van feltüntetve - amely esetben az árverési vevő a Polgári Törvénykönyvben meghatározott módon és időn belül "felszólamlással" élhet.

A felperes 2000. március 23. napján az I. r. alperestől vásárolta meg a képet 2 057 000 Ft-ért. Később a festményt értékesíteni kívánta, azonban az általa felkért szakértő a 2004. november 11-én készült szakvéleményben hamisítványnak minősítette azt. Emiatt a felperes az I. r. alperessel kötött szerződést érvénytelenség jogcímén megtámadta 2004. november 17-én kelt és az I. r. alpereshez címzett levelében. Ennek eredménytelenségét követően módosított keresetében kérte az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását és az I. r. alperes kötelezését a vételár visszafizetésére, vagy ezzel egyező összegű kára megtérítésére arra hivatkozással, hogy az I. r. alperes árverési kiadványában eredetiként feltüntetett műtárgy hamisítvány. Másodlagosan az I. és II. r. alperesek egyetemleges marasztalását, harmadlagosan a II. r. alperes marasztalását kérte.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az I. r. alperest 308 550 Ft, s ennek 2000. december 23-ától számított járulékai, továbbá 39 000 Ft perköltség, míg a II. r. alperest 1 748 450 Ft főkövetelés, ennek 2000. december 23-ától számított járulékai, valamint 221 000 Ft perköltség megfizetésére, míg a felperest az I. r. alperes aukcióján vásárolt perbeli festmény II. r. alperes birtokába bocsátására kötelezte azzal, hogy a teljesítéssel a II. r. alperes köteles elől járni.

Tényként állapította meg, hogy a felperes által felkért és a perben kirendelt igazságügyi szakértő egybehangzó szakvéleménye szerint a keresettel érintett festmény egyértelműen hamisítvány. Az I. r. alperes az árverési kiadványában kitüntetett helyen szerepeltette a festményt, melyet eredetiként tüntetett fel, így a felperes joggal bízhatott benne, hogy a jó hírnévvel rendelkező I. r. alperes aukcióján eredeti festményt vásárol. Miután utóbb bebizonyosodott, hogy a kép nem eredeti, a felperes joggal élhetett a Ptk. 210. § (1) és (3) bekezdéseire alapított megtámadási jogával és sikerrel kérhette az eredeti állapot helyreállítását.

Az elsőfokú bíróság az alperesek megosztott marasztalását azzal indokolta, hogy az I. r. alperes nem bizományosként, hanem a II. r. alperes megbízottjaként járt el. Az alperesek között megbízással vegyes bizományosi szerződés jött létre. A megállapodás többségében inkább a megbízás jegyeit mutatja, erre utal a fix közvetítői díj kötése és az árverési feltételek 1. és 3. pontja.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és az I. r. alperes nyújtottak be fellebbezést, melyben a felperes az I. r. alperes elsődleges kereseti kérelme szerinti marasztalását, azaz az I. r. alperes kötelezését kérte további 1 748 450 Ft és járulékai megfizetésére. Elsődleges kereseti kérelme vagylagosan megjelölt jogcímei sorrendiségének fenntartásával kérte az I. r. alperes kötelezését elsősorban a vételár visszafizetésére, másodlagosan szerződésszegésből eredő kár megtérítésére, továbbá arra az esetre, ha az I. r. alperessel kötött adásvételi szerződés létrejötte nem lenne megállapítható, a Ptk. 339. §-a alapján kártérítés jogcímén kérte az I. r. alperes kötelezését a kifizetett közvetítői jutalék összegének és járulékainak megfizetésére. Változatlanul az volt az álláspontja, hogy az alperesek között bizományosi szerződés jött létre. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az alperesek a közöttük létrejött szerződésben abban állapodtak meg, az I. r. alperes a saját nevében, de a megbízója javára köti meg a szerződést. Figyelmen kívül hagyta azt a tényt is, hogy az I. r. alperes az ügyletről a számlát a saját nevében állította ki és azt a jogcímek tekintetében (jutalék és vételár) nem bontotta meg. Emellett a bizományi szerződés létrejöttére utal az árverési feltételeknek az elsőfokú bíróság által ugyancsak nem értékelt az a kikötése, hogy az Aukciósház "felszólamlást" fogad el, amennyiben a műtárgy hamisnak bizonyul. A felperes sérelmezte továbbá azt is, hogy az elsőfokú bíróság a kártérítési jogcímen előterjesztett kereseti kérelmekkel érdemben nem foglalkozott, holott az alperesek megosztott marasztalására csak akkor lett volna lehetősége, ha az I. r. alperessel szemben megjelölt jogcímek egyikén sincs mód kizárólagos marasztalására.

Az I. r. alperes fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatásával, a vele szembeni kereset teljes elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy miután megbízottként járt el, vele szemben szavatossági igény nem érvényesíthető, a műtárgy eredetiségéért a II. r. alperes vállalt szavatosságot. Ezen túlmenően az elsőfokú eljárásban nem történt hivatkozás arra, hogy az I. r. alperes a leütési ár elérése érdekében a felperes terhére és a II. r. alperes javára bármilyen meg nem engedett tevékenységet fejtett volna ki. Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor őt a vételár 15%-ában megtestesülő közvetítői díj visszafizetésére kötelezte. A közvetítői díjat a felmerült költségek biztosítására számolta fel, ez a műtárgy eredetiségéért való felelősségvállalást nem foglalja magában.