EH 2008.1882 Eladási bizomány esetén az adásvételi szerződés a bizományos és a vevő között jön létre, így e szerződés eredményes megtámadása esetén az eredeti állapotot a vevő és a bizományos között kell helyreállítani [Ptk. 210. §, 237. §, 507. §, 509. §].
Pertörténet:
Pesti Központi Kerületi Bíróság G.300404/2005/20., Pesti Központi Kerületi Bíróság G.300404/2005/26., Fővárosi Törvényszék Gf.76125/2006/3., Kúria Gfv.30362/2007/7. (BH 2009.4.116, *EH 2008.1882*)
***********
A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a II. r. alperes a 2000. február 8-án kelt aukciós megbízási szerződés alapján árverésre beadta az I. r. alperesnek - többek között - a Pittner Olivér festőnek tulajdonított "Nagybányai házak" című festményt. A szerződés tartalmazta, hogy a beadó megbízza az I. r. alperes galériát, hogy személyét az árverésen teljes jogkörrel képviselje, az aláírásra kiterjedően is. A galéria saját nevében, de a megbízó javára értékesíti a műtárgyat 15%-os közvetítői díj ellenében, amelyet a leütési árból von le. A galériának jogában áll az induló árat saját belátása szerint meghatározni.
A megbízó tudomásul vette, hogy a tárgy árverésen való részvétele az ellenőrző becsüs jóváhagyásától, illetve az illetékes múzeumi szemlétől függ.
Az I. r. alperes galéria kártérítési felelőssége a limitárig terjedt és a beadó a műtárgy eredetiségéért szavatosságot vállalt.
Az I. r. alperes árverési feltételeinek 3. pontja tartalmazta, hogy az Aukciósház a megbízó nevében és képviseletében annak teljes körű meghatalmazása alapján jogosult a legmagasabb vételárat kínáló vevőtől a vételár átvételére a megbízó javára. Az 5. pont értelmében a vevő közvetítői (megbízási) díjat tartozik fizetni, melynek összege a leütési ár 21%-a. A 9. pont értelmében leütés után az Aukciósház semmiféle felszólamlást nem vesz figyelembe, kivéve, ha a tárgy hamis - bár a katalógusban eredetinek van feltüntetve - amely esetben az árverési vevő a Polgári Törvénykönyvben meghatározott módon és időn belül "felszólamlással" élhet.
A felperes 2000. március 23. napján az I. r. alperestől vásárolta meg a képet 2 057 000 Ft-ért. Később a festményt értékesíteni kívánta, azonban az általa felkért szakértő a 2004. november 11-én készült szakvéleményben hamisítványnak minősítette azt. Emiatt a felperes az I. r. alperessel kötött szerződést érvénytelenség jogcímén megtámadta 2004. november 17-én kelt és az I. r. alpereshez címzett levelében. Ennek eredménytelenségét követően módosított keresetében kérte az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását és az I. r. alperes kötelezését a vételár visszafizetésére, vagy ezzel egyező összegű kára megtérítésére arra hivatkozással, hogy az I. r. alperes árverési kiadványában eredetiként feltüntetett műtárgy hamisítvány. Másodlagosan az I. és II. r. alperesek egyetemleges marasztalását, harmadlagosan a II. r. alperes marasztalását kérte.
Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az I. r. alperest 308 550 Ft, s ennek 2000. december 23-ától számított járulékai, továbbá 39 000 Ft perköltség, míg a II. r. alperest 1 748 450 Ft főkövetelés, ennek 2000. december 23-ától számított járulékai, valamint 221 000 Ft perköltség megfizetésére, míg a felperest az I. r. alperes aukcióján vásárolt perbeli festmény II. r. alperes birtokába bocsátására kötelezte azzal, hogy a teljesítéssel a II. r. alperes köteles elöl járni.
Tényként állapította meg, hogy a felperes által felkért és a perben kirendelt igazságügyi szakértő egybehangzó szakvéleménye szerint a keresettel érintett festmény egyértelműen hamisítvány. Az I. r. alperes az árverési kiadványában kitüntetett helyen szerepeltette a festményt, melyet eredetiként tüntetett fel, így a felperes joggal bízhatott benne, hogy a jó hírnévvel rendelkező I. r. alperes aukcióján eredeti festményt vásárol. Miután utóbb bebizonyosodott, hogy a kép nem eredeti, a felperes joggal élhetett a Ptk. 210. § (1) és (3) bekezdéseire alapított megtámadási jogával és sikerrel kérhette az eredeti állapot helyreállítását.
Az elsőfokú bíróság az alperesek megosztott marasztalását azzal indokolta, hogy az I. r. alperes nem bizományosként, hanem a II. r. alperes megbízottjaként járt el. Az alperesek között megbízással vegyes bizományosi szerződés jött létre. A megállapodás többségében inkább a megbízás jegyeit mutatja, erre utal a fix közvetítői díj kötése és az árverési feltételek 1. és 3. pontja.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és az I. r. alperes nyújtottak be fellebbezést, melyben a felperes az I. r. alperes elsődleges kereseti kérelme szerinti marasztalását, azaz az I. r. alperes kötelezését kérte további 1 748 450 Ft és járulékai megfizetésére. Elsődleges kereseti kérelme vagylagosan megjelölt jogcímei sorrendiségének fenntartásával kérte az I. r. alperes kötelezését elsősorban a vételár visszafizetésére, másodlagosan szerződésszegésből eredő kár megtérítésére, továbbá arra az esetre, ha az I. r. alperessel kötött adásvételi szerződés létrejötte nem lenne megállapítható, a Ptk. 339. §-a alapján kártérítés jogcímén kérte az I. r. alperes kötelezését a kifizetett közvetítői jutalék összegének és járulékainak megfizetésére. Változatlanul az volt az álláspontja, hogy az alperesek között bizományosi szerződés jött létre. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az alperesek a közöttük létrejött szerződésben abban állapodtak meg, az I. r. alperes a saját nevében, de a megbízója javára köti meg a szerződést. Figyelmen kívül hagyta azt a tényt is, hogy az I. r. alperes az ügyletről a számlát a saját nevében állította ki és azt a jogcímek tekintetében (jutalék és vételár) nem bontotta meg. Emellett a bizományi szerződés létrejöttére utal az árverési feltételeknek az elsőfokú bíróság által ugyancsak nem értékelt az a kikötése, hogy az Aukciósház "felszólamlást" fogad el, amennyiben a műtárgy hamisnak bizonyul. A felperes sérelmezte továbbá azt is, hogy az elsőfokú bíróság a kártérítési jogcímen előterjesztett kereseti kérelmekkel érdemben nem foglalkozott, holott az alperesek megosztott marasztalására csak akkor lett volna lehetősége, ha az I. r. alperessel szemben megjelölt jogcímek egyikén sincs mód kizárólagos marasztalására.
Az I. r. alperes fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatásával, a vele szembeni kereset teljes elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy miután megbízottként járt el, vele szemben szavatossági igény nem érvényesíthető, a műtárgy eredetiségéért a II. r. alperes vállalt szavatosságot. Ezen túlmenően az elsőfokú eljárásban nem történt hivatkozás arra, hogy az I. r. alperes a leütési ár elérése érdekében a felperes terhére és a II. r. alperes javára bármilyen meg nem engedett tevékenységet fejtett volna ki. Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor őt a vételár 15%-ában megtestesülő közvetítői díj visszafizetésére kötelezte. A közvetítői díjat a felmerült költségek biztosítására számolta fel, ez a műtárgy eredetiségéért való felelősségvállalást nem foglalja magában.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy az I. r. alperes terhére megállapított marasztalás összegét 2 057 000 Ft tőkére és annak az elsőfokú bíróság kijavított ítéletében írottak szerinti késedelmi kamatára, az elsőfokú perköltség összegét 190 000 Ft-ra, az I. r. alperes által az állam javára fizetendő kereseti illeték összegét 123 400 Ft-ra emelte fel. A felperest pedig a perbeli festmény I. r. alperes részére történő visszaadására kötelezte akként, hogy a teljesítéssel az I. r. alperesnek kell elöl járnia. A II. r. alperest marasztaló elsőfokú ítéleti rendelkezéseket - II. r. alperest perköltségek viselésére vonatkozó részére is kihatóan - mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az I. r. alperest, hogy külön felhívásra az állam javára 104 900 Ft fellebbezési eljárási illetéket fizessen meg. Végül az I. r. alperest kötelezte a felperes javára 62 000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére.
A másodfokú bíróság határozatának indokolásában kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontot foglalt el az alperesek között létrejött szerződés minősítése tekintetében, emiatt téves az I. r. alperessel szemben elsődlegesen előterjesztett kereset megalapozatlanságára levont jogi következtetése.
A másodfokú bíróság megállapítása szerint az I. r. alperes anélkül kötötte meg az adásvételi szerződést, hogy képviselői minőségét és azt, hogy képviselőként eljárva kinek a nevében és képviseletében köti meg a szerződést, a felperessel közölte volna. Az alperesek között létrejött 2000. február 8-án kelt megállapodás a tartalmát tekintve nem képviseleti megbízás, hanem eladási bizomány. A képet beadó II. r. alperes ugyanis azzal bízta meg az I. r. alperest, hogy a beadott műtárgyat önállóan, a saját nevében, de az ő javára értékesítse 15%-os közvetítői díj ellenében. Az eladási bizomány létrejöttének nem mond ellent az árverési feltételek elsőfokú ítéletben felhívott 3. pontja, mert az arra az esetre irányadó, amikor a megbízás a megbízó nevében és képviseletében történt eljárásra vonatkozik. Nem mond ennek ellent a bizományosi díjnak a leütési ár 15%-ában való meghatározása sem.
Eladási bizomány esetén az adásvételi szerződés a bizományos és a vevő között jön létre. Ha az adásvétel annak sikeres megtámadása folytán érvénytelenné válik, az érvénytelenség jogkövetkezményeit a szerződést megkötő felek egymás közti viszonyában kell levonni. Ezért a másodfokú bíróság az alpereseket megosztva marasztaló ítéleti döntést jogszabálysértőnek találta. Akként foglalt állást, hogy a perbeli jogvita eldöntése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az I. r. alperest a megbízó II. r. alperes miként köteles a közöttük létrejött bizományosi szerződés alapján a Ptk. 513. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Ptk. 479. § (3) bekezdése szerint mentesíteni mindazon kötelezettségek alól, amelyeket a felperessel szemben az adásvételi szerződés érvénytelensége folytán kénytelen vállalni.
Ezt meghaladóan a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletben az adásvételi szerződés érvénytelensége körében kifejtett indokokkal egyetértett.
A felek fellebbezése kapcsán rámutatott arra, hogy az I. r. alperes kellő alap nélkül támadta fellebbezésével az őt marasztaló ítéleti rendelkezést, a felperes viszont az I. r. alperessel szemben elsődlegesen előterjesztett kereseti kérelmének elutasítását alappal sérelmezte. A felperes eshetőlegesen előterjesztett kereseti kérelmei közül az elsődleges kereseti kérelem akkor is hatályos, ha a felperes az érdekeit nem sértő II. r. alperest marasztaló ítéleti rendelkezés ellen fellebbezést nem nyújtott be. A több alperessel szemben eshetőlegesen előterjesztett kereset természeténél fogva csak egységesen dönthető el, emiatt a másodfokú bíróságnak az elsőfokú ítéletet teljes egészében felül kellett bírálnia függetlenül attól, hogy a megosztva marasztalt alperesek közül csak az egyik fellebbezett és a felperes a II. r. alperest marasztaló ítéleti döntés ellen fellebbezést nem nyújtott be.
A kifejtett indokok alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a teljes elsőfokú ítélet egységes felülbírálatával - a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a vele szemben előterjesztett kereset teljes elutasítását és a felperes marasztalását kérte mindkét fokú perköltségben.
Jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Pp. 51. § a) pontja szerinti egységes pertársaságként kezelte az alperesek perben állását, holott a felperes elsődleges, másodlagos és harmadlagos kereseti kérelmet terjesztett elő.
Az I. r. alperes jogi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalát követően kizárttá kellett volna válnia a felperes pernyertességének az I. r. alperes tekintetében, figyelemmel arra, hogy a II. r. alperes nem fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen és a felperes sem fellebbezett a harmadlagos kereseti kérelmének teljesítése körében hozott ítélet tekintetében. Ezért az I. r. alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem hozhatott volna olyan ítéleti döntést, amellyel a II. r. alperest mentesíti a fizetési kötelezettség alól és az I. r. alperest marasztalja.
Miután a alperesek közül az elsőfokú bírósági ítélet ellen kizárólag az I. r. alperes terjesztett elő fellebbezést, az ő részbeni marasztalása tekintetében, ez nem hathat ki a II. r. alperesre.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a II. r. alperest 1 748 450 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte, a felperes ezt az ítéleti rendelkezést tudomásul vette és a II. r. alperes is, így ez a marasztalás jogerőre emelkedett.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az anyagi jog tekintetében is helyes, a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott a tekintetben, hogy az I. r. alperes nem bizományosként, hanem a II. r. alperes megbízottjaként járt el és az alperesek közötti megbízással vegyes bizományosi szerződés jött létre, mely megállapodás többségében a megbízás jegyeit mutatta.
A felperes fellebbezése megalapozatlan volt, mert, ha az egyik kereseti kérelmének helyt adott az elsőfokú bíróság, ő egy másik kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát nem kérhette volna, mert olyan helyzetet nem hozhatott létre a felperes fellebbezése, hogy az I. r. és II. r. alperes is ugyanazon összegszerűség tekintetében marasztalásra kerüljön, míg a másodfokú bíróság nem hozhatott volna olyan döntést, amely a jogerős ítéleti rendelkezés ellenére a II. r. alperest mentesíti a fizetési kötelezettség alól és az I. r. alperest terheli.
Álláspontja szerint téves a másodfokú bíróságnak az a jogi okfejtése is, hogy a jelen per keretein belül nem bírálható el, hogy az alperesek között létrejött bizományosi szerződés alapján miként köteles mentesíteni a II. r. alperes az I. r. alperest mindazon kötelezettségek alól, amelyeket a felperessel szemben az adásvételi szerződés megdőlése folytán kénytelen vállalni. A pergazdaságossági szempontok is azt indokolják, hogy a jelen peres eljárás keretein belül a felperes javára a fizetési kötelezettség tekintetében a II. r. alperesnek kelljen helyt állnia, figyelemmel arra, hogy a megbízottat károsodás nem érheti és költségviselés nem terhelheti a megbízási jogviszony keretein belül. A felperes pedig választott, amikor az I. és II. r. alperest egy peres eljárás keretén belül perelte és elkülönítetten elsődleges kereseti kérelme szerint ugyan az I. r., de harmadlagos kereseti kérelme szerint a II. r. alperest kérte marasztalni a teljes követelése tekintetében.
Tévesnek állította - jogszabályhely megjelölése nélkül - a jogerős ítéletnek azt a megállapítását, hogy a kereset természeténél fogva csak egységesen dönthető el.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és az I. r. alperes felülvizsgálati perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint az I. r. alperes jogi álláspontja az alperesi oldalon kialakult pertársaság tekintetében téves. A per tárgya a felperes oldaláról olyan közös alperesi kötelezettség, amely csak egységesen volt eldönthető, ekként az alperesek oldalán a Pp. 51. § a) pontja szerinti egységes pertársaság alakult ki.
Abban is téved az I. r. alperes, hogy az egységes pertársaság, mint alanyi keresethalmazat kizárja a többszörös kereseti kérelem előterjesztését.
Téves az I. r. alperesnek az az állítása is, hogy az elsőfokú bíróság ítélete jogerőre emelkedett a felperes harmadlagos kereseti kérelmének való helyt adás alapján. A felperes ugyanis fellebbezéssel élt az ítélet ellen és fellebbezésében külön kitért arra, hogy az elsőfokú bíróság anélkül hozott döntést a harmadlagos kereseti kérelemmel kapcsolatban, hogy az elsődleges kereseti kérelem teljesíthetősége tekintetében az elsődleges jogcím téves elutasítása után a másodikként megjelölt jogcím megalapozottságát érdemben vizsgálta volna és nem indokolta, hogy az annak való helyt adásnak milyen jogszabályi akadálya van.
Téved az I. r. alperes abban is, hogy nincs lehetőség a fellebbezésre, ha a bíróság a kereseti követelésnek helyt ad, ugyanis a fellebbezési jog a Pp. szerint ebben az esetben sem korlátozott.
Az alperesek egységes pertársaságára figyelemmel az I. r. alperes abban is téved, hogy az általa előterjesztett fellebbezés, illetőleg a felülvizsgálati kérelem nem hat ki a II. r. alperesre, hiszen az egységes pertársaság lényege éppen az, hogy a pertárs minden aktív cselekménye kihat a másik pertársra.
II. r. alperes a felülvizsgálati kérelemre tett észrevételében nem fogadta el a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő I. r. alperes álláspontját. Úgy ítélte meg, hogy a másodfokú bíróság minden vonatkozásban megalapozott döntést hozott. Helytállóan utalt arra, hogy a több alperessel szemben eshetőlegesen előterjesztett kereset csak egységesen dönthető el. A felülvizsgálatot előterjesztő I. r. alperes csak a másodfokú döntés bírálatáig jutott el, annak jogszabályi alátámasztásával adós maradt.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan, a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A felperes keresete alapján a bíróságnak mindenekelőtt abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a perbeli festmény eladásakor az I. r. alperes II. r. alperes megbízója javára, de saját nevében kötött-e adásvételi szerződést a felperessel, azaz mint bizományos járt-e el, vagy pedig az I. r. alperes a II. r. alperes megbízottjaként járt el és a felperessel a megbízó nevében a megbízó javára kötötte meg az adásvételi szerződést. A jogviszony minősítésében történő állásfoglalás szükségképpen kihat a II. r. alperesre. Ezért a másodfokú bíróság helyesen foglalt állást akként, hogy az alperesek között a Pp. 51. § a) pontja szerinti egységes pertársaság áll fenn. Az I. r. alperes tehát alaptalanul hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 51. § a) pontjában foglaltakat.
A felek közötti jogviszonyt is helytállóan minősítette a jogerős ítélet. Az alperesek között 2000. február 8-án létrejött és az elsőfokú iratok között 7/A/2. sorszám alatt található un. aukciós megbízási szerződés, a megbízási feltételek harmadik mondatában egyértelműen tartalmazza, hogy a galéria saját nevében, de a megbízó javára értékesíti a műtárgyat 15%-os közvetítői díj ellenében, amelyet a leütési árból von le. Az I. r. alperes a festmény felperes részére történő eladásakor így is járt el, amelyet bizonyít, hogy az adásvételről a számlát a saját nevében állította ki és azt a jogcímek tekintetében (jutalék és vételár) nem bontotta meg. Helytállóan érvelt a felperes azzal is, hogy az I. r. alperes bizományosként történő eljárására utal az I. r. alperes árverési feltételeinek az a rendelkezése, hogy "felszólamlást" fogad el, amennyiben a műtárgy hamisnak bizonyul. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a vevő felperes az I. r. alperessel szemben jogosult igényt érvényesíteni a műtárgy hamis volta miatt.
E tényekből a jogerős ítélet a Ptk. 507. § és az 509. § (1) bekezdése alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az alperesek között létrejött bizományi szerződés alapján az I. r. alperes által a felperessel megkötött adásvételi szerződés az I. r. alperest, mint bizományost jogosítja és kötelezi. A felperessel szemben az I. r. alperes vált felelőssé azért, hogy a megbízó - II. r. alperes - eleget tegyen a bizományi szerződésben vállalt kötelezettségének és eredeti műtárgyat szolgáltasson.
Az alperesek között létrejött bizományi szerződés alapján az I. r. alperes által a felperessel megkötött adásvételi szerződésnek a megbízó II. r. alperes nem vált közvetlenül alanyává, így a megbízó II. r. alperes és a felperes egymással szemben semmilyen igényt nem támaszthat.
A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet helytállóan foglalt állást akként, hogy ha az adásvétel annak sikeres megtámadása folytán érvénytelenné válik, az érvénytelenség jogkövetkezményeit a szerződést megkötő felek, azaz a felperes és az I. r. alperes egymás közötti viszonyában kell levonni, s helytállóan minősítette jogszabálysértőnek az alpereseket megosztva marasztaló elsőfokú ítéleti döntést. Helyesen mutatott rá arra is, hogy az alperesek közötti jogvita elbírálása nem a jelen per tárgya. Az I. r. alperes ezzel ellentétes felülvizsgálati érvelése ellentétben áll a Ptk. 507. §-ában és 509. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal, következésképpen téves.
A jogerős ítélet nem sért - az I. r. alperes által egyébként pontosan meg nem jelölt - jogszabályt abból eredően sem, hogy a felperes által a több alperessel szemben eshetőlegesen előterjesztett kereset folytán a felperes fellebbezése alapján az elsőfokú ítéletet teljes egészében felülbírálta, függetlenül attól, hogy a megosztva marasztalt alperesek közül csak az I. r. alperes fellebbezett. A felperes a kereseti kérelemben érvényesített igényeit feltételesen kapcsolta össze, amelyek közül az egyik sikeres érvényesítése a többi vizsgálatát szükségtelenné tette. Az elsőfokú bíróság azonban egyik eshetőleges kérelmet sem találta maradéktalanul teljesíthetőnek, hanem - a felperes eshetőleges kérelmeitől eltérően - megosztva marasztalta az alpereseket. Az emiatt benyújtott felperesi fellebbezés folytán a másodfokú bíróságnak valamennyi eshetőlegesen előterjesztett kereseti kérelem teljesíthetőségét vizsgálnia kellett.
E körben csak annyiban tér el a felülvizsgálati bíróság jogi álláspontja a másodfokú bíróság egyébként helytálló jogi álláspontjától, hogy a felperesnek az a fellebbezési kérelme, melyben elsődlegesen az I. r. alperes marasztalását kérte az elsődleges kereseti kérelmében foglaltaknak megfelelően, egyben szükségképpen fellebbezést jelentett a II. r. alperest a harmadlagos kereseti kérelem alapján részben marasztaló ítéleti döntéssel szemben. Így nem volt eljárásjogi akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság a II. r. alperessel szemben hozott elsőfokú ítéleti döntést felülbírálja.
A kifejtett indokokra tekintettel a felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.