BH+ 2009.6.264 Szerzői alkotó tevékenység hiányában a szerzői minőség elismerésére vonatkozó megállapodás érvénytelen. Annak azonban nincs akadálya, hogy a szerző a műve felhasználása után járó díjból harmadik személyt részeltessen [1969. évi III. tv. 4. §].

Az elsőfokú bíróság - helyt adva a felperes keresetének - ítéletében megállapította, hogy a "P. kocsmája" című dal szövegének egyedüli szerzője a felperes. Megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes névfeltüntetéshez fűződő jogát, amikor a "Sláger!!! B. I. legsikeresebb dalai" címmel megjelent könyvben a "P. kocsmája" című dal szerzőjének magát tüntette fel. Az alperest eltiltotta attól, hogy a jövőben a dal szerzőjének magát tüntesse fel és kötelezte, hogy 30 napon belül a könyv még meglévő példányain tüntesse fel, hogy a "P. kocsmája" című dal egyedüli szövegírója a felperes, illetve 15 napon belül az ítélet jogsértést megállapító rendelkezését egyízben a Népszabadság című napilapban tegye közzé. Kötelezte az alperest 500 000 forint nem vagyoni kártérítés és ennek 2005. október 9-től a kifizetésig terjedő időre járó törvényes kamatai megfizetésére, amelyből 50 000 forint erejéig az ítéletet előzetesen végrehajthatóvá nyilvánította. Kötelezte továbbá, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 543 000 forint jogdíjat és ennek 2003. július 1-jétől a kifizetésig járó törvényes kamatát, továbbá 82 050 forint perköltséget, amelyből 52 050 forint után áfa fizetésére is köteles.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta. A nem vagyoni kártérítés összegét 100 000 forintra és kamataira leszállította. Ezt meghaladóan a nem vagyoni kártérítés, valamint a jogdíj és kamatai megfizetésére irányuló keresetet elutasította. A felperest az alperes javára 32 000 forint elsőfokú és 107 000 forint másodfokú részperköltségben marasztalta, illetve kötelezte a felperest 32 600 forint le nem rótt kereseti illeték megfizetésére.

A megállapítható tényállás szerint C. A. spanyol szerző műve a "Historia de un amor" című dal. A felperes a dal zenéjére "P. kocsmája" címmel 1963-ban magyar nyelvű dalszöveget írt. A dal a felperes magyar nyelvű szövegével ismertté vált. 1979. november 29-én a felperes bejelentést tett a Szerzői Jogvédő Hivatalhoz (SZJH), amely szerint a dal magyar nyelvű szövegének ő a kizárólagos szerzője. Ezt követően az alperes kérelmére a felek találkoztak. Ekkor az alperes közölte a felperessel, hogy a külföldi jogosulttól engedéllyel rendelkezik arra, hogy a dalt magyar fordítással lássa el. Közölte: a magyar fordítás elkészítésével meg tudja akadályozni, hogy a dal a felperes szövegével kerüljön V. J. előadóművész tervezett nagylemezére. Indítványozta, hogy 25%-os részesedés fejében a dalszöveg fordításától eltekint és hozzájárul ahhoz, hogy a felperes szövegével kerüljön felvételre a dal. Ennek legalizálására megállapodtak a felek abban, hogy a felperes szövegéből egy szót kicserélnek. A felek, megállapodásuknak megfelelően, 1979. december 12-én közös írásbeli nyilatkozatot tettek az SZJH-hoz, amelyben kérték, hogy a "P. kocsmája" című műnél (hanglemezen és kottában) A.-M.-B. név szerepeljen. Kérték, hogy a magyar szövegírói rész úgy kerüljön felosztásra, hogy a jogdíjból a felperes 75%-ra, az alperes pedig 25%-ra jogosult. Ettől kezdődően ennek megfelelően történt a dal felhasználása után a jogdíj kifizetése a felek részére.

2005-ben az alperes megjelentette a "Sláger!!! B. I. legsikeresebb dalai" című könyvet, amelyben közli a "P. kocsmája" című dal szövegét is, illetve a dal címe a könyv borítólapján is szerepel. A könyv a felperest a dal magyar szövegének szerzőjeként nem tüntette fel.

A fenti tényállás alapján a jogerős ítélet megállapította, hogy az alperes a magyar dalszöveg megalkotásában alkotó módon nem vett részt. Ennek megállapítására a felperes szövegéből egy szó kicserélése sem ad alapot. Ezért az alperes a mű szerzőjének nem tekinthető, és az alperes megsértette a felperes névfeltüntetéshez való szerzői személyhez fűződő jogát, amikor az általa megjelentetett könyvben a mű szerzőjeként a felperest nem tüntette fel. A jogsértést a jogsértés elkövetése idején hatályos, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. (Szjt.) 94. § (1) bekezdés a) pont alapján megállapította. A b) pont alapján kötelezte az alperest a további jogsértés abbahagyására és a c) pont szerint rendelkezett a megfelelő elégtétel adásáról, míg az f) pont alapján kötelezte az alperest a sérelmes helyzet megszüntetésére.

A fenti objektív szankciók alkalmazásán túlmenően a jogerős ítélet az Szjt. 94. § (2) bekezdés, továbbá a Ptk. 355. § (1) bekezdés alapján kötelezte az alperest nem vagyoni kártérítés megfizetésére, megállapítva, hogy a felperest a jogsértés pszichésen megviselte. Egyéb hátrány bekövetkezését azonban a felperes nem bizonyította. A felperes munkásságát ismerők ugyanis legfeljebb arra következtethettek az alperes könyve alapján, hogy a szerző kihagyta a felperes nevét, de nem feltételezhető, hogy a felperes szerzőségét a mű kapcsán kétségbe vonták. Ezért a felperes által követelt 500 000 forinttal szemben 100 000 forintban határozta meg a nem vagyoni kárpótlás mértékét.

A felperes a jogsértés miatt 543 000 forint és járulékai megtérítésére is kérte kötelezni az alperest az Szjt. 94. § (1) bekezdés e) pontja alapján, az alperes által a szerzői jogvédő szervezettől a kereset indítását megelőző öt évben felvett szerzői jogdíj megtérítése jogcímén. E kereseti kérelmet a jogerős ítélet azért utasította el, mert álláspontja szerint az alperes nem a felperes szerzői jogainak sérelmével, jogcím nélkül vette fel 25%-os arányban a dal felhasználása után járó jogdíjat, hanem a feleknek a Ptk. 205. § alapján kötött és a felperes által soha meg nem támadott polgári jogi szerződése alapján. A jogerős ítélet indokolása szerint ugyanis - lényegében a felek egyező előadása alapján - megállapítható volt, hogy az alperes, mint felhasználásra jogosult engedélyezett felhasználói jogot a felperesnek, aki ennek fejében mondott le az őt megillető jogdíj 25%-áról.

A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással, a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását. A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet a tényállást pontatlanul állapította meg és iratellenes az a megállapítása, hogy a korábbi megállapodásuk tartalmára és a felhasználás jogcímére a felek egyező előadást tettek. Hivatkozott arra, hogy a per során az alperes engedélyét a felhasználásra soha nem ismerte el és ilyet az alperes nem is bizonyított. A mű egyébként az 1969. évi III. tv. (régi Szjt.) 40. § (1) bekezdés alapján a jogdíj megfizetése ellenében szabadon felhasználható volt, így nem is volt szükség a külföldi szerzők megbízásából az alperes felhasználói engedélyére. Felhasználói szerződés és engedély hiányában az alperes részére "felhasználói" díj megfizetésére nem is volt köteles. Vitatta, hogy fordításról lenne szó, állította, hogy önálló dalszöveget írt. Kifogásolta a nem vagyoni kártérítés összegének leszállítását, állítva, hogy hátrányait a jogerős ítélet kellőképpen nem értékelte.