A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20551/2007/4. számú határozata jogsértés megállapítása (SZERZŐI jogsértés megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 231. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 355. §, 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 94. §] Bírók: Kovács Zsuzsanna, Lesenyei Terézia, Tóth Lászlóné

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.20.551/2007/4.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Gregorits János ügyvéd ... által képviselt felperes neve... felperesnek, dr. Szél Péter ügyvéd ... által képviselt alperes neve... alperes ellen, szerzői jogsértés megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt folyamatban lévő perben a Fővárosi Bíróság 2007. január 5. napján kelt, 8.P.631.272/2005/10. számú ítélete ellen az alperes által 11. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, a nem vagyoni kártérítés összegét 100.000 (Százezer) Ft-ra és kamataira leszállítja, ezt meghaladóan a nem vagyoni kártérítés iránti követelést, valamint a jogdíj és kamatai megfizetésére irányuló kereseti kérelmet elutasítja, kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 32.000 (Harminckettőezer) Ft elsőfokú részperköltséget, és 8 napon belül, leletezés terhével az iratoknál rójon le 32.600 (Harminckettőezer-hatszáz) Ft hiányzó kereseti illetéket, egyebekben helybenhagyja.

Köteles a felperes 15 napon belül az alperes részére 107.000 (Százhétezer) Ft másodfokú részperköltséget megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a "..." című dal szövegének egyedüli szerzője felperes neve. Megállapította, hogy az alperes a felperes névfeltüntetéshez fűződő jogát megsértette, amikor a "... " címmel megjelent könyvben a "..." című dal szerzőjének magát tüntette fel. Eltiltotta az alperest attól, hogy a jövőben a dal szerzőjének magát tüntesse fel. Kötelezte az alperest, hogy 30 napon belül a "..." című - még meglévő könyvpéldányokon - tüntesse fel, hogy a "..." című dal egyedüli szövegírója a felperes. Kötelezte az alperest, hogy a jogsértést megállapító ítéleti rendelkezést 15 napon belül tegye közzé egy ízben a "Népszabadság" című napilapban, továbbá ugyanezen határidőben fizessen meg a felperesnek 500.000 Ft nemvagyoni kártérítést, és az összeg után 2005. október 19-től a kifizetésig terjedő időre járó törvényes kamatot. Ez utóbbi ítéleti rendelkezést 50.000 Ft erejéig előzetesen végrehajthatóvá nyilvánította. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 543.000 Ft jogdíjat, és az összeg után 2003. július 1. napjától a kifizetésig terjedő időre járó törvényes mértékű kamatot, valamint 82.050 Ft perköltséget, amely összegből 52.050 Ft után általános forgalmi adó fizetésére is köteles.

A megállapított tényállás szerint az alperes 2005. áprilisában ünnepelte születésnapját a ... Klubban, ahol bemutatták, a "..." című könyvet, a jelenlévők abból tiszteletpéldányt is kaptak. A könyv borítóján a szerzőről készült fénykép mellett ... db sláger címe, közöttük szerepel a "..." című dal is. Ennek a dalnak a zenéjét és szövegét .... írta.

A felperes 2005. májusában levélben közölte az alperessel, hogy a megjelent könyv borítóján feltüntetett "..." című dal magyar szövegének eredeti szerzője egyedül ő. Sérelmezte, hogy úgy adták közre a dal szövegét a könyvben, hogy a nevét nem tüntették fel. Az alperes válaszlevelében elismerte, hogy a dal szövegírójaként a felperes nem került feltüntetésre, ezért elnézést kért. Elégtételt is hajlandó volt adni úgy, hogy az utánnyomásokban a felperes nevét, mint szövegírót feltüntetik, a már kinyomtatott könyvekben pedig egy hibajegyzéket helyeznek el. A felperes ezután anyagi igénnyel is fellépett, amit az alperes nem ismert el, de a vita rendezése érdekében hajlandó volt 50.000 Ft-ot megfizetni a felperesnek.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felek 1979. december 12-én kelt - a Szerzői Jogvédő Hivatalhoz a dal magyar szövegírói része tekintetében a jogdíj 25-75 %-os megosztása tekintetében benyújtott - nyilatkozata jogot nem keletkeztet. Rámutatott arra, hogy a Szerzői Jogvédő Hivatal létesítéséről szóló 106/1952. (X11.31.) MT rendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint a mű bejelentése szerzői jogot keletkeztet. A nyilatkozat tételekor hatályos, a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) 4. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta.

A kihallgatott tanúk előadásából arra a következtetésre jutott, hogy a dal magyar nyelvű szövegének szerzője egyedül a felperes volt, ennek ellenkezőjét az alperes nem bizonyította.

Súlytalannak tartotta az alperesnek azt a hivatkozását, hogy egyedül neki volt feljogosítása arra, hogy magyar nyelvű szöveget a külföldi zeneszerző dalához megírja, és azt is, hogy a Szerzői Jogvédő Hivatal felé tett közös nyilatkozatot a felperes, mint akaratával ellenkezőt nem támadta meg.

A dal magyar nyelvű szövege készítésének idején hatályos Szjt. és a végrehajtására kiadott 9/1969. (X11. 29.) MM rendelet rendelkezéseit látta alkalmazhatónak a jogsértés megállapítására, vagyis arra, hogy az alperes a megjelent könyvben a felperes névfeltüntetéshez való szerzői jogát megsértette. Ismertette, hogy 9/1969. (X11.29.) MM rendelet 1. § (1) bekezdése szerint a törvény védelme alá tartozó alkotások közé sorolták a szöveges zeneművet is. Az Szjt. 4. § (1) bekezdése szerint pedig a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta (szerző). Az Szjt. 9. § (1) bekezdése szerint a szerzőt megilleti a jog, hogy művén szerzőként feltüntessék, míg a (2) bekezdés szerint a szerző követelheti, hogy e minőségét senki se vonja kétségbe.

Rögzítette, hogy a jogsértő magatartás, amikor az alperes a könyvben megjelenő dalok listáját a kiadónak átadta, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (új Szjt.) hatályba lépését követően történt, ezért annak rendelkezéseit alkalmazta a jogkövetkezmények tekintetében. Ennek megfelelően az új Szjt. 94. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapította a jogsértés megtörténtét a felperes névfeltüntetésének elmaradása miatt, mivel az alperes magát tüntette fel a "..." című dal egyedüli szerzőjének, az új Szjt. 94. § (1) bekezdés b) pontja alapján eltiltotta attól az alperest, hogy a jövőben a dal szerzőjének magát tüntesse fel. Kötelezte a jogsértés abbahagyására, a meglévő könyvpéldányokon annak feltüntetésére, hogy a dal egyedüli szövegírója a felperes. A nyilvános elégtétel adására az új Szjt. 94. § (1) bekezdésének c) pontja alapján kötelezte az alperest.

A felperes által gazdagodás visszatérítése címén követelt jogdíj megfizetésére irányuló igény tekintetében azt fejtette ki, hogy miután a felperes a mű egyedüli szerzője, a közös jogkezelő szervezet által kifizetett, a felhasználás ellenében járó díjösszeg is egyedül őt illeti meg. Mivel az alperes nem vitatta, hogy 500.000 Ft körüli összeget kaphatott kézhez, és a felperes pontosan kiszámította, hogy a neki kifizetett 75 %-os jogdíjrészesedéshez képest mekkora lehetett az alperesnek kifizetett 25 %-ot kitevő részesedés, a gazdagodás iránti igénynek az új Szjt. 94. § (1) bekezdésének e) pontja alapján helyt adott.