A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10507/2008/32. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 95. §, 121. §, 215. §, 247. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 11. §, 87. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.78/2003/181., Fővárosi Törvényszék Mf.633063/2007/9., *Kúria Mfv.10507/2008/32.*, Fővárosi Törvényszék Mf.636151/2009/20., Fővárosi Törvényszék Mf.636151/2009/111., Kúria Mfv.10529/2010/17., Kúria Mfv.10178/2016/1.

***********

Mfv.I.10.507/2008/32.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kiss Zoltán pártfogó ügyvéd felperesnek a dr. Mayer Erika ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítása és elmaradt járandóságok iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 24.M.78/2003/181. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 49.Mf.633.063/2007/9. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2009. április 22. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 49.Mf.633.063/2007/9. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, az állásidőre járó díjazásként megállapított 38.250 (harmincnyolcezer-kettőszázötven) forint és kamata vonatkozásában hatályában fenntartja, egyebekben - a perköltségre és illetékfizetési kötelezettségre is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és ebben a körben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A hatályon kívül helyezett rész tekintetében az alperes felülvizsgálati eljárási költségét 10.000 (tízezer) forintban, a felülvizsgálati eljárás illetékét 47.160 (negyvenhétezer-egyszázhatvan) forintban állapítja meg.

A pártfogó ügyvéd munkadíját az állam viseli.

Kötelezi a felperest, hogy a hatályában fenntartott rész tekintetében fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 5.000 (ötezer) forint felülvizsgálati eljárási részköltséget, míg a felmerült felülvizsgálati eljárási részilleték az államot terheli.

I n d o k o l á s :

A felperes 1999. június 14-én kötött munkaszerződést az alperessel vasbetonszerelő munkakörre. Külföldi munka végzésére munkaszerződésének módosítására került sor, amelynek 5.1. pontja szerint a munkáltató a külföldi tartózkodás időtartamára a munkaszerződésben megállapított alapbéren felül a munkavállaló részére ellátmányt fizet, amelynek összegét a munkaszerződés 1. számú melléklete tartalmazza. E szerint a felperes minimális bérkategóriája 1.176 márkában lett meghatározva azzal, hogy munkabérként ténylegesen a bruttó anyagmentes termelési érték 33 %-át kaphatja meg. A felperes részére kiállított kiküldetési rendelvény szerint a n. minimálbér összegére jogosult munkabérként, amely tartalmazza a M-on kifizetett forintrészt. A felperes N-ban 1999. december 22-éig dolgozott.

Ezt követően M-ra hazatért, ahol az alperes 2000. februárjában olyan tartalmú iratot küldött ki részére, amelyben a felperes fizetés nélküli szabadságot igényel. A felperes ezt az iratot aláírva visszaküldte.

Az alperes 2000. április 28-i hatállyal a felperes munkaviszonyát megszüntette olyan módon, hogy a megszüntetéskor kiállítandó iratokat részére megküldte, és azon azt tüntette fel, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel szűnt meg.

A felperes 2003. januárjában fordult keresettel a bírósághoz, amelynek tartalmát mind a jogalap, mind az összegszerűség vonatkozásában többször módosította. Az utolsó pontosított kereset alapján kérelme a következőkben állapítható meg:

1) 2003. június 16-án az alperes a felperes részére 11.739 forint munkabér különbözetet utalt, ezután az összeg után a felperes az esedékességtől számítva 24 %-os kamatot igényelt.

2) 13 nap szabadságmegváltás megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mivel álláspontja szerint ilyen mértékű szabadság természetbeni kivételét részére az alperes a n-i munkaterületen nem biztosította.

3) A felperes kérte átlagkeresetének a márkában kifizetett munkabér és a m-i minimálbér összeszámításával történő megállapítását.

4) 1999. augusztus hónapra teljes havi munkabérének megfizetését igényelte, mivel a munkabér forintrészét csak 21 napra fizette ki részére az alperes.

5) A felperes 2000. január 1-jétől februárig terjedő időszakra munkabér megfizetését igényelte az alperestől arra hivatkozással, hogy a munkáltató jogtalanul tartotta fizetés nélküli szabadságon.

6) A felperes annak megállapítását is kérte, hogy munkaviszonyát az alperes jogellenesen szüntette meg, írásbeli megállapodás a jogviszony megszüntetéséről nem készült, a felperes pedig nem kívánta jogviszonya felszámolását. Erre tekintettel elmaradt munkabér, átlagkereset, és végkielégítés megfizetésére terjesztette elő igényét.

7) A felperes kérte annak megállapítását, hogy 1999. június 14-étől június 30-áig vasbetonszerelőként, majd 1999. július 1-jétől művezetőként dolgozott N-ban, és ezekre a munkakörökre irányadó munkabér alapján jár részére a munkabér. A művezetői bér tekintetében arra hivatkozott, hogy ez havidíjas munkakör volt, az alperes pedig kötelezettséget vállalt arra, hogy legalább a n. minimálbérnek megfelelő összegű munkabért fizeti a dolgozók részére.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 24.M.78/2003/181. számú ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott, és megállapította a munkaviszony jogellenes megszüntetését kimondva, hogy az az ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg. Kötelezte az alperest 727,50 forint további kamat, szabadságmegváltásként bruttó 244.531,40 forint, 1999. augusztus havi munkabér különbözetként 7.258 forint, állásidőre járó díjazásként bruttó 51.000 forint, és ezen összegek után 2000. április 28-ától 2000. december 31-éig évi 12 %, 2001. január 1-jétől 2004. december 31-éig évi 11 %, 2005. január 1-jétől június 30-áig évi 9,5 %, 2005. július 1-jétől december 31-éig évi 7 %, 2006. január 1-jétől december 31-éig évi 6 %, 2007. január 1-jétől a kifizetésig évi 6,5 % kamat megfizetésére. A felmondás hatályon kívül helyezésére tekintettel elmaradt munkabérként 3.919.318 forint és ennek kamata megfizetésére kötelezte az alperest, továbbá végkielégítésként bruttó 66.500 forint, átlagkeresetként bruttó 131.000 forintban is marasztalta az alperest. Az 1999. évre elmaradt munkabérként 1.043.860 forint és ennek 2000. április 28-ától a fent meghatározott mértékű kamata megfizetésére is kötelezte az alperest, míg egyebekben a keresetet elutasította.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az első kereseti követelés tekintetében a felperest az Mt. 160. §-a alapján további 527,50 forint kamat illeti meg.

A második és harmadik kereseti követelés, vagyis a szabadságmegváltás vonatkozásában a bíróság elsődlegesen az elévülést vizsgálta. Megállapította, hogy a munkáltató 2003. június 16-án ezen a jogcímen kifizetést teljesített a felperes részére, amely az elévülést az Mt. 11. § /4/ bekezdése alapján megszakította. A bíróság a felperesi munkabérként a művezetői munkakörre érvényes bért vette figyelembe. A bíróság álláspontja szerint a felperes ténylegesen művezetői munkakörben volt foglalkoztatva, ezért ilyen összegű munkabér illette volna meg. Ezért a szabadságmegváltás vonatkozásában a bíróság álláspontja szerint a n-i minimálbérrel, azaz 3.356,39 n. márkával kellett számolni, a 22 napos osztószámot figyelembe véve 1 napra vonatkozóan 152,56 márkával. A 13 nap ki nem vett szabadságra esően a felperest 1983,28 márka díjazás illette meg, az átváltásnál a bíróság 130 forintban határozta meg az átváltási árfolyamot.