3104/2012. (VII. 26.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a felsőoktatásba felvehető, államilag támogatott hallgatói létszámkeretről szóló 1007/2012. (I. 20.) Korm. határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó 2012. április 5-én érkezett alkotmányjogi panaszában a felsőoktatásba felvehető, államilag támogatott hallgatói létszámkeretről szóló 1007/2012. (I. 20.) Korm. határozat (a továbbiakban: Korm. határozat) egészét támadta.

[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló tényállás szerint az indítványozó a 2012. évi felsőoktatási felvételi eljárásban első helyen a Budapesti Corvinus Egyetem társadalomtudományi kar nemzetközi tanulmányok alapképzési szakára adta bejelentkezését. Az intézményi keretszámokról szóló Korm. határozat 1. pontja a társadalomtudomány képzési területre felvehető hallgatók számát 1000 főben maximálta. Ez a keretszám 2011-ben 21 00 fő volt. Ezen a tudományterületen tehát az állami finanszírozás mértéke 48%-kal csökkent, ami a Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karának 4 szakán (Kommunikáció és médiatudomány, Nemzetközi tanulmányok, Politológia, Szociológia) összesen 80 államilag támogatott helyet jelentett. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, mert úgy ítélte meg, hogy a felsőoktatási keretszámokra vonatkozó Korm. határozat Alaptörvényben biztosított jogait sértette.

[3] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Korm. határozattal szemben formai és tartalmi kifogást is megfogalmazott. Az indítványozó szerint formai szempontból a Korm. határozat nem tekinthető érvényesen létrejött jogi normának, mert a 2012-es felvételire irányadó, a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) garanciális szabályainak figyelmen kívül hagyásával született. Az Ftv. 53. § (3) bekezdésének ugyanis az felelt volna meg, ha a Kormány az esedékesség évét megelőzően egy évvel határozza meg az államilag támogatott hallgatók létszámkeretét, továbbá, ha az előző évekhez képesti létszámkeret csökkenés, illetve növelés nem haladja meg a 10 %-ot. Az indítványozó álláspontja szerint az Ftv.-t sértő jogalkotás nemcsak az Alaptörvény jogállamiságot biztosító B) cikk (1) bekezdésével, hanem az alapjogkorlátozás általános szabályait rögzítő I. cikk (3) bekezdésével is ellentétes, továbbá nem felel meg a normahierarchia követelményének, ezért az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésébe ütközik.

[4] A Korm. határozatot 2012. január 20-án tették közzé, a Felvételi Tájékoztató valós feltételek szerinti kiegészítése 2012. január 31-én történt meg, a jelentkezési határidő pedig 2012. február 24-e volt. Az indítványozó szerint a jogalkotó nem biztosított kellő időt a most felvételizők számára ahhoz, hogy cselekvésüket hozzáigazítsák az új állami felsőoktatási finanszírozási rendszerhez, ami sérti a jogbiztonság követelményét.

[5] Az indítványozó utalt arra, hogy a normahierarchia és a kellő felkészülési idő követelménye egyben az Alaptörvény XI. cikkében biztosított művelődéshez való joggal szemben támasztott formai alkotmányossági követelményként is megfogalmazható, így e követelmények megsértése alapvető jog sérelmét okozza. Az indítványozó szerint az állami finanszírozás drasztikus és azonnali megvonása - tartalmi szempontból - a művelődéshez való jogának sérelméhez vezetett, a Korm. határozat ugyanis a törvényen alapuló várakozásait semmibe véve megakadályozta a megfontolt és tájékozott döntés meghozatalát. Az állam a művelődéshez való jogból fakadó intézményvédelmi kötelességének sem tett eleget, mert a keretszámokra vonatkozó Korm. határozat nem biztosította a felvételizők esélyegyenlőségét elősegítő felvételi eljárást. Mindezek alapján az indítványozó a Korm. határozat visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.

[6] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról kell döntenie. Ezért az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek.

[7] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette. Az Abtv. 37. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a közjogi szervezetszabályozó eszközöknek az Alaptörvénnyel való összhangját. Ilyenkor az indítványozóra, az eljárásra és a jogkövetkezményekre a jogszabályok felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az Abtv. tehát nem zárja ki eleve annak a lehetőségét, hogy a panaszos közjogi szervezetszabályozó eszközzel szemben nyújtson be panaszt. Előfordulhat ugyanis, hogy normatív határozati vagy utasítási formában elfogadott jogi normák sértenek Alaptörvényben biztosított jogot. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése és 37. § (2) bekezdése erre az esetre tartja fenn a közjogi szervezetszabályozó eszközzel szemben benyújtható panasz lehetőségét.

[8] Jelen ügyben az indítványozó közvetlenül a Korm. határozattal szemben nyújtotta be alkotmányjogi panaszát. A Korm. határozat olyan közjogi szervezetszabályozó eszköz, amely a közigazgatási és igazságügyi miniszter, a nemzetgazdasági miniszter és a nemzeti erőforrás miniszter számára határoz meg végrehajtandó feladatot, harmadik személyek számára jogokat és kötelezettségeket nem állapít meg. Tekintettel arra, hogy a Korm. határozat az indítványozót nem érinti közvetlenül és jelenvaló módon, ezért az Abtv. 26. § (2) bekezdésében foglalt kivételes alkotmányjogi panasz eljárás kezdeményezője tekintetében az egyéni érintettség nem volt megállapítható. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló 1/2012. (I. 13.) Tü. határozat 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2012. július 3.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2774/2012.