BH+ 2011.1.7 Feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés akkor valósul meg, ha ugyanazon eljárásban az egymással érdekellentétben álló vádlottak védelmében egyidejűleg jár el közös védő [Be. 44. § (4) bek., 373. § (1) bek. II. d) pontja].

Az I. r. terheltet a városi bíróság a 2008. október 22. napján kelt ítéletével 1 rendbeli csalás bűntette, 16 rendbeli, ebből 9 esetben folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt halmazati büntetésül 4 évi börtönbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Ezen túlmenően kötelezte, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül a magánfél részére 31 200 000 forintot, mint kártérítést fizessen meg és az I. r. terhelt vagyonára elrendelt zár alá vételt is fenntartotta.

Az ítélet ellen az I. r. terhelt és védője elsősorban felmentésért, másodsorban a büntetés enyhítése végett, míg az ügyész az I. r. terhelt terhére a büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést.

Az ügyben másodfokon eljáró megyei bíróság a 2009. július 2. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az I. r. terhelt cselekményeit folytatólagosan, társtettesként elkövetett csalás bűntettének, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének, 6 rendbeli, folytatólagosan, felbujtóként elkövetett csalás bűntettének, 4 rendbeli felbujtóként elkövetett csalás bűntettének, felbujtóként elkövetett csalás bűntette kísérletének, illetve csalás bűntettének és csalás bűntette kísérletének minősítette. Ezen túlmenően az I. r. terhelt fő- és mellékbüntetésének tartamát 5 évre felemelte.

A jogerős határozatokkal szemben az I. r. terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjaira hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

A felülvizsgálati indítvány I. pontjában kifejtett jogi álláspont szerint 2004. november 17. napján tartott tárgyaláson az I. r. terhelt védelmét helyettesként dr. I. K. ügyvédjelölt látta el. A későbbiek során az V. r. terhelt védelmében eljáró dr. B. J. ügyvéd helyetteseként ugyancsak dr. I. K. járt el. Ebből következően eljárási szabálysértés történt, ugyanis nem csupán az V. r., hanem az I. r. terhelt vonatkozásában is sérültek a Be. 5. §-ában megfogalmazott védelemhez való jogosultság alkotmányos garanciái. Ennek igazolásául hivatkozott arra, hogy az ítélőtábla az V. r. terhelt esetében erre az okra is alapítottan helyezte hatályon kívül az első- és másodfokú határozatot. Álláspontja szerint abban az esetben, ha ugyanazon védő az egymással érdekellentétben álló terheltek védelmét látja el, úgy nem csupán az egyik, hanem a mindkét terhelt védelemhez való joga sérül. A védő álláspontja szerint az objektív érdekellentét a két terhelt között mindvégig fennállt, s ebből következően a 2004. november 17-i tárgyaláson az I. r. terhelt védelme nem volt biztosítva, ezért az első- és másodfokú határozatokat hatályon kívül kell helyezni, és új eljárást elrendelni.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben megalapozatlannak tartva a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatok hatályában történő fenntartására tett indítványt.

A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint nem alapos.

Téves az a hivatkozás, hogy az elsőfokú eljárás során az I. r. terheltnek a Be. 5. §-ában írt védelemhez való joga az által sérült, hogy a 2004. november 17-i tárgyaláson a meghatalmazott védő helyetteseként eljáró ügyvédjelölt, a későbbiek folyamán - 2005. április 18. napjától - az V. r. terhelt meghatalmazott védőjének helyetteseként járt el 19 tárgyalási napon.

A Be. 44. § (4) bekezdése szerint több terhelt érdekében ugyanaz a védő akkor járhat el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek.

Jelen esetben nem vitatott, hogy az I. és az V. r. terheltek között az eljárás során fennállt az érdekellentét, ezért a két terhelt védelmét ugyanaz a védő (ügyvédjelölt) valóban nem láthatta el. Ilyenkor ugyanis a védő objektíve nincs abban a helyzetben, hogy védői feladatát a törvényi előírásoknak megfelelően teljesítse, hiszen az egyik védence érdekében előterjesztett indítványai, érvei szükségszerűen a másik terhére irányulnak. Azt a helyzetet, amikor a terhelteket - a közöttük felmerült érdekellentét ellenére - mégis ugyanaz a védő képviseli, a Be. 373. § (1) bekezdés II/d. pontja szerint úgy kell tekinteni, mintha egyik terheltnek sem lett volna védője, amely az érintett terheltek esetében feltétlen hatályon kívül helyezést eredményez.