BH 1998.3.112 A hanyag kezelés bűncselekménye megállapításának a feltétele, hogy az idegen vagyon kezelése, felügyelete, valamint a kezelő és felügyelő jogállására vonatkozó rendelkezések egyaránt közvetlenül törvényen alapuljanak [Btk. 320. § (1) bek.].

A megyei bíróság katonai tanácsa a hivatásos honvéd főtörzsőrmester vádlottat a hanyag kezelés vétsége miatt ellene emelt vád alól - mivel a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény - felmentette.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a vádlott a felderítő zászlóaljnál szolgálatvezetőként teljesített szolgálatot. A vádlott katonai felszerelési és ruházati anyagait 1996. július 24-től július 30-ig szolgálati és szakmai elöljárói ellenőrizték. Ennek eredményeként megállapításra került, hogy a vádlott a rá bízott ruházati anyagok közül 797.847 forint értékű anyaggal, az egyéb anyagokból 30.830 forint értékű anyaggal nem tudott elszámolni. Az utolsó megelőző ellenőrzése 1996. január 12-én volt, amikor az alakulat ruházati főnöke a vádlottat szolgálatvezetői tevékenységével kapcsolatban, a raktárait is beleértve, tételesen ellenőrizte. Ekkor a ruházati anyagban hiány még nem jelentkezett.

A vádlott a szolgálati beosztásából eredő kötelmek hanyag ellátásával alakulatának összesen 828.677 forint kárt okozott, amely nem térült meg.

Az ítélet ellen a katonai ügyész fellebbezett a vádlott bűnösségének a megállapítása és büntetés kiszabása végett, amit azzal egészített ki, hogy a vádlottnak az általa előterjesztett kártérítési igénynek megfelelő kártérítés megfizetésére kötelezését is kérte.

A fellebbezés indokolása szerint tévedett a katonai tanács, amikor a vádlottat a hanyag kezelés vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. Álláspontjának kialakítása során ugyanis az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény 55. §-ának (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit. Ezekben az Országgyűlés törvényi szinten szabályozza valamennyi katonának azt az alapvető kötelezettségét, amely szerint az anyagi javakat, a rá bízott fegyvert és a felszerelési tárgyakat kötelesek megóvni és rendeltetésszerűen használni. Ezen túlmenően figyelmen kívül hagyta a katonai tanács a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak a szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 68. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjában foglaltakat is. E törvényi rendelkezések szerint a hivatásos állomány tagja köteles a szolgálati feladatait a törvényes előírásoknak, parancsoknak és intézkedéseknek megfelelően - szükség esetén a veszély vállalásával - az elvárható szakértelemmel és gondossággal pártatlanul és igazságosan végrehajtani, a munkatársaival együttműködni, valamint munkáját úgy végezni és általában olyan magatartást tanúsítani, hogy az anyagi károsodást ne idézze elő.

Mindezekből következően az ügyészi álláspont szerint a honvédségi vagyon kezelése kapcsán a vádlottat is törvényen alapuló kötelezettség terhelte, így a hanyag kezelés vétségének tényállási elemei maradéktalanul megvalósultak.

A katonai főügyész indítványozta a vádlott bűnösségének megállapítását, vele szemben pénzbüntetés, valamint rendfokozatban visszavetés mellékbüntetés kiszabását és kártérítés megfizetésére kötelezését. Ugyanakkor a fellebbezésben kifejtettekből mellőzte az 1996. évi XLIII. törvény rendelkezéseire hivatkozást, mivel a tényállás szerinti elkövetés a törvény hatálybalépése előtt történt, az említett törvény ugyanis 1996. szeptember 1-jén lépett hatályba.

A Legfelsőbb Bíróság az ítélet felülbírálata során megállapította, hogy a katonai tanács az ügyet abban a vonatkozásban, hogy a rá bízott anyagokban feltárt hiányt a vádlott kötelmeinek hanyag ellátásával okozta-e, kellően nem derítette fel. Ez a megalapozatlanság arra volt visszavezethető, hogy a leltárhiány és a gondatlanságból okozott vagyoni hátrány között különbséget nem tevő ügyészi álláspontot - minthogy a bűnösségét maga a vádlott sem tagadta - tévesen fogadta el. Nem ismerte fel, hogy a hiány tényét elismerő, de a vallomástétel megtagadásának jogával az egész eljárás során élő vádlott elismerő nyilatkozatán túlmenően a vádlott nyilatkozatának a megalapozottságát megerősítő vagy meggyengítő bizonyítékok beszerzése elengedhetetlen lett volna (BJD 1437. sz. határozat).

Mindez azonban - miután a kifejtendők szerint a Legfelsőbb Bíróság sem látott jogalapot az adott tényállás mellett a vádlott bűnösségének a megállapítására - az ítélet hatályon kívül helyezését és a pótnyomozás elrendelését sem tette indokolttá.

Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból törvényesen jutott arra a jogi következtetésre, hogy a vádlott a hanyag kezelés bűncselekményét nem valósította meg, és cselekménye más bűncselekmény törvényi tényállását sem meríti ki, és lényegében - bár kissé szűkkörűen - az indokolási kötelezettségének is eleget tett.

Az adott esetben a Legfelsőbb Bíróságnak a Btk. 320. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hanyag kezelés bűncselekményének törvényi tényállásával kapcsolatban kellett állást foglalnia, hogy a vádlott, mint hivatásos katona és szolgálatvezető, aki a beosztásából adódóan honvédségi vagyontárgyakat kezel, és azokért anyagi felelősséggel tartozik, a hanyag kezelés vétségének alanya lehetett-e.

A Btk. 1994. évi IX. törvény 31. §-ával módosított 320. §-ának az elkövetéskor és jelenleg is hatályos (1) bekezdése szerint a hanyag kezelés vétségét az követi el, akit olyan idegen vagyon kezelésével vagy felügyeletével bíztak meg, amelynek kezelése vagy felügyelete törvényen alapul, és az ebből folyó kötelességének megszegésével vagy elhanyagolásával gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz.

Ezért először is azt kellett vizsgálni, hogy az idegen vagyon törvényen alapuló kezelését vagy felügyeletét miként kell értelmezni. A módosított rendelkezés értelmében a hanyag kezelés elkövetője olyan személy, akit olyan idegen vagyon kezelésével bíztak meg, amelynek kezeléséről vagy felügyeletéről a törvény vagy azon alapuló jogszabály rendelkezik.

A törvényi tényállásban foglalt meghatározás akként értelmezhető, hogy az érintett idegen vagyon kezelésének vagy felügyeletének törvényben meghatározottnak kell lennie mind a vagyonra, mind pedig a kezelői, felügyelői jogállásra nézve (pl. ahogyan a gyám esetében a házasságról, a családról és a gyámságról szóló módosított 1952. évi IV. tv.; a felszámoló tekintetében a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló módosított 1991. évi IL. tv. rendelkezik).