A Szegedi Ítélőtábla Pf.20136/2008/8. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 51. §, 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 60. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 280. §, 355. §, 358. §, 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjtvr.) 32. §, 54. §, 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet 6. §] Bírók: Kiss Gabriella, Kissné dr. Koch Ágnes, Simonné dr. Gombos Katalin

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.III.20.136/2008/8. szám

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !

A Szegedi Ítélőtábla dr. Zettwitz Gabriella ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (címe) I. rendű, dr. Zettwitz Gabriella ügyvéd által képviselt II.rendű felperes neve (címe) II. rendű és dr. Zettwitz Gabriella ügyvéd által képviselt III.rendű felperes neve (címe) III. rendű felperesnek - dr. Jakab Tamás ügyvéd, valamint ... jogtanácsos által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság 2008. január hó 29. napján kelt 2.P.22.476/2004/65. számú ítélete ellen az I-III. rendű felperesek által 66. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolyatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, az alperest az I-III. rendű felperesek javára kamat megfizetésére kötelező ítéleti rendelkezéseket, továbbá az I-III. rendű felpereseket le nem rótt eljárási illeték megfizetésére kötelező ítéleti rendelkezéseket mellőzi. A III. rendű felperesnek fizetendő kártérítés összegét 21.000 (Huszonegyezer) euróra felemeli, továbbá kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű felperesnek 25.000 (Huszonötezer) eurót, valamint a II. rendű felperesnek 16.800 (Tizenhatezer-nyolcszáz) eurót.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 33.300 (Harmincháromezer-háromszáz) Ft le nem rótt eljárási illetéket, míg a fennmaradó 2.666.700 (Kettőmillió-hatszázhatvanhatezer-hétszáz) Ft le nem rótt eljárási illeték az állam terhén marad.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I-III. rendű felpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek fejenként 600.000-600.000 (Hatszázezer-Hatszázezer) Ft másodfokú perköltséget.

- 2 -

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 71.100 (Hetvenegyezer-egyszáz) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket, míg a fennmaradó 2.628.900 (Kettőmillió-hatszázhuszonnyolcezer-kilencszáz) Ft le nem rótt eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az I. rendű felperes házastársa, a II-III. rendű felperesek édesapja halálos közúti balesetet szenvedett város 1 külterületén 1997. október 17. napján. A néhai /személy 1/ olasz állampolgár, informatikus fejlesztő üzletember volt, szakmai tevékenységét két olasz honosságú társaságban fejtette ki. Az egyik, az 1988-ban alapított cég 1, melynek üzletvezetője és 60 %-ban tulajdonosa volt az elhunyt. A társaság kisebbségi tulajdonosa az I. rendű felperes volt. Néhai elsődleges szakmai és jövedelemszerző tevékenységét az 1990-ben alapított cég 2 nevű társaságban fejtette ki, mely társaságnak egyedüli ügyvezetője és szakmai irányítója, továbbá 45 %-ban volt tulajdonosa.

Az alperes, mint a kárt okozó gépjármű üzemeltetőjének felelősségbiztosítója peren kívül megfizetett a felperesek részére 1999. december 17. napján 20.000.000 líra kártérítési előleget, majd 2001. február 15. napján további 15.845.736 lírát. Ezen összegen belül az I. rendű felperes részére 1.500.000 Ft-nak megfelelő 10.917.030 líra, a II. rendű felperes részére 1.000.000 Ft-nak megfelelő 7.283.321 líra hozzátartozói nem vagyoni kártérítés került kifizetésre az elhunyt halálával összefüggő immateriális hátrányok kompenzálására. Az I. rendű felperes részére pszichoterápiás kezelések költségeként 3.995.500 líra is megfizetésre került.

Az I. rendű felperes módosított kereseti kérelmében 930.645 euró vagyoni, és 300.000 euró nem vagyoni kártérítés, valamint járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A II. rendű felperes módosított kereseti kérelmében 388.240 euró vagyoni, és 300.000 euró nem vagyoni kártérítés és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A III. rendű felperes módosított kereseti kérelmében 713.683 euró vagyoni, és 300.000 euró nem vagyoni kártérítés és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az I-III. rendű felperesek vagyoni kártérítési igényüket arra alapították, hogy a néhai elhunyt hozzátartozójuk halála miatt jövedelmére a felperesek nem számíthatnak, így elmaradt haszon miatt kívántak igényt érvényesíteni a Ptk. 358. § /1/ bekezdésében foglaltakra hivatkozva. Értelmezésük szerint az elhunyt személy által eltartottak szükségleteinek a balesetet megelőző életszínvonalon történő kielégítése azt követeli meg, hogy az elhunyt személy által a balesetet megelőzően megszerzett bevételeket a balesetért felelős személy pótolja. Előadták, hogy az elhunyt jövedelme 1997-ben 940.499.000 líra bruttó összeg volt. Ebből 900.000.000 líra a cég 2 társaságtól felvett osztalék volt, a további összeg ügyvezetői feladatok ellátása fejében

- 3 -

Pf.III.20.136/2008/8. szám

személyes jövedelemként került megfizetésre. 1997-es 12 hónapra vonatkozó nettó jövedelemként 840.194.285 líra (433.924 euró) figyelembevételét kérték. Az I-III. rendű felperesek ezen összegből fejenként legalább 108.481 eurónak megfelelő összegben részesültek volna, ilyen összeget kénytelenek évente nélkülözni az életszínvonaluk korábbi szintjéhez képest. Az I. rendű felperest az elhunyt férj az olasz jog szerint élete végéig lett volna köteles eltartani. Az olasz statisztikai intézet adataira figyelemmel az I. rendű felperes várható élettartama meghaladta volna a 70 évet, ebből következően legalább 15 évre jogosult lett volna a tartásra. A II. és III. rendű felperest az elhunyt az olasz jog értelmében addig lett volna köteles eltartani, ameddig nem képesek saját magukról gondoskodni, így a tartási kötelezettség nem szűnt volna meg a gyermekek puszta nagykorúságával sem. Mindkét gyermek tanul, így csak tanulmányaik befejezését követően tudnak saját lábukra állni, tehát tartásra 26 éves korukig mindenképpen jogosultak lettek volna. Így a II. rendű felperes legalább 2007-ig, míg a III. rendű felperes legalább 2010-ig lett volna jogosult tartásra, így jogosult a tartáspótló járadékra. A nem vagyoni kártérítéssel összefüggésben arra hivatkoztak, hogy a férj, illetőleg apa halála jóvá nem tehető hátrányt okoz a felperesek számára. Az I. rendű felperesnek a férj halála miatt rendszeres pszichiátriai kezelésen is részt kellett venni. A felperesek teljes családban élésének joga sérült. Az olasz életviszonyokra figyelemmel az elhunyt halálával összefüggésben keletkezett immateriális hátrány a felperesek részére személyenként fizetendő 300.000 euróval lenne kompenzálható. Előadták, hogy habár a baleset bekövetkezésének helye Magyarország, azonban a felperesek Olaszországban élnek, ebből következően, amikor a bíróság figyelembe veszi az őket megillető nem vagyoni kártérítés mértékét, úgy az olasz életviszonyokból, illetve az ottani értékviszonyokból kell kiindulni. Állították, hogy Olaszországban a bíróságok nem vagyoni kártérítéssel összefüggésben átlagosan 270.000 euró kártérítést szoktak megítélni, így a felperesek követelése nem eltúlzott.