62005CJ0375[1]

A Bíróság (első tanács) 2007. október 4-i ítélete. Erhard Geuting kontra Direktor der Landwirtschaftskammer Nordrhein-Westfalen für den Bereich Landwirtschaft. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Bundesverwaltungsgericht - Németország. Marha- és borjúhús - Az anyatehén-állomány tartására vonatkozó támogatás. C-375/05. sz. ügy.

C-375/05. sz. ügy

Erhard Geuting

kontra

Direktor der Landwirtschaftskammer Nordrhein-Westfalen für den Bereich Landwirtschaft

(a Bundesverwaltungsgericht [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Marha- és borjúhús - Az anyatehén-állomány tartására vonatkozó támogatás"

Az ítélet összefoglalása

1. Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Marha- és borjúhús - Az anyatehén-állomány tartására vonatkozó támogatás - Vemhes üsző - Anyatehénként történő besorolás

(805/68 tanácsi rendelet, 4a. cikk, harmadik francia bekezdés, ii. pont)

2. Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Marha- és borjúhús - Az anyatehén-állomány tartására vonatkozó támogatás

(3886/92 bizottsági rendelet, 33. cikk, (2) és (4) bekezdés)

3. Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Marha- és borjúhús - Az anyatehén-állomány tartására vonatkozó támogatás

(3886/92 bizottsági rendelet, 33. cikk, (2) bekezdés)

4. Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Marha- és borjúhús - Az anyatehén-állomány tartására vonatkozó támogatás

(805/68 tanácsi rendelet, 4f. cikk, (4) bekezdés; 3886/92 bizottsági rendelet, 33. cikk, (4) bekezdés)

1. A 2222/96 rendelettel módosított, a marha- és borjúhús piacának közös szervezéséről szóló 805/68 rendelet 4a. cikke harmadik francia bekezdésének ii. pontját úgy kell értelmezni, hogy egy vemhes üsző csak akkor minősül anyatehénnek e rendelet első része értelmében, ha a gazdasági évre vonatkozó támogatási kérelem benyújtása után helyettesít egy olyan anyatehenet, amely szerepel e kérelemben.

Egyébként a vemhes üsző, amely valamely gazdasági évben egy olyan anyatehenet helyettesített, amelyre támogatási kérelmet nyújtottak be, és amelyet támogathatónak ismertek el, anyatehénnek minősülhet az említett rendelkezés alkalmazásában, amennyiben a következő évben ismét megfelel az anyatehén helyettesítésével kapcsolatos feltételeknek. Ugyanakkor egy vemhes üsző, amelyre támogatási kérelmet nyújtottak be, nem minősül támogathatónak, ha még az említett kérelem benyújtására előírt határidő letelte előtt megellik. Mivel ugyanis a támogatási kérelem benyújtása meghatározza a birtokon tartási időszak kezdetét, és az anyatehenek számát ezen időpontban kell figyelembe venni, az állatoknak is ezen időpontban kell megfelelniük a támogathatóságukhoz szükséges valamennyi feltételnek.

(vö. 21., 26., 31., 33. pont és a rendelkező rész 1-3. pontja)

2. A 2311/96 rendelettel módosított, a marha- és borjúhús piacának közös szervezéséről szóló 805/68 rendeletben előírt jövedelemtámogatási rendszerek alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, illetve az 1244/82 és a 714/89 rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló 3886/92 rendelet 33. cikkének (2) és (4) bekezdését - amely a fel nem használt támogatásra való jog nemzeti tartalékba történő visszaszolgáltatására vonatkozik - úgy kell értelmezni, hogy valamely tenyésztő úgy tekintendő, hogy nem használta fel valamely gazdasági évben a támogatásra való jogait, ha a támogatást kérelmezte ugyan, de e kérelmet elutasították, azzal az indokkal, hogy az érintett állatok nem támogathatóak, még abban az esetben is, ha az említett kérelmet nem visszaélésszerűen nyújtotta be.

Az ilyen értelmezés nem ellentétes az arányosság elvével. Ugyanis a fel nem használt jogok nemzeti tartalékba történő visszaszolgáltatása alkalmas a rendelkezésre álló és fel nem használt támogatásra való jogok jobb mobilizálása céljának elérésére.

(vö. 48., 50. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

3. A 2311/96 rendelettel módosított, a marha- és borjúhús piacának közös szervezéséről szóló 805/68 rendeletben előírt jövedelemtámogatási rendszerek alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, illetve az 1244/82 és a 714/89 rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló 3886/92 rendeletnek sem a rendelkezései, sem a preambulumbekezdései nem határozzák meg az említett rendelet 33. cikke (2) bekezdésének utolsó francia bekezdése szerinti azon kivételes eset megindokolásakor figyelembe veendő feltételek típusait, amely lehetővé teszi a támogatásra való jogok fel nem használt részének nemzeti tartalékba történő visszaszolgáltatására vonatkozó szabálytól való eltérést. Mivel a közösségi jogalkotó nem kívánta e fogalmat pontosabban meghatározni, illetve különös feltételekhez kötni, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell eldöntenie, hogy - tekintettel valamennyi, az adott ügy felperesének helyzetét jellemző, kellően megalapozott körülményre - kivételes eset áll-e fenn, amely az említett, eltérést engedélyező rendelkezés alkalmazását követeli meg, figyelemmel arra, hogy e rendelkezést megszorítóan kell alkalmazni.

(vö. 52., 54., 57. pont és a rendelkező rész 5. pontja)

4. A 2222/96 rendelettel módosított 805/68 rendelet 4f. cikkének (4) bekezdésével összhangban a 2311/96 rendelettel módosított, a marha- és borjúhús piacának közös szervezéséről szóló 805/68 rendeletben előírt jövedelemtámogatási rendszerek alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, illetve az 1244/82 és a 714/89 rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló 3886/92 rendelet 33. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok a kétéves kizárási időszak leteltét követően preferenciális alapon biztosíthatják a tenyésztő számára azokat a támogatásra való jogokat, amelyeket azért vontak vissza, mert az adott tenyésztő az 1998. gazdasági évben a jogainak legalább a 70%-át, de kevesebb, mint 90%-át használta fel. Mivel a Bizottság nem hozott intézkedéseket az 1997-ben és 1998-ban fel nem használt, és a nemzeti tartalékba visszaszolgáltatott egyéni támogatásra való jogokkal kapcsolatban, a tagállamok megőrzik a teljes mozgásterüket a nemzeti tartalékuk felhasználását illetően.

(vö. 60-61. pont és a rendelkező rész 6. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2007. október 4.(*)

"Marha- és borjúhús - Az anyatehén-állomány tartására vonatkozó támogatás"

A C-375/05. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesverwaltungsgericht (Németország) a Bírósághoz 2005. október 12-én érkezett 2005. augusztus 23-i határozatával terjesztett elő az előtte

Erhard Geuting

és

a Direktor der Landwirtschaftskammer Nordrhein-Westfalen für den Bereich Landwirtschaft

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, R. Schintgen, A. Borg Barthet (előadó), M. Ilešič és E. Levits bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- M. Geuting képviseletében F. Schulze Rechtsanwalt,

- a Direktor der Landwirtschaftskammer Nordrhein-Westfalen für den Bereich Landwirtschaft, később Direktor der Landwirtschaftskammer Nordrhein-Westfalen képviseletében M. Günther, meghatalmazotti minőségben,

- a belga kormány képviseletében L. Van den Broeck, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében C. Cattabriga és F. Erlbacher, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1996. november 18-i 2222/96/EK tanácsi rendelettel (HL L 296., 50. o.) módosított, a marha- és borjúhús piacának közös szervezéséről szóló [nem hivatalos fordítás], 1968. június 27-i 805/68/EGK tanácsi rendelet (HL L 148., 24. o., a továbbiakban: 805/68 rendelet) 4a. cikke harmadik francia bekezdésének ii. pontja értelmezésére vonatkozik az anyatehenek helyettesítését illetően, illetve az 1996. december 2-i 2311/96/EK bizottsági rendelettel (HL L 313., 9. o.) módosított, a 805/68 rendeletben előírt jövedelemtámogatási rendszerek alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, illetve az 1244/82/EGK és a 714/89/EGK rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló [nem hivatalos fordítás], 1992. december 23-i 3886/92/EGK bizottsági rendelet (HL L 391., 20. o., a továbbiakban: 3886/92 rendelet) 33. cikke (2) és (4) bekezdésének értelmezésére vonatkozik a támogatásra való jog nemzeti tartalékba történő visszaszolgáltatását illetően.

2 E kérelem előterjesztésére az M. Geuting és a Direktor der Landwirtschaftskammer Nordrhein-Westfalen für den Bereich Landwirtschaft (az észak-rajna-vesztfáliai mezőgazdasági kamara mezőgazdasági részlegének igazgatója) - később Direktor der Landwirtschaftskammer Nordrhein-Westfalen (az észak-rajna-vesztfáliai mezőgazdasági kamara igazgatója) - között az M. Geuting által az 1998. gazdasági évre benyújtott, az anyatehenekre vonatkozó támogatási kérelem tárgyában folyó eljárás keretében került sor.

Jogi háttér

3 A 805/68 rendelet 4a. cikkének harmadik francia bekezdése a következőképpen határozza meg az "anyatehén" fogalmát:

"i. olyan - a húshasznú fajtához tartozó, vagy e fajták egyikével történt keresztezésből származó - tehén, amely vágóborjúk tenyésztésére szánt állomány részét képezi,

és

ii. egy anyatehén helyettesítésére szánt, ugyanezen feltételeknek megfelelő vemhes üsző."[nem hivatalos fordítás]

4 A 805/68 rendelet 4d. cikke (5) bekezdésének első albekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A támogatást azon tenyésztőnek ítélik meg, aki a kérelem benyújtásának napjától számított tizenkét hónapon keresztül nem szállít a mezőgazdasági birtokáról származó tejet vagy tejterméket, és aki a kérelem benyújtásának napjától számított legalább hat hónapon keresztül rendelkezik legalább annyi anyatehénnel, amennyire a támogatást kéri." [nem hivatalos fordítás]

5 A 805/68 rendelet 4f. cikkének (1), (2) és (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"(1) A tagállamok létrehoznak egy kezdeti nemzeti tartalékot, amely azon állatok teljes száma legalább 1%-ának és maximum 3%-ának felel meg, amelyekre nézve a referenciaévet illetően anyatehénre vonatkozó támogatásban részesültek az adott tagállam területén mezőgazdasági birtokkal rendelkező tenyésztők. [...]

(2) A tagállamok a nemzeti tartalékukat arra használják, hogy annak keretein belül többek között az alábbi tenyésztőknek támogatást nyújtsanak:

a) azon tenyésztők, akik 1993. január 1-je előtt nyújtottak be támogatási kérelmet, és akik megfelelően bizonyítani tudják az illetékes hatóság számára, hogy az egyéni felső határoknak a 4d. cikk (2) bekezdése szerinti alkalmazása veszélyeztetné a mezőgazdasági birtokuk életképességét, tekintettel a szarvasmarha-ágazatban 1993. január 1-je előtt létrehozott befektetési program végrehajtására;

b) azon tenyésztők, akik a referenciaévre támogatási kérelmet nyújtottak be, amely kivételes körülmények folytán nem felel meg a korábbi években megállapított tényleges helyzetnek;

c) azon tenyésztők, akik rendszeresen benyújtottak támogatási kérelmeket, azonban nem nyújtottak be kérelmet a referenciaévet illetően;

d) azon tenyésztők, akik először nyújtanak be támogatási kérelmet a referenciaévet követő évben vagy években;

e) azon tenyésztők, akik megszerezték olyan területek egy részét, amelyeket más tenyésztők korábban szarvasmarha-tenyésztésre használtak;

[...]

(4) A Bizottság a 27. cikkben előírt eljárás szerint meghatározza e cikk alkalmazásának részletes szabályait:

Ugyanezen eljárás szerint fogadja el:

- az abban az esetben alkalmazandó intézkedéseket, ha a nemzeti tartalék valamely tagállamban nem kerül felhasználásra,

- azokhoz az 1997. és 1998. évben fel nem használt, és a nemzeti tartalékba visszaszolgáltatott egyéni támogatásra való jogokhoz kapcsolódó intézkedéseket.

- a korábbi rendszerről a jelen rendelet által előírt rendszerre való áttérés megkönnyítéséhez szükséges átmeneti intézkedéseket, és különösen az azon tenyésztőket érintő intézkedéseket, akik az 1991. vagy 1992. év tekintetében részesültek először anyatehénre vonatkozó támogatásban, amennyiben ez az év közvetlenül az érintett tagállam által választott referenciaévet követi." [nem hivatalos fordítás]

6 A 3886/92 rendelet 33. cikke végrehajtási rendelkezéseket tartalmaz a 805/68 rendelet 4f. cikkében meghatározott nemzeti tartalékot illetően. Az említett 33. cikk a következőképpen rendelkezik:

"(1) A jog[okkal] rendelkező tenyésztő azokat felhasználhatja úgy, hogy saját maga veszi igénybe, és/vagy egy másik tenyésztőnek adja bérbe.

(2) Ha valamely tenyésztő a jogainak legalább a 70%-át az adott naptári évben nem használta fel, a fel nem használt részt vissza kell szolgáltatni a nemzeti tartalékba, kivéve:

- olyan tenyésztő esetében, aki legfeljebb hét támogatásra való joggal rendelkezik. Ha a tenyésztő a jogainak legalább a 70%-át két egymást követő naptári évben nem használta fel, az utolsó naptári évben fel nem használt részt vissza kell szolgáltatni a nemzeti tartalékba,

- a Bizottság által elismert extenzifikációs programban részt vevő tenyésztő esetében,

- a Bizottság által elismert korengedményes nyugdíjba vonulási rendszerben részt vevő tenyésztő esetében, ha a jogok átruházása és/vagy ideiglenes bérbeadása nem kötelező,

vagy

- kivételes és megfelelően indokolt esetekben.

[...]

(4) Az 1997. és 1998. évre a (2) bekezdésben és a (3) bekezdés első albekezdésében említett 70%-os arány helyett 90% vonatkozik. Ebben az esetben a nemzeti tartalékba visszaszolgáltatott jogok nem oszthatók szét az 1998. és 1999. évre." [nem hivatalos fordítás]

7 Az egyes közösségi támogatási programok integrált igazgatási és ellenőrzési rendszerének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló [nem hivatalos fordítás], 1992. december 23-i 3887/92/EGK bizottsági rendelet (HL L 391., 36. o.; a továbbiakban: 3887/92 rendelet) 10. cikke meghatározza azon támogatások számítási alapját, amelyekre egyéni korlát vonatkozik, illetve e támogatások csökkentését bizonyos esetekben. E cikk a következőképpen rendelkezik:

"[...]

(2) Amennyiben megállapítást nyer, hogy a támogatási kérelemben bejelentett állatállomány létszáma meghaladja az ellenőrzéskor megállapított állatállomány létszámát, a támogatás összegének kiszámítása a megállapított állatállomány létszáma alapján történik. [...]

[...]

(4) A szarvasmarhákat csak akkor veszik figyelembe, ha a támogatási kérelemben, vagy a (3) bekezdés alkalmazásakor a nyilvántartásban megjelöltekről van szó.

Azonban a támogatás céljából bejelentett anyatehén vagy a 2328/91/EGK rendeletben meghatározott [kompenzációs] támogatás céljából bejelentett szarvasmarha helyettesíthető egy másik anyatehénnel vagy szarvasmarhával, amennyiben e helyettesítésre a mezőgazdasági birtokról való kikerülésének időpontját követő húsz napon belül kerül sor, és e helyettesítést legkésőbb a megtörténtét követő harmadik napon bejegyzik a külön nyilvántartásba." [nem hivatalos fordítás]

8 Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 312., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.) 1. cikkének értelmében:

"(1) Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme céljából a közösségi joggal kapcsolatos szabálytalanságok esetére egy keretszabályozás kialakítására kerül sor az egységes ellenőrzések, a közigazgatási intézkedések, továbbá szankciók tekintetében.

(2) Szabálytalanság a közösségi jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként a Közösségek általános költségvetése vagy a Közösségek által kezelt költségvetések kárt szenvednek vagy szenvednének, akár közvetlenül a Közösségek nevében beszedett saját forrásokból származó bevétel csökkenése vagy kiesése révén, akár indokolatlan kiadási tételek miatt."

9 Az 1990. július 20-i, 2079/90/EGK bizottsági rendelettel (HL L 190., 15. o.) módosított, az anyatehenek tartására vonatkozó támogatási rendszer alkalmazásával kapcsolatos részletes szabályok megállapításáról szóló [nem hivatalos fordítás], 1982. május 19-i 1244/82/EGK bizottsági rendelet (HL L 143., 20. o.; a továbbiakban: 1244/82 rendelet) 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Az anyatehenek tartására vonatkozó támogatási kérelmeket a tagállam által kijelölt illetékes hatósághoz június 15-e és a következő év január 31-e között kell benyújtani a kérelem benyújtásának időpontjában meglévő anyateheneket illetően. A tagállamok azonban ezen időszakon belül megjelölhetnek egy vagy több időszakot a kérelmek benyújtására.

A támogatás nyújtásakor figyelembe veendő tehenek száma egyenlő a kérelem benyújtásának napján a mezőgazdasági birtokon található anyatehenek számával, vagy alacsonyabb annál, nem számítva a vemhes üszőket.

Június 15. és a következő év január 31. közötti időszakban egy tenyésztő csak egy kérelmet nyújthat be."

A tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

10 1998. április 20-án az alapügy felperese az 1998. gazdasági évre összesen 64 anyatehén vonatkozásában nyújtott be anyatehén támogatási kérelmet, kifejtve, hogy az egyéni felső határa 65,3 támogatásra való jog. Ezen állatok közül 47 vitathatatlanul anyatehén volt. 17 közülük vemhes üsző volt, amelyeket az alapügy felperese a kérelmében az anyateheneket helyettesítő állatokként tüntetett fel.

11 E 17 üszőből az alapügy felperese 10-et már az előző év birtokon tartási időszaka során kijelölt, mint azon anyateheneket helyettesítő állatot, amelyek 1997. október 21-én kerültek ki az állományából. A másik 7 üsző azon anyateheneket volt hivatva helyettesíteni, amelyek 1998. január 21. és április 17. között kerültek ki az állományból. E vemhes üszők közül 13 1998. május 15. - a támogatási kérelem benyújtására előírt határidő lejárta - előtt megellett.

12 1999. május 3-i határozatával az alapügy alperese az alapügy felperesének a támogatásra való joggal kapcsolatos egyéni felső határát 47 anyatehénre csökkentette 1998. június 10-i hatállyal, kifejtve, hogy a vemhes üszők nem tekinthetőek anyateheneknek. Szerinte az alapügy felperese 1998-ban nem használta fel a támogatásra való jogainak legalább 90%-át, így e jogok fel nem használt részét vissza kell szolgáltatni a nemzeti tartalékba.

13 2001. augusztus 23-i határozatával az alapügy alperese teljes egészében elutasította az alapügy felperesének az 1998. gazdasági évre vonatkozó támogatási kérelmét, és előírta az e címen nyújtott előleg kamattal megnövelt összegének visszatérítését azzal az indokkal, hogy az állatok bejelentett és megállapított száma közötti eltérés több mint 20% volt.

14 Az alapügy felperese által előterjesztett panaszokat az alapügy alperese 1999. november 5-i és 2002. január 11-i határozataival elutasította. Az e határozatok ellen benyújtott kereseteket elbíráló Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal végett az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) A [805/68 rendelet] 4a. cikke harmadik francia bekezdése ii. pontjának értelmezés[ére vonatkozóan]:

a) Egy vemhes üsző csak akkor minősül-e anyatehénnek a [805/68] rendelet első része értelmében, ha egy olyan anyatehenet helyettesít, amelyre támogatási kérelmet nyújtottak be?

b) Egy vemhes üsző abban az esetben anyatehénnek minősül-e az említett rendelet első részének alkalmazásában, ha az előző gazdasági évben egy olyan anyatehenet helyettesített, amelyre támogatási kérelmet nyújtottak be, és amelyet támogathatónak ismertek el?

c) Egy vemhes üsző, amelyre támogatási kérelmet nyújtottak be, támogathatónak minősülhet-e akkor, ha még a támogatási kérelem benyújtására előírt határidő lejárta előtt megellik?

2) A [3886/92 rendelet] 33. cikke (2) és (4) bekezdésének [értelmezésére vonatkozóan]:

a) Valamely tenyésztő úgy tekintendő-e, hogy nem használta fel valamely gazdasági évben a támogatásra való jogait, ha a támogatást kérelmezte ugyan, de a kérelmet elutasították, azzal az indokkal, hogy az érintett állatok nem támogathatóak?

Akkor is ez az eset áll-e fenn, ha nincs semmi arra utaló jel, hogy a kérelemmel visszaéltek?

E helyzet összeegyeztethető-e ez az arányosság közösségi jogi elvével?

b) A [3886/92 rendelet] 33. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy olyan helyzetekben, mint a jelen eljárás tárgyát képező, fennmaradnak a tenyésztő támogatásra való jogai, mert (kellően megalapozott) kivételes eset áll fenn?

c) Azokat a támogatásra való jogokat, amelyeket a tenyésztőtől a [3886/92 rendelet] 33. cikkének (4) bekezdése alapján azért vontak vissza, mert a tenyésztő az 1998. gazdasági évben [azoknak] legalább a 70%-át, de kevesebb mint 90%-át használta fel, kell-e e tenyésztő számára preferenciális alapon biztosítani a kétéves kizárási időszak leteltét követően?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdés a) pontjáról

15 A kérdést előterjesztő bíróság e kérdésével arra vár választ, hogy egy vemhes üsző csak akkor minősül-e anyatehénnek a 805/68 rendelet 4a. cikke harmadik francia bekezdése ii. pontjának értelmében, ha egy olyan anyatehenet helyettesít, amelyre támogatási kérelmet nyújtottak be.

16 Meg kell először is jegyezni, hogy e rendelkezéssel összhangban csak az anyatehenet helyettesítő vemhes üsző minősülhet anyatehénnek az említett rendelkezés értelmében. Ez utóbbi ugyanakkor nem határozza meg, hogy e helyettesítésnek a támogatási kérelemben már szereplő anyatehénre kell vonatkoznia, vagy vonatkozhat az érintett tenyésztő állományának bármely anyatehenére.

17 A 3887/92 rendelet 10. cikkének (4) bekezdése azonban kifejezetten úgy rendelkezik, hogy csak a támogatási kérelemben megjelölt szarvasmarhák vehetőek figyelembe, kifejtve, hogy ezeket az állatokat más állatok csak abban az esetben helyettesíthetik, ha e helyettesítésre a mezőgazdasági birtokról való kikerülésük időpontját követő húsz napon belül kerül sor, és e helyettesítést a megtörténtét követő harmadik napon bejegyzik a külön nyilvántartásba. Következésképpen egy vemhes üsző nem helyettesíthet olyan anyatehenet, amely nincs megjelölve a támogatási kérelemben.

18 A helyettesítés időpontját illetően a kérdést előterjesztő bíróság helyesen állapítja meg, hogy a 805/68 rendelet 4a. cikke harmadik francia bekezdésének megszövegezése nem határozza meg, hogy a helyettesítésnek szükségszerűen a támogatási kérelem benyújtása után kell sorra kerülnie, vagy az azt megelőző időszakban is sor kerülhet rá. Az e téren alkalmazandó közösségi jog későbbi fejlődése azonban magyarázatot nyújt ezzel kapcsolatban. A marha- és borjúhús piacának közös szervezéséről szóló, 1999. május 17-i 1254/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 160., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 339. o.) - amely 2000. január 1-jétől a 805/68 rendelet helyébe lépett - 6. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi mind az anyatehenek, mind az üszők támogatását. Márpedig az 1254/1999 rendelet (7) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a jogalkotó a tenyésztőknek nagyobb rugalmasságra kívánt lehetőséget adni azzal, hogy az anyatehénre vonatkozó támogatásra való jogosultságot kiterjesztette azokra az üszőkre is, amelyek megfelelnek az anyatehenekkel szemben támasztott tenyésztési követelményeknek. Mivel az új szabályozás kifejezett célja a korábbi módosítása a támogatásra való jogosultság üszőkre történő kiterjesztésével, ebből arra lehet következtetni, hogy ez utóbbiak nem tartoztak a korábbi - az alapügyben alkalmazandó - szabályozás alá.

19 A 805/68 rendelet 4a. cikke harmadik francia bekezdése ii. pontjának azon értelmezését, amely szerint a vemhes üszők nem képezhetik támogatási kérelem tárgyát, megerősíti a korábbi szabályozás is. Az anyatehénre vonatkozó támogatást az anyatehenek tartására vonatkozó támogatási rendszer bevezetéséről szóló, 1980. június 5-i 1357/80/EGK tanácsi rendelet (HL L 140., 1. o.) vezette be, amelyet az 1244/82 rendelet egészített ki. Ez utóbbi rendelet 1. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerint "[a] támogatás nyújtásakor figyelembe veendő tehenek száma egyenlő a kérelem benyújtásának napján a mezőgazdasági birtokon található anyatehenek számával, vagy alacsonyabb annál, nem számítva a vemhes üszőket". E rendelkezés alapján nem nyújtható be anyatehénre vonatkozó támogatási kérelem vemhes üszőkre. Ezt követően a 3886/92 rendelet hatályon kívül helyezte az 1244/82 rendeletet, megtartva azonban lényegében az anyatehénre vonatkozó támogatásnak ez utóbbi rendeletből következő rendszerét. A 3886/92 rendelet (7) preambulumbekezdése ugyanis ezzel kapcsolatban kifejti a közösségi jogalkotó akaratát, amely szerint továbbra is az anyatehénre vonatkozó korábbi támogatási rendszer igazgatási szabályait kell alkalmazni. Azonban kifejezetten bevezetésre kerültek bizonyos - például a támogatható fajokra vonatkozó - módosítások. Mivel azon rendelkezés, amely szerint a vemhes üszők nem támogathatók, nem szerepelt e módosítások között, arra lehet következtetni, hogy ebben az időszakban a közösségi jogalkotó nem kívánta e szabályt megváltoztatni.

20 Amint az e téren alkalmazandó közösségi jog fejlődéséből következik, ahhoz, hogy egy vemhes üsző anyatehénnek minősülhessen a 805/68 rendelet 4a. cikke harmadik francia bekezdése ii. pontjának értelmében, a helyettesítésnek a támogatási kérelem benyújtása után kell sorra kerülnie.

21 Az első kérdés a) pontjára tehát úgy kell válaszolni, hogy a 805/68 rendelet 4a. cikke harmadik francia bekezdésének ii. pontját úgy kell értelmezni, hogy egy vemhes üsző csak akkor minősül anyatehénnek e rendelet első része értelmében, ha a gazdasági évre vonatkozó támogatási kérelem benyújtása után helyettesít egy olyan anyatehenet, amely szerepel e kérelemben.

Az első kérdés b) pontjáról

22 A kérdést előterjesztő bíróság e kérdésével arra vár választ, hogy egy vemhes üsző abban az esetben is anyatehénnek minősül-e a 805/68 rendelet alkalmazásában, ha az előző gazdasági évben egy olyan anyatehenet helyettesített, amelyre támogatási kérelmet nyújtottak be, és amelyet támogathatónak ismertek el.

23 Az alapügy alperese szerint e kérdésre nemleges választ kell adni. Úgy véli, hogy az igenlő válasz azt jelentené, hogy a helyettesítés addig tartó állapot, amíg a vemhes üsző megellik, akkor is, ha időközben új gazdasági év kezdődött.

24 Az alapügy alperesének elemzését azonban el kell utasítani, mivel a jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés alá tartozó esetek túlságosan szűk körű megítélésén alapul. Mivel a szarvasmarhák vemhességi ideje kilenc hónap, elképzelhető, hogy egy vemhes üsző a gazdasági év végén helyettesít egy anyatehenet, és mivel a következő gazdasági év kezdetén még mindig nem ellett meg, ismét egy másik anyatehenet helyettesít, amely tehén szerepel e második gazdasági évre vonatkozó támogatási kérelemben.

25 E tekintetben a Bizottság helyesen állapította meg, hogy pusztán az a tény, hogy az alapügy felperese egyes vemhes üszőket helyettesítő állatként jelölt meg az 1997-es év tekintetében, nem zárja ki azt, hogy az említett üszők 1998-ban újból helyettesíthetnek anyateheneket, ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy 1998-ban az említett vemhes üszők továbbra is megfeleltek-e az anyatehenek helyettesítésével kapcsolatos feltételeknek. Az alkalmazandó rendelkezésekben semmi sem utal ugyanis arra, hogy ugyanazon vemhes üsző ne helyettesíthetne anyateheneket két egymást követő gazdasági évben, amennyiben megfelel az ezzel kapcsolatos valamennyi feltételnek, különösen az első kérdés a) pontjára adott válasz keretében kifejtetteknek.

26 Az első kérdés b) pontjára tehát úgy kell válaszolni, hogy egy vemhes üsző, amely valamely gazdasági évben egy olyan anyatehenet helyettesített, amelyre támogatási kérelmet nyújtottak be, és amelyet támogathatónak ismertek el, anyatehénnek minősülhet a 805/68 rendelet 4a. cikke harmadik francia bekezdése ii. pontjának alkalmazásában, amennyiben a következő évben ismét megfelel az anyatehén helyettesítésével kapcsolatos feltételeknek.

Az első kérdés c) pontjáról

27 A kérdést előterjesztő bíróság e kérdésével arra vár választ, hogy a 805/68 rendelet 4a. cikke harmadik francia bekezdésének ii. pontját úgy kell-e értelmezni, hogy egy vemhes üsző, amelyre támogatási kérelmet nyújtottak be, támogathatónak minősülhet, ha még a támogatási kérelem benyújtására előírt határidő letelte előtt megellik.

28 Az alapügy felperese úgy érvel, hogy azt a tizenhárom üszőt, amely megellett e határidő 1998. május 15-i letelte előtt, támogathatónak kell tekinteni, mivel az a tény, hogy a kérelmét korábban, azaz 1998. április 20-án nyújtotta be, nem lehet számára sérelmes.

29 Meg kell tehát határozni, hogy azon állatoknak, amelyekre támogatási kérelmet nyújtottak be, meg kell felelniük a támogathatóság valamennyi feltételének - különösen azon feltételnek, hogy az állat már nem vemhes üsző, hanem anyatehén - a támogatási kérelem benyújtásának pillanatában, vagy elegendő ha a kérelmek benyújtásának lejárati határidejének napján felelnek meg e feltételnek. Ezen időpontban ugyanis az alapügyben szóban forgó tizenhárom állat már anyatehén volt.

30 E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a Bíróság kimondta, hogy a 3887/92 rendelet által bevezetett integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer előírta, hogy a kérelmező által benyújtott adatok kezdettől fogva teljesek és pontosak legyenek, hogy lehetővé tegyék számára megfelelő kompenzációs támogatás iránti kérelem benyújtását és a bírságok elkerülését. E támogatási kérelem benyújtásával a mezőgazdasági termelőnek meg kell jelölnie azokat az állatokat, amelyek megfelelnek az említett támogatások odaítélésével kapcsolatos közösségi szabályozás által előírt különböző feltételeknek (lásd ebben az értelemben a C-63/00. sz., Schilling és Nehring ügyben 2002. május 16-án hozott ítélet [EBHT 2002., I-4483. o.] 34. és 33. pontját).

31 Egyébként a 805/68 rendelet 4d. cikkének (5) bekezdése kifejti, hogy a támogatást azon tenyésztőnek ítélik meg, aki a kérelem benyújtásának napjától számított tizenkét hónapon keresztül nem szállít a mezőgazdasági birtokáról származó tejet vagy tejterméket, és aki ezen időszak alatt legalább hat hónapon keresztül folyamatosan rendelkezik legalább annyi anyatehénnel, amennyire a támogatást kéri. Mivel a támogatási kérelem benyújtása meghatározza a birtokon tartási időszak kezdetét, és az anyatehenek számát ezen időpontban kell figyelembe venni, következésképpen az állatoknak is ezen időpontban kell megfelelniük a támogathatóságukhoz szükséges valamennyi feltételnek.

32 Végül a 3886/92 rendelet 41. cikke (2) bekezdésének megfelelően a tagállam előírhatja, hogy a tenyésztő újból benyújthat támogatási kérelmet az új anyatehénre az egyéni felső határa korlátain belül, az ilyen kérelmek benyújtására meghatározott határidőn belül. Márpedig függetlenül azon kérdéstől, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság élt-e e lehetőséggel, a Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy a jelen esetben az alapügy felperesének lett volna lehetősége a támogatás odaítéléséhez előírt feltételeknek megfelelő kérelem benyújtására azután, hogy a vemhes üszők megellettek, és azelőtt, hogy az e kérelem benyújtására nyitva álló határidő lejárt.

33 Következésképpen az első kérdés c) pontjára azt a választ kell adni, hogy a 805/68 rendelet 4a. cikke harmadik francia bekezdésének ii. pontját úgy kell értelmezni, hogy egy vemhes üsző, amelyre támogatási kérelmet nyújtottak be, nem minősül támogathatónak, ha még az említett kérelem benyújtására előírt határidő letelte előtt megellik.

A második kérdés a) pontjáról

34 E kérdéssel, amely a 3886/92 rendelet 33. cikke (2) és (4) bekezdésének értelmezésére vonatkozik, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy valamely tenyésztő támogatásra való jogait felhasználtnak kell-e tekinteni, ha a támogatást kérelmezte ugyan, de a kérelmét elutasították, azzal az indokkal, hogy az érintett állatok nem támogathatók. Másodlagosan arra a kérdésre vár választ, hogy egy esetleges nemleges válasz akkor is fenn áll-e, ha nincs semmi arra utaló jel, hogy a szóban forgó kérelemmel visszaéltek, és igenlő válasz esetén e helyzet összeegyeztethető-e az arányosság elvével.

35 Az alapügy felperese ugyanis 64 állat vonatkozásában nyújtott be anyatehén támogatási kérelmet, támogatásban azonban csak 47 állat vonatkozásában részesült, ami kevesebb, mint a rendelkezésére álló támogatásra való jogok 90%-a. Így felmerül a kérdés, hogy a kérelme benyújtásával mind a 64 állat vonatkozásában felhasználta-e a támogatásra való jogait, vagy - amint azt az alapügy alperese állítja - 17 állat vonatkozásában ez csupán a támogatásra való jog felhasználására tett kísérletnek tekintendő, így teljesülnek a 3886/92 rendelet 33. cikkének (2) és (4) bekezdésében meghatározott feltételek, és következésképpen e jogokat vissza kell szolgáltatni a nemzeti tartalékba.

36 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 3886/92 rendelet (9) preambulumbekezdése kifejti, hogy "tekintettel az egyéni felső határok rendszerének a piacra gyakorolt szabályozó hatására, rendelkezni kell arról, hogy ha a támogatásra való jogot a támogatottak bizonyos határidőn belül nem használják fel, akkor azt a nemzeti tartalékba vissza kell szolgáltatni". Egyébként a 3886/92 rendelet módosításáról szóló, 1995. július 26-i 1846/95/EGK bizottsági rendelet negyedik preambulumbekezdése (HL L 177., 28. o.), amelyből a 3886/92 rendelet 33. cikkének (1)-(3) bekezdése következik, kifejti "a támogatásra való - rendelkezésre álló és fel nem használt - jogok nagyobb mértékű mobilizálása biztosításának" szándékát. A fel nem használt jogok nemzeti tartalékba történő visszaszolgáltatásának rendszere azt a célt szolgálja tehát, hogy valamennyi meglévő támogatásra való jog ténylegesen felhasználásra kerüljön annak elkerülése végett, hogy egyes tenyésztők, akik nem használnák azonnal fel e támogatásra való jogokat, felhalmozzák őket, és ezzel a többi tenyésztőt akadályozzák abban, hogy e támogatásban részesüljenek. Így a rendelkezésre álló támogatásra való jogoknak meg kell felelniük a mezőgazdasági birtok tényleges és adott időpontbeli helyzetének.

37 Márpedig a támogatási kérelem benyújtásának időpontjában nem lehet tudni, hogy az e kérelemben leírt helyzet ténylegesen megfelel-e a birtok helyzetének. Ezenkívül a támogatásra való jogok felhasználásához a birtok helyzetének meg kell felelnie a kért támogatások odaítélésével kapcsolatos feltételeknek, ami megköveteli az illetékes nemzeti hatóságok általi elbírálást. Az alapügyben fennálló helyzetben, amelyben a birtok helyzete nem felel meg e feltételeknek, mivel a támogatási kérelemben említett állatok nem részesülhetnek az érintett támogatásban, a támogatásra való jog nem tekinthető felhasználtnak.

38 A kérdést előterjesztő bíróság többek között azt kívánja megtudni, hogy ezen értelmezés összhangban van-e az arányosság elvével. Ezen értelmezés szerinte ugyanis egyenértékű a kérelem benyújtásakor elkövetett szabálytalanságokat sújtó kiegészítő szankcióval, és az egyéni felső határ csökkentésének hosszú távú következményei miatt az ilyen súlyos szankció ellentétes az arányosság elvével.

39 Ezt az érvelést azonban el kell utasítani. A 3886/92 és az 1864/95 rendelet fent említett preambulumbekezdéseiből ugyanis kitűnik, hogy a támogatásra való jogok nemzeti tartalékba történő visszaszolgáltatása rendszerének nem célja a visszaélések szankcionálása. Bár az érintett tenyésztő számára kedvezőtlen következményeket vonhat maga után, ez nem szankció jellegű intézkedés a 2988/95 rendelet 1. cikke szerinti szabálytalanság hiányában, amely szabálytalanságot ezen intézkedés megelőzni és szankcionálni kíván. A közösségi jog valamely rendelkezésének valamely gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértésének - amelynek eredményeként a Közösségek általános költségvetése kárt szenvedne, és amely szabálytalanságot jelenthet az említett cikk (2) bekezdése értelmében - ugyanis egyedül a téves adatokat tartalmazó támogatási kérelem benyújtása minősülhet. Márpedig azon tenyésztőnek, aki a közösségi jog előírásainak megfelelően anyatehenek olyan pontos számára kér támogatásra való jogokat, amely szám azonban alacsonyabb az egyéni felső határánál, ugyanúgy csökkentetni fogják az egyéni felső határát, mint annak a tenyésztőnek, aki hibás kérelmet nyújt be. Ennélfogva a következmények azonosak, függetlenül attól, hogy a magatartás felróható volt-e, vagy sem. Mivel tehát kitűnik, hogy nem célja szabálytalanság megtorlása, az érintett intézkedés nem minősülhet szankciónak a 2988/95 rendelet értelmében.

40 Mivel nem szankció jellegűek a 2988/95 rendelet értelmében, a 3886/92 rendelet 33. cikkének (2) és (4) bekezdésében meghatározott következmények csupán olyan intézkedésnek tekintendők, amelynek célja az egyéni felső határnak a birtok valóságához igazítása.

41 Egyébként mivel az egyéni felső határnak a nemzeti tartalékba történő visszaszolgáltatásból következő csökkenése nem szankció, hanem pusztán az objektív helyzethez kapcsolódó következmény, az e csökkentéshez vezető magatartás alapjául szolgáló szándék, illetve e magatartás felróható mivolta vagy annak hiánya nem releváns tényezők, így nem szükséges azt vizsgálni, hogy egy részben elutasított támogatási kérelmet visszaélésszerűen nyújtottak-e be.

42 Továbbá mivel nem szankcióról van szó, az egyéni felső határ csökkentésében álló intézkedés arányosság elvével való összhangjának kérdése másként merül fel, mint ahogyan azt a kérdést előterjesztő bíróság felveti, mivel nem egy kettős szankció arányosságáról van szó, hanem kizárólag a támogatható állatok számának csökkenéséből következő intézkedés arányosságáról.

43 E tekintetben fel kell idézni a Bíróságnak az arányosság elvére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatát, különösen ahogyan ez az elv a közös agrárpolitika keretében alkalmazandó.

44 A közösségi jogalkotó e területen széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amely megfelel az EK 34-37. cikk által ráruházott politikai felelősségnek. Következésképpen, a közösségi bíróság felülvizsgálatának annak ellenőrzésére kell szorítkoznia, hogy a kérdéses intézkedésnél nem történt-e nyilvánvaló hiba vagy hatáskörrel való visszaélés, illetve hogy az érintett hatóság nem lépte-e át nyilvánvalóan mérlegelési jogköre korlátait (lásd ebben az értelemben különösen a C-304/01. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 9-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-7655. o.] 23. pontját és a C-310/04. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. szeptember 7-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-7285. o.] 96. pontját).

45 Az arányosság ellenőrzése vonatkozásában emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi jog általános jogelvei közé tartozó arányosság elve megköveteli, hogy a közösségi intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött, jogos cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, mivel több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani, és az okozott kellemetlenségek nem lehetnek aránytalanok az elérendő célhoz képest (a C-189/01. sz., Jippes és társai ügyben 2001. július 12-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-5689. o.] 81. pontja és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben hozott ítélet 97. pontja).

46 Egy ilyen elv megvalósulási feltételeinek bírósági felülvizsgálata esetén, tekintettel a közösségi jogalkotó széles mérlegelési jogkörére a közös agrárpolitika területén, az e tárgyban hozott intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmény által követni szándékozott célra nyilvánvalóan alkalmatlan jellege lehet csak hatással egy ilyen intézkedés jogszerűségére (a C-344/04. sz., IATA és ELFAA ügyben 2006. január 10-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-403. o.] 80. pontja, valamint a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben hozott ítélet 98. pontja).

47 Így nem az a kérdés, hogy a jogalkotó által alkalmazott intézkedés volt-e az egyetlen vagy a lehető legjobb, hanem hogy az nyilvánvalóan alkalmatlan volt-e (a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben hozott ítélet 99. pontja).

48 A jelen ítélet 36. pontjából és az ott hivatkozott preambulumbekezdésekből kitűnik, hogy a fel nem használt jogok nemzeti tartalékba történő visszaszolgáltatásának célja annak biztosítása, hogy valamennyi támogatásra való jog ténylegesen felhasználásra kerüljön. Márpedig ezen intézkedés alkalmas a rendelkezésre álló és fel nem használt támogatásra való jogok jobb mobilizálása céljának elérésére. Meg kell egyébként jegyezni, hogy a Bíróság elé észrevételeket terjesztő érintettek egyike sem vetette fel annak lehetőségét, hogy az említett intézkedés nyilvánvalóan alkalmatlan lett volna.

49 Mivel a nemzeti tartalékba történő visszaszolgáltatás nem nyilvánvalóan alkalmatlan eszköz a kitűzött cél elérésére, a vitatott intézkedés nem ellentétes az arányosság elvével.

50 Következésképpen a második kérdés a) pontjára azt a választ kell adni, hogy a 3886/92 rendelet 33. cikkének (2) és (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely tenyésztő úgy tekintendő, hogy nem használta fel valamely gazdasági évben a támogatásra való jogait, ha a támogatást kérelmezte ugyan, de e kérelmet elutasították, azzal az indokkal, hogy az érintett állatok nem támogathatók, még abban az esetben is, ha az említett kérelmet nem visszaélésszerűen nyújtotta be. Ezen értelmezés nem ellentétes az arányosság elvével.

A második kérdés b) pontjáról

51 A kérdést előterjesztő bíróság e másodlagos kérdésével arra vár választ, hogy az alapügy körülményei között fennállhat-e a 3886/92 rendelet 33. cikke (2) bekezdésének utolsó francia bekezdése értelmében kellően megalapozott kivételes eset.

52 Először is meg kell jegyezni, hogy kellően megalapozott kivételes eset fennállása lehetővé teszi a támogatásra való jogok fel nem használt részének nemzeti tartalékba történő visszaszolgáltatására vonatkozó szabálytól való eltérést, és ennélfogva azt megszorító módon kell alkalmazni. Ezen értelmezést követeli meg az említett rendelkezésben a "kivételes" kifejezés használata.

53 A 3886/92 rendelet 33. cikke (2) bekezdésének utolsó francia bekezdése e rendelkezés általános szerkezetének fényében olyan általános méltányossági záradéknak tűnik, amely az előző francia bekezdésekben felsoroltaktól eltérő esetekre vonatkozik, amelyekben az általános szabály alkalmazása kivételesen szigorúnak bizonyulna, de amely esetek nem képezhetik mind külön említés tárgyát. Az előző francia bekezdésekben említett esetekhez hasonlóan olyan helyzetekről van szó, amelyekben méltányos lenne, ha a tenyésztő később felhasználhatná a támogatásra való jogait, jóllehet kivételes okok miatt ideiglenesen nem tudja felhasználni azokat.

54 Az említett rendeletnek sem a rendelkezései, sem a preambulumbekezdései nem határozzák meg az ilyen kivételes eset megindokolásakor figyelembe veendő feltételek típusait. Meg kell tehát állapítani, hogy a közösségi jogalkotó nem kívánta e fogalmat pontosabban meghatározni, illetve különös feltételekhez kötni. Valamennyi - szubjektív és objektív - körülményt figyelembe kell tehát venni annak meghatározásakor, hogy ezek között található-e egy vagy több olyan tényező, amely indokolhatná a kivételes eset fennállását. Ezen értékelést a 3886/92 rendelet 33. cikke (2) bekezdése utolsó francia bekezdésének alkalmazásáért felelős hatóságok csak esetről esetre végezhetik el. Az alapügyben eljáró, a tényállás megállapítására egyedül jogosult, kérdést előterjesztő bíróságnak kell e kérdést mérlegelnie a jogvita keretében, figyelembe véve, hogy e rendelkezést megszorítóan kell alkalmazni.

55 Különleges körülmények hiányában mindenesetre az alkalmazandó jogszabály téves értelmezése nem képez kivételes esetet a 3886/92 rendelet 33. cikke (2) bekezdésének utolsó francia bekezdése értelmében.

56 Meg kell továbbá jegyezni, hogy az említett rendelkezés szerint az alkalmazásához szükséges, hogy a tenyésztő kellően megindokolja, hogy a helyzete kivételes.

57 Ennélfogva a második kérdés b) pontjára azt a választ kell adni, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak kell eldöntenie, hogy - tekintettel valamennyi, az alapügy felperesének helyzetét jellemző, kellően megalapozott körülményre - kivételes eset áll-e fent, amely a 3886/92 rendelet 33. cikke (2) bekezdésének utolsó francia bekezdése eltérést engedélyező rendelkezésének alkalmazását követeli meg, figyelemmel arra, hogy e rendelkezést megszorítóan kell alkalmazni.

A második kérdés c) pontjáról

58 Végül harmadlagosan a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy azokat a támogatásra való jogokat, amelyeket a tenyésztőtől a 3886/92 rendelet 33. cikkének (4) bekezdése alapján azért vontak vissza, mert az adott tenyésztő az 1998. gazdasági évben e jogoknak legalább a 70%-át, de kevesebb mint 90%-át használta fel, kell-e e tenyésztő számára preferenciális alapon biztosítani a kétéves kizárási időszak leteltét követően. Szerinte ugyanis az arányosság elve megkövetelheti a korábbi jogosultak előnyben részesítését, mivel ez utóbbiak helyzetét igen súlyosan érintette e jogok felhasználásának az ún. kergemarhaválságot követő rendkívüli intézkedések keretében 70%-ról 90%-ra történt emelése.

59 A tagállamok nemzeti tartalékának részét képező támogatásra való jogok odaítélése a 805/68 rendelet 4f. cikke (2) bekezdésének képezi tárgyát, amely felsorolja a tenyésztőket, akik részesülhetnek e támogatásban. A "többek között" kifejezés használata e rendelkezés megszövegezésében arra utal, hogy e lista nem kimerítő jellegű.

60 A Bizottság helyesen állapította meg, hogy a 805/68 rendelet 4f. cikke (4) bekezdésének második albekezdése alapján jogosult volt az 1997-ben és 1998-ban fel nem használt, és a nemzeti tartalékba visszaszolgáltatott egyéni támogatásra való jogokkal kapcsolatos intézkedések meghozatalára, azonban nem hozott ilyen intézkedéseket. Ennélfogva a tagállamok megőrzik a teljes mozgásterüket a nemzeti tartalékuk felhasználását illetően. Következésképpen rendelkezhetnek a támogatásra való jogok preferenciális alapon történő biztosításáról azon tenyésztők számára, akiknek azért kellett visszaszolgáltatniuk a jogaikat e tartalékba, mert az 1998. gazdasági évben e jogoknak legalább a 70%-át, de kevesebb mint 90%-át használták fel.

61 A fentiekre tekintettel a második kérdés c) pontjára azt a választ kell adni, hogy a 805/68 rendelet 4f. cikkének (4) bekezdésével összhangban a 3886/92 rendelet 33. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok a kétéves kizárási időszak leteltét követően preferenciális alapon biztosíthatják a tenyésztő számára azokat a támogatásra való jogokat, amelyeket azért vontak vissza, mert az adott tenyésztő az 1998. gazdasági évben a jogainak legalább a 70%-át, de kevesebb mint 90%-át használta fel.

A költségekről

62 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) Az 1996. november 18-i 2222/96/EK tanácsi rendelettel módosított, a marha- és borjúhús piacának közös szervezéséről szóló, 1968. június 27-i 805/68/EGK tanácsi rendelet 4a. cikke harmadik francia bekezdésének ii. pontját úgy kell értelmezni, hogy egy vemhes üsző csak akkor minősül anyatehénnek e rendelet első része értelmében, ha a gazdasági évre vonatkozó támogatási kérelem benyújtása után helyettesít egy olyan anyatehenet, amely szerepel e kérelemben.

2) Egy vemhes üsző, amely valamely gazdasági évben egy olyan anyatehenet helyettesített, amelyre támogatási kérelmet nyújtottak be, és amelyet támogathatónak ismertek el, anyatehénnek minősülhet a 2222/96 rendelettel módosított 805/68 rendelet 4a. cikke harmadik francia bekezdése ii. pontjának alkalmazásában, amennyiben a következő évben ismét megfelel az anyatehén helyettesítésével kapcsolatos feltételeknek.

3) A 2222/96 rendelettel módosított 805/68 rendelet 4a. cikke harmadik francia bekezdésének ii. pontját úgy kell értelmezni, hogy egy vemhes üsző, amelyre támogatási kérelmet nyújtottak be, nem minősül támogathatónak, ha még az említett kérelem benyújtására előírt határidő letelte előtt megellik.

4) Az 1996. december 2-i 2311/96/EK bizottsági rendelettel módosított, a 805/68 rendeletben előírt jövedelemtámogatási rendszerek alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, illetve az 1244/82/EGK és a 714/89/EGK rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló, 1992. december 23-i 3886/92/EGK bizottsági rendelet 33. cikkének (2) és (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely tenyésztő úgy tekintendő, hogy nem használta fel valamely gazdasági évben a támogatásra való jogait, ha a támogatást kérelmezte ugyan, de e kérelmet elutasították, azzal az indokkal, hogy az érintett állatok nem támogathatók, még abban az esetben is, ha az említett kérelmet nem visszaélésszerűen nyújtotta be. Ezen értelmezés nem ellentétes az arányosság elvével.

5) A kérdést előterjesztő bíróságnak kell eldöntenie, hogy - tekintettel valamennyi, az alapügy felperesének helyzetét jellemző, kellően megalapozott körülményre - kivételes eset áll-e fent, amely a 2311/96 rendelettel módosított 3886/92 rendelet 33. cikke (2) bekezdésének utolsó francia bekezdése eltérést engedélyező rendelkezésének alkalmazását követeli meg, figyelemmel arra, hogy e rendelkezést megszorítóan kell alkalmazni.

6) A 2222/96 rendelettel módosított 805/68 rendelet 4f. cikkének (4) bekezdésével összhangban a 2311/96 rendelettel módosított 3886/92 rendelet 33. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok a kétéves kizárási időszak leteltét követően preferenciális alapon biztosíthatják a tenyésztő számára azokat a támogatásra való jogokat, amelyeket azért vontak vissza, mert az adott tenyésztő az 1998. gazdasági évben a jogainak legalább a 70%-át, de kevesebb mint 90%-át használta fel.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: német.