31999R1254[1]

A Tanács 1254/1999/EK rendelete (1999. május 17.) a marha- és borjúhús piacának közös szervezéséről

A TANÁCS 1254/1999/EK RENDELETE

(1999. május 17.)

a marha- és borjúhús piacának közös szervezéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 36. és 37. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 2 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 3 ),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére ( 4 ),

tekintettel az Európai Számvevőszék véleményére ( 5 ),

(1)

mivel a mezőgazdasági termékek közös piacának működését és fejlődését a közös agrárpolitika létrehozásának kell kísérnie, beleértve elsősorban a termékektől függően különféle formákban megjelenő mezőgazdasági piacok közös szervezését;

(2)

mivel a közös agrárpolitikának az a célja, hogy elérje a Szerződés 33. cikkében kitűzött célokat; mivel a marha- és borjúhús ágazatban a piacok stabilizálása végett és annak érdekében, hogy méltányos életszínvonalat biztosítsanak a mezőgazdasági népesség számára, belső piaci intézkedésekről, különösen a marhahús-előállítók számára történő közvetlen kifizetésekről, magántárolási támogatásról és intervenciós rendszerről kell rendelkezni;

(3)

mivel annak érdekében, hogy a húsfogyasztás egyensúlyát a marhahúságazat javára helyreállítsák, és javítsák e termékek versenyképességét a nemzetközi piacokon, a piaci támogatás szintjét fokozatosan csökkenteni kell; mivel, tekintetbe véve a termelőket érintő következményeket, a közös piaci szervezetben meghatározott jövedelemtámogatás szintjét ehhez kell alkalmazni és eszerint átalakítani; mivel ezért célszerű felállítani a termelők felé történő közvetlen kifizetések rendszerét; mivel e kifizetések összegének a piaci támogatások fokozatos csökkenésével párhuzamosan kell növekednie;

(4)

mivel tekintettel az állattenyésztő vállalkozások sokféleségére, a közvetlen kifizetéseknek magukban kell foglalniuk a bikákat és tinókat előállítók különleges támogatását, az anyatehén-állomány fenntartásáért járó támogatást és a vágási támogatást, amely mindenfajta szarvasmarha után jár, beleértve a tejelő teheneket és a borjakat; mivel nem kívánatos, hogy a támogatások fizetése a termelés általános növekedéséhez vezessen; mivel evégett korlátozni kell a különleges támogatásra jogosult hímivarú szarvasmarhák és az anyatehénre vonatkozó támogatásra jogosult tehenek számát oly módon, hogy különleges regionális illetve egyéni felső határokat vezetnek be, a különleges támogatás esetében pedig gazdaságonkénti létszámkorlátozást, amelyet a tagállamok jogosultak lesznek különleges helyzetüknek megfelelően módosítani; mivel a vágási támogatás tekintetében nemzeti felső határokat kell megállapítani a korábbi termelési számadatok alapján;

(5)

mivel a tinótermelés körülményei rendszerint különböznek a bika termelésének körülményeitől; mivel ezért indokolt a tinók esetében az egy állatra jutó különleges támogatást a bikáktól eltérő szinten megállapítani; mivel azonban a tinók különleges támogatását két, meghatározott korcsoportokra megállapított kifizetésre kell bontani;

(6)

mivel ha azokban a tagállamokban, ahol az ilyen típusú termelés különösen jelentős, a vágási időszakban túl sok tinót vágnak le, az megzavarhatná a piac stabilitását, és főleg a piaci árak csökkenéséhez vezethetne; mivel azért, hogy ösztönözzék a tinóknak az év vágási időszakán kívüli vágását, bizonyos feltételek mellett a különleges támogatáson túl kiegészítő támogatást kell fizetni azon állatok után, amelyeket a vágási időszakon kívül, az év első 23 hetében vágnak le;

(7)

mivel annak érdekében, hogy a termelőknek nagyobb rugalmasságra adjanak lehetőséget, az anyatehénre vonatkozó támogatásra való jogosultságot ki kell terjeszteni azokra az üszőkre is, amelyek megfelelnek az anyatehenekkel szemben támasztott tenyésztési követelményeknek; azonban az anyatehén-állományokban a támogatásra jogosult üszők számát a szokásos utánpótlási arányra kell korlátozni; mivel azokat a tagállamokat, ahol az anyatehénre vonatkozó támogatásra jogosult állatok több mint 60 %-át hegyi területeken tartják, fel kell hatalmazni arra, hogy a támogatást az anyatehenek és az üszők esetében elkülönítetten kezeljék, és az üszőket illetően a fenti arányon belül külön nemzeti támogatási felső határt állítsanak fel;

(8)

mivel az anyatehénre vonatkozó támogatást elvileg azokra a termelőkre kell korlátozni, akik a tej- és tejtermékágazatban kiegészítő illeték megállapításáról szóló, 1992. december 28-i 3950/92/EGK tanácsi rendeletben ( 6 ) előírt kiegészítőilleték-rendszer szerint nem adnak le tejet tejfeldolgozók részére; mivel azonban jövedelemtámogatás is szükséges lehet a tejelő állománnyal és anyatehén állománnyal is rendelkező gazdaságok esetében; mivel ezért az olyan kis- és középméretű vegyes gazdaságok számára is kell anyatehénre vonatkozó támogatást biztosítani, ahol az összes egyéni referencia tejmennyiség a 120 000 kg-ot nem haladja meg; mivel figyelembe véve a Közösségben a termelési szerkezetek széles változatosságát, a tagállamokat kell felhatalmazni arra, hogy ezt a mennyiségi korlátozást objektív kritériumok alapján megváltoztassák vagy megszüntessék;

(9)

mivel az anyatehénre vonatkozó támogatást illetően célszerű az egyes termelőknél egyéni felső határokat fenntartani; mivel az egyéni felső határokkal járó támogatási jogok közül néhányat a múltban nem alkalmaztak; mivel ezek a nem használt jogok valószínűleg ösztönöznék a termelést, és növelnék a kiadásokat elsősorban annak következményeként, hogy az üszők teljes köre jogosulttá válna az anyatehénre vonatkozó támogatásra; mivel e hatás elkerülése érdekében az egyes tagállamok anyatehénre vonatkozó támogatási jogok teljes számát rögzíteni kell a korábbi referenciaévekben ténylegesen kifizetett támogatások alapján, amelyeket a nemzeti tartalék fenntartása végett bizonyos ráhagyással növelnek meg; mivel a tagállamoknak valamennyi szükséges intézkedést meg kell tenniük, hogy a nemzeti felső határuk betartását biztosítsák; mivel, ha szükséges, termelői egyéni felső határt bizonyos objektív kritériumok alapján ellentételezés nélkül kell módosítaniuk; mivel e kritériumoknak elsősorban az érintett termelők közti egyenlő bánásmódot és a jogszerű elvárások védelmét kell biztosítania;

(10)

mivel a termelők termelési szintje az állatállomány, illetve a termelési kapacitás változása következtében ingadozhat; mivel ezért tanácsos rendelkezni arról a lehetőségről, hogy az egyéni felső határ vonatkozásában szerzett anyatehénre vonatkozó támogatásra való jogosultságot bizonyos feltételek mellett át lehessen adni más termelőnek, akár a gazdaság eladásával együtt, akár a támogatásra való jogosultság és a megművelt földterület közti összefüggés fenntartása nélkül;

(11)

mivel a támogatásra való jogosultságból nem kell kizárni az új termelőket, és azokat a régi termelőket, akiknek egyéni felső határa különféle okok miatt nem felel meg az anyatehén-állományuk megváltozott körülményeinek; mivel ezért rendelkezni kell nemzeti tartalékok működtetéséről, amelyeket közösségi kritériumoknak megfelelően kell tartani és kezelni; mivel ugyanezen okból a támogatásra való jogosultságnak a hozzá kapcsolódó gazdaság nélküli átadását célszerű olyan szabályoknak alávetni, amelyek szerint az átadott jogok egy részét kompenzációs kifizetés nélkül vissza kell vonni és a nemzeti tartalékhoz kell áthelyezni;

(12)

mivel időszerű, hogy a tagállamok kapcsolatot létesíthessenek az érzékeny helyzetű zónák vagy körzetek és az anyatehéntartás között olyan értelemben, hogy fenntartsák ezt a termelési formát, különösen azokon a területeken, ahol ennek nincs alternatívája;

(13)

mivel, tekintettel a marhahús- és borjúhústermelés egyre intenzívebbé válásának alakulására, az állattenyésztéssel kapcsolatos támogatások az adott gazdaság szálastakarmány-termelő kapacitását és a tartott állatok számát és faját figyelembe véve korlátozni kell; mivel a túlzottan intenzív termelési típusok elkerülésére az ilyen támogatás fizetését a gazdaságban egy maximális állattartási sűrűség betartásához kell kötni; mivel azonban figyelembe kell venni a kistermelők helyzetét;

(14)

mivel azért, hogy erősítsék a termelés extenzifikálása irányában ható ösztönzőket és így javítsák azoknak a környezetvédelmi célokkal kapcsolatos hatékonyságát, egy kiegészítő összeget kell kifizetni azoknak a termelőknek, akik a rideg és természetes állattartás sűrűségi követelményeinek tesznek eleget; mivel a támogatási szint jelentősebb változásának elkerülése és a kiadások ésszerű kézbentartása végett a kiegészítő összeget szükség esetén módosítani kell;

(15)

mivel a marhahústermelés és a termelők jövedelmi viszonyai a Közösség különböző termelő területein jelentősen eltérnek; mivel egy, az egész Közösségben minden termelőnek azonos kifizetéseket juttató rendszer túl merev lenne ahhoz, hogy megfelelően reagáljon a szerkezeti és természeti egyenlőtlenségekre és az azokból eredő eltérő szükségletekre; mivel ezért célszerű egy rugalmas keretről rendelkezni azokat a közösségi kifizetéseket illetően, amelyeket bizonyos közös kritériumoknak megfelelően a tagállamok határoznak meg és fizetnek ki rögzített teljes összegeken belül; mivel a teljes összeget a tagállamok közt a közösségi marhahústermelésben való részvételük aránya alapján kell megosztani; mivel a közös kritériumoknak többek között az a céljuk, hogy megelőzzék a kiegészítő kifizetések esetleges diszkriminatív hatásait és teljes mértékig érvényre juttassák a Közösség idevonatkozó többoldalú kötelezettségeit; mivel különösen lényeges, hogy a tagállamok kötelezve legyenek saját döntéshozataluk kizárólag objektív kritériumok alapján történő gyakorlására, az egyenlő bánásmód elvének teljes figyelembevételére és a piac, valamint a verseny torzulásainak elkerülésére; mivel célszerű rendelkezni a kiegészítő kifizetések lehetséges formáiról; mivel e formák a szarvasmarhák bizonyos kategóriáiban állatlétszáma-alapú fizetések és területi kifizetések lehetnek;

(16)

mivel az állatlétszám-alapú kiegészítő fizetéseket illetően szükség van bizonyos számszerű határokra ahhoz, hogy egy ésszerű szintű termelésszabályozást lehessen biztosítani; mivel ezen túlmenően a tagállamoknak követniük kell az állattartási sűrűségre vonatkozó követelmények alkalmazásának koncepcióját;

(17)

mivel kiegészítő területi kifizetés csak olyan állandó legelő után járhat, amely egyéb közösségi piactámogatási intézkedésekből nem részesül; mivel a területi kifizetést a tagállamok által korábbi referenciaadatok alapján megállapítandó regionális állandó legelő bázisterületek határain belül kell alkalmazni; mivel a hektáronként adható maximális területi kifizetések mértékének, beleértve a tej és tejtermékek közös piaci szervezetéből következően járó kiegészítő területi kifizetéseket, összehasonlíthatónak kell lennie az egyes szántóföldi növények termelőinek támogatási rendszeréből következően hektáronként járó átlagos támogatással;

(18)

mivel a közvetlen kifizetéseket függővé kell tenni attól, hogy az érintett állattartók betartják a szarvasmarhák azonosítására és nyilvántartására vonatkozó közösségi szabályokat; mivel a kívánt gazdasági hatás elérésére a közvetlen kifizetéseknek bizonyos határidőkön belül kell történniük;

(19)

mivel a közösségi jog tiltja bizonyos anyagok használatát a marhahús előállításában; mivel a vonatkozó rendelkezések be nem tartóival szemben megfelelő szankciókat kell alkalmazni;

(20)

mivel az e rendeletben foglalt ár- és jövedelemtámogatási intézkedések következtében a meglévő állami intervenció, amely intervenciós hivatalok általi felvásárlás, illetve intervenciós raktározás formájában történik, a továbbiakban nem lesz nélkülözhetetlen a piaci egyensúlyhoz, mégis jelentős költségekkel jár; mivel ezért azt fokozatosan le kell építeni; mivel azonban annak érdekében, hogy a piaci árak az alapár körül stabilizálódjanak, ami a kívánatos piaci támogatási szintet jelenti, rendelkezni kell a magántárolási támogatásról; mivel emiatt fel kell hatalmazni a Bizottságot, hogy döntsön magántárolási támogatás nyújtásáról abban az esetben, amikor a piaci ár az alapár 103 %-a alá esik; mivel továbbá ‘védőháló' intervenciós rendszert kell létrehozni azzal a céllal, hogy a marhahús- és borjúhúspiac támogatást kapjon azokban a tagállamokban és a tagállamoknak azokban a régióiban, ahol a piaci árak egy kritikus szintet nem érnek el; mivel rendelkezni kell a hasított kifejlett marhák közösségi osztályozási rendszerének meghatározásáról szóló, 1981. április 28-i 1208/81/EGK tanácsi rendeletben ( 7 ) előírt osztályozási rendszer alapján bevezetendő magántárolási támogatásról és intervenciós rendszerről;

(21)

mivel a marha- és borjúhús egységes közösségi piacának megteremtése magában foglalja egy egységes kereskedelmi rendszer bevezetését a Közösség külső határain; mivel egy importvámokat és export-visszatérítéseket magában foglaló kereskedelmi rendszernek, kiegészítve a belső piaci intézkedéseket, elvben stabilizálnia kell a közösségi piacot; mivel a kereskedelmi rendszernek a többoldalú kereskedelmi tárgyalások Uruguay-i Fordulóján vállalt kötelezettségeken kell alapulnia;

(22)

mivel a harmadik országokkal folytatott marhahús-kereskedelem mennyiségének folyamatos megfigyelése miatt rendelkezni kell egyes termékek esetében a behozatali és kiviteli engedélyek olyan rendszeréről, amely biztosíték letétbe helyezését írja elő annak garantálására, hogy valóban sor kerül azokra az ügyletekre, amelyekre az engedélyeket kérték;

(23)

mivel a közösségi piacon jelentkező olyan ellentétes hatások megelőzése vagy ellensúlyozása végett, amelyeket egyes mezőgazdasági termékek importja eredményezhet, egy vagy több ilyen termékre kiegészítő importvámot kell kivetni, ha egyes feltételek teljesülnek;

(24)

mivel bizonyos feltételek mellett célszerű a Bizottságra ruházni a Szerződésnek megfelelően kötött nemzetközi egyezményekből vagy más tanácsi jogszabályokból eredő vámkontingensek megnyitásának és igazgatásának hatáskörét;

(25)

mivel azoknak a rendelkezéseknek, amelyek a harmadik országokba irányuló exportra a közösségi és a világpiaci árak közötti különbségen alapuló visszatérítést biztosítanak, és a Kereskedelmi Világszervezet mezőgazdasági megállapodásának ( 8 ) körébe tartoznak, arra kell szolgálniuk, hogy megőrizzék a Közösség részvételét a nemzetközi marhahús- és borjúhús- kereskedelemben; mivel e visszatérítéseket mennyiségben és értékben korlátozni kell;

(26)

mivel amikor a visszatérítéseket az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapra vonatkozó szabályoknak megfelelően, a kifizetések ellenőrzése útján megállapítják, biztosítani kell az értékhatárok betartását; mivel a megfigyelést a visszatérítések kötelező előzetes megállapítása megkönnyítheti, differenciált visszatérítések esetén fenntartva annak lehetőségét, hogy a megjelölt rendeltetési helyet megváltoztassák egy olyan földrajzi területen belül, amelynél egységes visszatérítési ráta érvényes; mivel a rendeltetési hely megváltoztatásakor a tényleges rendeltetési helyre érvényes visszatérítést kell kifizetni, de az nem lehet több, mint az előzetesen megadott rendeltetési helyre érvényes összeg;

(27)

mivel a mennyiségi korlátok betartásának biztosításához megbízható és hatékony ellenőrző rendszer bevezetésére van szükség; mivel emiatt a visszatérítések fizetését kiviteli engedélyhez kell kötni; mivel a visszatérítéseket a rendelkezésre álló korlátokon belül kell folyósítani, az egyes érintett termékek adott helyzetétől függően; mivel e szabály alól csak a minden korlátozástól mentes élelmiszersegélyekkel kapcsolatos műveletek esetében szabad eltérést engedélyezni; mivel a kereskedelmi évek folyamán a WTO mezőgazdasági megállapodás szerint visszatérítés mellett exportált mennyiségek megfigyelését az egyes kereskedelmi évekre kibocsátott kiviteli engedélyek alapján kell elvégezni;

(28)

mivel a fent leírt rendszeren túlmenően, a helyes működéshez szükséges mértékig rendelkezni kell az aktív feldolgozással kapcsolatos intézkedések szabályozásáról, illetve ha a piacon előállt helyzet szükségessé teszi, azok betiltásáról;

(29)

mivel a vámrendszer lehetővé teszi, hogy a Közösség külső határain minden más védőintézkedést megszüntessenek; mivel azonban a belső piaci és vám-mechanizmus kivételes körülmények között hibásnak bizonyulhat; mivel ilyen esetekben azért, hogy ne hagyják a közösségi piacot védelem nélkül az ebből esetlegesen származó zavarokkal szemben, a Közösségnek képesnek kell lennie valamennyi szükséges intézkedés haladéktalan megtételére; mivel ezeknek az intézkedéseknek összhangban kell lenniük a vonatkozó WTO-megállapodásból származó kötelezettségekkel;

(30)

mivel az e rendeletben foglalt eszközök megfelelő alkalmazásának biztosítására a Bizottságnak teljes tájékozottsággal kell bírnia a marha- és borjúhús árainak alakulásáról a közös piacon; mivel ezért rendelkezni kell egy olyan rendszerről, amely a szarvasmarhaárakat és a marhahúsárakat tartja nyilván;

(31)

mivel célszerű rendelkezni az olyan esetben teendő intézkedésekről, amikor az árak lényegi emelkedése vagy esése zavarja vagy megzavarással fenyegeti a közösségi piacot; mivel ezek az intézkedések eseti intervenciós felvásárlásra is kiterjedhetnek;

(32)

mivel a szabad mozgásnak az állatbetegségek elterjedésének megelőzését célzó intézkedések alkalmazásából eredő korlátozásai egy vagy több tagállam piacán nehézségeket okozhatnak; mivel az ilyen helyzetek orvoslására kivételes piactámogató intézkedésekről kell rendelkezni;

(33)

mivel a közös árakon alapuló egységes piac létrehozását egyes segélyek nyújtása veszélyeztetheti; mivel ezért a marhahús és borjúhús piacának közös szervezésében alkalmazni kell a Szerződésnek azokat a rendelkezéseit, amelyek lehetővé teszik a tagállamok által nyújtott segélyek értékelését, és a közös piaccal összeegyeztethetetlen segélyek betiltását;

(34)

mivel szükséges, hogy ahogyan a marha- és borjúhús közös piaca fejlődik, a tagállamok és a Bizottság kölcsönösen lássák el egymást mindazokkal az információkkal, amelyek e rendelet alkalmazásához szükségesek;

(35)

mivel a javasolt intézkedések bevezetésének megkönnyítése érdekében rendelkezni kell egy olyan eljárásról, amely szoros együttműködést hoz létre a tagállamok és a Bizottság között egy irányítóbizottság keretében;

(36)

mivel azokat a kiadásokat, amelyeket a tagállamok az e rendelet alkalmazásából eredő kötelezettségek eredményeként viselnek, a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1999. május 17-i 1258/1999/EK tanácsi rendeletnek ( 9 ) megfelelően a Közösségnek kell fedeznie;

(37)

mivel ugyanakkor a marhahús- és borjúhúspiac közös szervezésének megfelelően figyelembe kell vennie a Szerződés 33. és 131. cikkében szereplő célokat;

(38)

mivel a marhahús- és borjúhúspiac közös szervezését, amelyet a 805/68/EGK tanácsi rendelet ( 10 ) állapított meg, számos alkalommal módosították; mivel e szövegek nagy számuk és összetettségük, valamint a Hivatalos Lap különböző számaiban való megjelenésük miatt nehezen kezelhetők, és így hiányzik az a világos egyértelműség, amely minden jogszabálynak alapvető követelménye; mivel ilyen körülmények között ezeket egy új rendeletben kell összevonni, és a fent említett 805/68/EGK rendeletet hatályon kívül kell helyezni; mivel a fagyasztott marha- és borjúhús intervenciós hivatalok általi értékesítéséről szóló, 1969. január 16-i 98/69/EGK ( 11 ) bizottsági rendelet, a marha- és borjúhúsra nyújtott magántárolási támogatásra vonatkozó általános szabályok megállapításáról szóló, 1968. július 15-i 989/68/EGK ( 12 ) bizottsági rendelet, és a 805/68/EGK rendeleten alapuló, a marha- és borjúhúságazatban a piaci árak nyilvántartásáról szóló, 1987. július 2-i 1892/87/EGK ( 13 ) bizottsági rendelet helyébe az e rendeletben előírt új intézkedések lépnek, és ezért a felsorolt rendeleteket hatályon kívül kell helyezni;

(39)

mivel a 805/68/EGK rendeletben foglalt intézkedésekről az e rendeletben foglaltakra való áttérés okozhat olyan nehézségeket, amelyekkel e rendelet nem foglalkozik; mivel e lehetőség rendezése végett rendelkezni kell arról, hogy a Bizottság fogadja el a szükséges átmeneti intézkedéseket; mivel a Bizottságot a konkrét gyakorlati problémák megoldására is fel kell hatalmazni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1) A marhahús- és borjúhúspiac közös szervezése magában foglalja a belső piacot és a harmadik országokkal folytatott kereskedelmet, és a következő termékekre terjed ki:

(2) E rendelet alkalmazásában:

a) ‘szarvasmarha': az ex01 02 10 és a 0102 90 05-től 0102 90 79-ig terjedő KN-kódok alá tartozó háziasított szarvasmarha-fajokhoz tartozó élő állat;

b) ‘kifejlett szarvasmarha': olyan szarvasmarha, amelynek élő tömege a 300 kg-ot meghaladja.

I. CÍM

BELSŐ PIAC

2. cikk

A szakmai és a közös szakmai szervezetek arra irányuló tevékenységének ösztönzésére, hogy megkönnyítsék a termékkínálatnak a piaci követelményekhez való igazodását, az 1. cikkben felsorolt termékek vonatkozásában az alábbi közösségi intézkedéseket lehet tenni:

a) az állattenyésztés javítására irányuló intézkedések;

b) a termelés, feldolgozás és forgalmazás jobb szervezésének elősegítésére irányuló intézkedések;

c) a minőség javítására irányuló intézkedések;

d) olyan intézkedések, amelyek rövid és hosszú távú előrejelzések készítését teszik lehetővé a használt termelési eszközök alapján;

e) a piaci ár alakulása nyilvántartásának megkönnyítésére irányuló intézkedések.

A felsorolt intézkedésekre vonatkozó általános szabályokat a Tanács fogadja el a Szerződés 37. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárással.

1. FEJEZET

KÖZVETLEN KIFIZETÉSEK

2. FEJEZET

MAGÁN- ÉS INTERVENCIÓS RAKTÁROZÁS

26. cikk

(1) 2002. július 1-jétől magántárolási támogatás nyújtásáról akkor lehet határozni, ha a nyilvántartásba vett közösségi piaci ár az 1208/81/EGK rendeletben előírt hasított kifejlett marhák közösségi osztályozási rendszere (a továbbiakban: közösségi rendszer) alapján alacsonyabb, és valószínűen alacsonyabb is marad, mint az alapár 103 %-a.

(2) A közösségi rendszer alapján a hímivarú szarvasmarha R3 osztályú hasított testére megállapított alapára 2 224 euró/t.

(3) Magántárolási támogatás adható kifejlett szarvasmarhák friss vagy előhűtött, hasított test, hasított féltest, kompenzált testnegyed, elülső és hátulsó negyed formában lévő húsára.

(4) A Tanács a Szerződés 37. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően eljárva:

- megváltoztathatja az alapárat, elsősorban annak szükségességét véve figyelembe, hogy ezt az árat egy olyan szinten rögzítsék, amely hozzájárul a piaci árak stabilizálásához, de anélkül, hogy strukturális többletek képződéséhez vezetne a Közösségben,

- módosíthatja a (3) bekezdésben azoknak a termékeknek a körét, amelyekre magántárolási támogatás adható.

(5) A Bizottság a 43. cikkében leírt eljárással fogadja el e cikk részletes alkalmazási szabályait és dönt magántárolási támogatások nyújtásáról.

27. cikk

(1) 2002. július 1-jétől az állami intervenciót akkor nyitják meg, ha két egymást követő hét időtartama alatt valamely tagállamban vagy valamely tagállam egy régiójában az 1208/81/EGK rendelet szerinti közösségi rendszer alapján nyilvántartásba vett piaci átlagár nem éri el az 1 560 eurót tonnánként; ebben az esetben az intervenciós hivatalok a 0201 10 00 és a 0201 20 20-0201 20 50 KN-kódok alá tartozó közösségi eredetű friss vagy hűtött hús egy vagy több, később meghatározandó kategóriáját, minőségét vagy minőségi osztályát vásárolhatják fel.

(2) Az (1) bekezdés szerinti felvásárlásnál csak olyan alkalmas ajánlat fogadható el, amely valamely tagállamban vagy valamely tagállam egy régiójában nyilvántartásba vett piaci átlagárral megegyezik vagy annál alacsonyabb, és amelyet egy objektív kritériumok alapján meghatározandó összeggel növeltek meg.

(3) A felvásárlási árat és az intervencióra elfogadott mennyiségeket pályázati eljárással határozzák meg, és ezeket különleges körülmények esetén tagállamonként vagy tagállamon belüli régiónként a nyilvántartásba vett piaci átlagár alapján rögzíteni lehet. A pályázati eljárásnak minden érintett személy részére egyenlő esélyt kell biztosítaniuk. A pályázatokat, ahol szükséges, kereskedelmi struktúrák figyelembevételével meghatározott termékleírások alapján nyitják meg.

(4) A 43. cikkben szereplő eljárás szerint:

- határozzák meg az intervencióra alkalmas termékeket, kategóriákat, minőségeket és minőségi csoportokat,

- rögzítik a felvásárlási árakat és az intervencióra elfogadott mennyiségeket,

- állapítják meg a (2) bekezdésben említett növelés mértékét,

- határozzák meg e cikk részletes alkalmazási szabályait,

- fogadják el az ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtásához szükséges átmeneti rendelkezéseket.

A Bizottság dönt:

- a felvásárlás megnyitásáról, ha az (1) bekezdés szerinti feltétel két egymást követő héten keresztül teljesül,

- a felvásárlás lezárásáról, ha az (1) bekezdés szerinti feltétel legalább egy héten keresztül már nem teljesül.

28. cikk

(1) Az intervenciós hivatalok által e rendelet 27. és 47. cikke és a 805/68/EGK rendelet 5. és 6. cikke rendelkezései szerint felvásárolt termékek elhelyezése úgy történik, hogy elkerüljék a piac bármiféle megzavarását és biztosítsák az árukhoz való egyenlő hozzáférést és az egyenlő elbánást a beszerzők részére.

(2) E cikk részletes alkalmazási szabályait, elsősorban az eladási árakra, a raktározásból való kibocsátás feltételeire, és ahol szükséges, az intervenciós intézmények által felvásárolt termékek feldolgozására vonatkozóan a Bizottság fogadja el a 43. cikkben leírt eljárás szerint.

II. CÍM

KERESKEDELEM HARMADIK ORSZÁGOKKAL

29. cikk

(1) Az 1. cikk (1) bekezdésének a) albekezdésében felsorolt termékek bármelyikének a Közösségbe való importja behozatali engedély bemutatásához kötött.

Az 1. cikk (1) bekezdésének b) albekezdésében felsorolt termékek bármelyikének a Közösségbe való importját és az 1. cikk (1) bekezdésének a) és b) albekezdésében felsorolt termékek Közösségből való exportját behozatali vagy kiviteli engedély bemutatásához lehet kötni.

Az engedélyeket a tagállamok minden kérelmező részére kiadják, tekintet nélkül azok telephelyére a Közösségen belül, és a 32. és 33. cikk alkalmazása érdekében hozott intézkedések sérelme nélkül.

A behozatali és a kiviteli engedélyek a Közösség egész területén érvényesek. Ezen engedélyek kiadása biztosíték letételéhez kötött, amely garantálja, hogy a termékeket az engedély érvényességi ideje alatt importálják vagy exportálják; amennyiben az import vagy export ezen idő alatt nem vagy csak részben történik meg, a biztosíték - a vis major eseteit kivéve - teljesen vagy részben elkobzásra kerül.

(2) E cikk részletes alkalmazási szabályait a Bizottság fogadja el a 43. cikkben leírt eljárás szerint. E szabályok elsősorban a következőkre vonatkozhatnak:

a) az engedélyek érvényességi ideje;

b) azoknak a termékeknek a jegyzéke, amelyekre az (1) bekezdés második albekezdése szerint behozatali vagy kiviteli engedély szükséges.

30. cikk

Amennyiben e rendelet másképp rendelkezik, az 1. cikkben felsorolt termékekre a közös vámtarifában szereplő vámtételeket kell alkalmazni.

31. cikk

(1) Olyan káros hatások megelőzése vagy ellensúlyozása érdekében, amelyek a Közösségben a piacon megjelenhetnek egyes, az 1. cikkben felsorolt termékek importjának eredményeképpen, egy vagy több ilyen termék importját a 30. cikkben leírt vámtétel mellett kiegészítő importvám fizetéséhez kötik, ha a többoldalú kereskedelmi tárgyalások Uruguay-i Fordulójának keretében a Szerződés 300. cikkének megfelelően kötött mezőgazdasági megállapodás 5. cikkében foglalt feltételek teljesülnek, kivéve ha az import vélhetően nem zavarja meg a közösségi piacot, vagy ha a hatások nem lennének arányosak a szándékolt célkitűzéssel.

(2) Azon intervenciós árak, amelyek alatt kiegészítő vámot lehet kivetni, a Közösség által a Kereskedelmi Világszervezethez továbbított árak.

Azt az intervenciós mennyiséget, amelyeknek túllépése a kiegészítő importvám kivetésének feltétele, elsősorban az (1) bekezdés szerinti káros hatás jelentkezésének vagy várható jelentkezésének évét megelőző három év során a Közösségbe érkezett import alapján határozzák meg.

(3) A kiegészítő importvám kivetésénél figyelembe veendő importárakat a kérdéses szállítmány CIF importárai alapján határozzák meg.

E célból a CIF importárakat ellenőrizni kell a termék reprezentatív világpiaci árával vagy a közösségi import piacon elért áraival való összehasonlítás útján.

(4) A Bizottság e cikk alkalmazásának részletes szabályait a 43. cikkben leírt eljárás szerint fogadja el. E részletes szabályok elsősorban a következőket írják elő:

a) azokat a termékeket, amelyekre a mezőgazdasági megállapodás 5. cikkében foglaltak szerint kiegészítő importvámot lehet alkalmazni;

b) az egyéb kritériumokat, amelyek annak biztosításához szükségesek, hogy az (1) bekezdést a mezőgazdasági megállapodás 5. cikke szerint alkalmazzák.

32. cikk

(1) Az 1. cikkben felsorolt termékeknek a Szerződés 300. cikkének megfelelően kötött egyezményekből vagy a Tanács bármely más jogszabályából eredő vámkontingenseit a Bizottság nyitja meg és működteti a 43. cikkben leírt eljárással elfogadott részletes szabályoknak megfelelően.

Az 50 000 tonnás fagyasztotthúsimport-kontingenst illetően, amely a, és a KN-kódok alá tartozik, és amelyet feldolgozásra szánnak, a Tanács a Bizottság javaslatára minősített többséggel eljárva előírhatja, hogy a kontingens egészét vagy annak egy részét azonos mennyiségű minőségi hússal töltsék ki 4,375 átváltási arányt alkalmazva.

(2) A kontingensek ügyintézését az alábbi módszerek egyikével vagy azok kombinálásával látják el:

- az igények benyújtásának időbeli sorrendjén alapuló módszer (‘érkezési sorrend' elve),

- az igények beérkezésekor a kért mennyiségek arányában történő elosztás módszere (az ‘egyidejű vizsgálat' módszerét alkalmazva),

- a hagyományos kereskedelmi szerkezet figyelembevételén alapuló módszer (a ‘hagyományos importőrök/új belépők' módszerét alkalmazva).

Más alkalmas módszert is el lehet fogadni.

Az elfogadott módszerek legyenek alkalmasak arra, hogy elkerüljenek mindenfajta megkülönböztetést az érintett piaci szereplők között.

(3) Az elfogadott ügyintézési módszer szükség szerint adjon megfelelő nyomatékot a közösségi piac ellátási követelményeinek, és az e piac egyensúlyának megőrzése iránti igénynek, ugyanakkor lehetőleg építsen azokra a módszerekre, amelyeket korábban esetleg az (1) bekezdésben írtaknak megfelelő kontingensekre alkalmaztak, az Uruguay-i Forduló kereskedelmi tárgyalásainak részeként kötött megállapodásokból eredő jogok sérelme nélkül.

(4) Az (1) bekezdésben említett részletes szabályok rendelkeznek az éves kontingensekről, szükség szerint az év különböző szakaira elosztva, és meghatározzák az alkalmazandó ügyintézési módszert, és adott esetben magukban foglalják a következőket:

a) a termék jellegére, származására és eredetére vonatkozó garanciák; és

b) az a) albekezdésben említett garanciákat hitelesítő okmányok elismerése; és

c) a behozatali engedélyek kibocsátásának feltétele és érvényességi ideje.

33. cikk

(1) Az 1. cikkben felsorolt termékek exportképessé tételéhez szükséges mértékben az e termékek világpiaci árfolyama és ára alapján és a Szerződés 300. cikkének megfelelően kötött megállapodásokból eredő határokon belül a fenti árfolyam vagy ár, valamint a Közösségen belüli ár közti különbséget export-visszaterítéssel lehet fedezni.

(2) A visszatérítés mellett exportálható mennyiségek elosztására elfogadandó módszer az, amely

a) leginkább megfelel a termék jellegének és a kérdéses piaci helyzetnek, lehetőséget adva a rendelkezésre álló források lehető leghatékonyabb kihasználására, figyelembe véve a közösségi export hatékonyságát és szerkezetét, de nem eredményezve megkülönböztetést a nagyobb és kisebb piaci szereplők közt;

b) számításba véve az ügyintézési követelményeket, ügyintézés szempontjából a legkevésbé nehézkes az érintett piaci szereplők számára;

c) megelőz az érintett piaci szereplők közötti mindenfajta megkülönböztetést.

(3) A visszatérítések az egész Közösségre nézve azonosak.

Rendeltetési hely szerint változhatnak, ha a világpiaci helyzet vagy egyes piacok különleges körülményei ezt szükségessé teszik.

A visszatérítéseket a Bizottság állapítja meg a 43. cikkben leírt eljárásnak megfelelően. A visszatérítések megállapítása történhet:

a) rendszeres időközönként;

b) emellett, és korlátozott mennyiségekre vonatkozóan, pályázati felhívással olyan termékeknél, amelyeknél ez az eljárás tűnik megfelelőnek.

Amennyiben nem pályázat útján állapítják meg, legalább háromhavonta egyszer meg kell állapítani azoknak a termékeknek a jegyzékét, amelyekre export-visszatérítés jár, és a visszatérítés összegét. A visszatérítés összege azonban három hónapon túl is azonos szinten maradhat, és ha szükséges, a Bizottság valamely tagállam kezdeményezésére vagy hivatalból a közbeeső időszakban is módosíthatja azt.

(4) A visszatérítés megállapításakor a következőket veszik figyelembe:

a) a fennálló helyzetet és a jövőbeni alakulást a következőkre nézve:

- a marhahús- és borjúhúságazat termékeinek ára és hozzáférhetősége a közösségi piacon,

- a marhahús- és borjúhústermékek ára a világpiacon,

b) a marhahús- és borjúhúspiac közös szervezésének céljait, vagyis az egyensúly biztosítását és az árak, illetve a kereskedelem természetes fejlődését ezen a piacon;

c) a Szerződés 300. cikkének megfelelően kötött megállapodásokból eredő korlátokat;

d) annak szükségességét, hogy a közösségi piac zavarait elkerüljék;

e) a tervezett exportok gazdasági vonatkozásait.

Ugyancsak különösen számításba veszik annak szükségességét, hogy egyensúly jöjjön létre a harmadik országokba exportált feldolgozott termékek gyártásában a közösségi alaptermékek felhasználása és az ezekből az országokból belső feldolgozásra beengedett termékek felhasználása között.

(5) Az (1) bekezdésben felsorolt Közösségen belüli árak meghatározásakor a következőket veszik figyelembe:

- a reprezentatív közösségi piacokon uralkodó árakat,

- az export esetén uralkodó árakat.

Az (1) bekezdésben felsorolt nemzetközi kereskedelmi árak meghatározásakor a következőket veszik figyelembe:

- a harmadik országok piacain uralkodó árakat,

- a harmadik országokban a harmadik országokból történő import legkedvezőbb árait,

- az exportáló harmadik országokban nyilvántartott termelői árakat, adott esetben az állami szubvenció figyelembevételével,

- a közösségi határparitásos kínálati árakat.

(6) Visszatérítés csak igény benyújtása és a vonatkozó kiviteli engedély bemutatása mellett jár.

(7) Az 1. cikkben felsorolt termékek exportjára alkalmazandó visszatérítés megegyezik az engedélykérelem benyújtásának napján alkalmazandó visszatérítéssel, és differenciált visszatérítés esetén az ugyanazon a napon alkalmazandó visszatérítéssel:

a) az engedélyen megjelölt rendeltetési helyre vonatkozóan; vagy

b) a tényleges rendeltetési helyre vonatkozóan, ha az eltér az engedélyen feltüntetett rendeltetési helytől. Ilyen esetben az alkalmazandó összeg nem haladhatja meg az engedélyen feltüntetett rendeltetési helynek megfelelő összeget.

Megfelelő intézkedéseket lehet tenni az e bekezdés rugalmas rendelkezéseivel való visszaélések megelőzésére.

(8) A (6) és (7) bekezdéstől a 43. cikkben leírt eljárás szerint el lehet tekinteni olyan, az 1. cikkben felsorolt termékek esetében, amelyekre élelmiszersegély-akciók keretében visszatérítést fizetnek.

(9) A visszatérítést akkor fizetik, ha igazolták, hogy

- a termékek közösségi eredetűek,

- a termékeket a Közösségből exportálták, és

- differenciált visszatérítés esetén a termékek eljutottak az engedélyen feltüntetett rendeltetési helyre vagy más olyan rendeltetési helyre, amelyre a visszatérítést megállapították, a (3) bekezdés b) albekezdésének sérelme nélkül. E szabály alól kivételt lehet tenni a 43. cikkben leírt eljárással, feltéve hogy egyenértékű garanciákat nyújtó feltételeket írtak elő.

Továbbá az élő állatok exportjára járó visszatérítés az állatvédelemre és különösen az állatok szállítás alatti védelmére a közösségi jogban előírt rendelkezések betartásához kötött.

(10) A (9) bekezdés első francia bekezdésének sérelme nélkül, ha a 43. cikkben megállapított eljárással ilyen eltérést nem engedélyeztek, harmadik országból importált és harmadik országba re-exportált termékekre visszatérítés nem fizethető.

(11) A szerződés 300. cikkének megfelelően kötött egyezményekből eredő mennyiségi korlátozások betartását az ott rendelkezett referenciaidőszakra kibocsátott, az érintett termékekre vonatkozó kiviteli engedélyek alapján biztosítják. A többoldalú kereskedelmi tárgyalások Uruguay-i Fordulója keretében vállalt kötelezettségek betartására való tekintettel a referenciaidőszak vége nem befolyásolja a kiviteli engedélyek érvényességét.

(12) E cikk részletes alkalmazási szabályait, beleértve a ki nem osztott vagy fel nem használt exportálható mennyiségek újraelosztására vonathozó rendelkezéseket a Bizottság fogadja el a 43. cikkben megállapított eljárás szerint.

A (9) bekezdés utolsó albekezdését illetően a kérelem tartalmazhatja a feltételeket is, elsősorban a harmadik országokba történő import eseten.

34. cikk

(1) A Tanács a Bizottság javaslatára, minősített többséggel eljárva, a marhahús- és borjúhúspiac közös szervezésének megfelelő működéséhez szükséges mértékig, különleges esetekben az 1. cikkben felsorolt termékekre vonatkozóan teljesen vagy részben megtilthatja az aktív vagy passzív feldolgozással kapcsolatos intézkedéseket.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően azonban, ha az (1) bekezdésben szereplő helyzet kivételes sürgősséggel áll elő, és az aktív vagy passzív feldolgozással kapcsolatos intézkedések a közösségi piacot megzavarják, vagy vélhetően megzavarhatják, a Bizottság valamely tagállam kezdeményezésére vagy hivatalból dönt a szükséges intézkedésekről; ezeket az intézkedéseket, amelyek legfeljebb hat hónapig maradhatnak érvényben és azonnal alkalmazandók, bejelenti a Tanácsnak és a tagállamoknak. Ha a Bizottsághoz valamely tagállamtól érkezik megkeresés, a Bizottság annak kézhezvételétől számított egy héten belül meghozza határozatát.

(3) A Bizottság által elhatározott intézkedéssel kapcsolatban bármely tagállam a bejelentés napjától számított egy héten belül a Tanácshoz fordulhat. A Tanács, minősített többséggel eljárva a Bizottság határozatát jóváhagyhatja, módosíthatja vagy hatályon kívül helyezheti. Ha a Tanács három hónapon belül nem jár el, a Bizottság határozatát hatályon kívül helyezettnek kell tekinteni.

35. cikk

(1) Az e rendelet hatálya alá tartozó termékek vámbesorolására a Kombinált Nómenklatúra értelmezésének általános szabályait és alkalmazásának részletes szabályait kell alkalmazni. Az e rendelet alkalmazásának eredményeként nyert vámnómenklatúra beépítésre kerül a közös vámtarifába.

(2) Amennyiben e rendelet vagy a rendelet alapján elfogadott rendelkezések másképp nem rendelkeznek, a harmadik országokkal folytatott kereskedelemben tilos:

- vámmal azonos hatású egyéb teher kivetése,

- azzal azonos hatású mennyiségi korlátozás vagy intézkedés alkalmazása.

36. cikk

(1) Ha az import vagy az export következtében az 1. cikkben felsorolt termékek közül egynek vagy többnek az esetében olyan komoly zavar vagy annak veszélye jelentkezik, amely várhatóan veszélyezteti a Szerződés 33. cikkében kitűzött célokat, a harmadik országokkal folytatott kereskedelemben megfelelő intézkedéseket lehet alkalmazni mindaddig, amíg a zavar vagy annak veszélye meg nem szűnik.

A Tanács minősített többséggel eljárva, a Bizottság javaslatára általános szabályokat fogad el e bekezdés alkalmazására, és meghatározza azokat a körülményeket és határokat, amelyek keretében a tagállamok védőintézkedéseket alkalmazhatnak.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett helyzet előáll, a Bizottság valamely tagállam kezdeményezésére vagy hivatalból eljárva dönt a szükséges intézkedésekről; ezeket az intézkedéseket, amelyeket azonnal alkalmazni kell, bejelenti a tagállamoknak. Ha a Bizottsághoz valamely tagállamtól érkezik megkeresés, a Bizottság annak kézhezvételétől számított három munkanapon belül meghozza határozatát.

(3) A Bizottság által elhatározott intézkedéssel kapcsolatban bármely tagállam a bejelentés napjától számított három munkanapon belül a Tanácshoz fordulhat. A Tanács késedelem nélkül összeül. A Tanács minősített többséggel eljárva módosíthatja vagy hatályon kívül helyezheti a kérdéses intézkedést attól a naptól számított egy hónapon belül, hogy azt elé beterjesztették.

(4) Ezt a cikket a Szerződés 300. cikke (2) bekezdésének megfelelően kötött egyezményekből következő kötelezettségek figyelembevételével kell alkalmazni.

III. CÍM

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

37. cikk

A tagállamok a szarvasmarhafélék árát és a szarvasmarhafélék húsának árát a Bizottság által a 43. cikk szerinti eljárással megállapított szabályok alapján veszik nyilvántartásba.

38. cikk

(1) Ha a Közösség piacán lényeges áremelkedést vagy áresést regisztrálnak és ez a helyzet vélhetően folytatódni fog, megzavarva vagy zavarral fenyegetve a piacot, meg lehet tenni a szükséges intézkedéseket.

(2) E cikk részletes alkalmazási szabályait a 43. cikkben leírt eljárás szerint a Bizottság fogadja el.

39. cikk

(1) Az állatbetegségek terjedése elleni küzdelmet célzó intézkedések alkalmazásából eredő, a szabad áruforgalmat érintő korlátozásokra tekintettel a 43. cikkben foglalt eljárás szerint rendkívüli piactámogatási intézkedéseket lehet hozni az ilyen korlátozások által érintett piacok támogatására. Ezek az intézkedések az érintett tagállam vagy tagállamok kérésére születnek. Az intézkedéseket csak akkor lehet meghozni, ha az érintett tagállam vagy tagállamok megtették azokat az állat-egészségügyi és egészségvédelmi intézkedéseket, amelyekkel gyorsan véget vethetnek az állatjárványoknak, és csak abban a mértékben és arra az időtartamra, ami feltétlenül szükséges az érintett piac támogatásához.

(2) A Közösség részt vesz az állat-egészségügyi és egészségvédelmi intézkedésekhez közvetlenül kapcsolódó, (1) bekezdésben foglalt rendkívüli intézkedések finanszírozásában a tagállamok által vállalt kiadások 50 %-áig, a ragadós száj- és körömfájás elleni küzdelem esetében pedig a kiadások 60 %-áig.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a termelők hozzájárulnak a tagállamok által vállalt kiadásokhoz, ez nem vezet a különböző tagállamok termelői közti verseny torzulásához.

(4) A szerződés 87., 88. és 89. cikke nem vonatkozik a tagállamoknak az (1) bekezdésben említett intézkedésekhez nyújtott pénzügyi hozzájárulására.

40. cikk

Amennyiben e rendelet másképp nem rendelkezik, az 1. cikkben felsorolt termékek termelésére és kereskedelmére a Szerződés 87., 88. és 89. cikkét kell alkalmazni.

41. cikk

A tagállamok és a Bizottság közlik egymással az e rendelet betartásához szükséges információkat. A közlendő információk körét a 43. cikkben leírt eljárásnak megfelelően határozzák meg. Az adatok közlésének és megosztásának szabályait ugyanazzal az eljárással fogadják el.

42. cikk

Marha- és Borjúhúspiaci Irányítóbizottság (továbbiakban: ‘bizottság') alakul, amely a tagállamok képviselőiből áll, elnöke pedig a Bizottság képviselője.

43. cikk

(1) A Bizottságot a Marha- és Borjúhúspiaci Irányítóbizottság segíti.

(2) Az e cikkre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat ( 14 ) 4. és 7. cikkét kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 4. cikkének (3) bekezdésében megállapított időtartam egy hónap.

(3) A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

44. cikk

A bizottság foglalkozhat bármely más kérdéssel, amelyet elnöke hivatalból vagy egy tagállam képviselőjének kezdeményezésére elé beterjeszt.

45. cikk

Az 1. cikkben felsorolt termékekre az 1258/1999/EK rendeletet és az annak végrehajtására elfogadott rendelkezéseket kell alkalmazni.

46. cikk

E rendeletet a Szerződés 33. és 131. cikkében leírt célok egyidejű figyelembevételével kell alkalmazni.

IV. CÍM

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

47. cikk

(1) 2002. június 30-ig a (2) bekezdésben a 26. cikk (1) bekezdésével kapcsolatban hivatkozott termékeket az intervenciós hivatalok lényegi áresések megelőzése vagy mérséklése céljából az e cikkben leírt rendelkezéseknek megfelelően felvásárolhatják.

(2) Ha a (3) bekezdésben leírt feltételek teljesülnek, a 0201 10 00 és a 0201 20 20-0201 20 50 KN-kódok alá tartozó közösségi eredetű friss vagy hűtött hús egy vagy több, később meghatározandó kategóriájának, minőségének vagy minőségi osztályának az intervenciós hivatalok által egy vagy több tagállamban vagy egy tagállam valamely régiójában végzett felvásárlását pályázati úton lehet megszervezni azzal a céllal, hogy ésszerű támogatást biztosítsanak a piacnak, tekintettel a vágásokat illető szezonális fejlődésre.

Ez a felvásárlás a Közösség egésze tekintetében nem haladhatja meg az évi 350 000 tonnát. 2001-ben azonban a maximális felvásárlási mennyiséget 500 000 tonnában határozzák meg.

A Tanács ezt a mennyiséget a Bizottság javaslatára minősített többséggel módosíthatja.

(3) A pályázati eljárásokat valamennyi felvásárolható minőségre vagy minőségi csoportra a (8) bekezdés szerint minden olyan esetben meg lehet nyitni, ha egy tagállamban vagy egy tagállam egy régiójában mindkét alábbi feltétel két egymást követő héten keresztül teljesül:

- a kifejlett szarvasmarhafélék hasított testének közösségi osztályozási rendszere alapján regisztrált közösségi piaci átlagára alacsonyabb, mint az intervenciós ár 84 %-a,

- egy vagy több tagállamban vagy egy tagállam régióiban a fenti skála alapján regisztrált piaci átlagár alacsonyabb, mint az intervenciós ár 80 %-a.

Az intervenciós árat a következőképpen állapítják meg:

- 2000. január 1-től június 30-ig 3 475 euró tonnánként,

- 2000. július 1-től 2001. június 30-ig 3 242 euró tonnánként,

- 2001. július 1-től 2002. június 30-ig 3 013 euró tonnánként.

(4) Felfüggesztik a pályázati intézkedéseket egy vagy több minőségre vagy minőségi csoportra, ha a következő két helyzet bármelyike fennáll:

- ha két egymást követő héten a (3) bekezdés szerinti két feltétel egyidejűleg nem teljesül,

- ha a (2) bekezdésben leírt feltételek alapján az intervenciós felvásárlás a továbbiakban nem megfelelő.

(5) Az intervenciót akkor is megnyitják, ha két egymást követő héten a két évnél fiatalabb, növendék, kasztrálatlan hímivarú állatok vagy a kasztrált hímivarú állatok közösségi piaci átlagára a kifejlett szarvasmarhafélék hasított testére vonatkozó közösségi osztályozási rendszer alapján nem éri el az intervenciós ár 78 %-át, és ha valamely tagállamban vagy egy tagállam régióiban a két évnél fiatalabb, növendék, kasztrálatlan hímivarú állatok vagy a kasztrált hímivarú állatok piaci átlagára a kifejlett szarvasmarha hasított testére vonatkozó közösségi osztályozási rendszer alapján nem éri el az intervenciós ár 60 %-át; ilyen esetekben az érintett kategóriák felvásárlására kerül sor abban a tagállamban vagy egy tagállamnak azokban a régióiban, ahol az árszint a fenti határ alatt van.

Ennél a felvásárlásnál, és a (6) bekezdés sérelme nélkül valamennyi ajánlat elfogadásra kerül.

Az e bekezdés alapján felvásárolt mennyiségeket a (2) bekezdésben említett felvásárlási felső határ alkalmazása szempontjából nem veszik figyelembe.

(6) A (2) és (5) bekezdésben említett felvásárlási rendszerekben csak olyan ajánlatokat lehet elfogadni, amelyek megegyeznek a valamely tagállamban vagy egy tagállam valamely régiójában regisztrált és egy objektív kritériumok alapján meghatározandó összeggel megnövelt átlagárral, vagy annál alacsonyabbak.

(7) Az intervencióra alkalmas egyes minőségekre vagy minőségi csoportokra vonatkozóan pályázati eljárással határozzák meg felvásárlási árakat és intervencióban elfogadott mennyiségeket. Különleges körülmények közt ezeket tagállamonként vagy egy tagállamon belül régiónként a regisztrált piaci átlagár alapján lehet megállapítani. A pályázati eljárásoknak valamennyi érintett személy részére egyenlő hozzáférést kell biztosítaniuk. A pályázatokat, szükség esetén a kereskedelmi struktúrák figyelembevételével meghatározandó termékleírások alapján hirdetik meg.

(8) A 43. cikkben leírt eljárás keretében:

- határozzák meg az intervencióra alkalmas termékkategóriákat, minőségeket és minőségi csoportokat,

- döntenek a pályázatok megnyitásáról és újramegnyitásáról, valamint azok felfüggesztéséről a (4) bekezdés utolsó francia bekezdésében említett esetben,

- megállapítják a felvásárlási árakat és az intervencióban elfogadott mennyiségeket,

- meghatározzák a (6) bekezdésben említett növelés összegét,

- elfogadják e rendelet végrehajtási eljárásait, elsősorban azokat, amelyeknek célja a piaci árak lefelé tartó spirális mozgásának megakadályozása,

- elfogadnak minden olyan átmeneti rendelkezést, ami ezen intézkedések végrehajtásához szükséges.

A Bizottság dönt:

- az intervenció megnyitásáról az (5) bekezdés szerint, és annak felfüggesztéséről, az idézett bekezdésben leírt feltételek közül egy vagy több már nem áll fenn,

- a felvásárlás megszüntetéséről a (4) bekezdés első francia bekezdése szerint.

48. cikk

(1) 2002. június 30-ig lehet dönteni magántárolási támogatásról a 26. cikk (3) bekezdése szerint.

(2) A Bizottság a 43. cikkben leírt eljárással elfogadja a magántárolási támogatásra vonatkozó részletes alkalmazási szabályokat és dönt a magántárolási támogatásról.

49. cikk

(1) A 805/68/EGK, a 989/68/EGK, a 98/69/EGK és az 1892/87/EGK rendeletek hatályukat vesztik.

(2) A 805/68/EGK rendeletre való hivatkozások helyébe az e rendeletre való hivatkozások lépnek az V. mellékletben foglalt megfelelési táblázat szerint.

50. cikk

A Bizottság a 43. cikkben leírt eljárással elfogadja:

- a 805/68/EGK rendeletben elrendelt szabályozásról az e rendeletben megállapított szabályozásra való áttérés megkönnyítéséhez szükséges intézkedéseket,

- a különleges gyakorlati problémák megoldásához szükséges intézkedéseket. Ezek az intézkedések megfelelően indokolt esetben a rendelet bizonyos részeitől eltérhetnek.

51. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2000. január 1-jétől kell alkalmazni, kivéve a 18. cikket, amelyet e rendelet hatálybalépésétől alkalmazni kell.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

I. MELLÉKLET

KÜLÖNLEGES TÁMOGATÁS

A 4. cikk (4) bekezdésében említett, a tagállamokra vonatkozó regionális felső határok

II. MELLÉKLET

ANYATEHÉNRE VONATKOZÓ TÁMOGATÁS

A 7. cikk (2) bekezdésében hivatkozott, 2000. január 1-jétől alkalmazandó nemzeti felső határok

III. MELLÉKLET

A 12. és 13. cikkben hivatkozott számosállategység (SZÁE) megfelelési táblázat

IV. MELLÉKLET

KIEGÉSZÍTŐ TÁMOGATÁSOK

A 14. cikkben hivatkozott keretösszegek

V. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

( 1 ) HL C 170., 1998.6.4., 13. o.

( 2 ) 1999. május 6-án kiadott vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

( 3 ) HL C 407., 1998.12.28., 196. o.

( 4 ) HL C 93., 1999.4.6., 1. o.

( 5 ) HL C 401., 1998.12.22., 3. o.

( 6 ) HL L 405., 1992.12.31., 1. o. A legutóbb az 1256/1999/EK rendelettel (HL L 160., 1999.6.26., 73. o.) módosított rendelet.

( 7 ) HL L 123., 1981.5.7., 3. o. A legutóbb az 1026/1991/EGK (HL L 106., 1991.4.26., 2. o.) rendelettel módosított rendelet.

( 8 ) HL L 336., 1994.12.23., 22. o.

( 9 ) HL L 160., 1999.6.26., 103. o.

( 10 ) HL L 148., 1968.6.28., 24. o. A legutóbb a 1633/98/EK rendelettel (HL L 210., 1998.7.28., 17. o.) módosított rendelet.

( 11 ) HL L 14., 1969.1.21., 2. o.

( 12 ) HL L 169., 1968.7.18., 10. o. A legutóbb a 428/77/EGK rendelettel (HL L 61., 1977.3.5., 17. o.) módosított rendelet.

( 13 ) HL L 182., 1987.7.3., 29. o.

( 14 ) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.