A Fővárosi Törvényszék P.21005/2020/15. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. § (1) bek.] Bíró: Bene Lajos

Fővárosi Törvényszék

28.P.21.005/2020/15

A Fővárosi Törvényszék

László és Bagaméry Ügyvédi Iroda részéről dr. László András Dániel ügyvéd (ügyvéd címe.) által képviselt

felperes (felperes címe.) felperesnek

Vörös Ügyvédi Iroda részéről dr. Vörös Péter ügyvéd (ügyvéd címe.) által képviselt

alperes (alperes címe.) alperes ellen

kártérítés iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 5.000.000,- (ötmillió) Ft perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül fellebbezésnek van helye, melyet a Fővárosi Ítélőtáblának címezve a Fővárosi Törvényszéken lehet benyújtani.

A másodfokú eljárásban a jogi képviselet kötelező, ezért a fellebbezést benyújtó félnek jogi képviselőt szükséges meghatalmaznia. Ha a fellebbezést benyújtó fél jogi képviselővel nem rendelkezik, a fellebbezést a bíróság hiánypótlási felhívás kiadása nélkül visszautasítja. A fellebbezést benyújtó fél pártfogó ügyvédi képviselet biztosítása iránti esetleges kérelmét a jogi segítségnyújtó szolgálatnál terjesztheti elő.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, a bíróság azt indokoltnak tartja, vagy tárgyaláson foganatosítható bizonyítást kell lefolytatni. A fellebbező félnek a tárgyalás tartására irányuló kérelmét a fellebbezésében kell előterjesztenie. A fellebbező fél ellenfele a fellebbezés kézbesítésétől számított tizenöt napon belül tárgyalás tartását kérheti.

A felek kérelme alapján sem kell tárgyalást tartani, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 379. és 380. §-ban meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni, a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, a fellebbezés csak a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével, illetve az előzetes végrehajthatósággal kapcsolatos, vagy a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul.

Indokolás

[1] A felperesi társaságot 2005. április 10. napján alapították. A felperes mobilparkolási szolgáltatást nyújtott, azaz mobiltelefonos rendszeren keresztül tette lehetővé a parkolási díj megfizetését, elszámolását. A szolgáltatás igénybevételét kezdetben előzetes regisztrációhoz kötötték, majd 2009-től kezdődően úgynevezett "szolgáltatás" bevezetésével már előzetes regisztráció nélkül is igénybe lehetett venni a mobilparkolási szolgáltatást. A felperes ügyfelei a parkolási szolgáltatást nyújtó magyarországi önkormányzatok voltak, másrészt pedig az ezen önkormányzatok területén parkolni kívánó felhasználók. A felperes 2011 nyarától kezdődően GPS alapú parkolás, valamint okostelefon applikáción keresztül történő alkalmazást kínált.

[2] A felperes egyedüli részvényese 2011. június 28. napja és 2013. január 31. napja között a cég1 Kft. volt. 2013. január 31. napja óta a felperes két részvényese az cég2 Kft. és a cég3 Zrt.

[3] Az Országgyűlés 2011. december 23-ai ülésnapján elfogadta a nemzeti mobilfizetési rendszerről szóló 2011. évi CC. törvényt. Amelynek egyes rendelkezései 2012. május 1. napján, a jelen per szempontjából releváns 2. §-a 2013. április 1. napján lépett hatályba. A törvény 2. § a) pontja szerint a törvény központosított mobil értékesítésű szolgáltatásnak minősíti a közúti közlekedésről szóló törvény szerinti várakozási (parkolási) közszolgáltatást. A törvény 3. § 3. § (1) bekezdése szerint a szolgáltató - a 2. § d) pontja szerinti szolgáltatást kivéve - köteles biztosítani a központosított mobil értékesítésű szolgáltatás értékesítését mobil fizetési rendszer útján. A (2) bekezdés szerint a szolgáltató az (1) bekezdés szerinti kötelezettségét az állam 100%-os tulajdonában álló vagy az állam 100%-os tulajdonában álló szervezet 100%-os tulajdonában álló, a Kormány által kijelölt szervezet által működtetett országosan egységes rendszer igénybevétele útján biztosítja. A (3) bekezdés szerint ha a szolgáltató a szolgáltatást mobil fizetési rendszeren keresztül értékesíti, az értékesítést kizárólag a nemzeti mobil fizetési rendszer igénybevételével végezheti. Az (5) bekezdés szerint a nemzeti mobil fizetési rendszer működtetése az állam kizárólagos gazdasági tevékenysége, amelyet a nemzeti mobil fizetési szervezet koncessziós szerződés megkötése nélkül végez. A nemzeti mobil fizetési rendszerről szóló törvény végrehajtásáról szóló 356/2012 (XII.13.) Kormányrendelet 2. § (1) bekezdése a cég4 Zrt.-t (cég4 Zrt.) jelölte ki nemzeti mobil fizetési szervezetként. Mindezen törvényi rendelkezések értelmében csak a cég4 Zrt. által működtetett nemzeti mobil fizetési rendszer útján lehetett ezentúl mobil parkolási szolgáltatásokat nyújtani. A cég4 Zrt. a parkolási keretrendszert üzemelteti, az egyes ügyfelek felé a mobilparkolást szolgáltató társaságok értékesítik a szolgáltatást.

[4] A jellemzően mobiltelefon, vagy banki szolgáltató társaságokkal szemben a saját ügyfélkörrel, kommunikációs csatornával nem rendelkező felperes versenyhátrányba került és kiszorult a parkolási szolgáltatások területéről.

[5] Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást kezdeményezett Magyarországgal szemben, amely bírósági szakba jutott. Az Európai Unió Bírósága 2018. november 7. napján kihirdetett C-171/17 számú ítéletében megállapította, hogy Magyarország nem teljesítette a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006. december 12-ei 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 15. cikke (2) bekezdésének d) pontjából és az EUMSZ 56. cikkből eredő kötelezettségeit, mivel a nemzeti mobil fizetési rendszerről szóló 2011. évi CC. törvény és a nemzeti mobil fizetési rendszerről szóló törvény végrehajtásáról szóló 356/2012 (XII.13.) Kormányrendelet által szabályozott nemzeti mobil fizetési rendszert vezetett be és tartott fenn.

[6] A felperes elsődleges keresetében kérte a bíróságtól, hogy kötelezze az alperest 2.216.007.422,- forint és kamatai, valamint perköltség megfizetésére. Másodlagosan 2.053.408.774,- forint és kamatai, míg harmadlagosan 545.105.000,-Ft és kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

[7] A felperes keresetében azt állította, hogy a nemzeti mobil fizetési rendszerről szóló 2011. évi CC. törvény és a nemzeti mobil fizetési rendszerről szóló törvény végrehajtásáról szóló 356/2012 (XII.13.) Kormányrendelet megalkotásakor jelentős piaci részesedése volt a mobilparkolási területen, egyedi műszaki megoldásokat vezetett be, külföldi terjeszkedést tervezett. A felperes azt állította, hogy az alperes jogalkotási magatartása sértette az uniós jogot, valamint a Ptk.-t, ezzel neki kárt okozott.

[8] A felperes szerint az alperesi jogalkotás három okból is sérti az uniós jogot: A 2006/123/EK irányelv (szolgáltatási irányelv) 4. cikk 2. és 5. pontja együttes értelmezése szerint a letelepedett szolgáltató az a szolgáltatást nyújtó személy, amely valamely gazdasági tevékenységnek a határozatlan ideig tartó a szolgáltatásnyújtás tényleges helyét képező állandó infrastruktúrán keresztül végzi. Mindebből az következik, hogy az irányelv alkalmazása szempontjából bármely, a közösség valamely tagállamában letelepedett szolgáltató által nyújtott szolgáltató jogai kerülnek szabályozásra, nem kizárólag a határon átnyúló szolgáltatások. Ugyanezen irányelv 15. cikke (2) bekezdés d) pontja a tagállamok számára kötelezettségként írja elő, hogy vizsgálják meg jogrendszerüket, hogy a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot, illetőleg a szolgáltatási tevékenység gyakorlását bizonyos szolgáltatók számára tartják-e fenn, amennyiben nem, úgy ez megfelel-e az irányelvben foglalt követelményeknek. Ez egy olyan, a tagállam számára előírt kötelezettség, ami vele szemben jogosultságot jelent a szolgáltatók számára. A felperes tehát arra hivatkozik, hogy a szolgáltatási irányelv hatálya alatt áll, amely védelmet nyújt a piacán gyakorolt szolgáltatások monopóliumba vonásával szemben, amely egy olyan alanyi jogosultság, amely uniós jogot sértő károkozás esetén az alperes kárfelelősséggel tartozik.