A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20928/2021/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 2011. évi CC. törvény 2. § (1) bek., 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 83. § (2) bek., 126. § (1) bek., 184. §, 237. §, 265. §, 320. § (3) bek., 322. § (1) bek., 381. §, 384. § (2) bek., 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. § (3) bek., (5) bek., 356/2012. (XII. 13.) Korm. rendelet 2. § (1) bek.] Bírók: Kovács Helga, Stecbauer Anita, Véghné dr. Szabó Zsuzsanna

A határozat elvi tartalma:

Az Európai Bíróság ítéleteinek alapján az uniós jog alkalmazhatósága önmagában azért, mert a jogvitának nincs határon átnyúló eleme, az uniós bíróság legutóbbi gyakorlata alapján már nem zárható ki. Ezért tisztán belföldi elemeket tartalmazó jogvita esetén is további, érdemi vizsgálódást igényel, hogy az uniós szabály alanyi jogot állapít-e meg a magánszemélyek részére és az sérült-e; a jogsértés kellően súlyos-e; továbbá a tagállami jogsértés és a magánszemély kára között fennáll-e a közvetlen okozati összefüggés.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

Az ügy száma: 1.Pf.20.928/2021/6/I.

A felperes: felperes, felperes címe

A felperes képviselője: László Fekete Bagaméry Ügyvédi Iroda, ügyvéd címe1.

Az alperes: alperes

Az alperes képviselője: Vörös Ügyvédi Iroda, ügyvéd címe2. és az Andrékó Ferenczi Kinstellar Ügyvédi Iroda, ügyvéd címe3

A per tárgya: kártérítés

Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék

A fellebbezéssel támadott határozat száma: 28.P.21.005/2020/15.

í t é l e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 6.090.018 (hatmillió-kilencvenezer-tizennyolc) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított releváns tényállás szerint a 2005-ben alapított felperes olyan vállalkozás, amely mobiltelefonos rendszeren keresztül tette lehetővé a parkolási szolgáltatás díjának megfizetését, illetve elszámolását. A felperes ügyfélkörébe a parkolási szolgáltatást nyújtó magyarországi önkormányzatok és az önkormányzatok területén parkolni kívánó felhasználók tartoztak. A felperes 2011 nyarától kezdődően GPS alapú parkolást, valamint okostelefon applikáción keresztül történő alkalmazást kínált.

[2] A felperes egyedüli részvényese 2011. június 28. és 2013. január 31. között a cég1 Kft. volt. 2013. január 31. óta a felperes két részvényese az cég2 Kft. és a cég3 Zrt.

[3] A nemzeti mobil fizetési rendszerről szóló 2011. évi CC. törvény (a továbbiakban: NMFR tv) 2. §-a 2013. április 1-jén lépett hatályba. A törvény 2. § a) pontja szerint a törvény központosított mobil értékesítésű szolgáltatásnak minősíti a közúti közlekedésről szóló törvény szerinti várakozási (parkolási) közszolgáltatást.

[4] A szolgáltató - a 2. § d) pontja szerinti szolgáltatást kivéve - köteles biztosítani a központosított mobil értékesítésű szolgáltatás értékesítését mobil fizetési rendszer útján [3. § (1) bekezdés].

[5] A szolgáltató az (1) bekezdés szerinti kötelezettségét az állam 100%-os tulajdonában álló vagy az állam 100%-os tulajdonában álló szervezet 100%-os tulajdonában álló, a Kormány által kijelölt szervezet által működtetett országosan egységes rendszer igénybevétele útján biztosítja [3. § (2) bekezdés].

[6] Amennyiben a szolgáltató a szolgáltatást mobil fizetési rendszeren keresztül értékesíti, az értékesítést kizárólag a nemzeti mobil fizetési rendszer igénybevételével végezheti [3. § (3) bekezdés]. A nemzeti mobil fizetési rendszer működtetése az állam kizárólagos gazdasági tevékenysége, amelyet a nemzeti mobil fizetési szervezet koncessziós szerződés megkötése nélkül végez [3. § (5) bekezdés].

[7] Az NMFR tv végrehajtásáról szóló 356/2012. (XII. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 2. § (1) bekezdése a Nemzeti Mobilfizetési Zrt.-t (a továbbiakban: NMF Zrt.) jelölte ki nemzeti mobil fizetési szervezetként. A jogszabály alapján 2013. április 1-jét követően csak az NMF Zrt. által működtetett nemzeti mobil fizetési rendszer útján lehetett mobil parkolási szolgáltatásokat nyújtani. A parkolási keretrendszert az NMF Zrt. üzemelteti, az egyes ügyfeleknek a mobilparkolást szolgáltató társaságok értékesítik a szolgáltatást.

[8] A jellemzően mobiltelefon, vagy banki szolgáltató társaságokkal szemben a saját ügyfélkörrel, kommunikációs csatornával nem rendelkező felperes versenyhátrányba került és kiszorult a parkolási szolgáltatások területéről.

[9] Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást kezdeményezett Magyarországgal szemben. Az Európai Unió Bírósága 2018. november 7-én kihirdetett C-171/17. számú ítéletében megállapította, hogy Magyarország nem teljesítette a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006. december 12-ei 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Szolgáltatási Irányelv) 15. cikke (2) bekezdésének d) pontjából és az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSz) 56. cikkből eredő kötelezettségeit, mivel az NMFR tv és a Kormányrendelet által szabályozott nemzeti mobil fizetési rendszert vezetett be és tartott fenn.

[10] A felperes elsődleges keresete az alperesnek 2.216.007.422 forint és kamatai, másodlagos keresete 2.053.408.774 forint és kamatai, harmadlagos keresete 545.105.000 forint és kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kötelezésére irányult.

[11] A kereset ténybeli alapjaként azt adta elő, hogy az NMFR tv és a Kormányrendelet megalkotásakor jelentős piaci részesedése volt a mobilparkolási területen. Egyedi műszaki megoldásokat vezetett be, külföldi terjeszkedést tervezett. Az alperes jogalkotásának eredményeként kárt okozott neki, az elfogadott jogszabályok sértették az uniós jogot, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényt (a továbbiakban: régi Ptk.).

[12] A felperes szerint az alperes jogalkotása három okból sérti az uniós jogot. Elsőként, mert a felperes számára a Szolgáltatási Irányelv védelmet nyújt a piacán gyakorolt szolgáltatások monopóliumba vonásával szemben. Az erre vonatkozó alanyi jogosultság miatt az uniós jog megsértésével megvalósult jogalkotással okozott kárért az alperes felelős.

[13] A jogalkotási aktus az EUMSz 56. cikkét is sértette, függetlenül attól, hogy a felperes az egyetlen piaci szereplő volt és az ügy minden eleme Magyarországra korlátozódik. A felperes közvetett tulajdonosai uniós székhelyű társaságok és a jelen kereset az egyetlen mód az uniós jogok érvényesítésére.