A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37845/2009/3. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IGAZGATÁSRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1988. évi I. törvény (Kkt.) 20. §, 45/2005. (VI. 23.) GKM rendelet 3. §, 57/2007. (III. 31.) Korm. rendelet 4. §] Bírók: Bauer Jánosné, Kovács Ákos, Kovács András

Kapcsolódó határozatok:

Gyulai Törvényszék K.23136/2009/4., *Kúria Kfv.37845/2009/3.* (BH 2011.2.51)

***********

Kfv.III.37.845/2009/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Nagy Éva Zsuzsanna ügyvéd által képviselt E. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. felperesnek a dr.Boros Erzsébet ügyvéd által képviselt Békés Megyei Rendőr-főkapitányság alperes ellen igazgatásrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Békés Megyei Bíróság 2009. július 1. napján kelt 6.K.23.136/2009/4. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 5. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Békés Megyei Bíróság 6.K.23.136/2009/4. számú ítéletét hatályában fenntartja azzal, hogy az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi.

A felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét az alperes maga viseli.

A le nem rótt 36.000.- /azaz harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I N D O K O L Á S

A felperes tulajdonában és üzemeltetésében lévő Mercedes Actros 18317 típusú tehergépkocsi 2008. október 3. napján 10 óra 24 perckor lakott területen kívül a 47-es főút 157 km szelvényében az O. Rendőrkapitányság Közrendvédelmi és Közlekedésrendészeti Osztály Közlekedésrendészeti Alosztályának munkatársai ellenőrizték. D. J. gépkocsivezető csak a 2008. október 27-28., illetve október 30. napjára saját nevére szóló felperesi tehergépkocsira kiállított tachográf korongokat tudta átadni, de a 2008. október 29.-i tevékenységével elszámolni nem tudott, és a munkaszerződését, egyéb munkáltatói igazolást sem tudta felmutatni.

Mindezért az O. Rendőrkapitányság /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ 04050/415-34/2008.ált. számú 2008. november 19. napján kelt határozatával a felperest, mint üzembentartót a járművezető megszakítás nélküli folyamatos vezetési idejének, napi-heti vezetési idejének, napi-heti pihenőidejének ellenőrzéséhez szükséges okmányok /adatok/ hiánya miatt 400.000.- Ft közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte.

Az alperes 04000-415/35/2008.ált. számú 2009. január 15. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta.

A Békés Megyei Bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a közúti árufuvarozáshoz és személyszállításhoz kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről szóló 57/2007./III.31./ Korm. rendelet /a továbbiakban: R./ 4. §-a értelmében az e paragrafushoz kapcsolódó 3. számú táblázat 4. pontjában foglalt szabályszegést csak a járművezető tudja megvalósítani, a felperesi üzembentartó nem, mert őrá az R. 4. § 3. számú táblázat 5. pontjában meghatározott 600.000.- Ft-os bírság szabható ki, ha az üzembentartó nem megfelelően szervezi meg a járművezető munkáját ahhoz, hogy a vezetési és pihenési időket be lehessen tartani.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte az ítélet hatályon kívül helyezése mellett a felperes keresetének elutasítását. Előadta, hogy az Európai Parlament a Tanács 561/2006/EK számú rendelet /a továbbiakban: EK rendelet/ 10. cikk /3/ bekezdése szerint a szállítási vállalkozás felelős a vállalkozás járművezetője által elkövetett szabálysértésért akkor is, ha a szabályszegést egy másik tagállam vagy harmadik ország területén követték el. Ebből a rendelkezésből következik, hogy csak a gépjármű tulajdonosával vagy üzembentartójával szemben indítható meg az eljárás. Mivel az EK rendelet általános hatállyal bír és közvetlenül alkalmazandó, ezért a közösségi jog primátusának elve alapján a bíróságnak a nemzeti jog alkalmazását mellőznie kellett volna. Emellett a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény /a továbbiakban: Kkt./ 20. § /4/ bekezdése rendelkezik a felelősség megosztásának szabályairól, de a felperes, sem az első-, sem a másodfokú eljárásban felelősségét nem mentette ki.

Az alperes felülvizsgálati kérelme nagyobb részben alaptalan, kisebb részben alapos.

A perben felülvizsgált közigazgatási határozatok a Kkt. 20. § /1/ bekezdés c/ pontjának megsértését állapították meg.

A Kkt. 20. § /4/ bekezdése szerint, amennyiben az /1/ bekezdésben foglalt rendelkezés megsértéséért többen is felelőssé tehetők, a bírság összegét a felelősség arányában meg kell osztani.

Az R. 4. §-a szerint a Kkt. 20. § /1/ bekezdésének c/ pontjához kapcsolódóan a 3. számú táblázatban meghatározott összegű bírságot köteles fizetni az, aki az abban hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket megsérti.

A 3. számú táblázat 4. pontja szerint a járművezető a megszakítás nélküli folyamatos vezetés idejének, a napi-heti vezetés idejének, a napi-heti pihenőidejének ellenőrzése szükséges okmányok /adatok/ hiánya miatt 400.000.- Ft bírsággal sújtható, míg az 5. pont szerint a jármű üzemben tartó /vállalkozás/: a jármű vezetőjére vonatkozó vezetési, és pihenőidő előírások megtartásához kapcsolódó rendelkezések megsértése esetén 600.000.- Ft bírsággal sújtható.

A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a jogerős ítélettel abban, hogy a fenti jogszabályhelyekre figyelemmel a 4. pont alapján a gépjárművezető, míg az 5. pont alapján a szállítási vállalkozás /üzembentartó/ vonható felelősségre. Ugyanakkor a jogerős ítélet valóban figyelmen kívül hagyta az EK rendelet 10. cikk /3/ bekezdését és a Kkt. 20. § /4/ bekezdésének felelősség megosztásra vonatkozó szabályait, amikor a jogszabálysértő határozatot hatályon kívül helyezte, de a felelősség tisztázása érdekében új eljárást nem rendelt el.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében lényegét tekintve az állította, hogy az EK rendelet 10. cikkének /1/ és /2/ bekezdésének a felperes általi betartását a felelősség megállapításakor az eljárt hatóságoknak vizsgálniuk kellett volna, mert a 10. cikk /3/ bekezdésének második mondata lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy ezen /1/ és /2/ bekezdésben foglaltak betartásának mérlegelésétől tegyék függővé a felelősség megosztását, és a Kkt. 20. § /4/ bekezdése az EK rendelet ezen felhatalmazása alapján ugyancsak lehetővé teszi a felelősség megosztását.

Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy eltérő álláspontja miatt e rendelkezéseket a jogerős ítélet nem alkalmazta, azonban tévesen hivatkozott arra, hogy ebből az következik, hogy a felperes keresetét el kell utasítani és tévedett abban is, hogy az EK rendelet 10. cikkéből önmagában következne, hogy az alkalmazott R. 4. § 3. számú táblázat 4. és 5. pontja a közösségi joggal ellentétes lenne.